Miért olyan nehéz a társkeresés manapság? (beszélgetés)

Nekem az a szerencsém, hogy hajlandó vagyok tanulni.

Mivel a neten nem jön át a humor, a metakommunikáció, ezért elég nehézkes a társalgás.

Nem viccből mondtam, amit mondtam: mivel türelmes vagy, ezért veled örömmel beszélgetek.

Kivéve, akinek nem.

Szerinted ha a nő meghívja kezdetként a férfit kávézni, akkor a férfi nem lesz olyan partner, aki "aki figyel rá, akire számíthat, és aki biztonságot nyújt számára."?

Eyébként ma már legalább annyira társadalmi, mint biológiai lények vagyunk. Amiről te írsz, azok a sablonok társadalmi szokások, nem biológiaiak.

Te csak sablonokban tudsz gondolkodni? Amelyik férfi ezen pörög, ez a naaagy vágya, azt meghagyom neked. Nőként pedig tudom, mire vágyom, nem kell, hogy te mondd meg.

Egy kapcsolat sokféleképpen kezdődhet, és még többféleképpen folytatódhat. Nem csak ú

gy, ahogy te el tudod képzelni.

csak a véleményem írtam le.

mert így érzem. :)

Mert nem léteznek.

A hagyományos családmodellt preferálják, és nem a mai felgyorsult életvitelt élik, a pizzát rendelek este 11 re haza, egyszerre 360 emberrel chatelek, meg csippanó telefonokat figyelek a romkocsmában, ahol 10: 45- ig vagyok a barátaimmal félédes vöröst szopogatva, (vedelve). És alapvetően mindenki a barátom, egy hatalmas nagy LIKE az életem.

A becsületes hétköznapi életvitel, az egyszerű, ám mégsem begyepesedett elvárások, a nem a divattól függés, a nem barátok, haverok értékrendje szerinti mutatók betartása az ismérvek.

"Nem az ismerkedés mikéntjén fog múlni egy kapcsolat."

Jó. Mivel türelmes vagy velem, ezért ellenszolgáltatásként és hálából rábólintok.

"A harmadik, a ténylegesen társat kereső ember árnyéka. Azért írok árnyékot, mert gyakorlatilag ez nem létező kategória. Kevesen vannak, és rejtőzködő életformát folytatnak.

Kizárólag nappal aktívak, sötétedés után, vagy éjjel, elvétve sem lehet őket sehol megtalálni."

Mert antivámpírok?

Van humorod és ez jóóóóóóóó. :)

"Legyen jó beszélgetőpartner, legyen tájékozott, ne okoskodjon, ( azt majd a férfi ) legyen jó az ágyban, és tudjon főzni."

Na ezek közül kettő bukó nálam. Egy dolgot nem viselek el férfiban: az okoskodást. És egy dolgot biztos nem csinálok: nem főzök.

Férfiként kicsit véleményt alkotok.

Az ismerkedés nagyon egzakt dolog. Ez már elég régen nyilvánvaló.

A szép, csinos, okos, házias, tehetős, független, (esetleg gyermektelen), ezek a választási,- kiválasztási kritériumok. (mindkét nemnél)

Az emberek nem tudnak megalkudni pl. pár kg. Plusszal, vagy az anyagiakat nézik túlzottan, de lehet, hogy ha sem sörhas, sem szegényes Wartburg nem játszik, akkor ez eq, iq, tq, vonalba kötnek bele. Ha abba sem tudnak, akkor ezer más okot találnak. Talán mert valami hiányzik…? Egy kis plussz??

Engem férfiként pl elsősorban az agy vonzana egy nőben. Legyen okos, legyen esze, és mellé tudja viselni magát. Pénz, kg, ez sztem mind-mind mellékesnek kell, hogy legyen. Persze elvi síkon. Valami fogjon meg, ez a lényeg. És ezek, bár a nők erről sztem téveszméket szőnek, teljesen hétköznapi dolgok.

