Költözés? (beszélgetős fórum)
Csak hogy tisztában legyél az eredeti kérdéssel:
"A barátom haza akar költözni mert az anyukája most "örökölt" egy házat. És mivel nem tudná fizetni a mostani lakás, meg a ház rezsijét egyedül ezért el kell mennie segíteni neki. Én nem akarok költözni mert szeretem ahol most élünk. Mit tegyek?Rá fog menni a kapcsolatunk?"
Ez kicsit másképp hangzik ugye ???:D
Bár a hsz-om, - amire reagáltál - nem neked szólt, de megtisztelő, hogy megosztottad velem a háttér történetet.
A soraidból arra következtetek, hogy te vagy a pasi, aki elköltözött.
Tudod, ez egy fórum, ahol az ember arra válaszol, amiről a fórumindító kérdése szólt.
Ha figyelmesen elolvastad az egészet, felfoghatod, hogy mi mindnyájan ARRA A KÉRDÉSRE válaszoltunk és nem került semmilyen háttértörténet boncolgatásra.
De szeretnélek megnyugtatni, hogy mi ide kikapcsolódni járunk, elolvasunk egy címet, írunk rá valamit, amit akkor és ott helyesnek, vagy igaznak vélünk, de mihelyt megnyomtuk az entert, tovább már nem is gondolunk vele és rohadtul nem érdekes a dolog számunkra a továbbiakban.
Amennyiben te úgy gondolod, hogy sérelem ért itt általam/általunk, indíts egy ellenfórumot, - az igaz történeteddel és majd azt is kommenteljük!:)
Nem tudom Te mit gondolsz erről..de nem tehetjük meg hogy gondozót fizessünk. Baromira megérthető volt amit írtam. Nem is ragozom ezt túl. Mindenki azt gondol amit akar. Nem Te vagy benne fogalmad sincs róla.
Ha ezt pont az nem érti meg akinek kellett volna...hát istenem.
Nem tudom miért szorul ez magyarázatra,de ha már felkerült ide, akkor nem kell csodálkozni a kommenteken szerintem.
Hiába írtad le a szorit amúgy,mert semmi nem erőszak az életben, az sem hogy az ember mártírt csináljon magából,és panaszkodjon utána, és tönkremenjen.
Úgylátszik nálatok ez generációs betegség.
Amúgy értem persze az anyukád,csak éppen normális esetben a szülő nem telepszik a gyerekére,hanem hagyja élni.Vagy megvárja amíg a gyerek ajánlja fel magát.
Amúgy kell fizetni egy nővért,v gondozót, ennyi!
Téged csak manipulálni próbál ezzel csak éppen ne csodálkozz ha a magánéleted nem fog működni v mindig otthagynak, és 50-60 évesen nyavajogni fogsz.
Tudod nagyon sok ember hiszi azt, hogy a családért mindent, csak éppen pár év míg leesik neki, hogy neki nem jutott boldogság, és besavanyodik,tudod vannak határok amennyit feláldoz az ember.
Veled is az a baj csak, meg a többi kommentelővel, hogy fogalmatok sincs az egész dologról ami a háttérben van, csak rohadtul szerettek okoskodni és magyarázkodni, és a szánalmasabbnál szánalmasabb megjegyzéseket írogatni a szereplőkre. Csak felvilágosításképpen annyit írnék neked.
Én sem komálom "anyucikámat" mellesleg aki szoknyája alá nem bújok ilyen dolgokban, de mégis csak ő nevelt fel, és ő törölte ki a seggemet mikor én még nem tudtam. De elmesélem amihez amúgy baromira közöd nincsen, de valahogy csak leszojksz a hülye meséidről.
"Anyucikám"-nak csak egy édesanyja és egy édesapja volt na meg a bátyja akit ki nem állhat.
