Miért nem akarok gyereket? (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Miért nem akarok gyereket?
Kedves Marmar!
Vicces, mert ahogyan és amit írsz, azt én is írhattam volna néhány évvel ezelőtt.
Tanultam, buliztam, éltem. Olyan lány voltam, akinek a férfiak azt mondták, nem feleségnek való vagyok, hanem inkább olyan nő, akiért elhagynák a feleségüket :(
Pedig nem éltem könnyelmű életet.
Gyereket soha nem akartam. Soha nem tudtam mit kezdeni velük, ha volt a közelemben gyerek, vagy idegesített, vagy feszélyezett, hogy nem tudok mit kezdeni vele.
Ha nekem kellett volna úgy határozni, hogy ige, akkor MOST legyen egy gyermekem, tudom, soha nem lett volna.
Váratlanul kopogtatott, és érdekes, azonnal tudtam, hogy akarom őt.
Most éppen a harmadik babánkat várom, plusz a férjemet, haza a munkából :)
Most is túléljük...pedig most te gondolataid szerint sokkal rosszabb nekünk...szerintem csak másképp rosszabb-utóbbi kezelését meg már leírtam.
:)
Ja, az üzlet az üzlet..
(Egyébként a mi fórumos beszélgetéseinket lassan ki kéne adni, és kötelezővé tenni a filozófia tanszékeken...egy-két dolgozat összjönne.)
Kedves cikkíró!
Szerintem minden kérdsedet meg is válaszoltad a cikkedben!Ez nagyon jó jel,h felismered azokat a tényezőket az életeben,aminek az a következménye,h így érzed.Ezzel nincs is semmi gond.Ha ezt érzed,inkább tényleg ne vállalj gyereket csak pl az anyósod miatt.
Én óvónőként dolgoztam,most bébiszitter vagyok és elmondhatom,h aki nem próbálta,nem tudja,h micsoda érzelmeket és szeretetet tudnak adni a gyerekek.Iszonyatosan feltöltenek,megnevettetnek.Az igaz,h van,h leszívnak,de sokkal nagyobb energiát adnak,mint amit elvesznek.:-)
És az is igaz,h már 1 éve küzdünk,h legyen babánk...Remélem,már nem sokáig...
Egy a lényeg,én nem támadlak,amiért nem szeretnél szülni,de ne lepődj meg,ha 10 év múlva máshogy érzed,gondolod.:-) Én azt gondolom,h az élet értelme a gyerek.Semmi más nem marad utánunk,se a házunk,semmink.De a vérünk igen.És ha belegondolok,h egyedül legyünk idős korunkra,félek.Hiszen akkor már tényleg csak a gyerekeink és unokáink éltetnek.Szerintem.:-)
azokról nem tudok nyilatkozni, fogalmam sincs akkor hogyan élhettek az emberek..én azért elég szkeptikus vagyok szinte mindennel, szerintem ott is meg lehetett volna jócskán kapargatni a romantikus mázt.
egy szó, mint száz, szerintem alapjaiban az emberek nem sokat változnak.
Szerintem is működőképesek ezek gyermek mellett, talán kicsit nehezebb, mint nélküle, de a gyerekvállalással az előbb említett felelősséget is fel kell vállalnia az embernek.
Nagyon dióhéjba valamit valamiért ugye.
:)
Én ezt nem vitatom, sőt egyetértek..
Azt sem állítom, hogy mindenkinek szülni kell. Tényleg nem.
Ott érzem a tévedésnek egy pici lehetőségét, hogy mindezek a mai vágyak, célok, hajtás, - és igazad van - néha szép pörgés gyerek mellett is működik.
Mérnöki diplomám van, amit a Műegyetemen gyerekek mellett szereztem, és hasonló céljaim, mint a cikk írójának.. mégis van gyerekem. Szerintem - és itt Vanesszával értek egyet - túl van ez ma spirázva, hogy a gyerek gátol.. persze, egy időre kicsit lelassít, de egyben fel is turbóz...
Akinek tényleg nem kell gyerek, hát ne szüljön, és vállalja fel, mint a cikkíró is... Engem csak az aggaszt, hogy sok olyan is elhiszi ezeket, aki talán gyárilag másképp gondolná...
Hát nem tudom...szerintem egyátalán nem voltak boldogabbak az 50 évvel ezelőtti kapcsolatok sem, egyszerűen más volt a megitélése annak, hogy hogyan kell élni, nagyobb volt a társadalmi nyomás is.... túl sokat nem is kellett gondolkozni.
