Miért olyan nehéz a társkeresés manapság? (beszélgetés)
Értem, így már más. Vagyis a főnököd helyett intézed, a saját módszereddel.
Elnézést, hogy másra gondoltam, de sokszor láttam ezt a taktikát nőknél, csak épp szakmai dolgokban. Ez nekem azért gáz, mert a pasik ezt szokták meg, tőlem is erre számítottak.
Na, mondtam, hogy folyt. köv. :))
Szóval ez nem annyira ciki, mint amilyennek tűnik. Csak mondjuk a főnököm 30x szól valakinek, hogy valamit meg kéne csinálni, nulla reakció, aztán én lemegyek az illetőhöz és kedvesen megkérem, hogy csinálja meg és megcsinálja.
Szakmaiságról meg ne sok szó essék, mert titkárnő vagyok. Szóval nem arról van szó, hogy most a szakmai előmenetelem függ ezektől.
:)
Nekem volt olyan barátom akivel egyikünk se akart párkapcsolatot a másiktól, de naponta órákig beszélgettünk. A nősülése és az én más városba való költözésem egybe esett, így lassan megszünt a kapcsolat. Viszont a kollégáim csak akkor lettek nyiltabbak velem amikor én férjhez mentem, nem csak velem csináltak így, ezért feltünő volt a dolog.
De ezt miért kell eljátszani? :) Akár nő, akár férfi valaki, legyen szép vagy csúnya, ha szívességet kérsz valakitől, kedves vagy és hálás, nem?
Nekem sem tetszik az ilyen viselkedés. Erősíti a sztereotípiákat, szívatja a többi nőt.
Jó játéknak, munkahelyen kívül.
Én ezt SOHA nem tudnám megtenni. Egyrészt zsigerből képtelen vagyok rá, másrészt iszonyú veszélyesnek gondolom, nem tudnám kezelni a következményeit. Jobb a békesség és a biztonság.
Én jobban szeretem, ha a teljesítményt nézik, nem azt, hogy nő vagyok. Hoszabb távon előnyösebb.
Öööö, hát én aztán végképp nem gondolok magamra nőies nőként, de azért a munkahelyen el tudok intézni ezt-azt, pusztán azzal, hogy kedves vagyok meg úgy csinálok, mint aki nagyon-nagyon hálás azért, hogy egy erős férfi segít neki. Ilyenkor nem is arról van szó, hogy tetszem az illetőnek, hanem (folyt. köv.)
születés után végzett vizsgálatokban
Az az ő dolga, mit gondol. Ha engem nem érdekel, mint férfi, akkor nekem nem számít.
Pl. munkában nagy előny, ha valaki el tud vonatkoztatni a férfi-női játszmáktól.
Én ÉLVEZEM, hogy férfiak és nők vagyunk. Élvezem, hogy alapjában véve azért másként gondolkozunk, más logika mentén. Mert valljuk be, vannak különbségek, még ha ezek baromi nagy általánosítások(nak tűnnek) is.
Születéskor a legérzékenyebb fiú gyerek kevésbé érzékeny, mint a legkevésbé érzékeny lány gyerek.
Bizonyára igazad van és jó is az, ha autonóm valaki, csak ugye ........... amit írtál ............ Szóval lehet, hogy te egy férfira csak emberként nézel, de adott esetben az a férfi rád nem csak emberként néz. Na most lehet, hogy eljátssza, hogy milyen hiper-szuper jól csak az emberi kvalitásaid érdeklik, de a valóság tuti nemez (nem ez) lesz.
Szóval ez az autmatikus ki-be kapcsolós reagálás a külső (akár társadalmi) hatásokra tökéletesen semlegesíthető. Legelső sorban egy teljesen önkényes, saját magadnak legmegfelelőbb szempontok alapján, tudatosan és szándékosan kialakított stabil énkép szükséges hozzá.
Ami engem illet, nem vagyok ennyire befolyásolható. Én csak és kizárólag akkor leszek nő, ha a férfi, aki bejön a szobába, számomra nagyon vonzó. És hát őszintén szólva NAGYON válogatós vagyok...
"Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?"
Ha közhelyes lennék, most idézném Karinthy-t. (Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.). :))
Hát ez érdekes. Én képes vagyok teljesen figyelmen kívül hagyni a beszélgetőpartnerem nemét, vagy legalábbis számomra lényegtelen dologként egy sorban a leghátsó szemponttá suvasztani (mondjuk, nem kell hozzá túl nagy erőfeszítés, mert alapjáraton ilyen vagyok). Viszont sok esetben azt vettem észre, hogy ha férfival beszélgetek, egyrészt ő is egyértelműen érzékeli, hogy csak emberként tekintek rá (milyen érdekes, akkor "a férfiak" "érzéketlensége" ezek szerint meglehetősen szelektív), másrészt pedig sok esetben azt is érzékelem, hogy ez a tény őt enyhén (szólva) ZAVARJA.
Jó, igen. :) Ha csak beszélgetni akar az ember, akkor mindegy. De én ilyenkor sem tudok elfelejtkezni arról, hogy férfival vagy nővel beszélgetek. Szóval lazább vagyok, ha nővel. Fiú barátom csak egyszer volt.
Ezt akartam kicsalni belőled. :) Ha csak beszélgetni akar az ember, akkor mindegy, hogy nővel vagy férfival beszélget, ha értelmileg hasonló szinten állnak. Persze felvetődik az érzelmi intelligencia kérdése, amivel hadilábon állunk. (Tisztelet a kivételnek!)
Párbaj lesz de nem bolimekurac miatt
Nana, mindjárt párbajra leszel hívva. :)
Őszintén szólva a gondolkodásban nem választom külön a nemeket: imádom az okos embereket.
Oké. Köv. kérdés: téged zavar meg vagy engem? :)
Pedig skopjeban él a fas.i
Nna engem sanszos, hogy nem hívott volna fel 1.5 euróért per perc... De amúgy nem.
Remélem nem te adtàl rá neki számot? Egy pasi száma kellett neki
Pontot tettem a mondat végére. :) Ha azt a tézist követjük, hogy a gondolkodó nő férfias... Nekem mondjuk ez fura, mert olyan szakon végeztem, ahol 19 férfi volt és 3 nő. A másik oldalon meg ott vannak a metroszexuális pasik...
Ugye jó ez a portál? Nekem is volt pár kalandos sztorim innen. A nejed nem, az 100%! :)
Ezt kérdezed vagy mondod? :)
azért időnként megzavarhat a férfias nők, a nőies férfiak gondolkodásmódja.
További ajánlott fórumok: