Külföldi a párom! Tényleg, a Tied is? (beszélgetés)

szerintetek ciki, hogy a francia pasim még egyenlőre nem forszirozza a költözést.., vagyis, csak szép lassan... nem sietjük el..

nem kölztözik hozzám egy bőrönddel.. pedig de örülnék.. nálunk ez lassabban megy..

nem kell aggódnom emiatt..

Augusztus óta vagyunk együtt, távkapcsolatban, 4-szer taliztunk csak.. még

hm??

Igen fontos.

Néha mi is olyanok vagyunk, mint a gyerekek:)

Bár a párom 4 évvel fiatalabb nálam, szóval vele nem nehéz hülyéskedni :)

Lányok, én örülnék, ha írnátok naplót. Szívesen olvasnálak titeket.

A férjemre ez nem igaz, nem olyan mit az átlag angolok.

Szerintem esetünkben az a jó, hogy megmaradtunk valahol gyereknek mind a ketten.

Tudunk felnőttként viselkedni, de gyerekként is, és szerintem ez fontos.

Még valami: ő sem ragaszkodik ide. Nyilván neki nem olyan fontos a családja, mint nekem. Mi összetartunk, ők meg széthúznak, pedig sokan vannak...

Szóval szeretnénk hazaköltözni, de otthon nagyon rossz a helyzet munka ügyben :/

Gratulálok:)

Pedig azt mondják, hogy az angolok olyan hűvösek. Akkor mégsem?

Én szeretnék hazamenni, félreértettél:)

Bár a hely maga tényleg gyönyörű, de ez nem az én országom és a férjem családját se bírom...

Sziasztok.

Nekem angol a férjem, nagyon aranyos teljesen más, mint a honfitársaim.

Igaz nem volt alkalmam ennyire behatóan ismerni őket, mint a férjemet.

Szóval nálam Ő az első és remélem utolsó is akivel együtt élek.

Amikor megismerkedtünk minden elég hirtelen jött, 3-hete ismertem amikor beállított 2 bőrönddel, és érdekes módon beengedtem az életembe.

Azóta sokszor eszünkbe jut, hogy ilyet egyikünk se csinált korábban.

Két hónapja ismertük egymást amikor megkérte a kezem, megbeszéltük, hogy várunk egy évet, és ha akkor is akarjuk a kapcsolatunkat akkor összeházasodunk.

Ennek négy nap múlva lesz 8-éve. ;-)

Gyerek sajnos még nincs az életünkben, majd jön egy kicsit később ha szeretne, de a fontos az, hogy szeretjük egymást.

Nem a fővárosban, hanem a 2. legnagyobb városban, ez olyan Szeged méretű. De nagy a munkanélküliség :/

Angolul hááát nem tudom... Az idősebb korosztály is beszéli, de fogalmam sincs, hogy milyen lehetőségeim lesznek...

Most kezdtem neki a munkakeresésnek, mert a tb kártyám nemrég jött meg, ez volt az tuolsó, ami kellett. De sokáig tartott, míg beszereztünk mindent, ami kell.

Hogy mit csinálok? Háziasszonykodok. Takarítok, főzök. És állásokat nézegetek.

Köszi :DD

Nem szeretnék üzletet nyitni. Sok utánajárás és pénz, ez utóbbi pedig nekünk nincs.

Fix fizetést szeretnék, nem pedig bizonytalant. És fix munkaidőt:)

hááát, azért ha van hozzáfűznivalód a témához, csak halljuk,

gondolom ezért vagy itt, vagy nem?? Van olyan ismerődöd, akinek volt külföldi párkapcsolata netán??

:)))

Mi ha otthon vagyunk, akkor mindig ragad rá valami. Káromkodni már frankón tud, és mi szerelmet is magyarul vallunk többnyire, ritkán angolul, szlovénul meg sose:))

A nővérem kisfia másfél éves és mindent beszél már, párom meg tőle tanult meg most legutóbb pár dolgot, pl. Mit csinálsz? Hol van? ilyeneket :)

Jaj, bocs Veronika, de megnéztem a bemutatkozódat, éééés Tündériek Vagytok!!!

