Élet a sikeres férfi mellett-de hogy? (beszélgetős fórum)

Menjen a gyerek bölcsibe, te meg menj el dolgzoni.

Ha ezt ennyire így érzed, mindenképpen. Ha tudsz csak 4-6 órába persze, de nagyon fontos lenne, hogy helyreálljon az önbecsülésed, mert ezt jó eséllyel át fogja venni a férjed is...

Egyébként meg ez csak a mai világ hülyesége, hogy a háztartás vezetés, meg a gyerek nevelés nem munka. Egyébként egy fél fizetést meg lehet azzal spórolni, hogyha nem rohanás közben vásárolunk, meg egészségesebbek is az alapanyagok. Abban szíve lelke benne van az embernek. Egészségesebb is a család attól. Meg még plusz a gyerek is. Sok az ám. Csak az nem tudja, aki nem próbálta. Legalábbis magas színvonalon.

Persze ennek nem látszik rögtön a hatása, csak majd olyan 10 év múlva. De van hatása, nyugi.

De szerintem egy kicsit csinálj úgy, mintha nagyon rá lennél szorulva a munkára, legyen egy kis saját szférád. A kis "nagy" teher, meg egy-két nehezen megoldható helyzet még jót is fog tenni.

Legalább a férjed is meglátja egy kicsit, mi az élet. Nem csak a pénz, meg a siker.

Nálunk bejött az, hogy a gyerekvivés egy fi pont a férjemnek. Megmondtam, hogy nem érdekel, ki mit szól, mit mondanak, ha ő annyira nagy ember, intézze úgy, hogy márpedig ő viszi a gyerekeket.

Úgyhogy ezt az egyet ő csinálja. Persze volt már olyan, hogy őneki mégis el kellett rohanni, én meg ott álltam, de azért nem sűrűn. Ebben az egyben elég szigorú vagyok. Meg nem mellesleg addig legalább látják az apjukat.

Szerintem erre nincs bevált recept, lehet jó az máshogy is. Én aztán szültem még kettőt. Tudom, hogy egész más 30-as években babázni, mint huszas években. Nem jobb, vagy rosszabb, más. Összességében nem jó a társadalomnak, hogy egyre később szülnek, de egyéni szintre lebontva nem lehet azt mondani, hogy neked ezt így kéne, vagy úgy kéne.

Az mondjuk biztos, hogy a legtöbben nem tudják elképzelni, hogy akár szülhetnének is, mert igenis még úgy is lehet sikeresnek lenni, komoly egyetemet végezni. A mai kislányoknak fogalmuk sincs arról, mi az, hogy gyerek. Én se tudtam elképzelni. Persze ehhez iszonyat elszántság és lazaság kell, márhogy gyerekkel az ember úgy folytassa, ahogy előtte abbahagyta. Nekem csak jött a lányom, és úgy gondoltam, nem fontosabb az egyetem. Már abban az értelemben nem, hogy ezért vetessem el. Úgyhogy inkább együtt legyőztük az egyetemet... Egyébként pont akkor kezdtek sokat javulni az eredményeim, amikor már ott volt a baba, mert sokkal koncentráltabb lett a gondolkodásom és a munkavégzésem.

Azért volt ez jó, mert amikor végülis végeztem két gyerek mellett, diplomásként tényleg szabadon dönthettem (akkor már mindkettő beszokott ovis volt), hogy nyomom a karriert tovább, vagy még babázok. Akkor még simán belefért még minden.

Az egy más kérdés, hogy a szakmám a válság miatt teljesen bedőlt, de ennek semmi köze nincs a gyerekekhez.

forrest2010, pk86:

Köszönöm, hogy írtatok!!!

Sziasztok!

Én egy sikeres ferfi mellett élek, és nem tudom, hogyan kéne ezt jól csinálni.

Abszolút koloncnak érzem magamat, nem tudom kezelni a helyzetet.

