Milyen emlékeid vannak kicsi gyermekkorodból, amire szinte hihetetlen, mégis emlékszel? (beszélgetős fórum)

Milyen klassz,érdekes topik:)

Én bölcsődéből emlékszem,hogy mindig büdös volt,mert szemben volt a disznóhízlalda:( meg az égett tejeskávéillatra,ugyanonnan.

Két éves múltam, amikor Húsvétra hoztak egy kis fehér nyuszit.

Én meg megettem a nyúlkakit!

Amikor kérdezték mit eszem, mondtam drazsét.

Érdeles, hogy valószínűleg nem volt kellemetlen íze,...bár gondolom nem hajazott a drazséra!:D

Ez nagyon jó!!! Jó kislány voltál Te is úgy látom!!!

:-))

Csuda klasszak.:)

Mikor már tudtam járni, a pelenkás sárga vödörrel elindultam a szőlőbe, ahogy a Papa szokta...

És én leszedegettem a kicsi zöld fürtöket, szépen a vödörbe.

Anya elásta a trágyadombon, és szegény Papa csodálkozott mi lett a sok szőlővel, csak nem terem....

Meg még nem voltam ovi, paprika szezon volt, ültünk a verandát, és fűztük azt a töménytelen mennyiségű paprikát...

Igazából nagyon sok mindenre emlékszem.

Szép emlékeim vannak. ;)

Másik emlékem is fűződik a pékséghez. Két évesek lehettünk, amikor egy vendég kislánnyal bementünk apámhoz a pékségbe és én elkezdtem sót darálni egy elég nagy kerekes darálón. Mari meg tömködte a sót a darálóba. Én csak kiabáltam neki, de tenni semmit nem tettem, hogy semmi ne történjen. Rövidre fogva a mesét, eldaráltam az egyik ujját. Ehhez még felnőtt fejjel hozzáképzelem a fájdalmát, amit a só okozott... Borzasztó lehetett, nem csoda, hogy ordított szegény. A mai napig viseli az emlékét és én is ha ránézek a kezére.

De hogy hol volt apám, amikor ez történt, azt nem tudom.

A mai mesék - még ha állatos is - néha olyan témákat érintenek, amikről álmodni sem mernénk.

Lehetett benne egy űrből érkezett katicabogár is!:)

Az ovis koromból nekem is vannak emlékeim, de szinte csak rossz, mert gyűlöltem óvodába járni.

Bár lehet, ha sarokba szorít engem is ott egy kislány, akkor szebben gondolok vissza arra az egy évre :-))

Mikor kislány voltam,akkor jött be az igazi telefon..Én azon persze nem beszélhettem sokat,pedig nagyon vágytam rá,hogy úgy mint anyukám,csacsogjak nagyokat..

Csak néztem Őt,hogy milyen lelkesen beszélget,és mindig pár percre elkértem,had mondjam én is a magamét..:)

Egy szép napon kaptam Tőle ikertelefont,és a testvéreimmel,és Vele is csacsoghattam annyit,amennyit csak akartam:))

Egyik legszebb ajándék volt Tőle:))