Legyen jó beszélgetőpartner, legyen tájékozott, ne okoskodjon, ( azt majd a férfi,,, ) legyen jó az ágyban, és tudjon főzni.

Ugye hogy nem is olyan sok dologról van szó?

A társkeresésben, főleg netesben, háromféle ember van.

Az első,.- promiszkuitás az élete, nemtelenül, lehet férfi, vagy nő, minden este más ágyba fekszik. Ez szerintem normális értékrendű embernél nem játszik kategória.

Igen szapora fajta. Eredeti élőhelyén szinte sosem fordul elő. Mindig idegenben vadászik.

Egy idő után agyának szinapszisai eltérést mutatnak, az egészséges egyedek agyi idegpályáival összehasonlítva.

A második,- az írós, tovalibbenős. Számtalan levél meg ide-oda, aztán hirtelen eltűnik. Az aktuális oldalon marad, de már feltehetően mással irkál. Nem azért teszi, mert nem fogtad meg, mentális beállítottsága, és a témára való rákattant állapota arra ösztönzi, hogy keressen, kutasson, mindig tovább- tovább, és a végén senki sem lesz jó neki. Sajnos a régóta társat kereső embereknél ez tendenciózus, és szinte előre borítékolható.

Jóravaló, egyedek is megtalálhatóak soraikban. Általában 5 -15 fős csapatokban (baráti társaságokban) él. Reagálási ideje egy kicsit lassabb, mint családja (barátai, esetleg gyermekei) többi tagjáé. Nem képes gyors váltásokra, bele van silányulva a hétköznapokba. Minden nap más programja van, vélhetően azért lebeg tova mindenkitől, mert 12-16 évre előre be van táblázva, és tudja előre, hogy senki sem fér bele a dolgos mindennapjai utáni, spinning, Jóga, színház, mozi, felolvasó est, aerobic, stb, programokkal színesített estéibe. Férfiaknál ez lehet kávézás, (ivás) vacsorázás, (ivás) mozi a haverokkal, (utána ivás).

A harmadik, a ténylegesen társat kereső ember árnyéka. Azért írok árnyékot, mert gyakorlatilag ez nem létező kategória. Kevesen vannak, és rejtőzködő életformát folytatnak.

Kizárólag nappal aktívak, sötétedés után, vagy éjjel, elvétve sem lehet őket sehol megtalálni.

De akkor minden egyes kezdeményezést ki lehetne vesézni, és eldönteni, ez belefér-e vagy sem. :) Ezért nem jó általánosságban kijelenteni, hogy egy nő ne kezdeményezzen, mert igenis jó, ha ő is szűri a férfiakat.

Azzal egyetértek, hogy ha egy férfinak adott a lehetőség, hogy kezdeményezzen egy nőnél, de nem teszi, felesleges a nőnek nyomulnia, mert még ha össze is jön valami, nagy az esély arra, hogy a férfinak jön majd az életébe olyan nő, akinél veszi a fáradtságot kezdeményezésre. De ez már a kapcsolat indulásakor érződik, kiderül, hogy a két ember között mennyire szövődnek érzelmek és milyen mélyek. Az sem garancia, ha egy férfi nagyon nyomul, lehet, hogy még húsz másik nőre. Nem az ismerkedés mikéntjén fog múlni egy kapcsolat.

"Mert ha úgy vesszük, ha neten te írsz rá egy férfira, akkor te kezdeményezted az ismerkedést, a kapcsolatot."

Ez igaz is meg nem is.

A virtuális világ teljesen más, mint a való világ. Fajsúlytalanabb. Valakivel nagyban levelezel, aztán eltűnik, mintha mi sem történt volna.

