Miért nem akarok gyereket? (beszélgetés)

"Nekem a csecsemőkről nem az ugrik be, hogy de édes kis csöppség, akit én védelmezek, de klassz, testemből táplálom stb. Hanem hogy úristen, ez a szerencsétlen teremtmény éhen hal, megbetegszik, meghal nélkülem."

Ekkora butaságot, már ne is haragudj, de most már olyan világot élünk, amikor apuka is fel tud nevelni egy csecsemőt, mert van tápszer, nem fog éhen halni, sem megbetegedni.

Úristen...

Igen, ez így van, ahogy írod. Mondjuk én nagyon szerettem volna gyereket, de nem csak a gyerek számít.

Én azt vallom, hogy annak picinek van apja, vannak (jó esetben) nagyszülei rokonok stb. Mi kicsi kora óta úgy neveltük a picinket, hogy legyen el a nagyszülőkkel. Vittük ahová tudtuk magunkkal, mert miért kell neki (és így nekem is) a négy fal között lennem. Imádom a lányomat, de ha nem kapcsolódhattam volna ki időnként, akkor már ég becsavarodtam volna.

Nem mondtam le az életemről, csak átcsoportosítottam a dolgokat.

De ez mindenkinek egyéni érzése, döntése. Aki nem érzi szerintem se szüljön, mert az senkinek nem lesz jó.

Meg azért szülni mert anyós várja, na az meg végképp (bocs) hülyeség. Mindenki saját maga tudja eldönteni, hogy mit akar, és magának is kell. És vállalni kell a döntést.

Te, kedves cikkíró így gondolod és ez így jó. Nálunk anyukám szerint még korai volt, de én akartam, és ez meg így jó.

3. vannak azért jófej kissrácok.

A múltkor láttam egy kiskölköt, az olyan kritikusan szemlélte a tömeget, hogy csak!

(vigyázz, én is ilyen gyerek voltam...bár én még a szülőkre sem igen pazaroltam a vigyort, max. a bátyámra, mert ő olyan gege volt...:)

1. megbántódtam:)

2. csak kocsival járunk, ezért nem is találkozhatunk:) (Csak látásból ismerjük a vonatot, buszt...stb.)

3. eszedbe nem jutna a fiamra mosolyogni, mert Ő már a nézésével is gyilkolni tud:)

Látom te sem vagy az az ősanya típus :)

Félreértés ne essék, nem akarom én az anyukákat megbántani. Sőt, tisztelem a bátorágukat és elszántságukat. Csak azt nem bírom, amikor egyesek szemmel vernek, ha nem nézek negédesen, szirupos mosllyal arcomon egy pl. vonaton fennhangon óvodai versikét süvöltő ördögfajzatra. Mintha kötelező volna ezt kedvesnek találni...

No igen, engem meg sem kérdeztek, akarok-e jönni vagy sem, pedig ki lehetett volna nálam illetékesebb? :)

Nálam egyébként fontos szempont az is, hogy ha az a szerencsétlen az én -és apujelölt- lelkivilágát örökli, hát nem feltétlenül lesz egyszerű élete.

Én kifejezetten komplikált vagyok, Embör nem különben...és előbb nevelnénk belőle 2. Zarathustrát, mint menedzsert :D

dejó hogy kimondtad, ami bennem is megfogalmazódott már.

Megy a passogás, hogy a gyerektelen nők önző p*csák. Namost akkor kérem szépen, az a nő nem önző, aki az "anyai ösztöneire" hallgatva nekiáll szülni, sokszor ész nélkül? Az mi, ha nem önzőség? Meg amikor rágjuk apuka fülét, hogy dejó lenne már babázni.

Ha ma, 2011-ben a gyereknevelés önzetlen dolog volna, nem születne meg senki ebbe a szenny világba...

Akkor jó. Majd rendet rakok az agyamba, hogy ez normális és ne legyen lelkiismeretfurdalásom.

Egyébként mi is gyakran utazunk, velük és nélkülük, úgyhogy egyébként egyet értek.

