Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Keserű gyermekkor = boldogtalan élet fórum

Keserű gyermekkor = boldogtalan élet (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Keserű gyermekkor = boldogtalan élet

1 2 3 4 5 6 7 8
239. kori80
2011. márc. 8. 15:39
.....
2010. márc. 29. 15:17

Jogosan hiányzik,és fog is.

Nekem, aki nem ismeri,ismerte az anyját is hiányzik, pedig nem is ismerem...

Talán ettől ember ember az ember-

ettől...

;)

237. Sünciné (válaszként erre: 235. - Barbamama74)
2010. márc. 26. 22:28

Tudod neki csak Anyu kellett és az öcsém! Ő az édesgyereke és mi ( szerintem ) maradtunk volna a nagyszülőknél végleg!

De az én ÉDESANYÁM egy igazi ANYA volt! Sajnos volt! Bár szívemben mindig itt van és örökké itt marad! Soha nem fogom tudni elengedni!

Hiányzik!!!! NAGYON!!!!!!!

2010. márc. 24. 15:15

Barbamama, örülj annak, hogy nem volt olyasmi, amit átkellett élned, ami hasonszőrű az életemmel.

Nehéz átélni,de talán formál is rajtunk.

A pozitiv irányba.

Vagy...Én vagyok naiv?

Hm...

Puszik nagyok:)

235. Barbamama74 (válaszként erre: 225. - Sünciné)
2010. márc. 23. 11:13
Jó lehetett, hogy annyian voltatok testvére és látod, édesanyád mindent feláldozott értetek. Bár úgy gondolom, hogy egy ilyen pasit nem volt áldozat feladni. :-( Ezt sose értettem... Hogy tud egy szülő elfelejtkezni arról, hogy a gyereke nem akart megszületni, a gyerekét ő maga akarta... Egy anyától pedig olyat elvárni, hogy hagyja el a gyerekeit... :-( Nem hiszem, hogy átgondolta...
234. Barbamama74 (válaszként erre: 229. - KékZsebElefánt)
2010. márc. 23. 11:10
Sajnálom, hogy ennyi mindent kellett ilyen fiatalon megélned, átélned... Borzasztó lehet, ha soha senki nincs melletted... :-(
233. Barbamama74 (válaszként erre: 222. - KékZsebElefánt)
2010. márc. 23. 11:08

Szerencsére nekem ezt nem kellett megtapasztalnom...

Viszont láttam sok olyat akinek az anyja (?) hogyan züllött le a nullára... Sőt, a nulla alá... :-((

232. Barbamama74 (válaszként erre: 220. - KékZsebElefánt)
2010. márc. 23. 11:06

Az biztos, hogy az arany középútnál nincs jobb...



:-))

2010. márc. 12. 17:43

Szerintem mindenki igy gondolja,akibe szorult némi emberség:)

Legalábbis, azt hiszem....:$

230. Sünciné (válaszként erre: 228. - KékZsebElefánt)
2010. márc. 12. 17:27

DeDrága vagy! És Te is Baromijókedv!!!!!!!!

Nagyon jól esik amit írtok!

229. KékZsebElefánt (válaszként erre: 227. - Sünciné)
2010. márc. 12. 17:18

HM.

Az igazi anya Szóról fogalmam sincs.

Mert nem lehet.

Csak azt tudom,hogy már nem fogom megismerni.

Sokszor eszembe jut,milyen ember lehetett...

Mit adhatott volna,amit az örökbefogadóimtól nem kaptam meg, anno...

Másnak is *Szent* az Anya szó? Vagy csak számomra van súlya?...

Néha nem tudom.

228. KékZsebElefánt (válaszként erre: 225. - Sünciné)
2010. márc. 12. 17:16

Hm...

Remélem anyukádnak már jó, ott fennt.

Bár, itt , a Földön is jó dolga lehetett, négy kicsi angyallal...

Büszke lehetsz rá,és mi, akik olvasunk is azok vagyunk....

