Miért olyan nehéz a társkeresés manapság? (beszélgetés)

Érdekes, hogy ti férfiak mennyire másként gondoljátok. Nem rosszból mondom, hanem tényleg érdekes.

Engem halálra rémítene, ha egy férfi egyszer csak egy csokorral kezdené az ismerkedést. Vagy étterembe hívna.

"Mondtam én már nőnek hogy cikiben vagyok mert igy meg úgy, a duma miatt. Mondta hogy ő is és jót röhögtünk, beindult a beszélgetés."

Ez aranyos és így van!

A magam fajta őskövület meg lassan kihal, vagy kihalófélben van, mert ma már ez nagyon nem szokás."

Jaaj, ezen átsiklottam. Az olvtárs valóvilágot néz biztos és azt gondolja úgy megy és az a menő az ismerkedésben

Hagyjuk most a tiniket és a dizsit, szerintem ma is az udvarias társalgás, "udvarlás" az eredményes

Körülményes vagy!

"A kérdés pedig az, hogy ha ezek névtelenül mennek, csak épp egy-egy szó lesz rajta,"

Marhaság! Ha már küldöd a virágot akkor a vizitkártyát illik aláírni. A futár meg kézbe adja a küldeményt nem ledobja a "porta" elé.

És a telszámot megadod? Mit vársz, hogy majd felhív?

A többi bla-bla!

Névnapján fogj egy csokrétát és keresd meg az alkalmat amikor megszólithatod és átadhatod

A fogadtatásbol megtudod hogy viszonyúl hozzád

Laza beszélgetés és meghívod, nem cukrászdába , hanem étterembe. Cukrászda nem erre való.

Ha elfogadja jó, ha fonoman elutasit legalább tudod hányadán állsz vele

Lazának lenni és duma, ez a lényeg. Mindenki tart egy első közvetlen találkozótol, még a hölgy is.

Mondtam én már nőnek hogy cikiben vagyopk mert igy meg úgy, a duma miatt. Mondta hogy ő is és jót röhögtünk, beindult a beszélgetés.

Biztos azt, hogy gratuláljunk neki, hogy ő (saját szavaival) egy őskövület === romantikus férfi.

Az ilyen romantikus férfiaktól mentsen meg az ég.

"Most most van, itt kell társat találni.

Ez a feladat.

Szerintem tök jó kihívás."

Szerintem jó a gondolat, de hogyan kivitelezed?

Hát tudom, hogy nem kérsz oltást (ez milyen kifejezés már...), de az a férfi, aki ennyit ír, hááááááát.

Alig bírtam végigolvasni.

Nem kommentelem a nyálas-romantikus tervedet, de ezt igen:

"De, hogy a topic címhez is hozzászóljak, a mai világ túlságosan felgyorsult, minden gyorsan és azonnal kell, a női egyenjogúság-munka miatt eltérően nevelődnek a fiúk-lányok, mint korábban, iránymutatás nincs, és nagyon sok nő elkényezteti, félreneveli a gyerekeit, főleg a csonka családoknál, így már akkor torzulnak, ha pedig odakerülnek sokszor tanácstalanok, az udvarlás-társkeresés szinte minden szakaszában... A magam fajta őskövület meg lassan kihal, vagy kihalófélben van, mert ma már ez nagyon nem szokás. Legalábbis amennyire én tudom és utána tudtam nézni..."

Valami baj van a női egyenjogúsággal? Illetve azzal, hogy a nők nem csak otthon, hanem munkahelyen is dolgoznak? Mi az, hogy félreneveli az egyedülálló anya a gyerekét?

Ha független lennék, nekem tetszene egy ilyen udvarlás :D de szöveg nélkül. Az esély szó meg eleve nagyon nem jó. Valami vidámabb dologgal indíts. Ennél még a az elcsépelt "Virágot a virágnak" is jobb :D mellette egy kacsintós smiley, hogy érezze van humorod :D Ha kedves a lány, és nem akar tőled semmit, akkor aranyosan fog elutasítani. Ha nem így tesz, akkor jobb is, hogy nem jön össze. De azért én drukkolok nektek! :D

És igen. Jobb lenne dobozban. Mert a kicsi titok mindig jó, és dobozos ajándékot bontani még jobb :D

Nem tudom, hány éves vagy, és mi történt a férjeddel.

