Mi lett veled egészségügy? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Mi lett veled egészségügy?
Csak és kizárólag azokat a nővéreket szapultam, a te kifejezéseddel élve, akik okot adtak rá! Nem olyan okot, hogy pl. mindenki lehet egyszer-kétszer rosszkedvű, stb. Hanem folyamatos okokat: folyamatos figyelmetlenséget, rosszindulatot, kárörvendést és még sorolhatnám! Ezek nem egyszeri-kétszeri negatív tapasztalatok sajna! Én elhiszem, hogy te nem tartozol közéjük. És az is dícséretes, hogy véded a társaidat, azonban ha találkoztál volna azokkal, akikről beszélek... szóval mindenáron nem muszály elfogultnak lenni!!!
Tisztelet a kivételeknek!
A többiek pedig egyszer a saját bőrükön fogják megtapasztalni tetteik következményeit.
Szerintem meddő vita az anyagiakról társalogni, mert az sem a nővérektől, sem a betegektől, sem pedig a hozzátartozóktól nem függ! Ez az, amiről egyikőjük sem tehet.
A többiről viszont igenis kell beszélni !
Teljesen meddő ez a vita.Az eü.-ben mi csak kis halak vagyunk.Itt is igaz az a bölcsesség hogy a fejétől büdös a hal.Részemről ennyi.
sziasztok további jó eszmecserét
Nem haragszom. Vagyis konkrétan nem rád. Én is írtam, hogy sok elhivatott ápoló emberke is van, akik legalább együttérzést adnak, vagy egy kedves mosolyt, ha már mással nem tudnak szolgálni a betegnek.
Most változtatok, mert leértem a hozzászólásod végéhez: AKINEK NEM INGE, NE VEGYE MAGÁRA!!! Amiket írtunk, általánosságban írtuk. Saját tapasztalatokból. Mint mondtam, mindkét oldalon voltam már, szerencsére betegen kétszer feküdtem kórházban, abból egy a császáros szülés volt. Érdekes módon mindkétszer kifogtam a hanyag, felelőtlen, sőt gonoszkodó nővéreket... Hálisten akadtak köztük rendesek is, akik az általad felsorolt hiányok mellett is megőriztek magukból annyit, ami végül a gyógyulás útjára vezetett.
NINCS MIÉRT SZÉGYELLNEM MAGAM! Jobb lenne, ha te néznél kicsit magadba, mert süt belőled az ellenszenv a hozzátartozók irányában. Szerinted ő honnan tudhatja, hogy mi a helyzet egy kórházban? Na, jó, sejti, de nem tudja és amikor az anyjáért, apjáért aggódik, stb, bizony elszabadulhatnak az indulatai. Ezt egy bizonyos határig tolerálni kell! Elvégre te vagy a betegért és nem fordítva!
Amiket te itt felsoroltál,az is nagy baj.Nagyon nagy baj!DE,ha már eljutottunk odáig,hogy combnyaktöréssel valakit végre 3 nap után megműtöttek,főleg jólesik neki,ha a nővér mosolyog!:)
Személy szerint egy szóval nem említettem,hogy nincs kenőcs,meg ilyenek,az a legnagyobb bajom.
És ha már a beteg feneke rohad,akkor legalább a lelke hadd viduljon!!!
Ja,és eszem ágában sincs szégyelni magamat!:)
Pl. annak a szülész-nőgyógyásznak, aki szó szerint kiköveteli, előre leszögezi, hogy mibe fog kerülni a szülés... meg azért az odáig vezető úton is elfogadja a borítékokat... komolyan, undorító, hogy ilyen szempontból, hova jutott a világ!
Én valahogy mégis több érzéketlen nővérrel találkoztam a munkám és a nagyon ritka betegségem, vagy terhességem során. Ami szintén nagyon elkeserítő, mert a beteggel lényegileg a nővérek vannak a legtöbbet!
A betegek jogairól és annk a sérüléséről már ne is beszéljünk!:(
Azért némelyik orvosnak az etikei kódexet az orra alá dugnám!
Meg azon filózom, mert igenis, itt is írták például, hogy nincs kesztyű, nincs ez, nincs az és hogy ezért nem tudnak mosolyogni.
Hát ez olyan dolog, hogy pl. egy fénymásoló üzletben kifogy a festék a nyomtatóból, s ezért az ott dolgozó személyzet elkezd csapkodni, durváskodni, stb., mintha a vevő tehetne róla, hogy patront kell cserélni. Nonsense!
