Mesélnétek egy kicsit arról, hogy hogyan választottatok nevet a gyermeketeknek (esetleg, ha egyikőtöknek sem voltak előtte kedvencei)? (beszélgetős fórum)

Hát az tényleg az. Erre mondom én, hogy vagy ne legyen két keresztnév, vagy szinte olvadjon össze a kettő az állandó együttes hazsnálatban, ha valaki Zselyke Ramóna, akkor legyen reggel, délben, este, otthon, iskolában, egyetemen, öregasszonyként is Zselyke Ramóna:)

Én ennek a két verziónak látom igazán értelmét.

Nem, nem identitás zavar! Ezt jó lenne, ha mindenki megértené.:)

Manapság már van választás, de régebben nem volt, és a saját nevünket sem lehetett megtartani.

EZ nekem nagyon fura.

És mindig visszatérve a szülők eredeti céljához: ha csak azért adtak két nevet, hogy nagyobb korában a gyerek választhasson, az elég gyenge érv. Mi van, ha a kettő közül egy harmadik tetszik? Ugyanúgy bemehet a hivatalba, és nevet változtathat, mint bárki más, aki egy keresztnevű.

Hozzáteszem, ha nekünk kisfiúnk születik, akkor egy keresztneve lesz biztosan, mert bár a férjem vezetékneve nagyon gyakori, a keresztnév nem kifejezetten, ezért együtt jól hangzik a kettő és nem lesz négy belőle egy osztályban. De a kislánynevünk nagyon hagyományos, és a férjem ezért nagyon szeretné, ha megkülönböztetésképpen a többi, mondjuk Kiss Katikától, kapna még egy keresztnevet, mint pl. Kiss Katalin Mária

Én nem értek vele egyet, és csak azér tnincs belőle - eygelőre - nagyobb vita, mert állítólag kisfiúnk lesz.

Nem vagyok egoista, én azért nem vettem fel a férjem nevét, mert nagyon gyakori és a keresztnevem is, és az ilyen név nem szerencsés és nagyon rövid is lett volna. Ha a névből akarsz következtetni a jellememre, akkor max. a lustaságot vállalom be, ugyanis semmi kedvem sem volt az összes iratomat kicseréltetni a névváltoztatás miatt.

Semmi köze egy kapcsolat minőségének ahhoz, hogy valakit hogy hívnak és hogyan használja a nevét.

Persze, én értelek:)

Ugye milyen szép lett volna? Hát én bizony meghajoltam és teljesen eltüntettem ezt a nevet:)

Dehogy függ attól! Hiszen régebben nem is volt ennyi lehetőség. Vagy Kovácsné Kék Írisz vagy Kovács Pálné és ennyi.

Ha akkor lehetett volna, akkor ma Kovács Irisz vagyok.:)

Nagyobbik gyermekem Viktória (dédnagyanyja nevét kapta)

Kicsi lányom : Zsanett Janka .

Ő Janka akart lenni de apucikájának nem tetszett szinte semmilyen név a Zsanettre nagy nehezen rábólintott . De mivel a szülés élményét egyedül viseltem úgy döntöttem annyi jár nekem hogy oda biggyesszem a Jankát a végére . :)

2 ismerősöm van, aki nem úgy hívatja magát felnőttként, mint a suliban. nekem nagyon fura.

az egyik neve Anna, de utálta a nevét és abban az időben még nem volt divat, hogy valakit úgy szólítanak meg, hogy Kovács Anna Erika, így állandóan zavarta, hogy Annának szólítják. felnőttként Erikának szólíttatja magát. A másik szintén általános iskolás osztálytársam. Ő Andrea. Sosem tudtam, hogy nem szereti a nevét, de rácsodálkoztam, hogy egy közös ismerősünk Anikóként beszél róla...

Én is egyetértek azzal, hogy amikor valaki tudatosan választ a két neve közül, és nem azt, amelyiken a családban mindneki hívta, az valamiféle identitás-módosulással is jár. Ez nekem negatívumnak számít, mások lehet, hogy éppen ezért csinálják.

Amit még nem értek: ha egy két keresztnevű embert a családban és ezért az oviban, ált. iskolában is mindenki csak az egyik nevén hív, akkor miért kellett a másik név is:)? MOndom, még felmenő iránti tiszteletből el tudom képzelni, de amúgy nem sok értelmét látom.

