Középiskolai felvételi (beszélgetős fórum)

Nekem még csak általánosba járnak a gyerekeim, de én egész mást tapasztalok.

Lehet, hogy a 94 pontot író, számos versenyeredménnyel bíró ismerősünket ezért nem vették fel két éve a Radnótiba?

Megpróbálom újra:

Tudja esetleg valaki, hogy a Madách szóbeli pontszám (max. 40) milyen részpontokból áll össze?

Szia!

Akkor jó lehet az általános iskolátok :)

Ja, azt nem írtam, hogy a lányom nem lett kitűnő félévkor, mert testnevelésből 4-est kapott. Pedig táncol, karatézik, atletizál. Mondtam neki, hogy ez majd zseniális sztori lesz 20 év múlva az osztálytalálkozón. :)

Amúgy minden ötös, 5 tárgyból dicsérettel.

Persze, én is ismerek ilyen lányt, de szerintem ez nem normális, és nem is szükséges.

Saját tapasztalataim: fiúgyerek, Radnóti. Az írásbeli házik elkészítésén kívül általában alig tanult, persze az érettségire igen. Sosem volt kitűnő, olyan négyes és ötös közötti átlag, de az érettségije kitűnő lett. Külföldi egyetemen ösztöndíjas.

Lány, E5. Ő igen lelkiismeretes, de saját bevallása szerint napi átlag 1 óra tanulás elég. Kitűnő, még nem fejezte be a sulit.

A legkonkrétabb a saját lányom, de ő még csak 5.-es a Radnótiban. Az írásbeli házit szinte mindig megírja a napköziben és/vagy hazafelé a vonaton, emellett hétköznap napi átlag félórát tanul, ha dolgozatra készül, akkor néha többet. De olyan is van, hogy itthon már semennyit. A hétvégén összesen általában 2-3 órát. Volt egyszer-kétszer, hogy beadandó, több dolgozat, versenyre készülés összecsúszott egy hétvégére, akkor határ a csillagos ég, bőven 10 óra feletti tanulás, de ez egyáltalán nem jellemző eddig. Szünetekre nem kapnak házit, csak matekból szorgalmit.

Igen, az Eötvösben elég húzós volt a német is. Kíváncsi leszek, hogy rangsorolják-e a lányomat.

De ti ezt mindig hangoztattátok is ezen a fórumon, úgyhogy nem ért váratlanul, amiért külön köszönet. Így is indítottam neki a gyereket, mondtam, hogy ne azzal foglalkozzon, hogy mit nem tud, hanem azzal, amit igen. Ha elég, akkor elég, ha nem, akkor meg úgyis csak szenvedés lenne a suli, és annak nincs értelme.

A matek szóbeli miatt mindenképp megérte elmenni, mert az nagy sikerélmény volt számára:-)

Meg tudom erősíteni ezt a tapasztalatot az ált.iskola szintjén kicsit más szempontból.

A gyerekeim zenélnek, mindkettő nagyon tehetségesnek mondott, mégsem akar egyik sem zenei pályára és ilyen irányú középsuliba menni. A kicsit matek erős, a tanárok hívták fel rá a figyelmet, mellette sakkozik.

A nagyobbik 3 éve felvette a 2.hangszert is.

Amiatt, hogy nem akarja egyikük sem egyik hobbit sem leadni, kénytelenek jól beosztani az idejüket és amit lehet a suliban magukba szívni. Ezért van az is, hogy időnként viccesen de kiakadnak hogy nem tudnak pl.a sulis angolon vagy bioszon normálisan haladni a figyelemre éhesebb és ezt hangoztató gyerekek miatt.

Én egyik iskolát sem nézem le, azt gondolom az a legjobb ha mindenki megtalálja a neki leginkább megfelelő közeget.

A nagy imádja az állatokat, állatorvosnak készül. Az E5 felvételijén megkérdezték miért nem a humánra jelentkezett, mivel novellákat ír. Azt találta mondani, hogy nem annyira szereti az irodalmat és a nyelvtant és a természettudományok érdeklik inkább. Hogy ez jó vagy nem, meglátjuk a pontszámból, de én mindenképp az őszinteséget preferálom. Ha ez esetleg ide nem lett volna jó válasz, akkor azt gondolom nincs is itt a helye. Mégis inkább úgy látom, és ahogy megélte a felvételit, a tanárok egyáltalán nem rosszak, sőt. A kisebbikem is teljesen elvarázsolódott a nyílt napokon mindentől és mindenkitől.

