Mennyire igaz? A nő csak férfi mellett teljesedhet ki?... (beszélgetés)

Valahogy a fejünkben még mindig össze van mosódva, hogy attól, hogy igénylünk párt, még nem azt jelenti, hogy azért, mert nélküle nem boldogulnánk..

Igazából az sem baj, ha a párunkkal kölcsönösen mankói vagyunk egymásnak..

Értelek.:)

Nem is vettem magamra, csak jobb tisztázni azt, amit ne pontosan értek. Így már világos.

Ezt most nem pontosan értem.

Most azokról a nőkről beszélsz, akik csalódottság miatt maradtak egyedül, de újabb kapcsolatot létesít csak azért, mert nem boldogulna egyedül? ű

Vagy teljesen félreértelek?

Az a férfi még nem született meg, aki miatt én eret vágnék magamon.

Boldogulni is tudnék egymagam. Csak éppen nem lennék boldog. Miután eleget nyalogattam a sebeimet, nem szeretnék egyedül maradni. Mondom: nem mankónak kell a társ.

Elsőre azt akartam reagálni, hogy milyen hülye sokszor lerágott csont ez, hatezerszer beszéltünk már erről.

Meg azt, hogy a mai világban hogy lehet ilyen kérdést feltenni, amikor minden jogunk megvan, mint a férfiaknak, autót vezetünk, egyetemre járunk, bármit tehetünk, mint ők, akkor mitől ne lennénk teljesek.

Aztán elgondolkoztam, meg a hsz.-ek is elgondolkodtattak...

Tényleg nagyon függ a kérdés - mégis jó ez a kérdésfelvetés - attól, hogy mit értünk teljesség alatt.

Elvben lehet teljes életet élni egyedül is, jószerével kapcsolatok nélkül is. Nem egyforma az igényünk a kapcsolatokra sem.

De ugyanakkor talán kitalálva az ember mégis a párkapcsolatra, de minimum a családi, vagy baráti kapcsolatokra van.

Kicsit giccsesen hangzik, de szeretetet nem lehet úgy adni, hogy ne a többszörösét kapd vissza. Ha nem is egy adott személytől, mert ő viselkedhet velünk rosszul, de más csatornákon át mindenképpen. Tudjátok, vicsorgó kutya és a tükrök, meg a boldog kutya és a tükrök...

Talán itt a nyitja annak, hogy lehet valaki elvben egyedül is teljes, azaz 1 egész, de 1,1 vagy 1,2 csak mások tükrében lehet. A mi általános (tudom, hogy van más elgondolás is) gondolkozásunk szerint ez legfőképpen egy pár, egy élettárs..

Már ha az 1,2>1 igaz, akkor mégiscsak jobb párban, de legalábbis gazdag emberi kapcsolatokkal élni. Még akkor is, ha aktuálisan nem ezt érezzük néha valami miatt.

Sok esetben, és pláne élethosszig a legtöbb esetben én is bemagyarázásnak érzem, hogy "nekem jobb egyedül", mondjuk ki hazugságnak. Ettől még lehet 100-ból egyszer akár igaz is.. De életszakaszokra mindenképpen lehet igaz persze.

Az a baj, amikor magunkhoz sem vagyunk őszinték.

Lehet mondani, hogy egy nő egyedül is kiteljesedhet, meg hogy mennyire jó egyedül. Mennyivel többet tud csak magára figyelni, csak magával törődni. Ja. Egy darabig.

De legyünk már őszinték! Egy nő, aki olyan, amilyennek leírod: vonzó, jó hangulatú, elégedett önmagával, és ez közvetíti kifelé, nem arra ítéltetett, hogy egyedül maradjon.

Akkor most a fórumcímre fókuszálva: igen, egy egészséges nő eljut az életének egy olyan szakaszába, amikor igenis fontossá válik neki valaki, aki mellett kiteljesedhet. Kiforrott személyiségről beszélek, aki nem mankóként tekint egy férfira. Ezt azért írom, mert a szavaidból azt veszem ki, hogy mankónak tekintetted a párodat, és jó érzés volt számodra, amikor egyedül maradtál, és nem kellett mankó.

Normál kapcsolatról beszélek, nem sértett, kapcsolatában csalódott nőről. Igen, férfi mellett teljesedik ki igazán.

Az én életem is a párom mellett vált teljessé. És nem azért, mert mankónak használom. :)

A nőiesség jó dolog. Jólesik az embernek egy-egy elismerő pillantás idegen férfiaktól, jó érzés, ha nőként tekintenek ránk, hízeleg a hiúságunknak, ha érezzük, hogy tetszünk (itt nem a bunkón füttyögetőkre, meg kisanyám de meg..., és hasonló ócska "bókokra" gondolok).

