Miért nem tudok beilleszkedni?... (beszélgetés)

Hogy jött a modellkedés? Mert szemtelenül fiatal vagy :))

Én úgy hiszem, a korán jött modellkedés, és az emiatti beszólások, irigységek nagyon megcsorbították az önbizalmad! :( Te pedig el is hitted, amit mondanak, és már a tükörben is ezt látod.

Kiskorodban is inkább befeléforduló voltál? Mert nem mindenki extrovertált, és nem is baj, az sem jó, ha mindenkinek kiadjuk magunkat és kihasználnak. Elég 1-2 barát, de azok tartósak és megbízhatóak legyenek :) Legyél kicsit nyitottabb, és magabiztosabb :) Úgy majd talán többen fognak nyitni feléd.

és mire vágysz? társaságra vagy barátra vagy mindkettőre mi az érdeklődési köröd?

Pár éve volt egy munkahelyem ami a depreszió szélére nyomott minden nap ugy mentem be hogy ezt nem élem tul a világ legrondább legszerencsétlenebb legbutább emberének éreztem magam másfél évig és egy nap bedurrantam othagytam a helyet és uj életet kezdtem eldöntöttem hogy soha senki többet nem alázhat meg és hogy vagyok olyan mint bárki más és azóta nincs önbizalom hiányom persze ehez kellett egy másik munkahely ahol először életembe azt mondták hogy amit csinálok és ahogy csinálom az tökéletes lettek barátaim,társaságom jól éreztem magam de ez mind a munkahelyhez kapcsolódott és éjjel nappal ott voltam mindig.Majd jött a férjem és nem tudtam a két dolgot összeegyeztetni ezért a férjemet választottam.Azóta eltüntek az akkori nagy barátok de már van egy másik életem a család és aki még kitart mellettem:D

azért nem tartod magad szépnek mert ilyen megjegyzést kaptál?

ha nem lennél szép nem modell lennél:)

amúgy jelenleg ott tartok hogy szórakozni nem járok nem a gyerekek miatt hanem mert ugy érzem öreg vagyok már:D vagyis én nem annyira csak a férjem nem egy esti beülős koktélos báros tipus:DDDD

Szóval amikor vissza megyek dolgozni ha akad olyan akit komolyra vegyek azt is elhárítom mert már attól tartok hogy ez már megint csak addig megy míg együtt dolgozunk.Az utóbbi években ugy dolgoztam hogy jöttek mentek körülöttem a kolegák volt akit nagyon megszerettem aztán jól hátba támadott ezért rájöttem ha haza megyek erdélybe kikapcsolódok az otthoni régi barátnőmmel itt meg elszórakozom mással amíg nekem jól esik tudom ez önzőség de megelőzöm hogy ne csalódjak újra:)

Szia Penelope!

en, ha igy neznek ki mint te, aztszem nem lenenek ilyen problemaim. De a sulidolgot en is ateltem mar, nagyon rossz volt, es a legrosszabb, hogy a szuleim kenyszeritettek ebbe bele. Most nincs onbizalmam, semminek nem orulok, es barataim is hilyan vannak. Kozvetlenul beszelgetni valakivel, szamomra nagyon nehez, es az ismerkedes is ugyszint. Zavarba jovok, ha keresztkerdeseket tesznek fel. Utalom, hogy en vagyok "az osztaly szemuveges bekaja" a valo eletben is.

van egy bnőm

és olyan ritkán találkozunk

mostm,ár tudom ám értékelni

persze eddig is értékeltem a barátságát, de nem őt tartottam a legjobb bnőmnek

és rájöttem, hogy nem az a léegjobb bnő akivel nap mint nap együtt lógok meg csacsogok, hanem az aki tudja mikor zavarhat és én is tudom, hogy őt mikor zavarjam

vagy mikor van egymásra szükségünk

tudom, hogy nem hangzik túl jól, de ott vagyunk egymásnak akkor is ha nem vagyunk minden nap együtt

én örülök, hogy békénhagynak az emberek ez mitől van?

olyan jó itt veletek beszélgetni, de innek akkor megyek ha akarok

van egy csaj aki naponta 15-20 x felhív butaságok miatt, hogy milyenre fesse a körmét

de nem merem megmondani neki, hogy nem érdekel

így sokszor fel sem veszem neki

aztán meg az ablakot lesem, nehogy ideállítson

szia először azt hittem hu modell vagy bíztos tele vagy barátnőkkel de aztán rájöttem hogy hülyeség mert akikkel együtt dolgozol vagy egy közöségbe vagy azok valószínü rivalizálnak mindenki arra hajt hogy ő legyen a jobb,szebb,kedvesebb stb ez már a munkával jár.

Nekem pont ellenkező a problémám könnyen barátkozom hamar megnyílok és ha találok valakit aki"barátnő" lehetne bele vetem minden bizalmamat aztán...vagy átvernek,vagy kihasználnak akár lelki szemetes ládának vagy egyszerűen találnak fontosabb személyt a célra:) sebaj én így is jóll érzem magam.néhány éve húztam egy falat magam köré és mit nem mondja évek alatt rengeteg ember közül 1 iskolás korból megmaradt jó barátnőm van de ő távol van egy munkahelyi csaj van akivel hébe hóba felhívjuk egymást és most egy lány aki tudom hogy mihelyt a jelen körülményei változnak ő is eltünik.

Na és persze a netről jó néhány emberke de őket csak vízuális társalkodóknak tartom:)

Szerintem ne barátokat keress hanem 1 barátot aki bármikor ott van meletted ha szükséged van rá mert a sok eltünik,egy lelkitárs meg mindig veled van ha megtalálod a közös hangot vele

Szia! Sajnos tudom milyen ez az érzés.. A neveltetés, az érdeklődési kör, világnézet, és az életkörülmény nagyon meghatározó tényező. Nálam ugyanez a probléma. Későn kerültem ide, másabb a gondolkodásom, a természetem, az igényem, szóval minden, és ezt általában nehezen "tolerálják" azoknak, akik különböznek tőlük. Ez így is marad. Már meg sem próbálok változtatni a dolgon, belefáradtam, mert nem tudok kibújni a bőrömből.. Egyetlen megoldás az, ha az ember próbál olyan szinten kapcsolatot tartani, ami még a kényelme határain belül van. Előbb-utóbb pedig talál egy igaz barátot/barátnőt.

Meglátod, rendeződik majd!!