30 eves vagyok, van egy kisfiam, ősztől megy bolcsibe. Amióta teherbe estem, itthon vagyok és vezetem a háztartást, egyéb más semmi.

Soha nem ereztem magam rosszul, mert a ferjem jobban keres joval mint en, hala isten! Van egy kisfiunk, en is dolgozom es epitem kozben a karrierem. Mindenki csinalja a maga dolgat es probal hozzatenni amit cask tud a kozos celok erdekeben.

Azoban kar, hogy a mai vilag aszerint allapit meg egy sikeres embert, hogy mennyit keres. A penz is egyfajta siker, de ebben meg nem merul ki.

Ez a gondolatod egy nagyon jó tanács!

Köszönöm hogy ezt itt megosztottad! :)

Kedves Zolcsi,

Köszönöm a hozzászólásod, de nem a sikeres élet kulcsát dobtam fel, mint kérdést, hanem azt: hogy ha most úgy áll a helyzet hogy egy párból a férfi igen sikeresnek mondható, akkor milyen jó tanácsokat lehetne ebben az esetben adni a másik félnek?

Igen csak általában proli módra viselkednek,az undorít . a butaság szorakoztat (azért vagyok itt),de a "sötétség mint a föld",már agitál.

Szerintem jól csináltad,igen tipikus magyar megnyilvánulás: "ugyiselváltok".

No én ugyanígy vagyok vele.

Szültem 23 évesen, ami "jajszörnyenkoránvagyúgyiselváltok". Meg "akkormárúgyseleszmegasuli". Ehhez képest szültem 25 évesen is, meg még be is fejeztem a Műszaki Egyetemet, ráadásul nagyon jó eredménnyel. Sőt, simán mentem haza az éjszakai buszon a két éves lányommal alkotóhétről, meg ilyenek... Iszonyatosan utáltak. Nem értettem miért. Aztán rájöttem, hogy azért, mert van bátorságom azt csinálni, amit akarok.. Ja, és egyik gyerekem se károsodott. Mert ugye ezt hallgattam.. Sőt.

Persze nem gondolom, hogy másnak is pont így kéne, de én nem mondtam meg soha másnak, hogy hogyan csinálja. Érdekes, csak nekem mondogatták... Mert valamivel foglalkozniuk kellett a nagy szürkeségben.. :-)

Szegény lehet, megijedt.

Pedig egész kis normális csapat van itt, tényleg a témáról van szó.

Ez abszolut olyan téma, amiben senkire ne hallgass, csak magadra.

Én pont fordítva voltam, és nagyon jól tettem, hogy lecartam mindenkinek a véleményét.. Pont azért, mert én voltam kiegyensúlyozott, és ezáltal a gyerekeim is. Igaz akkor az kicsit eltért az átlagtól, de én már csak ilyen vagyok. Általában eltérek az átlagtól..

Én nem akarom bölcsibe adni,de mindenki ezzel piszkál.

Edelényi kastély? oo klassz.

Ne is írjál, úgyse tudok odáig elszámolni..:-)) Minket azért ez a veszély nem fenyeget.

Az én férjem a munkájában sikeres, sajna nem annyira a fizetés magasságában.:-) Én meg szakmát nem írok, mert akkor kiírhatnám a nevem címem telefonom is, mert nem nagy a választék. Bár néha leírtam itt, mit csinál a férjem, de igazából nem érdekes, nem ez a lényeg.

Nekem is van egy fiam, aki megcsinálta a nagymosást. Lejárt a mosógép, megyek kipakolni. Nézem, hogy van benne piros, fehér, fekete.. Aztán elgondolkoztam, hogy én nem is mostam ma.. Még jó, hogy nem a főzőprogramot kapcsolta be.. Ő ilyen, neki jut egyedül eszébe odajönni segítei.

Imádom. Bár azért 2 éves kortától nem bántam már a bölcsit, igaz akkor én mentem is dolgozni, mert éppen jött egy jó meló a szakmámban, rajzolgattam az Edelényi kastély felújításának záró projectjéhez a terveket...

