Mi lett veled egészségügy? (beszélgetős fórum)
Én is így gondoltam és gondolom is.
en es a kislanyom is nagyon sokat jarunk sajnos a VESZPREMI korhazba mert refluxosok es tüdöasztmasok vagyunk de felhaboritó dolog hogy az ember egy 5 eves kisgyerekkek 2-3 orat varjon a korhazban mig nehezen behivjak a gyereket vizsgalatra de a legbosszantobb az hogy aki sokkal kesöbb jön mint mi azok sokkal elöbb bemennek mint mi biztosan ök meg tüdjak fizetni az orvosi ellatast de sajnos en nem tudom meg minek van akkor az idöpont ha ugy sem akkor hivjak be a gyereket a vizsgalatra mire az idöpont szol.többször elöfotdült mar hogy nagyon begörcsölt a gyomrom es bevitek a mentövel a sürgösegi osztalyra.az orvos megkerdezte milyen gyogyszereket szedek es mondtam neki hogy depreszios vagyok mar hoszu ideje kezelnek vele erre ö azt mondta hogy ez nem elmegyogyintezet itt nincs a bolondoknak helye es adott egy nospa injeksiot es hazaküldött enyit a veszpremi belgyogyaszati föorvosokrolmeg a magyar egeszsegügyröl ha az ember nem tüd fizetni az orvosnak akkor haljon meg mert a kutya sem segit rajta idaig sülyedtünk sajnos de mi jöhet meg ezütan mert jobb nem lesz az biztos csak rosszabb
A nővér megkérte a beteget hogy legyenszives járjon ki a wc-re és ne kacsát használjon hiszen tud menni.Ez volt az előzmény.
És a "beteg" mivel indolkolta a fejberugást? Ilyenkor is igaza van?
Ha pszichiátrián történt az eset akkor is elég kemény. Ott vannak sztorik.
A suliban tanultuk, hogy az igazi ápolás a beteg meglévő képességeit megtartja , fejleszti. Tehát ha nem hajlandó olyan dolgot megtenni amit meg tud akkor így járt.Majd legközelebb kénytelen lesz megcsinálni.Nem hiszem, hogy ez rosszat tenne neki.
Ez nagyon durva.
Nálunk is volt ilyen aki mondta, hogy naponta laposra veri a feleségét, ezért velünk is lekezelően beszélt, de hamar leállítottuk, aztán visszafogta magát. Megkapta a gyógyszereit, tehát a legszükségesebbet adtuk , mást semmit.
A kórház nem wellness szálló, a "különleges " kéréseket eszünk ágában sincs teljesíteni.
Ezt ugye egy "nem idén lebarnult" ember mondta neked? mert fehér ember szerintem nem igazán mondana ilyet. Ha csak nem a "bunkó" fajtából való.
Azt gondolom, hogy nagyon nehéz az ápolók dolga. Én ugyan nem ápoló vagyok, de a saját otthonomban ápoltam közeli hozzátartozót. Sokszor úgy éreztem mint te amit itt leírtál nem voltam elég jó az ápoltnak, de nem volt hajlandó olyan dolgot megtenni amit ő is el tudott volna látni magán. 5 évig egyfolytában munkahely mellett végeztem az ápolást, úgy, hogy tudom mi az, hogy ápolni valakit. Úgy emlékszem többször is leírtam, de nem lehet elégszer azt, hogy minden ápolónak a tiszteletem kijár és az elismerésem.
Igen én is többször megtapasztaltam hogy gyakran a hozzátartozókkal több a probléma mint a beteggel.Biztos hogy nem szándékosan akarnak ártani de a hozzá nem értésükből meg a " nekem egy nővér ne pofázzon" felfogásból adódóan tudnak bajt okozni.De azért némely beteg se semmi.Volt olyan hogy egy vajda feküdt az osztályon aki közölte velem hogy beizzadtak a tökei (ezekkel a szavakkal)és én mossam le vizes szivaccsal.Mire én mondtam neki hogy hozok mindent amire szüksége van, lássa el magát mivel nem béna a keze.Erre közölte velem hogy amit Ő mond azt nekem meg kell csinálnom mert otthon is amit Ő mond az szent.Másik eset: a kolléganőm gugolt az ágy mellett és katéterzsákot ürített.Arra ment egy beteg és fejberugta!!!Sorolhatnám a cifrábbnál cifrább és megalázó eseteket.Az emberek szemében a nővér egy utolsó szarpucoló cafka na de nem akarok igazságtalan lenni vannak nagyon rendes hozzátartozók és betegek is.