De annál jobb nincs, amikor hazamész, és valaki a karjába zár. Nekem ez a teljesség.

Igazi nő igazi férfi mellett teljesedhet ki.

Most nem a kiábrándulásról, csalódásról van szó, amikor kényszerből marad a nő egyedül.

Aha, én is nagyobbakat, jobbakat, eredetibbeket tudtam lépni, amikor egyedül voltam. Az meg valami külön jó érzés volt, hogy nem kellett "mankó".

Nade ha már egyszer nő az ember, akkor még az ilyesmit is nőként éli meg, ezért közben azt is élvezheti, figyelgetheti, hogy az ő jó hangulata, elégedettsége, kiteljesedett énje milyen vonzó is a férfiak számára. :-)

Mindjárt nagyobb lesz körülötte a "felhozatal".

De igazad van, Massalhangzo, akiben nincs meg az önmaga iránti igényesség, nem érzi, hogy valamerre lépnie, fejlődnie kellene, annak ez amiről itt beszélünk, - az idegen.

Annak csak keserűséggel telt, felesleges holt időnek tűnhet az egyedüllét, ami pedig a legértékesebb korszak a feltöltődés szempontjából. Az egyetlen cél egy nő életében egy párkapcsolat lenne? Hát nem. De azért az is jó, ha van. :-) De csak az igazi, szép kapcsolat jó, ha van.

nem is feltetlen arra gondoltam, hogy keseruen vagy sem elje meg valaki az egyedulletet. ha oszintek akarunk lenni, valoszinuleg a kapcsolatokban sokkal tobb a magany (tarsas magany), mint az egyedulallok kozt

arra gondoltam, egy kapcsolat rengeteg idot, figyelmet igenyel, es benne van az ember akaratlan egy szerepben, egy feladatkorben. amikor egyedul van, mindez az ido, figyelem, feladat es szerep csak magara jut. ha valakiben alapbol nincs meg semmi kiteljesedesi vagy, semmi cel, az egyedul, de parban sem teljesedik ki. max. orul, hogy nincs egyedul, de ez nem jelenti egyben azt is, hogy szerencses, es egy boldog kapcsolatban el

en egyedul sem ereztem nokent kevesebbnek magam, sot, de ez is termeszetbol fakad, hogy valaki elvezi alapbol, hogy no vagy sem, es csak egy konkret pasinak akar no lenni

viszont a legnagyobb dolgokat akkor ertem el es eltem meg, mikor egyedul voltam

Ezt viszont más férfiaktól is megkaphatod ám! Egyetértek, hogy az ember társas lény, ha nem is a kiteljesedéssel függ össze, de a napi gesztusok, kis történések bizony kellenek az életben. Viszont ezt nemcsak monogám kapcsolatban kaphatod meg, illetve nem kötelező összeköltözni sem, vagy ilyenek, amiről írsz, kacsintások, simogatás, tolvajbecsület, figyelem, törődés, ezeket szabadabb kapcsolatban is megkaphatod, szóval ÉLHETSZ, igen. Persze, a ráhangolódás fontos, de nem hiszem, hogy ez csak házasságban megy. Megy az lazább viszonyok között is. Meg igen, van szar laza viszony is, de van szar hâzasság IS, nincs erre szabály.

Úgyhogy ne sírj, csak járj nyitott szemmel:)

Mi számít kiteljesedésnek? Ha van egy nő mellett egy férfi, onnantól kezdve minden öröm-boldogság-"teljesség"?

Vannak eltérő személyiségek, igények, lehetőségek, de így kategorikusan ezt nem lehet kijelenteni.

Én maximálisan "kiteljesedett" voltam már azelőtt is, hogy megismertem a férjem, de nélküle nem tudom elképzelni a hátralévő életem.

"Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába."

(Karinthy Frigyes)

Boszy, a te álláspontod is teljesen érthető. De azé is, aki azt mondja, hogy milyen jó most neked. Az benne van már a "mókuskerékben", és tudja, az nem mindig fenékig tejfel. Neked valószínűleg nem volt még negatív tapasztalatod egy párkapcsolatot illetően, és kívánom neked, hogy soha ne is legyen. Bár egy olyan trauma után tud csak aztán igazán értékes lenni a visszaszerzett szabadság...