Nem így értettem ,szegénykém annyira ragaszkodik hogy főzés közben is átkarolja a lábam. A takarításba kénytelen voltam bevonni mert kirámolta a porszívót ,és szédszedte menetrendszerint. Most kislapát,kisseprű a kézben és nagyon fontosnak érzi magát.Fiú de tuti megcsinál egy nagymosás,simán beprogramozza a gépet,még a hőfokot is.

A férjemmel tökéletes harmóniában vagyunk,este is:P

Igen, de azért nem mindegy, hogy a napi 3 sörröl esel 2 sörre, vagy a havi 3milláról a munkanélküli segélyre. És nem azért, mert nem lenne tartalék.. Csak az a fránya önbecsülés.. Ilyenkor jön a depi. Pont most is van egy rokon pár, három gyerekkel. Apukánál jön a súlyos depi..

Anno apám 3 évig volt ezzel annyira beteg, hogy naponta jött a mentő.. Pedig ott csak arról volt szó, hogy rendszerváltás, és már nem ő volt a család fő eltartója, hanem anyám. Plusz még jött egy kis csontritkulás az ő magas, sportos alkatára, aztán az kiütötte a biztosítékot. Aztán szerencsére meggyógyult, és még 20 évet ledolgozott.

Szóval ez a nyavaja sajnos nagyon el tudja kapni az embert, és ez nem függ a millióktól! Mindenki vigyázzon magára, már ha tud.

Szerintem tök jó vagy.

A mai világ nem ismeri el a gyereknevelést, kicsit úgy kell magunkat érezni, mintha ez olyan gáz lenne. Ne hidd el! Nem szabad ezt elhinnünk, mert tudjuk, hogy nem így van.

Viszont azért ne bitorolja a teljes tested-lelked, engedd be a férjet is, még ha nehezedre esik is. Nagyon fontos!!

Én az 50nm-es nyomortanyánkat is alig bírom takarítani, meg áztatgatom a férjem munkásruháit. (Nem minden sikeres ember nyakkendős, a férjem egy speciális eset.) Ősztől megy bölcsibe a legkisebb gyerek, és akkor meg megyek én is kicsit segíteni a férjemnek.

Szerintem ez mindenkinél más. Vannak olyan nők - és ehhez nem kell ultra sikeres férj se - akiket elsősorban a családjuk köt le, meg olyanok is, akiknek nagyon fontos a szakmájuk is. Vagy ne adj isten az a fontosabb. Legalábbis sokszor.

Mindenkinek a saját párját kell megtalálni, van aki alkalmas, van aki nem.

Lehet sikeres férfi mellett a nő is az a maga területén, csak ott más gondok lehetnek, mint ott, ahol a nő látszólag kicsit alárendeltebb szerepben van. Mindkettőnek van hátulütője, egyik sem tökéletes megoldás, az a kérdés, melyik áll közelebb hozzánk.

Egy biztos, menekülőtnak mindig kell, hogy legyen, havonta egyszer el kell azon gondolkozni, mi lenne, ha "Jancsi" nem lenne.

Meg azért az élet hullámvasút, egyáltalán nem biztos, hogy valaki egész életében egyformán sikeres.

Aki épp fönt van, annak se szabad elszállni, sohase szabad elfelejteni, hogy "magas polcrul nagyot lehet ám esni." És sokszor a tragédia pont akkor következik be, amikor esés van.

No olyankor nem mindegy, milyen az a feleség...

Nem beszélve arról, hogy mióta elindította a témát, azóta nem válaszolt egyetlen kérdésre sem. Én kérdeztem tőle, hogy miért érzi magát koloncnak, és hogy beszélt-e erről a férjének?

Nem azt mondom, hogy egy feleségnek hisztiznie kell,ha nem kap elég figyelmet, de ha változtatni szeretne, akkor arról beszélni kell, mivel a férfiak ritkán "veszik a mi jeleinket":)