Kedves Kati! Nagyon kedves tőlled, hogy őszintén leírtad amit gondolsz, és nagyon köszönöm neked. Egyébként valami hasonlókat érzek ki az orvosok viselkedéséből amit te itt leírtál. De valahogy, mindíg azt érzem amikor pénz adok az orvosnak mintha keveselné. Általában tájékozódni szokatam az orvosok szokásairól a betegeitől. Az is lehet, hogy ők tájékoztatnak félre. Nem is tudom mit mondjak a kisajtolásról. Hát ....
Mégegyszer köszönöm az őszinteséget.
A válaszom őszintén az, hogy szükséges rossz. Addig amíg egy orvosnak a gyógyítás helyett azon kell gonsolkodnia, hogy a gyerekét miből taníttatja tovább addig így is marad. Pofátlan orvosok akik már az ajtóban azt méricskélik, hogy mennyit tud belőled kisajtolni mindíg is lesznek. A tény az, hogy a fizetés nagyon kevés a betanított munkások a pizzafutárok kétszeresét keresik a fizetésünknek! Régen becsülete volt az orvosnak szerették tisztelték mindkét fél (beteg-orvos) hibájából ez a viszony csúnyán megromlott. A társadalomnak felkéne nőni nem sarat dobálni oda vissza mint a gyerekek a homokozóba mert mindkét félnek némi igza mindíg van. Sokat kell dolgozni azon, hogy ez a viszony helyre álljon és főleg a fizetéseket rendezni, hogy ne legyen szüksége az eü.dolgozóknak a hálapénzre. Mindkét félnek megalázó helyzettől szabadulnánk meg. Mit gondolnak az orvosok azt nem tudom csak azt tudom én mit gondolok az elvégzett becsületes munkáért kapott pénznek örülnék, hogy elismerik a munkámat annak a jeleként értékelném. Az idős néniktől sohasem fogadom el, akkor is visszautasítom mikor tudom sajnos nincs mit tenni. A friss betegektől meg azért nem mert nem szeretném, hogy a fejemre kiabálják, pedig pénzt is adtunk! Mondjuk alig kapok és nagyon megválogatom kitől fogadom el. Az ajándéknak gyümölcsnek kedvességnek jobban örülök mert az nekem személyesebb amikor azt vették rám gondoltak. Hétvégenként egésznap bent vagyok mert kevesen vagyunk a betegek a második alkalommal már gyümölccsel zöldséggel vártak mert tudják a sütit édességet nem eszem nem hívtam fel rá a figyelmüket maguktól! Ez számomra mindennél többet ér!!! (Remélem nem voltam túl uncsi)
Biztosan nem a ti kórházatokban történt azok az esetek amit itt leírtam, de én tapasztalatból írok mindent le. Persze az etetést nem utasítástként mondták nekem sem. Egyébként nagyobb tiszteletet érdemel legtöbb ápoló, hiszen nagyon szép és nagyon nehéz munkájuk van. Minden elismerésem a tisztességes ápolóké! A szófogadatlan hozzátartozót pedig egyenesen ki nem álhatom.
Amúgy ez az eset nagyon megviselt, mert tényleg ki volt nyalva feneke a betegnek, sok mindent elnéztünk neki (más betegek kajáját lopta a hütőből, bagózott a kórteremben) és ez a köszönet.