Jól teszed, ha tudod, mit vársz, és mit nem, de szerintem nem kellene kizárnod egy új kapcsolat lehetőségét. Abban is igazad van, hogy vannak elvárásaid. Kívánom, hogy így vagy úgy, legyél boldog még.

"Mert minden "szabály" fordítva van"

Nem. Pont olyanok a szabályok, hogy neked lépned kelljen.

Ne izgasd magad, 30 éves koromig én is azt hittem, hogy ki van fordítva a világ.

Aztán rájöttem: itt kell élnem és megtalálni a szeretetet és a szépet.

Úgy tűnik ez lesz a megfelelő topic, és ez most egy nagy kitárulkozás lesz, így kérem az oltás(ok) mellőzését...

42,5 éves férfi vagyok, nekem sem jött eddig össze túl sok minden egy gyerekkori trauma sorozat miatt, (4-5 éves lehettem) Most próbálkozom sokadjára, s mivel romantikus alkat vagyok, szeretem megadni a módját, bár ennyire talán még soha, mint most... Tanácsért jöttem ide, azért írok... Szóval találkoztunk már korábban,látásból ismerjük egymást, és néha beszéltünk is... névnapján köszöntöm (majd) fel, és tudom, hogy hiába tervezem meg apróra, az önmagában semmit nem garantál... Tehát, a névnapja előtt kap 1-1 fehér virág csokrot, futárral, és a harmadik nap, a névnapján fogom én személyesen odaadni, amit eredetileg terveztem. Mivel a futár nem viszi csak portáig, így egy ismerősöm lesz a futár... (aki kézbe adja...) A kérdés pedig az, hogy ha ezek névtelenül mennek, csak épp egy-egy szó lesz rajta, akkor írjak-e a másnapira olyat, hogy "kérlek, adj egy esélyt," vagy "adj egy esélyt, kérlek"... vagy felesleges, mert tönkre vágja az egészet. (hiszen a 3. nap, úgy is tőlem kapja a névnapi ajándékot. Ami egy "hatalmas" csoki, rajta egy fehér orchideával, és be lesz (félig) csomagolva... illetve lesz benne egy boríték, ami egy "bianco" randimeghívó lesz, rajta lesz egy idézet, meg egy cukrázdai meghívó, de csak a napot adom meg, hogy szombat legyen, telefonszámmal együtt...) Azt tudom, hogy élő szó jobb lenne, de az nekem nem igazán megy, ha magánéletről van szó, pedig hetente közel 500 emberrel szoktam beszélni... Próbáltam ismerősöktől informálódni, hogy ez így jó lesz-e. Aki férfi mind azt mondta, hogy tökéletes, meg jó lesz. De nőtől már kaptam olyan oltást, hogy ez futáros dolog tortúra, meg ciki és lehet, hogy kényelmetlen-kellemetlen lesz a hölgy számára... Mondjuk, ha a virágos dobozba tudná tenni, úgy lehet, hogy tényleg jobb lenne, nem tudom, ott nem leszek jelen, és mivel sose csináltam még ilyet, nem tudom, hogy amikor vállalnak kiszállítást, azt hogyan szokták megtenni. (az alap információ pedig az, hogy szabad udvarolni, mert nincs elkötelezve, egyedül van). És mivel heti 3x találkozunk-látom, már inkább az a kínos az utóbbi hetekben, hogy nem mentem még oda hozzá semmilyen ürüggyel... De az elutasítás nagyon visszatart, így inkább vártam erre a névnapos alkalomra és reménykedem. (a szimpátia megvan, ha spontán beszéltünk, mindig kedves és aranyos volt és már észre vette, hogy nekem (nagyon) tetszik.)