Tudod, az egészségügyi személyzetnek elvileg tanítanak etikát, lélektant, hogy akiből már eleve hiányzik, tanuljon egy kicsit a képzések során, hátha ráragad valami.
Azonban, ha az egészségügyi munkaügyisek valakik valakijét veszik csak fel, akkor nem csak hogy nem lesznek szakképzett emberek a beteg körül, de még annyi jóérzés sem lesz bennük, hogy belegondoljanak annak a beteg embernek az állapotába... hát szerintem nem csak a pénz hiány nagy, de az erkölcsi morál is a béka.... alatt van!
Minden ember megérdemli az emberséges bánásmódot!
Sokszor azzal jönnek, hogy mert a beteg, meg a hozzátartozója, milyen bunkó! Egészségügyi dolgozóként magam is találkoztam jó néhánnyal. De ha belegondolunk, hogy milyen betegek, s kétségbeesettek, akkor ez alapját adhatja egy kis mentségnek számukra. Természetesen nem szabad hagyni, hogy képletesen szólva belénk töröljék a talpukat, de velük is muszály türelmesnek lenni (egy bizonyos fokig)!
Na ez az!Miért megy orvosnak,nővérnek,az akiből eleve hiányzik az emberség,együttérzés?Nekem oda lett minden beléjük vetett bizalmam.Gondolhatod milyen jól esett,mikor a "mostani helyemen" mindennek az ellenkezőjét tapasztalom.Néha az az érzésem,hogy egy másik országban vagyok!:)Egyszerűen szeretek ott lenni,de nem csak én,mindenki ezt mondja ott.Semmi kórházfeeling,családias légkör.És nem magánkórház!
Azt hiszem,hogy meg is érdemlen azok után,amiken keresztülmentem gyerekkorom óta,hogy végre révbe érjek!
Istenem, hogy tudnak a lelkiismeretükkel elszámolni? Nem értem, hogy miért nincs bennük egy csöppnyi együttérzés sem? A kiégés, a pénzhiány-és anyaghiány szerintem egyáltalán nem mentség, mert arról nem a beteg tehet!
De ha valakiben nincs empátia egy kiszolgáltatott, beteg ember iránt, meg amúgyis, az egy szörnyeteg!
Marha jó ám, hogy elvárják, hogy még külön is fizessünk, ha azt akarjuk, hogy egy kicsit is foglalkozzanak velünk, ha megbetegszünk és kórházba kerülünk!
Lehet, hogy én annak idején azért nem kaptam fájdalomcsillapítót, mert eszembe sem jutott fizetni? Igaz, hogy egy császáros műtét után voltam, s mozdulni is alig bírtam...
Arról inkább ne is beszéljünk!:(
Engem is Budapesten kezelnek,ide nem merek elmenni.Szereztem én már itt elég tapasztalatot!
Sok szakrendelés és osztály meg is szünt itt,ezért 70 km-t kellene utaznom,akkor már rádobok 40-et és az ellátáts is tökéletes.
Az egészségügy? Sz-szel kezdődik r-rel végződik.
Rokonomat (pesti) koponyatöréssel hét órán keresztük hurcolászták egyik kórházból a másikba, mire egyben végre el tudták látni. Akkor mi lehet vidéken??
Nem te tehetsz róla, miért te tehetnél róla? Ez majd minden kórházban így van.
A hozzátartozók, betegek morgolódása, nem megfelelő viselkedése miatt sem mi vagyunk a felelősek. Én is kaptam már ilyenektől jónéhány beszólást. Nem mindig nyeltem le, volt hogy szépen-finoman megkértem, hogy ne beszéljen úgy velem, stb. Most az ilyenek miatt nem fogok én is bunkó lenni a többi beteggel! Hiszen nekik sokszor csak mi vagyunk... hidd el nekem, hogy a legtöbbje szörnyen egyedül van és kiszolgáltatott. Tőlünk függnek! Ők miért tehetnek az anyaghiányról?? Vagy bármilyen hiányról? Sokszor még a hozzátartozók viselkedéséről sem tehetnek, én voltam már így is, hogy a beteg égett az anyja magatartása miatt, csak éppen hiába próbálta ő is csitítani, mert van akinek hiába mondják.
Nem, én sem vagyok elégedett! Csak igyekszem megtalálni a jót is a rosszban, mert másképp tényleg nem lehet túlélni!