Miért nem akarok gyereket? (beszélgetés)

A szülés önmagában nem tesz anyává szerintem. Ere mindenki másképp érik be. Én szülés után 3 nappal, amikor a kislányomat egész éjszaka a kék fény alatt forgattam (besárgult) és kb 2 órát aludtam. Másnap reggel éreztem azt, hogy felfogtam, beértem, anya vagyok. Ez engem boldogsággal töltött el.

Lehet, hogy mint villámcsapás fogja egyszer csak tapasztalni, hogy igen, ő szeretne babát...de lehet, hogy lelki háttér, körülmények soha nem hozzák ezt el számára. Na, bumm... Különbözőek vagyunk.

Teljesen mindegy milyen okaid vannak.

Csak aztán nehogy megbánd, ha már késő.

Nekem azok az ismerőseim, akik nem vállaltak gyereket mind megbánták később. Kicsit idősebb korukra már másképp gondolkodnak és utólag sajnálják döntésüket, mert úgy érzik, nem lett teljes az életük.

Sőt, még olyanokat is ismerek, akik megbánták döntésüket, hogy csak egy gyereket vállaltak és nem 2-3-at.

Sziasztok!

Sajna ebben azért nem hiszek. Gondolok azokra, akik kukába dobják az újszülött gyerekeiket.

Szerintem aki gyereket akar szülni az szüljön, aki pedig nem, az ne szüljön. Mindenkinek magának kell éreznie mi fontos és mi nem ahhoz, hogy boldog legyen az élete. Senkit sem kell elítélni sem ezért, sem azért.

Én pedig azon gondolkozom, hogy miért lepett meg, hogy ez a cikk itt jelent meg? A Hoxa szerintem nagyon nyitott, változatos portál egyáltalán nem "főként babás", mint írod.

El akarta mondani, kíváncsi volt az emberek reakcióira és megtette.

Én egyébként megértem a cikkírót, az idő majd kiforrja, hogy szül-e vagy nem, lehet teljes az élete gyermek nélkül is.

És mi történik ha valaki úgymond sosem érik meg rá?

Mert szerintem semmi.

1, Nem értél meg rá

2. Félsz az ismeretlentől(mint az érettségi)

3, Nincs megfelelő TÁRSad hozzá

4, Kifogásokat keresel, hogy miért nem működik

5, Félsz a kötelezettségtől

nem csak rossz gyerekek vannak és rengeteg csodás dolog, amit megélsz egy gyerekkel, nem lehet csokorba szedni. Én 32 évesen értem meg rá.

Tökéletes háttér nincs egy gyermeknek, csk amikor "jobb" a háttér

Nem meglepő ez az érzés.

Hidd el én sem éreztem a vágyakozást egészen addig, amíg fel nem tettem a kérdést páromnak:mikor akarunk mi gyereket?

Már 7 éve jártunk,amikor elhangzott eme kérdés, éltük az életünket, buliztunk, sportoltunk, dolgoztunk. Eszünkbe sem jutott eddig a pontig. Már én is megijedtem magamtól, nekem soha sem kell gyerek?

Önző módon én is magamra/magunkra gondoltam.

Azt felelte akkor: most is lehetne akár. Bele is vágtunk a "dologba" még aznap.

Másnap éreztem valami megváltozott bennem: te jó ég! Egy naposan már megérzi az ember,hogy várandós?!

Nos ekkor már 2 hetes voltam.

Mind a ketten azonos a pillanatban akartuk a babát.

Szerencse dolga?

Mi volt előbb a gondolat vagy a gyerek?

Ja és ez 33 évesen következett be.

Már a nagyobbik lányom 6 éves, a kicsi 3 és fél.

Meg fogsz rá érni, ha eljön az idő! Ne félj, még nem vagy semmiről lemaradva!

Nem kell minden nönek anyának lenni. Mint ahogy nem minden ember szakács, vagy gazdag, vagy feleség, stb.

Társadalmi elvárás.

Amit én is utálok. Nekem senki se mondja meg, hogy ugyan legyek már végre terhes, és szüljek erre a nyomorult világra egy gyereket, csak azért, hogy anyámnak meg apámnak unokája legyen végre.

Egy nönek vagy lesz, vagy nem.

szia

hát igen, egyébként hogy anyukád hamar meghalt könnyen játszat ebben szerepet, hogy így nálad valami nem alakult ki, az érzés, a vágyakozás, hogy valakivel akit szeretsz legyen közös gyermeked.

Ha úgy érzed, míg így érzed, hogy jajj fel kell áldoznom valamit, és rossz száj ízzel tennéd, akkor nem szabad tenned, mert az a gyerek is érezni fogja ezt.

Ez valóban a te döntésed, bár én nagyon szeretnék babát, de én elfogadom amit írsz, de érteni nem érthetem meg, hisz mások vagyok. S igazából ehhez senkinek semmi köze rajta és párodon kívül, sokan valamiért azt hiszik, hogy nekik is ezt tudniuk kell, sajnos az én melóhelyem is ilyen, nem tudtam magamnak megtartani amit szerettem volna, mert olyan helyzetbe hoztak.

