Középiskolai felvételi (beszélgetős fórum)

Nagy részével egyet ertek azzal, amiket írtál, és látom sokan mások is.De azert itt a legtöbben mégis 'top' iskolákban gondolkoznak.Nem mindegy, hogy van olyan gyerkőc aki a spec matekot mondjuk kirázza a kisujjából, és van olyan,mint a szomszédod, hogy napi 2-3 órát tanul és majd meggebed, hogy teljesíteni tudjon.

Az egyik legfontosabb szerintem, hogy ismerjük a gyerekünket és reálisan mérjük fel a képességeit, és az hogy hol érezné még jól magát , de ki is tud bontakozni kapacitásának megfelelően.

Gratulálok!

Fantasztikus ez az írás , kicsit félve - mert tökéletes amit, írsz kiegészíteném amit írtál.

1.nagyon a felé haladunk, hogy fizetős lesz az oktatás. egészen pontosan a minőségi oktatás. Ez a szegregáció ami most van , szerintem jobb, mint az anyagi ....

2. Vitathatatlan , hogy a társadalmi mobilitás egyik útja a “tanulás” => ezért fontos sok mindenkinek ès (nekem is ) , hogy olyan iskolát válaszon a gyerekének, amik végül is ezt a célt szolgálja.

A másik út a párválasztás. Az én környezetemben a párok 70% - a oktatási intézményhez kapcsolódik . ( mi a férjemmel gimis osztálytársak voltuk, rajtunk kívül még egy házaspár van az osztályból, de a szüleim is és a sógorok is osztálytársak voltak... Budapesten ! )

3. Az önigazolás és az önbecsülés megszerzése a gyerek eredménye által. ( itt is személyes példát tudok hozni, 6 évig küzdöttünk az ált isivel, én is ,gyerek is , hogy bizonyítsák, hogy nem hülye. Minden önbizalmát elvesztette , mire a felvételi eljött. Gerinferdülése lett az állandó behúzott nyaktól, mióta kiderült , hogy felvették és oda járhat, kihúzott háttal, büszkén megy.)

Nagyon érdekes kérdéseket taglaltál. Az egyik legizgalmasabb az, hogy tényleg hajlamosak vagyunk belefeledkezni a hajtásba és hajtani a gyerekeket is, holott azt se lehet tudni, hogy mit fognak csinálni, de annyi biztos, hogy javarészt még nem létező munkájuk lesz, amiket többnyire el se tudunk képzelni.

Szerintem azért sem érdemes nagyon gyötörni őket a sulikban, mert a jelenlegi tananyag nagyon nem a jövőbe mutat.

Szeretnék hozzászólni általánosságban a top vs nem top témához, pár dolgot.

1. Nincs a földön olyan iskola, ahol minden tanár jó lenne minden gyereknek. Még egy jó tanár sem feltétlenül lelkesít egyformán minden gyereket, és a tantárgyak sem. Lehet, hogy a HVG rangsor első 20 helyén kicsit több a nagyon jó tanár, erről teljesen eltérő dolgokat hallok különféle ismerősöktől - de az is lehet, hogy annyira szelektált gyerekanyag van, hogy valójában egy közepeske tanár is szuperül képes haladni velük.

2. Ki kit hátráltat. Itt mindig felmerül, hogy azért jó az elitgimi kategória, mert ott nincs olyan, aki hátráltatja a többieket. Én meg erre azt mondom, hogy ez valójában csak (az egyén szintjén tökéletesen indokolt) szegregáció, amivel a jelenlegi szellemi elit tudja biztosítani azt, hogy a saját gyerekei is maximális eséllyel jó helyen kössenek ki a társadalomban. Érthető, de össztársadalmi szinten valószínűleg nem feltétlenül a legjobb stratégia. És szociális kompetenciák szintjén sem az.

3. Szerintem nagyon kevés dolog van, aminek a nagyon magas szintű megtanulása kulcsfontosságú érettségi előtt, konkrétan kb a nyelvek ilyenek. Nincs rá bizonyítékom, de úgy vélem, nagy eséllyel egy ember azokat a nyelveket fogja magasabb szinten beszélni, amit 18 éves kora előtt komolyan tanult. (Kivétel: több év külföld, és/vagy egész extrém elhivatottság). Egyetem alatt már sokkal kevesebb idő, fókusz, stb marad a nyelvekre.

Minden más szerintem másodlagos, és megfelelő motiváció mellett egy év alatt bármilyen szintre hozható.

És miért mondom ezt?

Mert nagyon sokan hajlamosak elfelejteni, hogy a gyerekek élete sem csak tanulásról szól, és nem kicsi gépek, akikbe minél több tudást kell beletölteni.

Nekem megszakad a szívem pl a szomszéd kislányért (igazán brilliánsan okos gyerek), aki a spec mat-fiz osztályában szó szerint minden szabad percét tanulással tölti. Amikor nem alszik, és nem suliban vagy edzésen van, akkor tanul.

Megszakad a szívem azokért az edzéstársakért, akik azért maradoznak el, mert naponta 2-3-4 órákat kell tanulniuk egy topgimiben. Hol éri ez meg?

Nekem sokkal többet ér az, hogy a gyerekeimnek van ideje sokat sportolni, hogy tudnak barátnőzni, hogy belefér az életükbe az, hogy kretén receptekkel kísérletezzenek a konyhában, hogy furcsa videókat forgassanak a réten, hogy unatkozzanak, hogy társasozzanak, lemenjenek a béna kínaiba diy alapanyagokat venni és kísétletezzenek vele, stb.

