Miért nem akarok gyereket? (beszélgetős fórum)

Én is teljesen így látom:))))Végre találtam hasonló gondolkodású embereket!!Rám is furcsán/felháborodottan néznek az emberek(főleg a nők), amikor elmondom a véleményemet, hogy én sem most sem pedig később nem akarok gyereket.

Szeretem a munkám,az életet amit élek, minden nap megküszködök az alakomért, és semmi kedvem nincs feláldozni a gyerekért, aki később ugyan olyan elfajzottá válhat, mint a mostani fiatalok többsége.

Jól mondta a cikkíró, hogy egy nőtől társadalmi elvárás az , hogy szeresse a gyerekeket és hogy megcsodáljon minden kóbor csecsemőt, akit az utcán tologat az anyja.

Ha te így érzed, akkor nincs ezzel semmi baj. Felnőtt ember vagy, te tudod, hogy mi a jó neked.

Viszont! Én ismerek olyan embert, többet is, aki mondott ilyet és lám nem így történt.

Meggyőzni senkit sem kell a gyerekvállalásról, csak van úgy, hogy az ember idővel változik.

Akárhogy is van, pont az a szép az életben, hogy különbözőek vagyunk.

En miert nem akarok (egyelore) gyereket?

-nem erzem magam eleg megertonek egy gyerekhez

-tulontul onzo vagyok, nem akarok lemondani semmirol

-feltem az alakom az eletem (tul sok es nagy valtozas)

-es egyebkent is egy undokmano vagyok :D

De tudom, meg sok idom van, es mindez megvaltozhat :D

Én sem tudtam elképzelni sokáig, hogy gyerekem legyen. Nem ellenkeztem, csak nem hiányzott, de teltek az évek és egyszer csak megértem rá. Már nem féltem, nem ellenkeztem. Igaz, hogy meg kellett érte keményen küzdenünk, de őszintén mondhatom, hogy tiszta szívből akarom.

Biztosan eljön a te időd is. Egyszer majd megérsz rá.

ez azért egy kissé sarkos, a gyed-en lévők megtermelték előzőleg amit kivesznek onnan.

A gyesesekkel kapcsolatban persze áll.

Teljesen normális vettek körül gyerekkoromban, de már akkor sem szerettem volna szülni. Nem voltak negatív élményeim ezzel kapcsolatban, de már 8.-os koromban tudtam, hogy itt nem lesz gyerek. Ezt közöltem is a családdal, de csak annyit mondtak: "ez a te dolgod".

Én azt vallom, hogy ha valaki már szült, akkor tegyen meg mindet a gyerekért, de nagyon gondolja meg mindenki, hogy valóban akar-e. Van olyan ismerősöm, aki már hármat szült, mert imád babázni, megőrül a csecsemőkért. Az lehet, de a 3 és 7 éves gyerekével nem tud mihez kezdeni, mert nem érdeklik. Ez is mindig azt hiszi, hogy babája lesz, de megdöbben, és tehetetlen lesz, amikor kiderül, hogy embert hozott a világra.

28 éves leszek, diplomával, 5 éves munkaviszony után mentem el szülni. Most van egy közel 11 hónapos fiam.

Azzal egyetértek, hogy egy nőnek nem kell szülnie gyereket csak azért, mert nő.

A másik, szerintem ezért is nem szeretnél babát, mert a környezetben sok a "rossz" anya.

Nem tudom hány éves vagy, de pld. a házban lakó egyik lánynak már a 2. gyereke van, 22 éves lesz... Biztos sokat dolgozott. Nem piszkálnák én egyébként semmit, ha nem ugranának nekem mindig az anyukák. A házban is én vagyok az első számú közellenség.

Egyébként sokkal több jó apát ismerek, mint jó anyát. Az apák még a bíróságon is jobban küzdenek a gyerekükért, míg az anyukákat leginkább az szokta foglalkoztatni, hogy mi lesz, ha nem kapnak tartásdíjat, családi pótlékot, mert nem náluk marad a gyerek?! Miből élnek meg?! Forog a gyomrom ilyenkor amíg hallgatom őket.

Még mindig az a meggyőződésem, hogy sokan csak azért szülnek, mert egy nőnek "KELL".

Kedves Cikkíró! Végigolvastam a fórumot és látom, hogy nem vagyok egyedül. 29éves vagyok és soha nem akartam gyereket. Már több ilyen jellegű fórumba is kiírtam, hogy szerintem a lányok úgy nőnek fel, hogy tudják, hogy majd valamikor lesz egy gyerekük, mert egyszer majd szeretnének. Én soha nem éreztem ezt. Mindig is úgy gondoltam, hogy nekem nem lesz gyerekem. És vállalom. Sokszor meg is botránkoznak ezen az emberek, pedig nem kellene. Mindig voltak olyan nők, akik nem szültek. Egy régi fórumban is jöttek a kedvenc kérdéseimmel: ki fogja rámnyitni az ajtót öregkoromban (erre mostanában az a válaszom, hogy keresek én annyit, hogy egy fullos öregek otthonában tengetem majd a napjaimat vagy meg sem érem az öregkort).