Én nem ítéllek el, neked kell érezni, de két dolgot kívánok:

- soha ne bánd meg

- s hogy ha a párod szeretne babát, kérlek tőle ezt ne vedd el, vagy egyszer tényleg vállalsz vele, vagy a párod is legyen olyan aki nem szeretne... de ne hitegesd, vagy ne csapd be.

minden jót

Nem mindenki anyatípus. És csak mert kell, szokás és miért ne? sokan szülnek. Aztán persze a gyerekük kurvár@ örül nekik...

Van akinek inkább ne legyen gyereke, mert nem megfelelő anyának. Ez nem hiba, csak így van.

eddig moderálták magukat azok, akik nem tudnak más szempontokat elfogadni a magukén kívül.

:)

szerintem ez pozitív.

Elolvastam a cikket. A közeli ismerőseim körében is van hasonló ember. Aki így érez annak tényleg nem szabad gyereket szülnie.

Viszont azon gondolkozom azóta is, hogy egy ilyen főként babás portálra miért ír ki valaki ilyen cikket? Ez itt olaj a tűzre...

Engem mélységesen elszomorított ez a cikk.

Te tudod mit akarsz, a te életed.

Szerintem nincs ezzel semmi baj, ha te boldog és kiteljesedett vagy gyerek nélkül (és leszel majd 50-60 évesen is visszanézve az életedre) akkor ez szerintem oké. Még jobb hogy felismered és nem akarsz mindenáron csak azért, hogy majd megszereted, meg mert a család erőlteti, vagy mert a párod annyira akar.

Sajnos ilyet is ismerek.

Mondjuk szerencsére hogy a többség nem így érez, különben már kihaltunk volna :))

Amire még érdemes gondolni,hogy vajon a párod-férjed is megelégszik e a gyerek nélküli életformával. Tehát hogy ez tiszta legyen köztetek, hogy te nem érzel gyerek utáni vágyat (nehogy azt gondolja a férj,hogy jaj majdcsak "megjön az esze") mert ilyet is láttam már, válás lett a vége.

Én is vegyesen érzek ezzel kapcsolatban, de hidd el az is a baj lehet, hogy nem találtál még olyan embert aki mellett meg akarsz állapodni. Akkor ezt másként látnád!

Ez még mindig jobb, mintha úgy szülnél, hogy aztán nem foglalkozol vele!

Egyébként nekem is sok lemondással járt az életem..a szüleim már rég elhunytak..páromon,babómon kivül senkim nincs..

egy gyermekre nemcsak pár hetes hónaposan kell gondolni,hanem amikor már cseperedik,és felnőtt ember lesz..

amikor már olyan korban lesz,hogy együtt tudtok hülyéskedni,vagy elmélkedni az élet nagy dolgairól..én kiváncsi vagyok,hogy milyen embert nevelek,milyen lesz felnőtt korában,milyen lesz a kedvese,milyen anyós leszek,stb..

engem mosolygással töltenek ezek a jövőbeni gondolatok..

és még ami számora fontos,szeretném,ha a lánykámmal barátnők is lennénk egyben..mert nekem még ez az emberi kapcsolat is kimaradt..

Nos,segítség nélkül nehéz..

de azért teljesértékű emberként élheted az életed egy gyermek mellett..

Soha nem tudhatod,hogy mikor kattan be az a bizonyos biológiai órád..

lehet egy napon,minden vágyad az lesz,hogy de jó lenne,ha Valki Anyának hívna!

Én mindenképpen vágytam erre..najó mégcsak "nyanya"vagyok..:DD de lesz ebből még talán Anya,anyu is..:))

Minden jót Neked!

Nekem ez ismerős 28 éves koromból....most meg megveszek az ördögömért.....(33 évesen szültem).

Ha meg mégsem lesz, úgy is le lehet élni egy életet....csak szerintem nem érdemes:) Hangsúlyozom-szerintem.

Szerintem nincs ezzel semmi probléma, ráérsz még!

De ha egyáltalán nem lenne,mert nem akarod, azt nagyon megfogod bánni!

Szia!

Teljesen természetes, hogy így érzel. Az lenne a normális, ha mindenki elgondolkozna azon, hogy mit jelent gyermeket vállalni. Sok lemondás, felelősség.

Sajnos sokan ezt nem teszik és idejekorán válnak szülővé. Ezért is élünk ilyen világban!

Én is nézem a mai tiniket és elborzaszt a látvány.

Azon vagyok, hogy a gyermekeimet boldog felnőtté neveljem és a jó példa én és a férjem legyek számukra.

Hidd el, hogy el fog jönni az a z idő, amikor te is elgondolkozol a gyerekvállaláson.

Ha pedig mégsem, akkor sincs semmi baj.

Minden rendben van veled!