És utolsó mondatnak mit írjak?

Jó lett volna,ha ilyen anyukám van...

:)

Szeretettel: Zsebi

227. Sünciné (válaszként erre: 226. - Fbb53e1d99)
2010. márc. 12. 17:14

Bizony nagyon korán!!! Nincs nap, hogy ne jutna eszembe!!

Ezért is nem értem a Ti anyukátokat!

De abban, hogy levetted róla a kezed ( bocsánat ha megsértelek ) de teljes mértékben igazad van!

226. fbb53e1d99 (válaszként erre: 225. - Sünciné)
2010. márc. 12. 17:10
Ez egy igazi ANYA hozzáálláa volt! Sajnálom, hogy ilyan korán távozott mellőletek!
2010. márc. 12. 17:02

Olyan szomorú dolgokat írtok le, hogy akárhányszor olvasom megkönnyezem!

Tudjátok mi négyen vagyunk testvérek és édesanyám sokáig egyedül nevelt bennünket! Tisztességgel, becsülettel! Sajnos már nem él! Több mint 17 éve 47 évesen elment!

Az öcsém csak féltestvérünk de mindig is édestestvérként szeretjük! Az ő apja mondta Anyunak mikor megszületett, hogy költözzön le az öcsémmel és minket hagyjon itt a nagyszülőkre. Majd később mi is mennénk! Erre anyunak annyi volt a válasza, hogy nekem 4 gyermekem van! Ekkor látta őt utoljára!

2010. márc. 12. 16:41

Elolvasom, megnézem.

Félve: Tudom,hogy ismerős történet lesz.....:$

=(

223. fbb53e1d99 (válaszként erre: 222. - KékZsebElefánt)
2010. márc. 12. 08:13

Bizony...én sem tudom mit jelent, hogy van anyám, ezért én teljesen másként álltam a világhoz! Soha, de soha nem tudtam volna azt megtenni, amit ő velem..pedig csak 1 szem gyereke voltam.


Ha érdekel, a naplómban leírtam a történetet! Nem egy vidám történet, de sajnos ez volt...


Azt hiszem, már túljutottam a dolgon...persze...ha rágondolok, kicsit fáj, hogy az én gyerekeimnek mért nincs anyai nagymamájuk, de nem tudok mit tenni.

222. KékZsebElefánt (válaszként erre: 221. - Fbb53e1d99)
2010. márc. 11. 21:15

AZ alkoholista anyákról nem tudok mit mondani..

Legszivesebben ...Nem tudom. Sirnék. Oditanék,ha ilyet látok.

Nem lehet valaki ilyen szivtelen...

Szerencséd van a férjeddel.

Nagyon ritka.

És talán anyukádnak is szerencséje van..

Hm..

Az anya szó..

Néha nem is tudjuk mit jelent...

221. fbb53e1d99 (válaszként erre: 219. - KékZsebElefánt)
2010. márc. 11. 17:49

Az én anyám 66 éves, és 40 éve alkoholista..évekig próbáltam kihúzni a trutyiból, nem sikerült..feladtam, kész, ennyi volt!!!!!


Mikor ezt a mondatot kimondta, pont a kórházban látogattuk meg a férjemmel...férjem szó nélkül felállt, megfogta a kezem, s kivezetett a kórházból.

Türelmes ember, ez az anyám szerencséje..

220. KékZsebElefánt (válaszként erre: 218. - Barbamama74)
2010. márc. 11. 15:52

Sokszor ebbe is ellehet bukni.

Túlságosan az ellentétét adni, mint amit kaptunk, mi...

A közép utat megtalálni a legnehezebb, szerintem.

És...Ne nekem köszönd, Magadnak:)


Barbamama 4evör :)

219. KékZsebElefánt (válaszként erre: 217. - Fbb53e1d99)
2010. márc. 11. 15:50

Hm...

Elgondolkodtató pár mondat.

