Mi az ideális gyermekvállalás ideje, avagy örök harc a tökéletes élet után? (beszélgetős fórum)

Na igen,ezzel énis egyetértek!Igen van hitelünk de ha az ember segítség nélkül házat akar bizony küzdeni kell érte és fizetni.Nem vártam a babával még tökéletes lenne minden mert akkor bizony 65éves lennék és akkor már unokázni szeretnék!Van egy gyönyörű 16hónapos kislányom,és 35éves korom után szülni nem szeretnék,ha megadja a sors.Mindennek megvan a megfelelő időpontja,a szülésnek a nagymamaságnak is!Azzal sem értek egyet hogy valaki 14évesen szüljön de azzal sem hogy 40felett,mert ilyen olyan diplomát akar vagy tőkéletes helyzetet!Mert olyan nincs!!És a gyerekre senki sem gondol?Egy 10évesnek ötvenpáréves anyukát??Sajnálom az ilyen gyerekeket..

Tapasztalatból tudom hogy sokkal jobb egy fiatal anyuka mert anyummal szinte barátnők vagyunk,18évesen szült!Bár tesóm nem lehet,mivel pajzsmirigybeteg pont ezért ingadozik a súlya,de nem is szeretne már,mert ő most unokázik!!

Jó elég húzós a helyzetünk,de túléljük mert kitartóak vagyunk és javul a helyzet pár éven belül de!!VAn egy gyerekünk!

számomra itt volt a cikk lényege, jó volt olvasni.

"Igazából mindenkinek más az anyagi bizonytalanság. Kinek ez, kinek az, nem folyok bele, erről is lehetne oldalakat írni

Szerintem nagyon jó a cikk! És valóban igaz. Míg régen a divat a fiatalon szülés volt, most az idősebb korosztályban divat az első gyermeket világra hozni, és néha nekem is az az érzésem, hogy a divat miatt. Pedig nincs semmi baj azzal, ha valaki 19 évesen vagy 40 évesen lesz anya, a lénmyeg csak az, hogy érett legyen rá, és ne a divat hatására tegye.

Egyébként szerintem igazad van, hogy egy negyvenes korabeli anyuka már szerintem nem tud anynira megértő, és türelmes lenni, mint egy fiatalabb, mert valahogy ő már túlérett ehhez. Nem akaros senkit sem bántani, ezt inkább a rokonságból, és közvetlen környezetemből látom, és persze kivételek mindig vannak!

Egyetértek azzal, amit írsz. A nők körében elég nagy a kritikus érzék a házasság-gyerekvállalás témakörben!

Én a cikkírótól eltérően lediplomáztam (többszörösen), összeházasodtam azzal az emberrel, akivel le kívánom élni az életem (3 év együtt járás után). Meggyőződtem addigra arról, h ő lesz a gyerekeim legjobb apja. (Már 10 éve vagyok házas.) Dolgoztam több évet, házat és autót vettünk - hitelünk már nincs. 27 évesen született az első gyerekem, aztán született egy második is. Szeretnék legalább két gyereket még, ha belefér az időmbe, mert az véges - sajnos. Engem meg ezért szólnak meg rokonok, lakókörnyezet, barátok, ismerősök. Pedig minden adott ahhoz, hogy igaz nagy család legyünk, és mégis. Azt mondják, felelőtlen vagyok. Mondjuk egyáltalán nem érdekel, és járom a magam útját. A családom fő vádja, h minek tanultam annyit, ha úgyis CSAK (!?) anya szeretnék lenni - szerintem ez a legtöbb, ami lehetek. Bocs, h hosszú voltam.

Köszi :-)

Az a baj, hogy sokan előre ítélkeznek, nem ismerve a körülményeket...

(asszem én is írok egy cikket a másik "véglet?"-ről)

Az a baj a cikkel, hogy nagyon végletekben gondolkodik. Én elfogadom, hogy Te fiatalon akartál szülni, és nem fontos neked a karrier. Te meg fogadd el, hogy másnak meg fiatalon a munka, az utazás, a szórakozás és (igen!)az élet élvezete a fontos.

Picit úgy érzem, hogy a cikk téríteni akarja a nőket, megmutatni a "helyes utat" pedig nem csak egy út van, nem csak a Tiéd, hanem nagyon sok. És nem biztos hogy a Tiéd a legjobb.

És igen, én nem szülnék a semmire gyermeket. 22 évesen pedig ezt tudom felmutatni...

de hogy egy negyvenes kevésbé lenne türelmes... én pont fordítva gondolom ;))

vagyis nemfordítva, csak azt gondolom, h nem álljameg a helyét ez a kijelentés.

a cikked nagyon jó, mégegyszer mondom, h nagyon igazis! anyukám 18 volt, amikor szült.

azon találok csak valami "fogást", h picit szigorú vagy a 40körüli első szüléssel :)

mint mondtam, a társ a legfontosabb.

én 33 voltam, h megtaláltam. és az idén leszek 36.

még nincsen babám,vagyis ez egy másik történet. van, aki később találja meg azt az embert, akinél úgy érzi, igen, neki szülnék, tőle szeretnék gyermeket! igaz minden egyéb, amit írsz. hogy sokan a karriert tartják fontosak, és amikor a "napirendbe befér" egy gyermek, már késő... úgy gondolom, annak is ok van...

Gratulálok a cikkhez, én 20 évesen estem teherbe, anyukám engem 20 évesen szült:)

Szóval semmi elítélendő nincs abban ha valaki korábban szül, mint az átlag...