Szeretném tőlled megkérdezni, hogy neked mi a véleményed az orvosi hálapénzről? Az itt leirtakról jutott eszembe, hogy én többször tapasztaltam, hogy amikor a kezelő orvosomnak ( nem fogadott orvosomnak) előre pénz adtam úgy éreztem mintha keveselné az orvos. Ha pedig utólag adtam akkor is hasonlóan nem megfelelő figyelmet fordított az orvosom rám. Ha pedig időközben adtam pénz az orvosom egyértelműen arra a következtetésre jutott, hogy azért kapott pénz, hogy már haza szeretnék menni. Volt régebben olyan orvosom is aki nem fogadott el pénz sem és a legjobb ellátást kaptam tőlle. De hogy ki ne hagyjam olyan is volt, hogy szintén nem adtam pénz és még azt sem kérdezte meg a kórházi bentlétem alatt, hogy hogyan érzem magam. Szeretném tudni mit gondolhatnak az orvosok a hálapénz megkapásakor. Ha lehet csak őszintén válaszolj!
De ez más fórumra tartozik.
Nem szoktuk mondani a hozzátartozónak, hogy etesse meg a beteget stb. Tényleg.Legalábbis ahol én dolgozok.Mért mondjuk? Ha nem érnek rá hogy etessék meg? Ez a mi dolgunk. De ha megcsinálják örülünk, megköszönjük.
Az a legkevesebb ha megadják nekünk is a tiszteletet. Nemcsak az orvosnak. Csak ennyit kérünk. Nem rajtunk kellene levezetni a feszültséget.
Amúgy volt olyan eset, hogy többször szóltunk (elég szépen) a hozzátartozónak, hogy a betegnek másnak műtétje lesz, legyenek szívesek nem megetetni mindenfélével, de azt mondták, hogy ha "még pofázunk felkennek a falra!!" Na?
A cukorbeteget csokival tömő látogatót pedig egyértelműen megvetem, hiszen azzal többet árt a betegnek. Szerintem jobb volt az amikor be kellett tartani a látogatási időt, mert úgy a beteg is többet tudna pihenni.
Én nem mondanám egyértelmüen, hogy a látogatók minden esetben zavarják a nővérek munkáját. Akkor több esetben miért mondják a nővérek, hogy ha a hozzátartozó teheti maradjon minél tovább a beteggel és etesse meg a beteget, kísérje ki egy kicsit sétálni, és még ... sorolhatnám. Nem akarlak megbántani. Sok esetben biztosan indokolatlanul zavarják az ápolók munkáját a hozzátartozók. Abban egyet értek veled és szép dolognak tartom, hogy az ápolók a betegekért vannak, nem az orvosokért.
A hozzátartozókról annyit mondanék, hogy az orvosok fejét kellene leordítani, hiszen nekik adják a pénzt. Bejönnek, ritkán köszönnek, simán letegeznek stb. Mi a bajuk a nővérekkel? Ők szolgák? Robotok? Távirányítással működnek? Mindent tűrjenek el? Csak állítsák be az arcukat mosolyra mindenkinek? A nővér a betegért van, nem a hozzátartozóért. Nem azzal kellene nekik foglalkozni, hogy a hozzátartozónak mi tetszik és mi nem.
Nővér vagyok és kimondom, hogy tele a hócipőm a hozzátartozókkal, nagyon megnehezítik a munkánkat , mindig ott vannak a kórteremben, látogatási időn túl is , csokival tömik a cukorbeteg nénit, bácsit és még sorolhatnám naphosszat. Erre is figyeljünk? Csak azt nézik, hogy mit NEM csinálunk meg a beteggel stb. Ha a lóvét az orvosnak adja tőle várjanak el extra dolgokat. És ez ne nővéri feladat legyen, mert a nővér a betegért van, nem az orvosért.
Én kértem, hogy ne veszekedjetek! Olyan nagyon nem szeretem, ha veszekszenek az emberek. Vitatkozni lehet, persze, csak ez nekem már kiabálásnak tűnt :-)))
Igazságot úgysem tudunk tenni. Nekem vannak jó és rossz tapasztalataim a kórházakról (voltam elégszer), de nem szaporítom a szót.
Igen Katalin nagyon jól leírta.Mi meg egyezzünk meg abban hogy veszekedés és vita közt nagy a különbség.Mi pedig nem veszekedtünk csak vitáztunk.Csak azért mert itt valaki kérte hogy ne veszekedjünk.
Dióhéjban összefoglaltad, amiről mi oldalakon keresztül vitatkoztunk :) persze megbeszélve jobban ment volna. Mert ez egy beszélgetős topic.