NIncs ezzel gondom úgy igazán, én nem szeretném magamnak és ez szerintem mindenki maga dönti el, vagyis remélemhetőleg senkire nem erőszakolnak rá semmilyen féle-módon nevet.:-D

Pedig szép lett volna :-D Kovácsné Kék ÍRisz:-D

Engem a kiindulási dolog zavar, hogy most tényleg attól függ milyen ember vagyok, hogy milyen módon veszem fel a férjem nevét?!

Olyan ez a fejtegetés, mintha egy 1920-as hölgyeknek szóló lapot olvasgatnék :D

Most akkor nem tudom, hogy rólem mi a benyomásod, mert ugye én duplán kettős nevű vagyok, de 100%-ban megtartonnal a lánykori nevem. Megalkuvó buldózer vagyok?

Szerintem egy ember, egy név.

Szerintem el kéne dönteni, nem mindkét nevet ráaggatni a gyerekre. Másrészt meg ha megszületik, s két nevet kap pl. Mirella és Lilibella, mindenki Mirellának hívja míg egyetemre nem megy, akkor kitalálja, hogy őt most akkor ezentúl hívják Lilibellának. Ez olyan identitásvesztős feeling, nem? Kérek egy true storyt arról, hogy valaki, aki megszokta az egyik keresztnevét, az külön kérésre felnőtt fejjel a másikon hívatta magát, és az természetes volt úgy, ahogy, kérem írja meg nekem! Köszi. :)

Akkor arra gondolsz, hogy a vezetéknevedet (és apukádét) lecserélted egy az egyben a férjedésre? Pl. Varga Mária és Nagy Péter házassága után a Nagy Mária?

A család szélesebb körű, mint a férj és a gyerekek. Én Apukám nevét sem akartam "eldobni", ha már itt tartunk, ezért választottam az X.-né Y. Z. verziót minden fél megelégedésére:)

Főleg az enyémre. Tetszés szerint tudom variálni, attól függően, hogy kinek mutatkozom be: akik lánykorom óta ismernek, azok előtt nem csinálk majmot magamból a házasságkötésem óta sem azzal, hogy néként mutatkozom be a telefonban, csak a lánykori nevemen. Új ismeretségek kötésekor jön a teljes nevem. És azért nem bántam meg, mert ez nagyobb szabadságot ad, mint ha kötőjellel kapcsoltam volna össze a férjem vezetéknevét és a sajátomat.

Nekem olyan nevem van, mint Kovács Pálnénak:)

De én én vagyok!

Higgyétek el a férjem nem Pálnénak szólít, hanem a nevemen és az összes ismerősöm is:)

Csak amikor férjhez mentem nem volt sok lehetőség.

Én nem akartam Kovácsné Kék Írisz lenni. Utálok sokat írni és nem is úgy írok alá, ahogy sokan. Nem Kovácsnét írok, hanem csak azt egyszerűen, hogy Kovács.

Messzemenő következtetések nélkül (tehát nem biztos, hogy minden másban is ilyenek a szülők) a két név adása gyakran nem csak érzésre, hanem valóban azért van, mert a szülők nem tudtak dönteni. Pl. tetszik nagyon egy modern név, de nem "mernek" nagyon erre építeni, hátha túl feltűnőnek tartja majd maga a gyerek, stb., és ezért kap egy hétköznapibb, hagyományosabb nevet is, pl. egy ismerősöm kislány aezért lett Mirella Katalin.

De nagyon sokszor családi hagyomány vagy valamelyik családi felmenő iránti tiszteletből kap meg egy második keresztnevet egy kisgyerek, pl. a nagymama emlékére, stb.

a magam részéről egyetértek azzal, hogy lehet kavarodás forrása, de csak akkor, ha az illető kizárólag az egyik nevét hajlandó használni, a másik pedig csak hivatalos papírokon szerepel. Ha mindkettőt egyenértékűen hazsnálja, az csak olyan, mint az átlagosnál hosszabb keresztnév, bizztos nem véletlenül született meg az Annamária név sem.

Micsoda?

Azt hiszed ettől függ, hogy papucs e a férj vagy sem?

Röhejes elméleteid vannak.

Én a helyedben már befejezném.

Egyébként egy normális kapcsolatban a felek egyenrangúak.