:-)

de a szakmádban nem tudsz ott praxist nyitni, szépen lassan?

elég jól. fél évig kint tanultam Finnor.ban, csak angolul kommunikáltam mindenkivel. már gimiben meg volt a középfokúm. de - attól még, hogy nagyon jó nyelvérzékem van - érzem a határaimat.. nekem a nyelvtan nagyon jól megy, a páromnak meg sokkal jobb a szókincse, de a nyelvtanhoz nem sokat konyít, ezért tanul. De egymással istenien megértjük egymást. Nem gondoltam volna. sosem vágytam külföldi párra.. de nem ám. Mikor megismerkedtünk, szegényt elküldtem, mert nem volt magyar. Aztán mikor mégegyszer mellém settenkedett, láttam hogy kitartó, na akkor szemügyre vettem jobban... :-) Tanítgatjuk is egymást.. ő szavakat nekem, én a nyelvtant.. szóval jól elvagyunk.. Meg egyre jobban beszélek franciául ám! :-) Ja, az Ő magyarja. Hát, tud pár kifejezést, az mindig felvidít, ha hallom magyarul kedveskedi. Nagyon jó érzés!

Ti?

Ő próbálgatja, tanulja a magyart?

No hát azt nem mondanám, hogy tudok franciául, mert bár 4 évi volt, de 11 éve, hogy végeztem a gimiben. Elfelejtettem már szinte mindent.

Nekem is van több végzettségem és ha nem lesz szerencsém, én is takarítőnő leszek. De ez benne volt a pakliban, sok a lemondás egy ilyen kapcsolatban. Kivéve ha pénzes az illető:D Az én férjem se dúskál... Bár ez nagy szó, hogy kijövünk egy fizuból, igaz szórakozni nem járunk és nincsenek minőségi ruháink sem, a nyaralás pedig az, ha hazautazunk a családomhoz. De ez van egyelőre, még bírni kell. A párom fizetése egyébként középkategóriába esik, de ahhoz képest nagyon jó, hogy csak egy kereskedői végzettsége van.

Te milyen szinten beszélsz angolul?

Jó Neked, én nem beszélek franciául.. Angol-német a nyelveim. De a franciát csak most kezdtem, mikor Őt megismertem. Azóta tanulok. Szóval :-) igen, ez is az oka. Mert ahhoz, hogy oda költözzem, vagyis ott dolgozzsm jobban kéne tudnom, vagyis beszélnem kéne franciául. Mert ott ez nagggyon fontos, alig beszélnek angolul.. Nekem szerencsém van, mert a párom irtó nyitott férfi.., remekül beszél angolul. Szóval a realitáshoz hozzá tartozik esetünkben, hogy neki nagyobb esélye van itt munkát találni,mint nekem, ami szinte reménytelen.. egyetemi szintű melót kapnom. Takarítónőnek nem szívesen mennék egyetemi diplomával.. bár bevallom, lehet, hogy ilyesmit is bevállalnék, mindig vállalkozó szellemű és nyitott voltam..

egy fizuból mi nem tudunk meglenni, az övéből sem, sajna, mert mindketten megélünk, de nem duskálunk.. Természetesen nem egy gazdag pasit fogtam most sem ki- nem szoktam én! :-)

2007 augusztusban jöttünk össze, 2008 júniusban költöztem.

Ez talán a kívülállóknak korainak tűnik, de szerintem nem érdemes sokáig húzni, mert ugye a távolság nagy, az együtt töltendő idő meg kevés volt, csak hétvégék voltak, azok sem túl gyakran, mert mindketten dolgoztunk szombatonként is akkoriban még.

Egyébként a párom is szereti Magyarországot, ő is jött volna, ha arról van szó, a családomat is kedveli és fordítva is:) Ő az a fajta ember, aki könnyen belopja magát az emberek szívébe, mert szinte mindig mosolyog. A magyar pasijaim mindig az anyagi helyzetükön sopánkodtak meg le voltak törve, mint a bili füle... Nyilván valamilyen szinten érthető, de szerintem senki sem szeretne együtt élni olyan emberrel, akinek nincs más témája...

Szóval helyünk is lett volna (lakásom), meg család is lett volna és a munkahelyem is, de az nem tartott volna el kettőnket. Itt meg az ő fizetéséből fizetünk mindent (lakást, kocsitörlesztést, számlákat, kaját) és ha lemondások árán is, de kijövünk belőle. Otthon az én keresetemből talán csak rezsire futotta volna...