Sajnálatos módon az ő anyjának lett egy agyvérzése és félig teljesen lebénult, így az édesapja, az én nagyapám gondozta. Sajnos évekkel később nagyapám egyik napról a másikra elhunyt. Szétrobbant a szíve. :( Így nem maradt más mint hogy édesanyámnak kellett nap mint nap ételt csinálni és vinni neki, fürdetni..stb stb szerintem eltudod képzelni. Sajnos ez az állapot azzal romlott, hogy a bátya is agyvérzést kapott, és teljesen lebénult, így félretéve azt a tudatot hogy egész életükben nem beszéltek, mégis csak gondoznia kell őt is, mert nincs senki aki megtenné. Anyám egyedül él egy lakásban ezen idő alatt. Tehát egy nap dolgozik, ételt csinál az édesanyjának, ápolja, és a bátyját is gondozza aki mellesleg állandóan arról beszél hogy meg akar halni.
Ekkor már többször is mikor felhívtam "anyucikámat" folyton sírt hogy nem bírja és menni fog nagyapám után. Szerintem ezt a szitut senki nem akarja megélni, ahogy TE sem.
És ekkor kért meg rá hogy költözzek el hozzá hogy segítsek neki az üres ház körül. és a többi dologban ha tudok. Mert nem akarom hogy eladja az egyetlen vagyonát a házát. Ha ezek után valaki azt gondolja hogy én kitaláltam ezt hogy meneküljek....abban az emberben nincs gerinc és ezt komolyan mondom... Üdvözlettel..az a fiúcska aki az anyuci szoknyája alá menekül!!! Gondolkozzatok mielőtt irogattok. Szipi12 Köszi ez jól esett.
Sok gondolatod szimpatikus volt eddig, ebben a hsz-odban is találtam figyelemre méltó dolgokat.
Különösen azért, mert én is fiús anya vagyok.
De azzal számolnod kell, hogy ha regisztrálsz egy női fórumra, akkor ott nők között találod magad, akik nőként gondolkoznak és beszélgetnek.
Az itt jelenlévő nők 90 % szereti az anyját, a szüleit, de nem szereti az anyósát.
Ezt a jelenséget nem itt találták ki a Hoxán, ez így megy mióta világ a világ, nagyon kevés az üdítő kivétel.
Gondolj csak az anyósviccekre! Ezért tudtak megszületni.
Egyébként az anyós-meny problémának (már ahol van!) egyetlen oka a rivalizálás, egyik vagy másik, vagy mindkét részről.
Te ezt egy két éves kapcsolatból még nem ítélheted meg, mert - akármilyen stabilnak is érzed a kapcsolatodat - a barátnőd még nincs abban a "státuszban", hogy nyikkanni merjen édesanyádra.
Ha úgy hozza a sors, hogy vele éled le az életed, majd megkérdezlek 10 év és esetleg 2-3 gyerek után, hogy a kapcsolatuk még mindig ennyire felhőtlen e ? Különösen, ha együtt kényszerülnek élni.
Fentiek ellenére jól esett olvasni, hogy egy férfi ilyen szinten kiáll az anyjáért, illetve az anyákért!:)
Én ezt a dolgot egyébként teljesen más megvilágításban látom mint te.
SZERINTEM:
A barátja nem azért ment el, mert nem tud élni az anyja nélkül, hanem ezt a lehetőséget találta ki menekülési lehetőségnek.
Szedd össze magad (...saját érdekedben!) és próbálj meg legalább időszakosan leszakadni róla.
Látszik, hogy levegőre van szüksége, lehet, hogy tényleg "sok" voltál.
Hagyjad, hogy érezze a hiányodat, hagyjad, hogy rájöjjön, hogy fontos vagy neki.
Ha mégsem így történik, akkor csak feleslegesen alázod magad és megint abba a hibába esel, hogy lógsz rajta mint egy hátizsák.
Jellemző megint, hogy nők osztják az észt ismeretlenül, a helyzet pontos ismerete nélkül.
Komolyan mondom, ennyi felszínes ostobaságot régen olvastam. Halljátok magatokat? Klisé emberek, akik valami szappaoperából léptek elő.
30 múltam, van egy két éves, stabilnak mondható kapcsolatom. Ám, ha az anyámról egy nő is ilyen lefitymálóan beszélne, vagy a párom, kiraknám a holmiját az ajtó elé és menjen isten hírével.
Nem azért, mert egyes harcos feministák szerint itt, nem vagyok férfi, hanem, mert volt gyerekszobám és tudom. mit köszönhetek a szüleimnek. Gondolom a legtöbb itt lévő nőt örökbe fogadták, vagy lombikban nőtt fel, hogy ennyire érzéketlenek párjuk szüleire.