Én igenis szeretem azt csinálni, amit én akarok. Szeretem beosztani a saját időmet. Imádom a munkámat, nem érdekel, hogy du. négyig vagy este 8-ig kell az irodában maradnom, mert nem számít, és ez nekem jó. Oda megyek ahova akarok és akkor amikor akarok, mindenféle szervezkedés nélkül.

A párommal úgy indítottam a kapcsolatunkat, hogy tisztáztam a jövő ilyen jellegű kérdését, bár hozzá kell tennem, hogy szerintem nem veszi komolyan. Az egyik pillanatban mondja, hogy annyira szeret, hogy bevállalja így a jövőjét, de a másik pillanatban már felajánjla, hogy ha kell majd ő megy gyesre:D

Úgy gondolom, hogy ha a párom majd szeretne gyereket, akkor el kell őt engednem, de nem fogok szülni. Ha pedig 40fölött "kattannék be", hogy nekem mégis kell gyerek, akkor pedig kell, hogy legyen annyi eszem, hogy viseljem a fiatalkori döntésem következményeit és tudjam reálisan kezelni a helyzetet.

Nem minden anyuka lóg a munkából, ha beteg a gyereke.

És mi az, hogy nem termel semmit??

Ja és csak a gyes jár alanyi jogon a többiért meg kell dolgozni, és a gyed arányos a fizetéseddel.(amit megkerestél, mert termeltél)

szóval én eleget befizettem az államnak, hogy 2 évig itthon legyek a fiammal...

Megy az önzőzés ezerrel, de épkézláb, elfogadható módon még nem tudta nekem senki megmagyarázni miért vagyok az. Jókat nevetek a "tartozol ezzel a társadalomnak, az országnak" badarságokon. Az anyukák, mielőtt elkezdenek arról beszélni, hogy majd az ő gyerekeik tartanak el nyugdíjaskoromban, gondoljanak arra, hogy most meg a hozzám hasonlók tartják el őket, míg ők évekig babáznak, gyerekbetegségek miatt lógnak a munkából, nem termelnek semmit.

Én egészen egyszerűen nem szeretem a gyerekeket. A csodásnak titulált babaillatot is annak érzem, ami: anyatej és sz...-szag keveredésének.:) És nem találom kellemesnek.

Az öcsémnek is megmondtam, hogy a fiát majd akkor akarom a közelemben tudni, ha emberformája lesz. Ami úgy 4 éves kora körül volt először.

Szívből gratulálok,hogy felvállalod az érzéseidet!

Majd,ha el jön az idő akkor lesz ha meg nem akkor is teljes értékű ember vagy és leszel.

Kedves cikkíró! Épp így gondolkodtam én is 28 évesen, mint te. Én is elvesztettem az egyik szülőmet, de soha nem gondoltam, hogy ennek lenne köze a "nemkellgyerek" érzésemhez. Sokáig a bulik, a karrier fontosabbak voltak bárminél. Aztán tavaly hozzámentem a "nemkellgyerek" 35 éves páromhoz. Most 33 múltam és egy 10 hetes kisfiú boldog édesanyja vagyok. A gyermekvállalás felelősség, és kevesen mondják ki az igazságot, hogy igenis nehéz és sok lemondással jár. Ennek ellenére a gyermeked születése a legjobb dolog a világon, ami veled történhet. Majd egyster te is így fogsz érezni, vagy nem...

Erőltetni semmiképp sem szabad, csak magadra hallgass!!!!!!!!!.

Az apuka is fel tudja nevelni válaszommal arra utaltam, hogy nem fog éhen halni egy csecsemő az anyja nélkül.

Ha pedig apuka neveli, akkor értelemszerűen ő is otthon lehet a gyerekkel, lehet gyeden...

Ja, de amúgy szoptatás hiányában nem hal éhen a baba

Ergo bárki etetheti, nem fog éhen halni:)

Lehet élni gyerek nélkül, de nem érdemes.

Nekem is van egy unokahúgom, aki már 10 éve házas volt és soha nem akart gyereket és most nemrég 35 évesen bejelentette, hogy jön a baba. Most jött el benne az az idő, amikor már ő is szeretett volna.

Lehet, hogy még benned is megváltozik ez az érzés, de ha nem, hát sokan vannak akiknek szintén nincs gyermekük és mégis boldogok, elégedettek.

Nem ez a lényeg, hanem az, hogy egy csecsemő nem hal meg az anyja nélkül.

Az meg, hogy apuka hol dolgozik és mennyit, más kérdés