Túl vagyunk az E5 felvételin a nagyobbikkal is. Matekból szóbelizett. A feladatok változatosak voltak, logikai, geometriai, számelméleti. Mindet tudta szerencsére. Főleg a feladatokról beszélgettek. Pár percet kérdezgették csak egyéb témákról, egy picit kérdeztek csak bele a hobbijába. Az okleveleket kijegyzetelik a diákok, azokról nem kérdezték.

Tegnap a 6-osban a lányomat kifaggatták arról is és neki a kérdések többsége nem tantárgyi volt, hanem a közösséghez való hozzáállását, a kreativitását és reakcióit nézegették inkább a kérdésekből ítélve.

A fiam ma angolból is szóbelizett a NYEK-re. A feladatok és ahogy beszélgettek vele inkább B2-C1 szintűek voltak. Ment neki, mert kéttannyelvűbe jár, de ha ez az elvárás, akkor a B1 nyelvtudás az angol NYEK-re nem lesz elég.

Ilyen tapasztalatról a lányom is mesélt. Egy nyáron egy osztálytársával nem sulis táborban vett részt. Teljesen kiborultak az elején, hogy a csoportos munkákban mennyire gyakorlatlanok voltak a "átlag gimis" társak, nem mertek/tudtak kérdezni, kezdeményezni, feladatot delegálni és összegezni.

Így jobb híján be kellett állnia a csoport élére, mert bosszantotta a tökölődés. Jó vezetői gyakorlat volt.

Ekkor esett le neki, miért örült annyira a tábor szervezője, hogy jön gyerek a volt gimijéből (E5). Titkon számított arra, hogy az "elit gimisek" aszerint fognak műkődni, ahogy tették, azaz átveszik a vezetést, így gyakorlatilag "ifijei" lesznek.

Picit OFF

Hatodikos nagylányom felvételije miatt olvasgatom a fórumot, és arra gondoltam, hátha van olyan család, ahol a kistesó harmadikos (mint nálunk) és JÓ az általános iskola alsó tagozata... Vagy épp a konkrét harmadik osztály...

A nagyobbik remélhetőleg a felvételi kapcsán megszabadul az általánosból, a kicsivel tuti nyolcosztályosba mennénk...

De az még több mint egy év. Belváros, ill. 14. ker. jöhet szóba...

Voltunk ma az E5-ben, matek felvételin 8.-as gyerekkel. Hát, mondhatom, hogy kár volt aggódni. Nagyon kedvesek voltak a tanárok, és bárhogy is alakul a pontszám, szuper jó élményeket szerzett a lányom.

A segítő diákok szerint 40 pont a szakmai rész, 10 pont a személyiség.

Szigorúan saját tapasztalatok alapján, az objektivitás mellőzésével:

Ellentmondásos érzés „elit” gimnazistának lenni. Közülük sokszor a legértelmesebb és akár a legjobb teljesítményt nyújtó gyerekek is alulértékelik a képességeiket. Hiszen mindig vannak körülöttük, akik hasonló, vagy még jobb adottságokkal rendelkeznek bizonyos tekintetben.

Aztán, amikor átlagosnak mondott iskolákba járó gyerekek közé kerül a gyermek (akár baráti viszonyokból adódóan, akár más élethelyzetekben), akkor jön rá, mennyire más szemlélettel viszonyulnak a kortársai a problémamegoldáshoz az élet különböző területein. Az „elit” gimnazista gyors és pontos analízishez és munkavégzéshez van szoktatva. Nem biztos, hogy jobb képességekkel rendelkezik, mint az „átlagos” középiskolákba járó társai, de ez a trenírozás előnyt jelent a problémák és a feladatok kiértékelése és megoldása során.

Még egyszer mondom: ezek a gyerekkel és a társaival való beszélgetéseink alapján leszűrt szubjektív meglátások és érzetek. Fogalmam sincs, mennyire általános ez a tapasztalás.