De ezért írtam, mielőtt valaki nagyon elítéli a női kezdeményezést, mégis definiálja, hogy mi az. Mert ha úgy vesszük, ha neten te írsz rá egy férfira, akkor te kezdeményezted az ismerkedést, a kapcsolatot. Személyesen sem tudhatod első pillantásra, hogy egy férfi kicsoda-micsoda, milyen természetű és egyáltalán.

Lehet, hogy ma éppen azok találnak megfelelő párt, akik mernek kezdeményezni. És ez nem feltétlen azt jelenti, hogy minden idegen férfihoz odamennek az utcán és meghívják egy kávéra. :)

Egy férfinak sem lehet könnyű dolga, ha úgy ismerkedik, hogy semmit nem tud egy nőről, nem lát jeleket, nem kap tőle visszajelzést arra, hogy nyitott lenne. Az olyan izzadtságszagú, mikor egy férfi bepróbálkozik minden nőnél, akiről azt sem tudja, van-e valakije, tetszik-e neki stb.

Nagyon sokat próbálkoztam a neten. Természetesen én is írtam férfiaknak és ezt nem tartom kezdeményezésnek, ti. HALOVÁNY fogalmad sincs arról, hogy akinek írsz, az ki fia. Attól még, hogy ott egy fénykép meg pár semmitmondó sor, semmit nem tudsz róla.

A levelezés már valamit (mondjuk 1 százalék) elárul: milyen gyakran ír, udvarias-e. Lehet tisztázni, hogy ki mivel foglalkozik, hány gyerek van, satöbbi.

Aztán jöhet a randi, ahol végre 3d-ben látod a delikvenst és elájulsz, hogy kisebb-nagyobb, öregebb-fiatalabb, fogatlanabb, kopaszabb, vékonyabb-kövérebb, de aztán persze beindul a társalgás és talán kisül valami. Az esetek 99 százalékában semmi.

De ezzel nem mondtál ellent a kezdeményezésnek. Vannak nők, akik nemcsak várnak, hanem megszerzik azt a férfit maguknak. :)

Egyszerűen arról van szó, hogy változott a világ. Amíg az ősember kinézte az asszonyt, fogta hajánál és a barlangjába cipelte, ma már a nő is megválogatja, hogy ki felelhet meg az ő igényeinek.

Ma már az internetet mindenki használja. Tanuláshoz, iskolában, munkában, magánéletben is. A szinglik nagy része ott ismerkedik, mindenféle korosztályból. Nincs jelentősége annak, hogy ott egy férfi vagy egy nő ír rá a másikra, ha nem tennék, kicsi lenne az esély arra, hogy a több százezer ember közül éppen belebotlana az, aki tetszik neki.

Álmaink évszázadok óta változatlanok

– A nők álma évszázadok óta nem változott – vélekedik dr. Somogyi Andrea pszichiáter szakorvos. – A nők döntő többsége ma is arra vágyik a lelke mélyén, amire a biológia predesztinálja: hogy átélhesse a nőiességét, az anyaságot, hogy legyen olyan partnere, aki figyel rá, akire számíthat, és aki biztonságot nyújt számára. Ahogy az élet változott, természetesen „kibővült” az álmaink jegyzéke (többek közt a hivatásról is nagy ábrándokat szövögetünk), de a legfőbb álmunk ma is az, amire az ős-asszony vágyott a barlang mélyén: hogy gyerekeket tudjon szülni, biztonságban felnevelhesse őket, és szeresse őt valaki.

Jó, akkor ezek szerint ti mind szabad szellemek vagytok, akik simán meghívnak egy férfit kávéra. Nagy kaland. Elveszitek a férfitól azt, amire vágyik (ő kezdeményezhessen), nem kapjátok meg azt, amire egy nő vágyik (valaki legyen elég bátor és merész ahhoz, hogy kezdeményezzen NÁLA, pont nála).

Én erről a KEZDŐPONTRÓL írok végig, baromira nem arról, hogy aztán hogyan alakul, ki kepeszt jobban, kit ér csalódás és visszautasítás. Nyilván a nőket is, bőven.