MIndenesetre nagy igazságokat írtál le, teljesen egyetértek, az elhangzottak tükrében sajna.
Ezt csak te találtad ki, hogy én azt mondtam, hogy nekem van igazam. Én ilyet sehol sem írtam és nem is gondoltam. Őszintén szólva nem is értem, hogyan jutottál erre a következtetésre?
Itt mindkét oldalnak valamilyen szinten igazat kell adnom és most csak a magam nevében nyilatkozhatok. A társadalom keresztmettszetét látom a betegek és az egészségügyi személyzet között is. Vagyunk ilyenek és olyanok is mint általában a kinti életben. Pár dolog viszont tény. Vezetőként tapasztalom, hogy a türelem elfogyott mindkét oldalról. A létbizonytalanság mindenhol megmutatkozik. Az ápoló 3 helyen kénytelen dolgozni, hogy fenntartsa magát és a családját,(tudjuk milyen körülmények között kénytelek dolgozni)a betegek félnek attól, hogyha nem tudnak eleget adni az orvosnak akkor nem lesznek ellátva vagy félre lesznek kezelve. Türelmetlenség mindenhol. Nap mint nap szembesülök kollegáimmal akik nagyon súlyos anyagi gondokkal küzdenek mégis teszik a dolgukat. Sokszor hangosan nevetve (ez egyre ritkább) és sokszor kedvetlenül. Kapnak hideget meleget mindkét oldalról. A mi osztályunk rehabilitációs osztály és sokszor állapotrosszabbodás miatt áthelyezünk másik osztályra beteget, a hozzátartozó és a beteg is akik eddig semmivel nem voltak megelégedve könyörögnek az orvosnak, hogy ne rakja át hozzátartozójukat, mert itt olyan jól ápolták. Akkor most mi van? Jó vagy vagy rossz vagy? Ezért van az, hogy sok alkalommal csak nézek ki a fejemből mert 30 éve vagyok ápoló, de ezt még én sem értem! Százezer forintér akkora felelősség ami a vállunkat nyomja és amiért sok sok évet tanultunk sok? Miért a beteg nővér orvos viszonyt szídjuk mikor súlyos miliárdok vesznek el pl. kormányzati negyed kapcsán és abból a pénzből mi mindent lehetett volna csinálni az eü-ben? Belegondoltatok, hogy az elfolyt pénzekből mennyi ember gyógyítását lehetett volna megoldani?
Nem nem tényleg nem akarok veszekedni isten ments!Valóban nagyon sok igazságot ír B. de azért ettől függetlenül elfogadhatná mások véleményét is hiszen lehet hogy nem mindenki abból a szemszögből közelíti meg a dolgokat mint Ő.Nem ellenkezem veled B. de azért mert nekem más a véleményem még nem feltétlenül csak neked van igazad és Te ugyan úgy támadsz mint én.Ezt nem veszed észre?Minden esetre még mindég azt állítom hogy amin mi itt vitázunk az csak a jéghegy csúcsa és hogy a változtatásokat az aljától kellene kezdeni.
Miért vagy ilyen támadó? Velem szemben? Bár nem ismerlek, én elismerem, hogy te nővér vagy a szó igazi értelmében, mert azt írtad. Nincs okom kételkedni a szavaidban! Nem értem, hogy te miért ellenkezel velem?
Szerinted az, aki negatív tapasztalattal távozik egy kórházból az egészségügyi dolgozók helytelen (és akkor még enyhén fejeztem ki magam) viselkedése, magatartása miatt, az boldog a saját bőrén tapasztalt bánásmódtól??? A legtöbben szólni sem mernek, még a betegjogi képviselőnek sem, hiszen ha kikerültek a pokolból, akkor is ki vannak még szolgáltatva továbbra is, hiszen bármikor újra megbetegedhetnek, ezt senki sem látja előre.
Most mégsem érzem meddőnek a vitát, mert ez is egy olyan dolog, amit igyekeznek a szőnyeg alá söpörni...
Mazsi36 és BREDAMAZON, KÉRLEK NE VESZEKEDJETEK!!!!!!
További ajánlott fórumok: