Mi árt jobban a gyereknek? Az ordibálás vagy egy-egy pofon? (beszélgetős fórum)

Zsula, nem a tökéletesről beszélek. Erről konkrét, hogy nem jó. Egy szülő attól még nem lesz a szememben rossz, hogy megteszi, de ha elmondják neki, hogy miért rossz és mégis folytatja, az már makacsság.

Sok szülőt ismerek, akinek van gyereke és nem teszi meg. Tehát nem arról szól a sztori, hogy ha van gyereked, akkor megteszed.

Nem olvastam,egy TV műsorban láttam.1-2 hétre,(vagy talán több,pontosan nem tudom)összezártak pár olyan fiatalt akik ugy nevelkedtek,h nem találkoztak gyermekkorukban durvasággal és szintén bezártak pár fiatalt akik viszont néha kaptak pár taslit.

Pár hét múlva a bezártságot sokkal nehezebben viselték és agreszívvá váltak azok akiket teljes ,,szeretetben" neveltek.

Hajj _jajj!!!Van gyereked???

Sztem még nincs. Azért írod ezt.

Linkeld be. Ilyen felmérésről nem tudok.

Viszont 10 másikat be tudok neked linkelni ennek az ellenkezőjéről.

Okosok bebizonyították,h azok a gyerekek akiket teljesen agresszió mentesen neveltek,soha egy fejes el nem csattant felnőtt korban ha egy agresszívabb élethelyzetbe kerültek sokkal idegesebben,agresszívabban viselkedtek mint azok akiket néha megfejeltek.

De ezzel senkit nem arra akarok ösztönözni,h holnaptól püfölje a gyerekét én sem vagyok ennek híve de elgondolkodtató.

Akkor másképp mondom,hogy megértsd.

Azt próbálom érzékeltetni,hogy minden ember ,és a környezete kapcsolatban van egymással.

Akár jó ,akár ,rossz ,akár semleges....valamilyen kapcsolat van.

Van aki belőlünk a legjobbat hozza ki,és van aki a legrosszabbat.

És ez bizony a szüleinkkel való kapcsolatunkba is megmutatkozik.

Nézz körül az életben hány elvileg (kötelező,elvárt)szeretetre épülő szülő gyerek kapcsolat nem működik.

Teljesen más egy párkapcsolat és egy gyereknevelési kapcsolat.

Egyikben nevelned is kell és egyengetni az útját, a másikban együtt haladtok jó esetben egymás mellett.

Nem is feltétlenül kell belőle tanulni, amiket leírtál, mert az is lehet, hogy már meg van benned.

A gyerektől sem kell tanulnod mindenképpen, csak ha még nem érettél meg rá. Persze pár dolgot fogunk abból is tanulni, az igaz, de nem az a cél, hanem, hogy megadd a startot az életéhez.

A gyerek az nem szerelem. Ne keverd.

Bárkire rá tudsz hangolódni, ha akarsz.

Ha nem tudsz, az elfojtott saját élmények miatt van. Akkor azt ki kell kezeltetned, különben a gyerek issza meg a levét.

Olyan nincs??????????

De van.

Mint ahogy nem lehetsz szerelmes minden nőbe sem,ezért nem szerethetsz minden gyereket ugyanúgy.

Ez is csak egy kapcsolat ,ami része az életünknek,egy kihívás,semmivel sem különb ,mint bármilyen más emberi kapcsolat.(mármint érzések,elfogadás,tolerancia szempontjából)

Olyan nincs. Kivéve ha ebbe beletörődök. Én vagyok a szülő, megkeresem az okát, hogy nem érzem a hullámhosszát.

Ez az én felelősségem, különben nem leszek jó szülő.

Így van.

De ahhoz két olyan személyiség kell ,hogy a viszony optimális lehessen ,nem?:))

A szülő -gyerek viszony függ a személyiségektől,ami a gyereknél is születése pillanatában már adott.

És ha épp olyan gyereket szülsz akivel már csecsemőkorban nem tudsz egy hullámhosszon lenni ,akkor mi van?

Az,hogy soha nem lesz optimális a viszony,csupán tolerálhatjátok egymást,de nem lesz természetes az egész.

Van ilyen,hidd el.

Tévedsz. Nem legyintek. Én nem legyintős tipus vagyok.

Utána nézek és próbálom másnak is elmondani és mást is meghallgatni.

Ha ütni akar, akkor tudom, hogy helytelenül gondolkodik.

Attól függ mit nevezel modern nevelési elveknek.

Te sem csapkodtad a gyerekeidet. Akkor ?

Különböző nevelési elvek vannak modernékből is :O)))

Vannak szélsőségesen laza elvek. Az már gáz.

És ezt vontam párhuzamba a modernkori nevelési elvekkel.

Ami valahogy kicsit fordított arányosságban üzemel.

Ez így van.

De a megoldás nem a csapkodás. Sőt. :O)

Olvasd újra:))

Nem én gondolom így,hanem az emberek fele (szerényen számoltam) nyafog ,hogy milyen gyalázatosak a mai gyerekek,meg a fiatalok.

Én nem így gondolom,de ha így is van ,akkor a szülőknek kellene szégyellniük magukat ,nem a gyerekeknek,mert ők csak olyanok ,amilyennek "nevelik " őket.

Optimális szülő attól optimális, hogy úgy nevel, ahogy az a gyerekének a legjobb.

Attól optimális szülő.

Az életben sokszor azért nincs így, mert sokan így reagálnak, ahogy most te is.

Amikor szó van róla, hogy mi lenne a jobb, akkor sokan legyintenek és azt mondják:

Én tudom, hogy hogyan kell.

Ha meg nem működik, akkor jön az, hogy nincs tökéletes, csak szülő van.

Önbeteljesítő gondolatok.

Hát szerintem Fata te kezdtél azzal, hogy romlik az élet a nevelési eszközök megváltozása miatt.

Erre volt ez a válasz.

Szóval ha ez bezzeg az én időmben, akkor a tiéd is az volt. :O)

Beszélhetünk arról,hogy milyen legyen egy optimális szülő,de az életben nincs így,mivel egy szülő csak olyan tud lenni amilyen.

Ítélkezhetünk mások felett,de cseppet sem biztos ,hogy egy "optimális" szülő,úgy nevel,ahogy a gyerekének szüksége lenne rá.