Miért nem akarok gyereket? (beszélgetés)

Ez nagyon igaz! Éppen tegnap gondolkodtam azon, hogy nem csak magamat ismertem meg általuk jobban, hanem a saját szüleimet is. Sokkal jobban megértem biztonyos tettüket és sokkal jobban haragszom is rájuk néha biz. dolgokért...

A következetesség... az nagyon nehéz ügy. Legalább is nálam... nálunk. Szoktam is mondani, ha a következetlenség fájna én már ordítanák.:)

Aki nem akar gyereket, az ne szüljön. Aktuális a kérdés, mert az alkotmányba is bele szeretnék venni a magzat védelmét. Bár anya vagyok, nem értek ezzel egyet. Ne más döntsön az én testemről, életemről...stb.

Amit viszont a gyerekkel megtapasztalhatunk:

Néha egy önismereti tanfolyammal is felér. Mikor pl. próbálgatja a határait és a szülő türelmét. Esetleg a következetességet, mennyire vagyunk azok. Picit olyan, mint egy tükör. A saját hibáidat néha fel is tudja nagyítani:)

értem. akkor tulajdonképpen ugyanarról beszélünk, csak más példákat hozunk fel, hogy szemléltessük.

igen, a munka, főleg ha az ember szereti csinálni éppen az a helyzet, amikor nehéz a választás, utána meg a visszatérés a régi életedbe.

Nekem ne mondja senki, hogy össze lehet egyeztetni a kettőt, mert ez hazugság, nem lehet. Lehetetlen úgy koncentrálni egy feladatra, hogy közben lázas a gyereked, esetleg egy idegen vigyáz rá.

Nem, nem erre gondoltam.

Szerintem nem minden nőnek kell anyává válnia. Miért kellene valakinek gyereket szülni, ha egyáltalán nem vágyik rá? Kinek lenne az jó?

Arra gondoltam, hogy azt, aki úgy érzi, hogy nem vágyik gyerekre, nem igazán érdekli, hogy miről marad le, ha nem szül. Mint ahogy engem sem érdekel, hogy miről maradok le, ha kimarad az életemből például a sziklamászás. Mert életemben nem kívántam sziklát mászni. Így van ez azzal is, aki soha nem kívánt szülni, gyereket nevelni.

Erre gondoltam.

És az sem olyan egyszerű, hogy gyerekkel is bármit meg lehet tapasztalni.

Van a családomban egy fiatal pár. Olyan a munkájuk, hogy hetente 3-4 napot távol vannak az otthonuktól. Néha többet is. Szeretik a munkájukat, az életmódjukat. Ha gyereket vállalnak, nekik tényleg választaniuk kell a mostani életük, és a gyerek között. Ők nem mondják, hogy nem kívánnak gyereket, viszont nekik dönteniük kell, mi a fontosabb az életükben.

És még csak annyit, hogy nekem van gyerekem.:)

Lehet nem jó szó volt ide az önzőség. Igazából arra gondoltam, hogy a saját kedvemért is szültem őket, hogy szerethessem őket és szeressenek engem.

Meg a gyerekeink az örökkévalóságba vetett hitünk is...

ne haragudj, de akinek nincs gyereke tényleg nem tudja miről marad le. A rokon, barát vagy a szomszéd gyereke nyilván idegesítő és ha néha vigyázol rá, nem tapasztalod meg ugyanazokat az érzéseket, amelyeket egy saját gyerek nevelése-gondozása közben kaphatsz.

vagy nem erre gondoltál?

A gyerekeddel megtapasztalhatod ugyanazokat a dolgokat, amelyekről szerinted lemaradnál, ha lenne. Bár nem tudom mire gondolsz? És nem szeretnélek megbántani, mert tiszteletben tartva, hogy te nem szeretnél gyereket nem is beszélnélek rá, csak komolyan érdekel mi az, amiben a gyerek akadályozna?

Például én nagyon szeretek moziba járni. Fogom a gyereket és elmegyünk.

Szeretek sielni. Fogtam a gyereket 3 évesen és megtanítottam. Most 4 éves és együtt síelünk. Szeretek korcsolyázni. Vittem a gyereket a jégre, három napon belül megtanult. Együtt korcsolyázunk. Szeretek színházba járni. Fogom a gyereket és elmegyünk együtt. Szeretem a zenét. Fogom a gyereket és elmegyünk. Étterembe, uszodába, akárhová.

Szaunázni is szeretek. Na oda nem tudom elvinni. Viszont a férjem játszik vele a gyermekmedencében és felváltva szaunázunk.

Nem tudok délig aludni, mert táncol a fejemen, hogy anya éhes vagyok. Ez tény. De annyira fontos lenne az alvás?

Minden nap főzni kell, mert néha csak meg kell etetni, de miért is lenne teher a főzés, amikor százezer klassz receptet ki lehet próbálni és még kreatív is lehetek - megjegyzem nem vagyok sem ősanya, sem házitündér.

na ez túl hosszú lett, mindenkitől elnézést kérek.

