Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Megváltoztam: anya lettem fórum

Megváltoztam: anya lettem (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Megváltoztam: anya lettem

2008. dec. 2. 18:48
Gratulálok. Gyönyörű érzés.
2007. szept. 7. 14:42

Sziasztok

Én is azt tartom,hogy amíg csak lehet adig mindvégig minden anyuka használja ki a lehetőséget ,mert igaz gyerekeket nevelni nagyon nehéz feladat ...felelőségteljes dolog ,viszont ilyen csodálatos dolgokban sosem lesz része az életben..

Az első mozdulatok,a nevetés ahogy rámmosolyog,az első lépések,ahogy probálja megértetni magát...és minden apró kis dolog mi annyira fontos egy anya életében...

Nemszabad ezt mind kihagyni,hisz a munka meg minden más várhat sőt ,megtaláljuk egy-két évvel később is ,de ezt a szeretetet mit tőlük kapunk azt már sosem...

És én ugygondolom,hogy ezeket az éveket már ugysem pótoja be semmi,mert számomra mi egyszer elmól többé már bepotolni nem lehet...


Én a harmadik évet töltöm most a kisfiammal itthon ,de örülök ,hogy vele tudok lenni,én látok minden új dolgot mit napról napra megtanúl,és elmondhatom,hogy nagyon jó érzés mindezeket átélni ,és együtt lenni .....


Igaz minden megváltozott az életben ...mert valóban a szabadidő,az már jóformán múlt idő,de megéri ,és érzem,hogy az anyaság valóban a legszebb ,és a legcsodálatosabb dolog a világon....

Örökké azt hittem ,hogy én sosem leszek képes annyit gondoskodni egy gyerekről,de ma már tudom ,hogy ez mind nem igaz ,mert amióta édesanya lettem azóta az életem csak körülöttük forog,és sok -sok dolgot megtanultam...mit addig elképzelni sem bírtam....

10. gota
2007. aug. 3. 15:41

HiHiHi!

Biztosan így lesz velem is... :))))

Azért én már nagyon várom, hogy Luca kint legyen és én is gyerekes anyuka legyek! :)))

2007. aug. 3. 09:19

Öööö... Hoxa, ezt akár én is írhattam volna. :)) Minden szava igaz rám is a cikknek. Tényleg megváltozunk az anyasággal.

Alig pár napja írta a párom (távol van, így tudunk csak többnyire kommunikálni), hogy "Jobb vagy anyaként, mint mindenen vihogó, éretlen lányként." Nos, ezen gondolkoztam sokáig, mert kerestem benne a hátsó jelentést. Azt hittem, ez valami rosszat jelent, csak burkoltan. Aztán rájöttem, hogy nem. Ez úgy dícséret, ahogy hangzik. :)

Türelmesebb lettem, megfontoltabb, komolyabb, de nem komolykodó. Biztos ez tetszik neki is. :)


Én élvezem ezt a változást. A változásom "kis tárgyának" pedig köszönöm, hogy megváltoztatott.

A gyerekek varázslók lennének? :)

8. Hoxa
2007. aug. 2. 21:56

Az igazán értékes kapcsolatokat megpróbálja megőrizni az ember. Persze babával már látogatóba is nehezebb menni, mindent lepakol, összeköpköd.. :)))))) Ha meg hozzánk jön valaki, nem mindig jut 5 nyugodt perc a beszélgetésre egy örökmozgó mellett.


Az az érdekes még, amikor valakivel megszakad a kapcsolat, elmegyünk kicsit egymás mellett, mert nekem itt a csemet, neki a sok munka.. aztán egyszercsak teherbe esik, és onnantól ott tudjuk folytatni, ahol korábban abbamaradt a barátság, sőt... :)))))

2007. aug. 2. 11:59

Hoxa, nagyon tetszett a cikked! Bár még nincs gyerekem (na, most kiestem a pikszisből :), de nagyon el tudom képzelni, mekkora mérföldkő ez az ember életében. Tetszett az, amit a szemléletváltozásról, a gondolkodás átalakulásáról írtál a fontos és kevésbé fontos dolgokat illetően.


Azt is el tudom képzelni, hogy más életszituációban levő ismerősökkel, barátokkal ezután nehezebben lehet kommunikálni. Viszont úgy gondolom, hogy az igazán jó kapcsolatokat, barátságokat nem kell emiatt elhagyni: biztos vagyok benne, hogy kellő toleranciával, valódi érdeklődéssel az igazi barátságok megtarthatóak. Legalábbis én ezt tapasztaltam, mikor nagyon eltérő élethelyzetbe kerültem (vagy akár ők), mint a barátnőim.