De, hogy a topic címhez is hozzászóljak, a mai világ túlságosan felgyorsult, minden gyorsan és azonnal kell, a női egyenjogúság-munka miatt eltérően nevelődnek a fiúk-lányok, mint korábban, iránymutatás nincs, és nagyon sok nő elkényezteti, félreneveli a gyerekeit, főleg a csonka családoknál, így már akkor torzulnak, ha pedig odakerülnek sokszor tanácstalanok, az udvarlás-társkeresés szinte minden szakaszában... A magam fajta őskövület meg lassan kihal, vagy kihalófélben van, mert ma már ez nagyon nem szokás. Legalábbis amennyire én tudom és utána tudtam nézni...

Manapság az azt jelenti, hogy jelen körülményeink.

Mi a feladatunk mindig?

A jelen körülményekhez igazodni. Azért vagyunk.

Most most van, itt kell társat találni.

Ez a feladat.

Szerintem tök jó kihívás.

Hát ezért...

[link]

Nem is jó a hasonlat, hiszen egy férfi dönthet, hogy borotválkozik-e vagy sem, ellenben egy egészséges nő - szerencsére - menstruál minden hónapban.

Tehát ez olyan, mintha becsmérlően jegyezném meg, hogy a férfiaknak reggeli merevedése van, fúj, de undorító.

Az írásomat érdemes összességében értelmezni, mert ha azokat az elemeit ragadod ki, amelyekkel célom volt a figyelemfelkeltés és hogy a mondanivaló célt érjen, akkor megmarad sértett női ego hiúsága miatt kialakult veszekedés, a vita helyett.

Ahogyan a nők - de én is - hideglelést kapnak a fotelban terpeszkedő, sörpusztító hímtagtól a férfiak is ugyanígy vannak - én legalábbis - a tisztességes és odaadó viselkedéssel visszaélő nőktől.

Írtam, ha én képes vagyok legyőzni a lustaságomat és önzésemet - ami egyébként nem igen van - akkor joggal várom el a viszonzást. Én igyekszem mindenkinek a kedvében járni, ha kell erőfeszítés vagy lemondás árán is ezért viszont nem tolerálom a párkapcsolatban az ellustulást, az érdektelenné válást és amivel többször szembesülnöm kellett, a kialakuló mellőzöttséget.

Vannak ugyanis emberek, legyen bármilyen nemű akiknek kézenfekvőbb a másik mellett elkényelmesedni és utat engedve az önzésüknek egyfajta hereként élni, amely élet nagymértékben az ő kényeztetésükről szól és zömében az ő vágyaik, igényeik kielégítésére szolgál.

Biztosan ismerős az "én pénzem és a mi pénzünk" poén, na van ilyen ismerősöm férfi is nő is, kinek az értékrendje úgy néz ki, hogy " azén munkám, az én fáradtságom, az én problémám, az én tanulmányaim...szünet...majd itt jön valahol az a néhány dolog, ami társa érdeke, igénye vagy vágya.

És ez egy kapcsolat elején nem derülhet ki,mikor mindenki a legjobb formáját hozza - mikor már "nem szükséges tenni a szépet" vagy "megszereztük amit akartunk" akkor jöhet az önmagunk és a másik határainak próbálgatása és kialakul-hisz lakva ismerik meg az emberek egymást.

Summa summárum, én változtattam és visszavettem abból az első időben eddig tanúsított "totális empátiából" így már nem válok quasi alárendeltté többet és az általam nyújtottakért cserébe a saját igényeimet igenis joggal érvényesítem.

Tegnap már nagyon este volt, de totál kiakadtam itt egyesek hozzászólásán (a hangsúly az 1-esen van, a személyiben ugye az a férfiakat jelentette régen).

Ahogy nem nő az a LÁNY, aki már menstruál, de még csak 15 éves, úgy NŐ minden nő, aki már felnőtt, akár menstruál, akár nem.

Csak ugye nem teszek szmájlikat meg kérdőjeleket meg ilyeneket, ezért félreérthető, amit írtam.