Nagyon helyes, hogy kerülöd a látszat kapcsolatot. Ha csak azért vagyunk együtt valakivel, hogy ne legyünk egyedül, hamarosan már látni sem bírjuk őt. Az tényleg nem megoldás. Nade csak nyugi! Járj társaságba, keress érdekes házon kívüli elfoglaltságokat, menj el mindenhova ahová csak el tudsz jutni, legyél mindig csinos, és majd rádtalál a szerelem.

Így vagyok ezzel én is!

Teljesen egyetértek azzal, amit írtál.

És itt nem csak a kiteljesedésről szól a dolog, hanem arról, hogy egy nő mitől érzi nőnek magát.

Próbáltam én is elhitetni magammal, a környezetemmel, hogy ez így jó. De nem az! Sőt! Nagyon rossz!

Pláne amikor valaki azt mondja, de jó neked, egyedül vagy, senkihez se kell alkalmazkodni...hú de nagyon jó.

Persze azért nem lesz nekem sem kapcsolatom, hogy elmondhassam, van, de így egyedül rossz.

szerintem nem erted a kerdest. nem arrol szol, hogy ha nincs melletted ferfi, hianyzik-e egy ferfi tarsasaga

de ha csak a noiesseget nezzuk, hanyszor latni, hogy egyes nok szakitas, valas utan kivirulnak. es nem feltetlen azert, mert egy rossz kapcsolatnak lett vege. sokszor nem ok akartak szakitani

az a legjobb, ha egy no egy ferfi mellett tud kiteljesedni, de ez nagyon ritka. szerintem a legtobb no pont akkor teljesedik ki, er el nagy dolgokat, mikor csak magara van utalva. akkor valt, belekezd uj dolgokba, kiprobalja magat. mert nincs lekotve azzal, hogy o most valaki noje, parja, az o eletet eli

Te felvállalod. Sokan az életben nem vállalják fel, hogy mit éreznek ott legbelül.:)

Az üres lakásra hazaérni, és néha sírni, mert kibaszottul fáj. Mennyire emberi dolgok ezek.

Igen. Több vagy! :)

Nem is feltétlenül kell házasságban élni. Sokan élnek boldog párkapcsolatban házassági papír nélkül is. Gyerek sem akadály papír nélkül sem.

Én is tudok olyan emberről, aki azt hangsúlyozza, hogy teljes az élete egyedül is, pedig nem az. Önámítás.

Viszont vannak olyanok, akik tényleg képtelenek társas kapcsolatra. Jól érzik magukat egyedül, élik az életüket, és láthatóan valóban jól elvannak társ nélkül.

Olyanok is vannak, akik ketten jól elvannak, szóba sem kerül náluk a gyerektéma.

Mások pedig az élet értelmét is a gyerekükben, gyerekeikben látják.

Mint az élet bármely területén, itt is igaz, sokan vagyunk, sokfélék.:)

Nem lehet egyedül! Fogjátok már fel! :) Évek óta egyedül élek! Próbáltam magamnak bemagyarázni dolgokat! Egy darabig ment, aztán be kellett látnom, hogy egyedül nem igazán megy a kiteljesedés! Akkor éreztem magam teljesnek igazán, amikor vele voltam! Hétköznap ez nem látszik kívülről rajtam, de én is csak esendő vagyok! Nekem hiányoznak azok a plusz dolgok, amit mellettem egy férfi ad! Legyen az egy kacsintás, közös nevetések, popsira csapás, amikor elmegyek mellette...apróságok, amik jelzik, hogy fontos vagyok a másiknak NŐként! Amikor a másikkal együtt vagyok az a NŐ, aki valójában vagyok! A szenvedélyességemet, érzéseimet, azokat a dolgokat amiket egy férfi mellett érezhetnék, egyedül nem tudom megélni! Jelenleg magamat kívülről egy robotnak látom, aki dolgozik, teszi a dolgát...kikapcsolódok én ugyan! Ó jövök-megyek, nem arról van szó! De az üres lakásra érek haza! És néha sírok, mert kibaszottul fáj. Több vagyok ennél!

Nem ez vagyok!

Kérdésem: a hangsúly a jelenlegen van?

Úgy értem, ha jelenleg esetleg nincs párja valakinek, ez csak egy átmeneti állapot. Korábban attól lehetett, és lehet is még.

Egyébként embere válogatja. Van, aki hosszú távon képes szingliként élni, és azt vallja, hogy teljes életet él. Vannak, akik szex nélkül is képesek élni.

Én konzervatív vagyok. Házasság, és gyerekpárti vagyok. Az én életem így teljes.

Ha más másként gondolkozik erről, akkor neki úgy jó.