Ki gondoskodik rólam, ha én gondoskodok mindenkiről? (beszélgetés)
Most van egy idős hölgy ismerősünk. Nem rokon, férjem barátjának anyja, együtt látogatták. Ő még nincs olyan elesett állapotban, fizikai szükségleteit megkapja, lelkit nem tudom. De a környezet borzalmas, férjem azt mondja, inkább meghal itthon ellátatlanul.
Ugyanakkor egy másik helyen levő bácsi családtagjai elégedettek, posztogatnak fb-ra a látogatási képekből.
Ha már úgy alakul, körbe lehet járni ezeket, várólista miatt még plusz több év.
Ilyen van nálunk is, szociális munkás.
De ha arra gondol, hogy ágyban fekvő beteg lesz, ennek szükségleteivel, lényegében 24 órás ellátásra szorul. Ez az, ami nálunk csak a szociális otthon, ha család nincs, nem vállalja.
Ha majd olyan helyzetbe kerülsz, akkor is lesz megoldás,"
idézem olvtársnő kommentjét
Nem értek vele egyet. Ez rossz/jó hasonlattal olyan mint a nyugdíj. Most kell a jővőröl gondoskodni
Ez nem az a helyzet hogy "ha a hídhoz érünk majd meglátjuk"
És eljött az idő amikor nekem kellene magamról gondoskodni, de egyedül nem megy. Jóbarátokat régen eltemettem, nem maradt senkim
Véleményem hogy magadrol gondoskodj elsősorban. Ha marad erőd adj belőle másoknak is akik rázorulnak
Már régóta azt gondolom, hogy inkább nekem kelljen segíteni másokon, minthogy én szoruljak más önzetlen és viszonozhatatlan segítésére.
Amit te teszel az olyan emberségből fakadó cselekedet, ezért olyan magas értékű, hogy nem lehet kellően meghálálni.
És ne gondold úgy, hogy senki nem gondol rád. Csak erősnek és tettre késznek látnak, ezért nem is gondolják, hogy szükséged lehet valamire.
De én most megkérdezem tőled: Van valamire szükséged? Segíthetek valamit? Esetleg egy ima érted, az erődért, az egészségedért?
Az elismerésem feléd az evidens!
Van amikor az ember úgy tűnik(és olyan is sokszor),, mindent megoldó ,mindenkinek segítő,mindent is intéző.
Ennek lehet a hátulütője a mindennapok rohanásában,hogy eszébe sem jut senkinek megkérdezni ,mi van veled.
Persze amit írtál feltételezés,,sokáig ne legyen szükséged.
Őszintén....
Bennem is felmerülnek időnként ilyen kérdések!
És... én is kísértem utolsó útjáig olyan embereket, akik már vágyták a halált - csak nem jött könnyen nekik.
És mostanában itt "csapkod a villám" körülöttem...
Jónéhány ismerősöm panaszkodik, hogy valakije reá szorul és ő helytáll! Olyan öregek mellett, akik már leginkább olyanok, mint egy cserepes növény...
Csak sokkal fárasztóbbak és kellemetlenebbek!
És ápolásukra fel kell áldozniuk magukat és a mindennapjaik.
Szeretnék hirtelen "elmenni" majd, hogy ne terheljek rá senkire!
Addig maradni csak, amíg emberhez illő életet élhetek!
De az ember tervez... a Sors meg válaszol. - Valamit.
.
További ajánlott fórumok:
- Mi a véleményetek az olyan feleségekről, akik nem gondoskodnak a férjükről?.
- A 90 éves apai nagyanyám tartásáról kizárólag én vagyok köteles gondoskodni?
- Miben nyilvánulhat meg az a gondoskodás, amit állítólag a férfiak nagyon szeretnek, elvárnak?
- Valóban törvény szabályozza, hogy gondoskodnom kell az anyámról?
- Mikor köteles anyagilag gondoskodni a gyerek a szülőről?
- Szerelem és gondoskodás