Milyen emlékeid vannak kicsi gyermekkorodból, amire szinte hihetetlen, mégis emlékszel? (beszélgetős fórum)
Meg bölcsődében emlékszem egy kislányra, akinek leragaszották a száját és beállították a sarokba és nagyon sírt. Baromira sajnáltam őt, de valamiért tehetetlennek éreztem magam.
Panoráma című műsor egyik régi főcíme. Állítólag '88-ig ment, amikor összesen két éves voltam.
Kb egyévesen anyám bedugott a konyhaszekrény aljába..mert apám részegen jött haza..és cirkuszolt..
Én is nagyon kicsi koromra vissza tudok emlékezni. Egy éves voltam amikor az öcsém megszületett, és mivel nagyon mozgékony gyerek voltam kivettek a kiságyból és a bátyám mellett aludhattam a nagy ágyon aki ugyancsak egy évvel volt idősebb nálam. Nagyon büszke voltam, hogy már nagy ágyban fekhetek. Aztán amikor az öcsém egy éves lett /én 2/ akkor az öcsémet kivették a kiságyból azzal, hogy inkább ő alugyon a nagy ágyban a bályámmal mivel mindketten fiúk, engem pedig visszaraktak a kiságybal. Nagyon sírtam, nem akartam többet kiságyban aludni. Emlékszem teljesen kinyújtóztam, kezeimet hátrafeszítve és a lábaimat is kinyújtva amennyire csak bírtam, hogy ezzel bizonyítsam milyen nagy vagyok már a kiságyhoz.
Igen, hihetetlen. Köszi :)
Jó lenne, ha azt a harminc évet el tudná mesélni... hol volt addig, szerette e valaki. Rejtély...
Számára én vagyok az igazi :)
Huhhh, ez fantasztikus találkozás lehetett a macival!!
Gratulálok!!
Örülök, hogy nem csak én emlékszem vissza egész pici koromig :) Engem még cikiztek is érte...
Egy érdekes, három éves lehettem, imádtam anyukám mackóját, nagy volt, leesett a szeme, anyukám gombot varrt rá, katonait. Aztán egyszercsak eltűnt, kerestem, anyu odaadta unokatesóimnak...
Aztán tavaly a v....n megjelent egy mackó, egyik szeme helyén a bizonyos gomb...
31 év után újra találkoztunk. Az ágyam mellett csücsül.
Nagyon sajnállak, hogy ilyen emlékeid vannak. De ahogy olvasgatom a hsz-kat, sajnos nem vagy egyedül.
Nagyon sajnálom, hogy "felkavartam az álló vizet" több embernél. Még az a jó, hogy vannak, akik csak szépre emlékeznek.
Valaki a tenyerén lóbál az arca előtt, nagy mosolygós szakállas, az apám:) Nem hitte el, amikor meséltem neki, mondta, hogy ő csinálta mindig velem, talán fél éves lehettem. Aztán hogy elvert úgy hogy bepisiltem, és elbújtam a gardróbba, nagyon sírtam, két évesen. Hogy toljuk az ajtót anyu, tesóm és én, apámmal szemben, 3 voltam, mikor elváltak, ez előtte volt.
szia,nagyon szépen köszönöm,joleseztt amit irtál,és örülök hogy megnéztél,tudod mi a sz@r,hogy ennek ellenére mégis egyedül vagyok,igaz,egy nönek nem sok esélye van a kimozdulásra,de azért nem adom fel,mindenkinek megvan valahol apárja a világban,csak valahogy elkerüljük egymást
Aham! :)
Mindig tanul az ember..:DDD
Az bizony!!!!Csak erősen meg kell húznija kötőjét!!:DD
He!??? :)
Akkor az valami varázs gatyó! :DDD
Deee igen:D
Darázs derekat vizuál..:)
De a fürdőnadrágom fekete....és még véletlenül sem átlátszó:DDD
Óóóóóóóóóóó!:)
Hát Én se!:DDD
Értettelek már elsőre is Irénke!
De a haláluk után szépen fogadd el az 50 %-ot és add a gyerekeidnek, vagy az unokáidnak.
Inkább a tiétek legyen mint az öregotthoné.
De persze ez a te dolgod, én csak belekotyogtam...jó szándékból!:)
Megnéztelek, csini vagy!...és milyen karcsú!!!
Az irigységtől nem látok!:)
De aztán kinőttem a szégyellőségből!!!!Bár meztelenül most sem fürödnék az ovis medencében:DDDDDDDDDDDDDDDDDD
Fel a fejjel! :)
Megleslek! ;)
Nem olvastad az előzményét!???
Steve nagyon szégyenlős kisfiú volt ovis korában....
Onnan ment a gondolat tovább.
hello,nemigazán értem hogy amit irtál az hogyan értelmezzem??
köszönöm nektek,probálom,csak nagyon nehéz,sajnos az évek szépen elballagoztak felettem,57 éves vagyok,bár nagyon sokan mondják hogy nemhiszik el,mert hogy nagyon jol tartom magam,ja,igyekszem,talán annyi a szerencsém hogy elég erös egyéniség vagyok,ami a nyakamba szakadt,húú más már lehet régen feladtavolna,igaz néha engem is megérintett,hogy itt és most elég,már nembirom,de probálok ujból felállni,és indulni tovább,ha van aki fent van a facebookon,ott megtud nézni,ha akar,Máté Irén Dombóvár köszi.
b@..meg,ahogy irtam,én nemkértem belöle semmit,és nem is akarok,csak azt szerettem volna hogy irassák a gyerekeimre,vagy a dédunokáira,de nem,de azt azért álvárták volna hogy ingyencsicska legyek,voltam éppen eleget,áhhh,lehetne ezt még ragozni,de tudod,kiborult tejbe,felesleges beleköpni.
Irénke!
Próbáld meg jól érezni magad!
Mi segítünk, de elindulni neked kell!;)
Bocs' az off-ért:
Akárkire íratták, neked jár a kötelesrész, ami a jelen szabályok szerint úgy tudom a fele.
sajnos csak rossz emlékeim vannak,és ez elkisért égész életemben,nem vagyok gonosz soha életemben nem is voltam,mindig igyekeztem segiteni másokon amiben tudtam,de az élet most a gonosz zsarnok apámnak visszaadta mindazt a rosszat amit velem és a hugommal tett,a legrosszabb az egészben hogy az anyám is annyira függött az apámtól,és a pénzt is nagyon szerette,igy mindig az apám volt a gyöztes,még akkor is amikor az anyám örökölt több miilo ft-ot,na az is eluszott,mert az apám amit kitalált azt megkellett venni,hú nem is részletezem tovább,mert minden seb felszakad,és csak ideges leszek tőle,most idössek otthonában vannak és a házukat is az otthonra iratták,hiába mondtam hogy nekem nemkell semmi,irassák rá az unokáira,nem és nem,most nagyon johelyen vannak ott ahol vannak
További ajánlott fórumok: