Mi árt jobban a gyereknek? Az ordibálás vagy egy-egy pofon? (beszélgetős fórum)

Szerintem mindkettő kárt okoz a gyerekben. Én egyiket sem alkalmazom, de volt már olyan, hogy annyira begurultam, hogy a fenekére vertem. Persze utána rögtön megbántam.

Viszont, ha valaki ordibál azt nem tudom megérteni. Nekem is van olyan ismerősöm, aki állandóan ordibál a gyerekével. Nem is értem. Reggeltől estig csak ordibál. Még hallgatni is szörnyű. Mondanom sem kell, hogy semmit nem ér el vele.

A próféta szóljon belőled és igy legyen:)

No,de azt hiszem teszek én is az egészséges testi fejlődésért és megyek aludni:)

Jó éjt,jó volt veled beszélgetni!

Igen ez igy igaz és igy kellene lennie.

Nem kifejezetten azt értem a közösség formálon,h holnap drogozni és inni fog (ehhez eljutni hosszabb út amit a szülőnek illene észre venni)de ha össze van zárva 30 gyerekkel és nap mint nap velük van élete nagy részét hozzájuk idomítja nekik is nehéz megtalálni az egészséges kettősséget szülők és közösség(a másik családom)között.Ezért ha néha egy kis kiabálás elhangzik esetlen egy pofon én még nem hiszem,h ettől egy gyerek lelke nagyon sérülne.

Igen igazad van sok idő,együttlét,beszélgetés megértés kell ahhoz,h egy gyereknek olyan erős jelleme alakuljon ki amiből nem tudják kimozdítani de kevés az az ember aki nem inog meg és anyucinak,apucinak nem kell néha helyretenni.

Igen tényleg nagyon kevés az olyan ember aki az élet minden adott szituációját tudja kezelni és mivel kevesen vannak a ,,defektesek "pedig többségben igen nehéz helyben maradni.Kb erről is beszéltem.

Na és akkor még nem említettem a külső hatásokat.Sajna a világunk is borzalmasan elferdült az egészséges lelki fejlődés irányából és erre számtalan példát tudnék mondani.Szóval szerintem az élet kicsit nehéz(pedig nem tartanám magam túl defektesnek)de amiket te is leírtál és amik szerintem is természetesnek kellene lenniük azokért most vívni kell,küzdeni mert sokan vannak akik nem tudnak uszni és lehúzzák magukkal a jó úszókat és küzdeni nehéz a vizenmaradásért.Nem tudom érted e miről beszélek.

Ez is igaz. És ami még érdekes, hogy a közösség akkor lesz a legnagyobb (most beszéljünk a negatív hatásról) hatással a gyerekre, ha otthon a szülők felé nincs bizalma. Ahogy szokták fogalmazni, nem érzi hitelesnek a szülőt. Akkor könnyű táncba vinni, mert esetleg ki van éhezve egy megbecsülésnek tűnő dologra.

Ha a lélek otthon biztonságot, szeretetet és megértést kap, akkor ilyen esetekben nincs erre szüksége és nem fog belekeveredni.

Ehhez, ami manapság talán a legkevésbé adott, sok idő kell, amit a gyerekünkkel tudunk eltölteni, mert akkor kialakulhat ez a bizalom és persze ehhez érzelmi nyitottság (és tisztaság) szükséges a szülő részéről, ami szintén ritka, mivel az emberek többségének erre sincs ideje, mármint, hogy magát először rendbe tegye, mielőtt gyereket vállal.

Ezért marad az, hogy a gyerekek többsége kapja a lelki sallerokat, aztán szerencsétlenkedik vele az életben, legtöbbször fogalma sincs, hogy mitől érzi magát defektesnek és ha sikerül olyan helyre elmennie, ahol ezeket meg lehet szüntetni, akkor utána boldogan élhet.

De hát ez a ritkább. Legtöbbször dodgem módjára végig szerecsétlenkedjük az életünket és azt hisszük, hogy az élet nehéz, pedig csak defekteket cipelünk.

Talán van a két véglet között néhány lehetőség.

Ha belegondolunk, honnan tudná a legtöbb szülő, hogy mit hogyan lehetne jobban csinálni.

Miből tud táplálkozni a tudása?

Abból, amit vele tettek. Vagy azt fogja tenni, vagy az ellenkezőjét.

Ez a legáltalánosabb.

Ha olvasnak is hozzá, akkor is inkább a megszokás fog uralkodni és nem nagyon van idő a próbálkozásokra.

Ez van. Nem lenne roszz konkrétan tanfolyamokon tanítani a terhes szülőknek, hogy mit hogyan lehet ügyesen, gyakorlatba.

Mindenkinek könnyebb lenne.

Nem értem hogy miért olyan hihetetlen az, hogy van olyan szülő aki nem üt a gyerekre és nem kiabál.

Ugyanígy sok családban nem beszélnek csúnyán sem pl. Kultúrafüggő.

Egyetértek veled :))

És ráadásul lelkileg még sérül is, szép szóval is lehet gyereket nevelni csak meg kell találni a módját. :)

„Ha rákiabálunk egy élőlényre, megöljük benne a lelket.

A botok és kövek a csontjainkat törik össze, míg a szavak a szívünket…”

Robert Fulghum

Szerinted a játszótéren mintaanyukák vannak? Simán rákiabál mindenki a gyerekére és sokan oda is csapnak.

Szerintem régen rossz, ha a gyerek tiszteletét ki kell vívni. Én abban hiszek, hogy ha jól nevelem, tisztelni fog magától. Testi fenytéssel pedig nem lehet tiszteletet ébreszteni a gyereknbben, csak félelmet.

Na jó, szóval nincs olyan ember, aki ne kiabált volna rá egy gyerekre vagy ne ütött volna rá a popsijára, szerintem nincs és nem lehet meggyőzni!

Nem szeretem, amikor emberek álszentek!

Amúgy az eredeti kérdésre válaszolva:D Végre elolvastam az első hozzászólást.

A szavak mindig visszhangoznak majd az ember fejében, de a pofon ténye mint erős érzelmi benyomás, nem pedig az ütés helye vagy a fájdalom emléke, szintén megmarad.

Lényegtelen, mind a kettő ugyanazt eredményezi. Persze szavakkal lehet olyanokat ütni, hogy az ember csak kapkodja a fejét:)

Szerintem egyik sem megoldás egy gyermek nevelésekor.

Az ordítás lelkileg fáj,a pofon fizikailag is,és lelkileg is szerintem...

A gond inkább ott van, ha azért ütjük meg a gyereket, mert felidegesített, nem pedig nevelő célzattal...már ha létezik nevelő célzatú ütés. Mindenesetre egy csomó ideges szülőt látok aki a gyerekét kiporolja, mert hisztizik. Aztán lehet hogy a gyerek fáradt, akkor nem tehet róla, éhes, na arról se tehet, a szülő ideges, na arról főleg nem tehet a gyerek...

És érdekesmód maradnak lelki sebek, nem is kevés.