6. Vica30 (válaszként erre: 5. - Zsandrea)
2007. aug. 2. 08:34

Egyetértek veled. Semmi pénzért nem vállalnék munkát amíg itthon lehetek a kisfiammal. Az adott időt soha nem kapjuk vissza, nem lehet pótolni. Férjem is mindig azt mondta, majd ha már nagyobb lesz akkor fog vele foglalkozni - csak most már a gyereknek nem kell az apuka. Sokszor elhúzódik, nem szívesen veszi a közeledését.

Rokonomnak állítólag azt mondta egy gyerekorvos, hogy ne változtassa meg a szokásait azért mert gyereke született. Nem értem én ezt. Az ő gyereke naphosszat hentereg a járókában, mert ő aztán mindenképpen megcsinálja a dolgát.

Az én fiam 5 percet nem volt el egymaga addig amíg szopizott (21 hó). Állandóan kellettem neki - fárasztó volt, de most már nem bánom.

5. Zsandrea (válaszként erre: 2. - Vica30)
2007. aug. 2. 07:42
A gyermek felügyelet a jelenlegi szemléletem mellett nem túl jó megoldásnak tűnik, mikor még pici a baba, bár ez lehet, hogy nálam is változni fog. A pszichológia tanárnőm azt mondta, hogy a gyermek 3 éves koráig tanulja meg, hogy mi a szeretet, illetve egyéb emberi viselkedést. Ha nincs mellette egy állandó anya modell (lehet anya, vagy apa, csak állandó legyen) nem tudja kitől ezeket az emberi viselkedés formákat megtanulni, és belőlük lesznek később a bűnözők, kitaszítottak, érzelmekben szegények. Ezért van, hogy egy-egy bűneset mögött mindig azt nézik, hogy kinek milyen volt a gyermekkora. Remélem, hogy lesz rá lehetőségem, hogy a gyermekemnek boldog gyermekkort biztosítsak, és ott legyek mellette mikor elindul, mikor kimondja az első szavakat.... Hisz ezeket csak ekkor élhetjük meg.
2007. aug. 2. 07:33
A cikkedhez hozzászólva én is azt mondanám, hogy tényleg megváltozott a szemléletem, mióta pocakos lettem. Én is már szívesebben beszélgetek olyanokkal akik gyerekes anyukák apukák, és nehezen találom meg a közös hangot olyanokkal akikkel korábban bármiről el tudtam beszélgetni. Bár ezt már nem bánom, mert boldog vagyok, hogy a gyermekesekhez tartozhatom.
2007. aug. 2. 06:05

Hihi, én nem értettem a cégnél a pasikat , hogy képesek ebéd közben peluscseréről, baba fürdetéről, a hisztik kezeléséről órákig beszélni. Hát most nekem is a gyerek a fő beszédtémám:)

Ráadásul én lettem Bogi szócsöve. Tudjátok megállít az öreg néni, és "Jaj, de aranyos kisbaba! Mondsak hogy hívnak téged? Az nagyon szép név! És mennyi idős vagy?" Én meg lelkesen válaszolok Bogi nevében:)

2007. aug. 1. 23:47

Ez tökéletesen igaz, amit leírtál. Nálam is így történt. Azelőtt ha kinéztem az ablakon és láttam az egyik asszonyt sétálni a gyerekével arra gondoltam " na ez már megint sétál - én biztos nem leszek ilyen" hát persze, hogy mi is sokat voltunk kinn, mert az olyan jó volt - mindkettőnknek.

De nem mindenkinél pozitiv ez a változás. Egyik rokonom amíg terhes volt nem győzte szidni a másik anyukát aki inkább babysittert fogadott, hogy dolgozhasson. Lám-lám most 5 hónapos a kisfia - hol ez, hol az vigyáz rá mert ő dolgozik. Először azt gondoltam azért mert majmolja, de ahogy elnézem nincs igazán türelme a gyermekéhez. Valahol sajnálom, őt is ,de főleg a gyereket, mert nem érzik igazán át ennek a korszaknak a boldogságát.

1. Hoxa
2007. aug. 1. 22:00
Mindig is tudtam, hogy az ember megváltozik attól, hogy anya lesz, hiszen ez egy teljesen más szerepkör. De nem gondoltam, hogy a világra is teljesen másképp fogok nézni, amint megtudom, hogy valaki növekszik a pocakomban.

Ugrás a teljes cikkre: Megváltoztam: anya lettem

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook