Mennyire segítenek be a nyugdíjas (vagy nem nyugdíjas), de még aktív szüleitek a gyermeke(i)tek mellett elvégzendő háztartási munkákba? (beszélgetés)

Tudod, talán én vagyok túl racionális, sőt, biztosan :)), de én azt gondolom, hogy ne legyen kulcsa a házamhoz senkinek, csak annak, akivel együtt élek ott. Rossz vért szül, pro vagy kontra.

Ne játsszuk el, hogy ők itt otthon vannak, mert nincsenek, hatalmas vitaforrás lehet.

A másik része pedig az, hogy aki nem törődöm ilyen szinten, az valószínűleg eddig is az volt, az unoka előtt is. Miért vársz el mást tőlük, mint azt, ami a lényegük? Egy 50-60 éves ember nem fog varázsütésre kibújni a bőréből és megváltozni.

Jönnek hozzánk a szülők, ha hívjuk őket, természetesen. De nem telefonálgatnak, hogy jönnének állandóan, tehát nem nyomulnak. Mi is járunk hozzájuk, de nem hetente, arra nem is lenne idő.

Nem tudom, mi kellene ezen rosszul essen.

Én ragaszkodtam hozzá mindig, hogy nálunk ők vendégek, nagyon szívesen és szeretettel látott vendégek.

És hozzátok sem jár a nagyi? Nem esik rosszul?

Nekem egy kicsit igen, pláne azért, mert mi nagyon sokat segítünk neki, de már sokat beszélgettünk erről a férjemmel, és kezdem túltenni magam ezen. Viszont változásokra lehet számítani a mi részünkről is...

De, megértettem és nekem ez a véleményem erről.

A mi szüleink sokkal korábban mentek nyugdíjba, sokkal kevésbé voltak aktívak és az is sokkal kevésbé volt elfogadott, hogy saját életük is legyen, saját programokkal, saját magukra fordított idővel.

Én ezt jó tendenciának tartom.

Sajnos, nem értetted meg:)) Szó sem volt állandóságról. Most nem akarom még egyszer leírni, ha érdekel a téma, olvass vissza. Tanulságos. Sokat változott a világ.

Senki nem alapoz a nagymama segítségére, de annak idején a "mi" mamáink nem ilyenek voltak.

Értem.

Nézd, én nem gondolom, hogy egy aktív nagyszülőnek (vagy akár nem aktívnak) állandóan a gyerekekre kellene vigyáznia. Régebben nem volt divat ez a "nem tudok a gyerektől takarítani", nem igazán értem én ezt. Miért ne lehetne?

Nem tartom jó iránynak erre alapozni vagy önállótlanságban élni akár ezen a fokon is. Egy család magára alapozzon, az apára és az anyára és bonus, hogy a gyerek a nagyszülőknél is lehet. De az legyen a szórakozás, a családi kapcsolatok ápolásának a része, nem pedig a munka egy részének az átruházása.

Én már azt is furcsállom, hogy felnőtt, akár családos emberek a szüleikhez járnak hetente enni-igaz, egyszerűbb nekik meg olcsóbb. Nekem ez nagyon nem tetszik. Nálunk mi hívjuk meg a szülőket ünnepekre, alkalmakra és nem őket, a nálunknál idősebbeket dolgoztatjuk "családlátogatás" álcája mögött. Hozzánk jönnek, pihennek, együtt vagyunk és mi vagyunk azok, akik kiszolgáljuk őket, főzünk rájuk.

A gyerekeket pedig kérésre természetesen elviszik, illetve nyaranta egy keveset. De nem várjuk el tőlük, hogy állandóan ingyen bébiszittert játszanak. Ugyanis nem azok.

A 2. kommentben kiegészítettem a kérdést, és arról beszélgettünk, hogy sokan tapasztalják ugyanazt, mint én, hogy a mostani nagyik kevésbé vállalkoznak önként a gyerek felvigyázására, amíg anyuka otthon takarít.

Egyébként van, akinél be is segít konkrétan (tehát megfőz, kiporszívóz), de nem ez a jellemző. Nem is elvárás, csak "elpanaszoltuk" egymásnak, hogy nem is nagyon foglalkoznak az unokákkal.

Nagyon ügyi voltál. :D

Én azért nem álltam neki takarítani, mert itt mindenki takarít ezerrel. :P :)

Akkor mi kettőtök között... :)

Újpalotán azt mondják a 7-8. emelet körül már nincs por... A miénk ugyan nem panel, de 3. emelet, itt még van. Pedig most már nem is utcafronton lakunk, ott még az a fiinom fekete korom is volt...

Mi pedig Városkapu és a központ között:)

De ezelőtt Újpalotán laktam, ott nem volt por:)