Ez nyilván van akinek pozitív volt, van akinek negatív.
:)
Én szeretek most élni, árnyoldalát főleg szerintem azok látják, akik kevesebb önállóságot, és nem megfelelő problémamegoldó készséget sajátítottak el, és ezért nem is tudnak mit kezdeni azzal, hogy választani és törekedni kell, nem elég a langyi lábvíz, a kényelmes állás a gyárba, és a kivárt skodával a bolgár nyaralás.
Igen a világ gyorsabb, de ebben a gyorsaságban meg lehet találni a szépséget a kihívást, és nem utolsósorban a boldogulást is, viszont nem dönt senki helyettünk, úgyhogy érdemes azzal mit kezdeni, hogy mit jelent a felelősség, és az önállóság.
Még nem, de kösz... szeretem a filmeket
No megyek, mert a nagy lelkizés-észosztásban éhen hal a legkisebb...
Aztán milyen jó fórumtéma lennék...
"A netfüggő anya, akinek éhenhalt a gyereke"
Arra gondolok itt, hogy kb 50 évvel ezelőttig a szerepek állandóbbak voltak. Nemigen volt válás, az emberek megtanultak a gondokon átlépni, együttélni, gyerekeket szültek, életek. Nyilván ennek is voltak rossz oldalai, de 1000 éveken át mégis működött a dolog. Ehhez képest az elmúlt 50-80 évben a világ a feje tetejére állt... most nem sorolom fel, mindenki tudja...
És igazán jobb lett nekünk?? Már nem csak nőknek, hanem úgy általában. Mindenki feszült, ideges, ugyanúgy csóró, kiszolgáltatott, vagy éppen dilis a hajszától...
Olyan értelemben tehetnek erről az előző generációk, hogy az ő életük alatt zajlott ez le. Pl. anyám se vállalt már 3. gyereket, pedig talán megtehette volna... Mondjam az, hogy talán kicsit sajnálja... Sohase vallana ő ilyet be, csak megérzés...
Persze ezek csak gondolatok...de ha vannak, hát vannak...
Nekem ugyan még nincs gyerekem...de eddigi tapasztalat alapján és egyébként nagyjából érthető okokból a két tábor nagyon nehezen közelít egymás szempontjai felé.
Ami a lényeg, és szerintem itt megvolt,reméljük meg is marad, hogy mindenki igyekezett ítélkezés nélkül elmondani a véleményét.
:)
"és erről bizony az előző generációk tehetnek."
??
én nem látok általános összefüggést.
Persze, tiszteletben tartjuk a véleményt. Sőt, senkinek sincs joga ítélkezni, nagyon nem. Szinte mindenki ezt írta, egy inteligens ember nem is tehet mást... Csak valahogy szerintem mégis a megértő sorok mögött mindenki szomorú egy kicsit... Mert mi már tudunk valamit, amit a cikkíró még nem...
Persze minde korban voltak nők, akik nem szültek, és lesznek is, és ez jól van így. De az az arány, ami ma van, az egészségtelen, és aggasztó... és erről bizony az előző generációk tehetnek.
A cikk írójának önhibáján kívül volt nehéz az élete... de sajnos a maiak sokszor tudatosan teszik pokollá gyerekeik, családjuk életét a sok (ha kell ha nem) válással, nem-házassággal, egymás igazán fel nem vállalásával. És ezektől lehet megijedni, meg kiborulni, de igazán csak mi, a mi generációnk tudna ezen változtatni..Ha lenne még muníciónk...
hűű hát ez.... nem semmi...:) minden ember más, minden embernek más a fontos én is ismerek olyan nőket, akiknek szerintem soha nem lesz gyerekük. De úgy gondolom nem is baj, hiszen ezek az emberek véleményem szerint csak a saját érdekeiket nézik, úgy is mondhatnám önzőek. Mint ahogy a cikk írója is írta azért nem szül, h őt ne gátolja a gyerek, ne akadályozza a munkájában, tanulmányaiban, előmenetelében, bulizásában...úgy gondolom ilyen embereknek nem is szabad h gyerekük legyen, aki ennyire egocentrikus nem való neki gyerek...
csak annyit még, h 19 évesen szültem. Soha egy másodpercig sem gátolt engem a gyerek, ugyanúgy járok bulizni, sulit végeztem gyerek mellett és még szeretnék is suliba járni, és 4 éve dolgozom. (szintén 28 vagyok)
A cíkk írójának véleményét természetesen tiszteletben tartom. :)