Nem lennél talpraesett...Ezt hallottam már én is..

Tavaly nyáron kimentem Kölnbe egy nálam jóval idősebb nővel, egy hétre...

Két hónap lett belőle..

.Magamra hagyott....Nagyon csúnyán.

Máig sok nem gyógyuló seb.

SOk mindent láttam.Éltem meg-át.

Egyszer a szemére hánytam...

Erre Ő: "Nikikém, ha nem hagylak egyedül, nem lennél talpraesett. Megedzett."

Tessék???? A legszarabb hozzá állása a dolognak..

Ez a nő amúgy 37 éves , alkoholista... lassan 6 hos terhes...

....

218. Barbamama74 (válaszként erre: 216. - KékZsebElefánt)
2010. márc. 11. 10:28

Van benne igazság nagyon amit írsz, mert ugye, így felnőve már átlátjuk a dolgainkat és homlokegyenest mást próbálunk adni a gyerekeinknek.


Köszönöm... :-))

2010. márc. 10. 07:56

Anyám egy gyönyörű mondata: "Örülj, hogy eldobtalak magamtól, mert ha nem így tettem volna, ma nem lennél ilyen talpraesett!!"


Erre én: "Örülj, hogy nem foglalkozom veled, különben sosem tudnád meg, mi az, segítség nélkül élni! Nem voltál, nem vagy, és nem leszel sohasem az anyám. Te csak megszültél, s ez nem érdem!"

2010. márc. 5. 15:45

Kár a ezen tűnődni szerintem.

Én mindig arra gondolok, hogy talán ez is segített abban, a sok rossz,hogy emberségesebb lehessek,legyek.

Megtanuljam megérteni,hogy nincs olyan,hogy csak jó.

Megtanultam küzdeni, felállni...

Ez nem azt jelenti,hogy nem bukom majd el többet.

De biztos,hogy lesz erőm megcsinálni.

Miért?

Mert muszáj.

:)

Neked gratula:)

És... Épp ma mondtam egy Barbi nevű ismerösömnek,hogy mindig Barbamama jut eszembe a nevéről.

Mint minden Barbiról:D


örök gyerek vagyok,azt hiszem...:$

215. Barbamama74 (válaszként erre: 214. - Ab4b6bc17d)
2010. márc. 5. 09:17

Azt hiszem, hogy én szerencsésnek mondhatom akkor magam, mert amikor józan állapot volt, akkor nagyon boldog voltam.

Voltak nyaralások, kirándulások, séták, biciklizés, minden, HA JÓZAN VOLT.


Így könnyebb visszaemlékezni a régi időkre, ezért is gondolom, hogy szerencsésebb vagyok, mint sokan mások. Bár, ha jól belegondolok, akkor annak, hogy "néha normális életünk" volt, azt az anyámnak köszönhetem. És azt is, hogy nem volt normális életünk...

Ki tudja, ha anno elhagyta volna az apámat, milyen életünk lett volna...

2010. márc. 1. 07:52
Mondjuk azt olyan nehéz elfogadni, hogy egy gyermeknek semennyi felhőtlen gyerekkora ne legyen!
2010. febr. 25. 18:26
Csak osztozni tudok a többiek véleményén...
2010. febr. 25. 15:12
Szörnyen sajnálom, hogy így kellett megélned a legszebb kort, a gyermekkort...
211. ab4b6bc17d (válaszként erre: 210. - Castellina)
2010. febr. 25. 11:55
...és másokért is. Legfőképpen pedig a gyerekeinkért. Csak egy szülő/vagy közeli hozzátartozó tudja a legjobban elrontani a gyermeke gyermekkorát, ami visszafordíthatatlan károsodást okoz a lélekben.
2010. febr. 24. 23:33

Az ember egyszer csak felnő és többé nem foghatja rá a gyerekkorára cselekedeteinek inditékait.

Felelősek vagyunk önmagunkért.

1 2 3 4 5 6 7 8

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook