Mi árt jobban a gyereknek? Az ordibálás vagy egy-egy pofon? (beszélgetés)

A tapasztalás és a duma 2 külön fogalom.

szerintem

Én sem. Ha találsz olyan hszt, ahol mégis, akkor kopizz.

:O)))

Ehh.

Alapjában véve igazad van,és ezt már nem egyszer említettem is.

Semmi szükségét nem látom a csapkodásnak,pláne kisgyereknél.

Csupán annyit mondok ,nem ítélkezem és állítom be rossz szülőnek azt,aki megteszi.

:)

Van olyan, hogy valaki tanult a múltból, túllépett a sérelmein és lépéseket teszm hogy másnak lehetőleg ne kelljen ezeken átmennie.

Nekem tetszik az ilyen gondolkodás. Talán ilyen is vagyok :O)

Akkor megállapodhatunk, amit én is mindig mondtam, hogy nem elitélni kell, ha elsül, de nem ez a helyes módszer.

Ha ebben megállapodunk, akkor én elégedett vagyok.

Amúgy azt látom, hogy sokan ezt gondolják mégis az én tapasztalatomat akarják kikezdeni.

Amivel nem megyünk semmire.

Egyszerű!

Egy pofon, egy duma, egy pofon, egy duma...stb.

És majd meglátjuk...de az biztos, hogy mindent én fogom tenni...ééééés, az gyerekünk anyján kívül ha valaki beleszól, hogy mit csinálok...na attól utána nem kérek bocsánatot.

Hisz ismersz!:)))

Naná:)

De ha gondolod,priviben terápiázhatlak ....:))))

Nem azt mondom,sem sugallom ,hogy helyes,csupán annyit ,hogy meg tudom érteni.

(fontosnak tartom megemlíteni ,hogy itt egy-egy pofonról ,és nem verésről beszélünk,mert nagyon is jól tudom mi a különbség ,elhiheted).

Én nem voltam hálás nekik,egyiknek sem,és valóban túl kellett élnem azokat a lelki dolgokat ,amiket okoztak nekem,de most már ennyi idősen ,már átlátom mit miért tettek,megértettem az összefüggéseket,és már hálás tudok lenni nekik ,hogy annyi mindent tanultam a gyerekkoromban általuk,amit hasznosíthatok felnőttként és ez jó.

Olyanok voltak amilyenek,ők voltak a szüleim,és ha jobban visszaemlékszem ,én sem könnyítettem meg a dolgukat!:DDD

nem tájékozódtam?:)még mérlegeltem is anno...mert volt, hogy nem nyakleves volt hanem szépen beszélt a lelkemre...tudod mit mondtam már anno jóval 10 éves kor alatt...?:)

inkább a pofon...:)

Persze mondogasd még.

Nem én beszélek róluk úgy, ne próbáld meg bele magyarázni.

Aki ütne, az kezeli inkább másnak, mint embernek.

Hiába szórsz rám még ezer negatív próbálkozást, attól még a tények maradnak. Engem hiába próbálsz kiütni ilyen gyenge módszerekkel. :O))

Én nem tartom helyesnek,de nekem vannak kőkemény verbális eszközeim,amivel lehet ,hogy sokszor nagyobb kárt okoztam ,mintha első felindulásból lekevertem volna egy taslis.

Nem tudhatom,majd kiderül:)