:D

Erőss Zsoltnak is van gyereke, pedig hegymászó. (A felesége is.) Szeretik egymást, szerettek volna gyereket, akkor miért ne lehetne nekik?

A gyerekvállalás lényege nem csak az, hogy jaj de sok örömöt okoz nekünk az aranyos ici-pici lábikó, hanem az is, hogy életet adtunk egy embernek, aki éli a saját életét - tanul, dolgozik, zenél, rajzol, motorozik, hegyet mászik, barátokat szerez, szerelmes lesz, gyereket csinál, esetleg nem csinál, de életet él. Ha eközben meghal az apja vagy az anyja, akkor is ez az élet rendje, mert a szüleink előbb vagy utóbb, sajnos, meghalnak.

Kinek mi a perverziója :)

Szerencsére a mai világban mindenki megtalálhatja magának a megfelelő elfoglaltságot.

Aki tüzet nyel vagy sziklát mászik ne is szüljön gyereket, mert a halálozási arány százalékban bizony igen nagy :-)))) (és akkor mi lesz a gyerekkel)

Éredekes mód e két dolog nem okozna örömet (nekem), az adrenalint meg a gyerekeim is fel tudják nyomni egekig is, ha arra vágynék. :-))

:)

Igen, ezzel az erővel kismilliárd dologról marad le minden egyes ember percről-percre. Mert nem mászik sziklát, nem nyel tüzet, vagy egész egyszerűen nem tanul meg kötni-varrni, hímezni, vagy zenélni...:).

Nyilván nem tudjuk, miről maradunk le, ha nem szülünk, de én nem is bánom. Nem hiányolok valamit, ami nekem nem okoz örömet.

"Nem tudják azokok, akiknek nincs gyerekük miről maradnak le."

Látod, nekem meg az ilyen kijelentésektől borul el az agyam. Honnan tudod, hogy nem tudják?

Aki meg a gyereket választja, és nem egy másfajta életformát, az tudja miről marad le?

Esetleg nem is érdekli, mert neki megfelel "a gyerek mindenekfelett" életforma.

Mint ahogyan valószínűleg azt sem érdekli, hogy miről marad le, aki másként akar élni, mert az a jó neki.

Nem kell félni a hibáinktól, de a gyereknevelés szerintem nagy felelősség, és nem ártana egyeseknek kicsit tudatosabban művelni.

Persze, mindenkinek az egyéni megítélése, mi a normális, és mi nem. De pl. egy gyerekét halálra zabáltató -és ezáltal az egészségét veszélyeztető - anyukák gyöngye nem gondolom, hogy bármilyen aspektusból nézve normálisnak mondható. Vannak esetek, amik egyértelműen károsak, szájíztől függetlenül.

Tök mindegy miért ,kiért ,mi célból szül gyereket egy nő.

Hogy hogyan neveli,az mindenkinél szintén tök mindegy,mert mindenki úgy neveli,ahogy a SAJÁT megítélése szempontjából jónak látja.

Te láthatod defektesnek azt,ami egy másik anya szerint úgy jó,és valószínűleg téged is látnak defektesnek,meg a gyerekedet is,akiknek a te elgondolásod érthetetlen.

De ez az élet bármely területére érvényes.

Ha ennyire kellene félni a hibáinktól,akkor még a közértig sem szabadna lemennünk,nem hogy gyerek vállaláson gondolkodni:)))

Oké, elismerem amiket írsz.

A kiinduló kérdés az volt, hogy van-e önzés a ygerekvállalásban. És erre fejtettem ki, hogy nagyon sok esetben igen, ami a későbbiekben rossz neveléshez és egyéb defektusokhoz is vezethet. Megtörténhet az ellenkezője is, amit írtál. Inkább a motiváción méláztam el...

Nem is fogja neked bevallani :p

AZ emberek nem az őszinteségükről híresek, ha ilyesmiről van szó. Gyártják a kifogásokat, megideologizálják a dolgokat. Persze nem mindenki lát át a dolgokon...

Vezetsz eetleg statisztikát is, ki mennyire volt boldog vagy boldogtalan , mennyire unatkozott a gyerekszülés előtt, hogy ennyire határozottan nyilatkozol. Azért vigyázzunk, mert hogy valakiből érzelmi sérült lesz az nem olyan egyszerű dolog.

Lehet hogy az unatkozó huszonévesből szuper anya lesz. Csak pozitív hozzáállás!

Mert aki nem bírja tartalmasan élni az életét, unatkozik, az szerintem nem a megfelelő példát fogja nyújtani a gyerekének.

Ráadásul pont az említett okokból szülő nők szokták amgukhoz láncolni a gyerekeiket vagy érzelmi sérülteket nevelni belőlük.

Nem azt mondom, hogy mindenki ilyen, aki szül, hanem hogy sokak önzésből, a saját csoffadt életük/érzelmi hiányaik miatt teszik azt.

igen, teljesen világos amit mondasz. Egyetértek.

éppen ezért jó, hogy 2010-ben, szerencsére, nem veti ki magából a társadalom azokat a nőket, akik nem akarnak szülni.