Ha egy férfi elköltözés után is szereti az anyját, az már töketlen barom, stb., stb...
Ezt írjátok meg valamelyik női magazinban, ott lehet olvasni egy bölcsességet....
A posztírónak meg: te nem akarsz menni, a párod eldöntötte, sakk-matt helyzet, egyik sem enged.
Pedig valakinek kellene. Ha te nem bírod elviselni az anyját, akkor kész, vége, ott a pont. ha meg annyira szereted, mint állítod, tarts ki mellette.
Nem kellenek itt az olyan dumák, hogy anyuci kedvence, meg társai...
Ezért a viselkedésért fog sz.arba se venni!
Mivel tudja, hogy veled büntetlenül lehet törölgetni az udvart.
MOST tudnád - némi emberi és NŐI tartással - megalapozni az elkövetkezendő boldog életet.
De te nem! Inkább epekedsz egy tróger után.
Ezekből az esetekből következnek aztán azok a fórumok, ahol a nők latyakosra bőgik a gépet a "sanyarú sorsukról", lehetőleg 1-2 gyerekkel a szoknyájuk mellett.
Hát csináld, ha neked ez a jó!
Úristen! Tényleg a pasikat a nők rontják el és aztán csodálkoznak.
Térj észhez TE Lány !
Ez a fickó most elhagyott,...elég gusztustalanul.
Nehogy most üldögélj és várd, hogy kiszórakozza magát másutt és utána - talán - méltóztatik visszatérni!!!
ÉN közölném, hogy a lakásom nem raktár vigye el a grabancait 24 órán belül, mert kirakom a kukába és utána soha többé nem állnék szóba vele.
Olvasd vissza a 12-es hsz-at!
OLTÁRI SZERENCSÉD VAN !!!
Itt állnál egy gyerekkel, apád pénze nélkül, mert beinvesztáltad volna a közösbe, a pasi meg már rég az anyja szoknyáján ülne!
Ennek így kellett történnie, hogy jobban megismerd, mielőtt életre szóló döntéseket hozol.
Fel a fejjel és sok szerencsét kívánok egy másik férfihez, aki meg is becsül!:)
több mint két éve vagyunk együtt.Nekem már annyira komoly volt ez az egész hogy szerettem volna gyerekeket , meg apum adott volna az örökségéből(ha a házat eladja) pénzt lakásra.Mind a ketten 26 évesek vagyunk.
Nem tudom de szinte amióta összejöttünk együtt lakunk.
De már mindegy mert mindent megpróbáltam kitalálni még adtam volna is az anyucikájának pénzt segítségképpen de hallani sem akart róla(ne vegyem meg pénzért).És már össze is vesztünk nagyon ma.Nembaj majd valahogy túlélem vagy nem...
Na egy újabb görög dráma. Drága Iokaszté csettint, kicsi fia meg szalad.
Hagyd, hadd menjen, ez fiúka, nem férfi.
Majd ha felnő, akkor talán foglalkozz vele.
Basszus! Sajnálom!
De egyben jó is h kiderült, mennyit értek neki, nem??? Bocsi, de sajnos így van, nem?
Mióta vagytok együtt?
Mennyire komoly dolog?
Már csak azért kérdezem, m anyuci csettint, a kicsi fia meg ugrik....még ha esetlegrá is megy a kapcsolata veled, akkor is??? Ez így nem kóser!!
Szerintem!
Hát, ha anyucit, akkor elgondolkodtató a dolog!
Nem?
Ez inkább szökés, kedves barátodék nem hallottak a kiadás intézményéről?Amúgy milyen kiadása van egy üres ingatlannak, azért az nem olyan sok.
Fiataloknak külön a helye,amúgy nem akarlak bántani de nem biztos, hogy olyan jó a kapcsolatotok,hogy ő ennyire menni akar.
Ok nyert az anyósom.Megy a párom hozzá.Pedig ezer dolog lenne a megoldásokra de már sajnos annyira felmérgesítettem a párom , hogy ezért is megy el.
Majd valahogy megleszek.És ha nem akkor így jártam.