Lehet, hogy kevesebbet kapnak az iskolából kiló tudásban, de többet kapnak gyerekkorban. Olyan rémesen hosszú ideig lesznek felnőttek úgyis.

És akkor most ne is nyissuk meg azt a kérdéskört, hogy vajon a kilóra sok tárgyi tudás, a neves egyetem mekkora eséllyel eredményez boldog felnőtteket, vagy vannak esetleg olyan más szempontok (szociális kompetenciák, önismeret, együttműködési készség, vitakultúra, stabil önértékelés, munka-magánélet egyensúlya, kiégés elkerülése, stresszkezelés, stb), amik fontosak lennének, de nem kapják meg a gyerekek még az elit iskolában sem. És az is egy messzire vezető kérdés, hogy tudjuk-e, milyen munkákban, milyen körülmények között kell majd helytállni a gyerekeknek 20-30-40 év múlva.

És arról is szívesen megkérdezném az állami iskolarendszert (elit vagy sem, mindegy), hogy vajon azok a 18 évesek, akik kijönnek érettségi után, és jog szerint vehetnek fel hitelt, kötelesek adót bevallani, intézniük kell majd a küzművekkel az ügyeiket, az egészségbiztosításukat, a nyugdíj-előtakarékosságot, (nota bene: szülhetnek/csinálhatnak gyereket) stb, vajon milyen mértékben vannak erre felkészítve?

Anno anyukám ugyanezt csinálta a kisebbik gyerekem nevével (amit azóta imád), illetve a nagyobbik gyerek gimijével (amiről azóta már jó véleménnyel van). Tök nehéz volt neki beemelnie, hogy egy okos, jó felvételit írt gyereket miért adunk egy fizetős iskolába, ami, mint műfaj az ő generációjának fejében egyenlő a gazdag szülők buta gyerekeinek kreált elfekvőkkel, ahonnan mindenki drogos lesz.

Anyukád valószínűleg ugyanígy megbarátkozik majd a Kölcseyvel, ha látja, hogy a lányod imádja, és érzékeli, milyen szépen tágul a világképe, okosodik, fejlődik. Arról esetleg megpróbálnék vele beszélni (ahogy anno a sajátommal is), hogy ne rontsa már el a gyerek örömét a károgással, mert fontos, hogy lelkesen és büszkén menjen a gimibe, és nincs szüksége lehúzásra, pláne, hogy ti, mint szülők láthatóan nagy gondossággal mérlegeltétek, hogy eleve jó és jó választásai vannak csak.

A Kölcsey szerintem is szuper iskola (én is oda jártam:), remek szellemiséggel, és jó értelemben vett büszkeséggel. Ha a lány oda vágyik, ne aggódj, nem lesz rossz helyen, sőt.

(Már írtam, én ráadásul egy sportosztályba csöppentem bele menetközben, és az is remek volt, szinte mindenki továbbtanult (nem emlékszem rá, hogy lett volna, aki nem, de meg sem mernék rá esküdni), és annyira érdekes életutak lettek belőle, hogy csuda. Csomóan maradtak valamilyen szinten, közelebbről-távolabbról valahogy az egykori sportjukkal kapcsolatos dolgoknál, mások egyáltalán nem, de szép, lelkiekben gazdag, sikeres életek kerekedtek ki, holott minden évfolyamban a sportosok voltak a feketeseggűek:) Mármint ellenségeskedés nem volt, de a többiek kicsit lenézték a sportosokat, a kétnyelvűsök persze mindenki mást, mi sportosok meg remekül szórakoztunk azon, hogy ugyan mindenki minket sajnál, de nekünk volt a világon a legkirályabb órarendünk, csak igazi tantárgyak voltak benne, és nulla vatta, isteni volt)

Anyukád értékelését valószínűleg befolyásolják érzelmi szálak több tíz évre visszamenőleg.

A lányod a lényeg, de tényleg nagyon nehéz elvonatkoztatni a saját személyes szempontjainktól.

Meg az is nagyon nehéz, hogy nézegetünk mindenféle szempontrendszerek szerint összerakott listákat. De sokszor az marad meg, hogy az egyik iskola megelőzi a listán a másikat esetlen nagyon és akkor az jobb. Holott lehet, hogy éppen olyan szempontok miatt kerül jóval előrébb a rangsorban, ami számunkra nem is fontos annyira.

Van egy oldal, ahol lehet szűrni tantárgyak szerint is, pl. hogy adott tárgyból emelt szinten mit teljesítenek meg közép szintű érettségin mit teljesítenek stb. Azt szoktam inkább nézegetni.

De még így is csak lutri. Mert mi van, ha nem szimpi tanárokat fog ki a gyerek, vagy az osztálytársaival nem jön ki vagy mit tudom én... :D

Anyukám sokszor mondogatja lányomnak, hogy bezzeg a...neki van esélye bekerülni a Lászlóba, de a Kölcsey azért nem az a színvonal. Mondtam neki, van olyan osztálytárs aki kitűnővel, jó írásbelivel a Vörösmartyba készül (őt megfogta a dráma tagozatban valami amit régóta keres). Anyukám mondta, hogy na igen, az sem Kölcsey szintű, mert jobb. Hát, ha pl. HVG-s listára, érettségi átlagokra hagyatkozom, akkor pont fordítva.

Hiába mondom anyunak, hogy szerintem az is nagyon fontos, hogy mennyire érzem gyerekemhez passzolónak, de ezzel süket fülekre találok.

Jóóóó, de ez a beszélgetés pár hónapja zajlott le közöttünk!

Bezzeg a szomszéd kislány tudta, hogy van Eötvös - igaz ő eredetileg újpesti, az közelebb van, mint Szentendre :D

:D

Van ez így! :)