A párod hogy áll a magyar nyelvvel?

Én megszenvedek a szlovénnal. Olyan nyelvtana van, ami feladja a leckét, pedig sosem volt semmi gondom sem az angollal, sem a franciával (ez utóbbit gimiben tanultam).

Elhiszem, hogy nehéz döntés. Nekem is van otthon lakás, itt meg béreltben élünk :/ Még nem adtam fel a reményt, hogy egyszer hazaköltözünk, de tény, hogy felénk otthon nincs álláslehetőség... Budapesten meg nem laknék semmi pénzért.

Mi megnéztük a különbséget Szlovénia és Magyarország között, hát ugye ég és föld... Azért döntöttünk úgy, hogy ide költözünk, mert jobbak a körülmények.

Szerintem Franciaország jobb választás lenne...

Nálunk most úgy néz ki, hogy ő talán ide költözne, ez nincs kimondva, de gőzerővel tanul angolul, hogy perfect legyen ééés munkákat néz itt, bpsten... Ha kell, én is kimennék fro-ba, de nekem szorosabbak a családi kötelékeim.. Szóval azért még nem dőlt el, csak tudjuk, hogy együtt szeretnénk élni, és még néhányszor ő is jön ide, talán - azonkívül, hogy lásson - azért is, hogy el tudja szánni magát..

nekünk, egyikünknek sincs saját cége, amit fel kéne számolni.. de mindkettönknek lakása van, jó melója, igaz barátai, ott ahol van... szóval, mint azt tudjátok.. problematikus a döntés..

Mi Szlovéniában élünk, 600km-re onnan, ahol laktam. Nagyon nehéz volt jönni... Sokáig gondolkoztunk rajta, hogy ki költözzön kihez. Én bezártam az üzletem és mindent hátrahagyva jöttem el. Bevallom, néha bánom... Nem azt, hogy hozzáköltöztem, hanem azt, hogy amit gondosan építgettem 5 évig, az odalett :( No meg az, hogy nagyon hiányzik a családom:(( Mivel itt még nem dolgozom, ezért itthon vagyok és sokszor elővesz a depresszió...

Viszont a férjemmel minden oké. Persze vannak hibái, mint mindenki másnak, de mi mindent együtt csinálunk. Talán köszönhető ez annak is, hogy nekem itt nincsenek barátaim, az övéi pedig lemorzsolódtak út közben.

Nagyon összetartunk, hisz nem is tehetünk mást...Sajnos az ő családja nem olyan, mint az enyém. Valahogy nem törődnek egymással, nem tartják a kapcsolatot...

Ha engem kérdezel, egy ilyen kapcsolatban a felek megbecsülik egymást talán jobban, mint egy olyanban, ahol nem kellett a másikra várni, súlyos döntéseket hozni. (Gondolok itt arra, hogy a legtöbb pár azonos helységben él és nem kell a munkáját feladnia, elszakadnia a családtól, barátoktól, a megszokott környezetéből, ha összeköltöznek.)

Azt nem bántam meg, hogy nem magyar párt választottam. Persze nálunk is akadnak kisebb kommunikációs gondok, de ezeket könnyen megoldjuk. Hála Istennek, olyan hogy vallás meg egyéb szokások, nem állnak közénk.

Szia Veronika! Tényleg? Hol laktok? Hová költöztél hozzá, és hogy éled meg ezt? Nem bántad meg végül, hogy nem magyar párt választottál? Heiniki, Veronika, és a többiek..

Hogyan élitek meg, hogy nem az anyanyelveteken kommunikáltok? Hogy valamelyikőtök (ha Ti..) el kell, hogy hagyja a saját hazáját? Talán maga a szerelem dolog is kérdéses számomra, ti. hogy..., tényleg létezik ilyen erős közösség, összetartozás két ember között, akkor is ha nem egy nemzet gyermekei...? Jól érzem, vagyis.., tényleg lehetséges, amit érzek, és lehet tartós, kiegyensúlyozott házasság belőle??

Nemleges választ természetesen nem fogadok el..:-))) viccelek. A Ti tapasztalotok érdekel..

Köszi. Ági