Nekem mikor terhes voltam az egyik évfolyamtársam azt mondta, hogy pedig azthitte rólam, hogy így a csajok közül én fogok legkésőbb szülni:D

és itt vagyok, semmi hátrány nem ér , ugyanúgy élem a világom, ritkán eljutunk szórakozni is:)

Úgyhogy happy minden:)

tetszik a cikked!!

nagyon egyetértek veled.

gratulálok hozzá.

szerintem a legfontosabb a társ. az az alap. a többi csak díszlet...

Szia!

Jó a cikked. Jó lenne, ha többen gondolkodnának így a gyerekvállalásról. Én nem így csináltam, ahogyan Te, nem is csinálnám másként, de ettől még jónak tartom a döntésed.

A későbbi (nem késői) gyerekvállalást én a párválasztás szempontjából tartom ideálisnak. Főleg a mai világan, amikor a házasságok közel fele válással végződik. Az élettársi kapcsolatokról nem is tudni adatot... A gyerekvállalás esetében sok dolog a női ösztönből adódó gondoskodás, odaadás és szeretet. De a párválasztáshoz másra van szükség. Némi élettapasztalatra, együtt töltött időre (nem feltétlenül az együttélésre gondolok).

Minden jót kívánok Nektek!

30 évesen kezdett megfogalmazódni bennem, hogy gyermeket szeretnék. Ekkor éppen nem volt senkim, de előtte se olyan, akivel vállaltam volna.

34 évesen jöttem össze a jelenlegi férjemmel (akkor már 9 éve ismertem), és 38 évesen szültem az első gyermekem. 40 éves koromig szeretnénk még egyet.

Most érett meg rá az életem, és nem gondolok bele, hogy mi lett volna, ha 10-20 éve történik. Így jó, ahogy van. Nem ítélek el senkit, aki fiatalon szül, de szeretném, ha engem se szólnának meg azért, mert később szültem.

Elgondolkodtató a cikk! Gratulálok! :-)

Sok mindent úgy írtál, mintha csak én írtam volna... :) én mondjuk sokkal hajlamosabb vagyok ítélkezni, mint te. Az első gyerek tényleg későn való megszülésével pl egyáltalán nem értek egyet. mindig arra szoktam gondolni, hogy én például akkor szülnék esetleg 38 évesen, ha az mondjuk a 3. gyerekem lenne. Egyelőre egy gyerekem van, 24 évesen szültem. Ő 15 hónapos. Ja és én is sokáig hangoztattam, hogy nekem soha nem lesz gyerekem, aztán mégse véletlenül lettem terhes, hanem tervezett baba volt.

Ami pedig a tökéletes életet illeti, na igen... Erre mondják azt, hogy valakinek minél tökéletesebb, annál kevésbé akar azon változtatni. Meg lehet azt mondani, hogy megvárom míg jól fizető munkám lesz. Igen ám, de aki havi 500 ezret keres, az is csak a max gyed-et kapja vagyis családit is beleszámítva 400 ezer forinttal kevesebbet kap havonta. És szerintem minél többet keres valaki, annál kevésbé akarna én lemondani. Én legalábbis havi 500 ezres fizetéssel aligha szültem volna 24 évesen. Így viszont jó, mert magkapom a maximumot, és nem sokkal kapok kevesebbet, mint mikor dolgoztam.

Szia Kriszti:)

Nos én 19 éves vagyok, és pont ugyanígy látom a világot ahogyan te. Ez a cikk szerintem kellett ide. Énis sok embert láttam környezetemben is, akit elítéltek mert 20 évesen szült...pedig szerintem ha van hozzá ereje, szeretné azt a babát és fel akarja nevelni semmi gond nincsen. Milyen meglepő énis szeretnék babát! és mindjárt húsz leszek:D Persze két három év múlva, de párommal úgy látjuk hogyha jönni szeretne csöppségünk akkor jönni fog. Akár most is! Gratula a cikkedhez igazán jólett, tökéletesen egyetértek vele:)

Szia!!

Nem vagy egyedül:

27 éves vagyok, 8 és féléves a kislányom.. :) olvasd el a "Felnőtté válásom" c. cikkemet... utána beszélünk :)))

nagyon tetszett a cikk, gratula erte...

Engem anyukam idegesit fel allandoan. 24 vagyok, de minden alkalommal elmondja, hogy remeli nem vagyok olyan marha, hogy gyereket akarjak. Van munkam, ferjem minden...lakas nincs, de lesz. szerinte 4x-esen kene gyereket vallalni, mindamellett, hogy o 18 evesen szult... Faj, hogy igy all hozza, ennyire tamad engem. Jovore szeretnenk belevagni, kb 1-1.5 ev mulva....de anyumnak majd azt mondom veletlenul jott...

Jó a cikk, gratulálok! Sokat foglalkoztam én is ezzel a gondolattal, de véleményem szerint az anyaságra meg kell érni. Akkor van a tökéletes időpont, mikor érzi egy nő (és ideális esetben a férfi is), hogy életet szeretne adni.

Én majdnem 31 éves voltam, mikor a lányom megszületett. Előtte sose éreztem, hogy babát akarok, se 20 se 25 évesen. Nagyon örülök, hogy nem hajszoltuk bele magunkat hamarabb a babavárásba a külvilág nyomására sem... Így nem érzem, hogy azért lett a lányunk, mert épp nem tudtunk magunkkal mit kezdeni vagy mert a külvilág már piszkált. Egy új életnek véleményem szerint önmagáért kell létrejönnie...És ha az anya 18 évesen már átérzi mindezt, akkor ám legyen...