Nana. Itt valami azért bűzlik. Nem teregeted ki a magánéleted - jól teszed. Viszont elég súlyos volt a kirohanás a férfiak ellen.

Azt meg bazira nem tudhatok, hogy mit gondolok, mert én is csak akkor kapok valami képet erről, ha ELŐSZÖR leírom, aztán elgondolkozom rajta, aztán feltehetőleg másként fogom gondolni.

A sok-sok generáción keresztüli privilégiumot arra érted, hogy a pasi kinézett egy jó partit magának, és ezzel le volt rendezve a dolog, elrendezte a család, mert beleszólása nemigazán volt a nőnek, hogy hozzámegy-e vagy sem? :) Mert akkor igazad van.

Persze attól függ, mit nevezünk kezdeményezésnek. Ugyanolyan cikinek tartom, ha egy nő odamegy minden előzmény nélkül egy vadidegen férfihoz, hogy te, dugunk egyet, mint amilyen tahóságnak, ha egy férfi megy oda egy ismeretlen nőhöz, és bepróbálkozik. Ha egy társaságban, szórakozóhelyen két ember elkezd szemezni, mert végignézik a kínálatot, vagy egy nő rámosolyog a férfira, és az odamegy hozzá, akkor ki a kezdeményező? :)

Ha én rebegtetem a pilláimat és dobálom a hajamat egy férfinak, akkor ő lesz a kezdeményező, csak mert odajön hozzám az egyértelmű jelekre? :) Vagy ha bombanő vagyok, és odamegyek egy férfihoz tüzet kérni, akinek csorog a nyálam rám, akkor a férfinak már nem is kellek majd, mert én kezdeményeztem? :)

Igen, de ha a nő kezdeményez, akkor őt ér(het)i a visszautasítás, ami sok-sok generáción keresztül a férfiak "privilégiuma" volt. Most megünnepeljük azt, hogy már minket is visszautasíthatnak?

"és nem a két félen múlik szinte ugyanúgy az első lépést"

Itt mit szerettél volna írni?

Egyszerűen csak fejezd be a találgatást, az pont jó lesz.

"Ha te nőként kezdeményezel, de a férfiak nem reagálnak rá ill. ha nem veszel tudomást azokról a férfiakról, akik nőként tekintenek rád, de te nem tekintesz rájuk férfiként..."

Ez volt a találgatás.

Nem azért jöttem erre a fórumra, hogy a magánéletemről meséljek vadidegeneknek. Csak eszmét cserélni vagyok itt, semmi másért.

Szerintem ez nem igaz. A férfiak 70%-ának fogalma sincs arról, hogyan kellene egy nőnél kezdeményeznie, nemhogy meghódítani... A maradék 30% nagy része meg örül, ha kap egy pozitív, kezdeményező jelzést, hogy léphet, és jobban is teljesít, hódít, ha biztonságban érzi magát.

A kezdeményezés nem egyenlő azzal, hogy egy nő meg van hódítva, az csak egy lépés a megismerkedéshez, attól még a férfinak dolgoznia kell. :)

Manapság pedig alig vannak helyek, szituációk, ahol valóban kezdeményezhet egy férfi, és nem a két félen múlik szinte ugyanúgy az első lépést. Legalábbis én ezt látom, és erről beszél a legtöbb férfi.

Nem vagyunk egyformák. Nekem egy férfi nem ettől erős, ettől csak konzervatív :)Én meg nem igazán.

A páromnak először fura volt ez, de bejött neki. Nem találkozott még ilyennel.

Akkor tök jó, mert te megtaláltad és megtalálod a 30 százalékba eső férfiakat. :))

Nekem egy erős férfi kell, aki mer és tud kezdeményezni, nem egy ebben a témában is egyenrangú fél.

Legyen minden másban egyenrangú, ebben nem.