Bár, most hogy visszaolvastam, eleinte én sem annyit aludtam, amennyit akartam, és valóban, a fodrászhoz sem mindig volt könnyű eljutni, de mindenképp megérte, hisz' most kamatostul visszakapom:)))

Ekkor már nagyobbak voltak, iskolások és az apjuk itthon dolgozott. Nálunk mindig is természetes volt, hogy ketten neveljük őket és aki otthon van az foglalkozik velük.

Kinek volt kárára szerinted, ha az apjukkal voltak?

Én pl. beíratkoztam 1egy 1 éves Fitness suliba és nem volt könnyű,( nem panaszlodásképp, hisz' ezt vállaltam), de ha tanulni akartam, + eljárni a kötelező aerobic órákra, -amiket baromira élveztem-, néha úgy éreztem, hogy ilyenkor mellőztem őket. Azonkívűl besegítettek a takarításba, nem egyszer ők teregetek. Értelemszerűen nem vihettem őket magammal és nem is akartam.

És még számtalan ilyen példám lehetne.

Persze "nem adnám vissza őket", csak azt mondom, hogy nyilván a vágyaid figyelembevételénél másokra is -a gyerekeidre- tekintettel kell lenni.

Bocsi, én az igazi "sztárokra" gondoltam.

Persze, az általad említett anyatípus is ismerős. Én tőlük azért kapok, mert nem szeretnék a pici fiamnak testvért! Mert ugye ez is önző dolog szerintük.

Köszi :)

Nálam az aduász az szokott lenni -ha a meggyőzésemről van szó- hogy majd amikor meg már szeretném, késő lesz! Na erre szoktam kedvesen azt válaszolni, hogy akkor majd örökbefogadok egyet. Annál nagyobb jótettet nemigen vihetek véghez, ha már gyerekről legyen szó.

Különben teljesen fölösleges a győzködésem, furcsán vagyok bekötve :)

Nekem a csecsemőkről nem az ugrik be, hogy de édes kis csöppség, akit én védelmezek, de klassz, testemből táplálom stb. Hanem hogy úristen, ez a szerencsétlen teremtmény éhenhal, megbetegszik, meghal nélkülem. A nap 24 órájában rám szorul, kiszolgáltatott hosszú évekig. Ez a tudat pedig engem nyomaszt. Egy 4-5 éves forma gyerek már nem ilyen "rémisztő"...csak azok meg agyamra mennek...

Félreérted, ezek az anyukák pont azt tárgyalták, hogy végletekig le harcol a gyerek, és az a természetes ha vígan és dalolva töltesz éveket egy kinyúlt mackóalsóba és lebüfizett pólóba.

A heti egyszer kimozdulok tornázni a gyerek mellől pedig egyenesen halálos bűntett, hisz mi történhet nélkülem abban az egy órában a gyerekkel.

A "sztáranyukáktól" lehet, hogy ezt olvastad, de én egy egyszerű anyuka vagyok. Azt sem írtam, hogy egyedi a felfogásom, olvashattad itt, hogy a fiatalok között is van aki ezt így gondolja.

A gyereknevelésről alkotott véleményem nem befolyásol abban, hogy a cikkírót teljes mértékben megértem és igazat adjak neki, ha nem érzi fontosnak, hogy szüljön akkor ne tegye.

Hasonlóan vagyok én is a nagylányommal, ő sem akar gyereket, és soha nem is szerette annyira a gyerekeket. Először mi is meglepődtünk, amikor kijelentette hogy nem akar soha gyereket, de ezért soha nem piszkáltuk. Az ő dolga neki kell felnevelni.

Az ismerősök, családtagok véleménye meg már régen nem érdekel minket.

Szerintem nagyon sokan vannak már akik így gondolkodnak, és nem mindenki önzőségből, hanem mert ilyennek született, vagy a körülmények tették ilyenné

Amikor férfiakról van szó, hogy nem akar családot, gyereket azt persze érdekes módon máshogy nézik.