Ki lehet csak úgy szeretni valakiből, mi történhet egy szép szerelemmel, melyben mindketten azt hittük, a másik a nagy Ő? (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Átsírt éjszaka és álmok (újra együtt voltunk) után fejlemény: egy apró sms reggel hétkor. Jó reggelt szépség! Én éppen úton vagyok haza munkából, hogy vagy? Olyan érzésem lett, mintha a régi szép időkben járhatnék újra. VÁlaszoltam lazát, szellemeset...ezek szerint gondol ráma, reggel is és biztos többször is a fejében vagyok! Erős leszek és hátha.....puszi Nektek

Szia!

A barátnőim is mindig ezzel vigasztalnak, de én sokszor arra gondolok, hogy tényleg hiányzott valami, és hogy talán életem lehetőségét rontottam el. Lehet nem bizonyítottam elégszer, hogy mennyire szeretem...

Nem tudom, és talán már soha nem derül ki.

Szia!

Nem teljesen értek egyet az elméleteddel, igaz Ti még csak most szakítottatok. Ha több idő fog eltelni, szerintem Te is másképp fogod látni az egészet. Kiszeretni egyik napról a másikra nem lehet senkiből. Ne mond azt, hogy már nem szeret, mert szerintem ez nem igaz. Csak gyáva. Ha szerencséd van felismeri, hogy mit veszített, és a szürke hétköznapok, amiket egyedül kell átélnie visszavezetik majd Hozzád. Ha nem is bízol benne, én szorítok Nektek, ha tényleg úgy érzed, hogy Ő volt a Te nagy Őd.

Hogy miért gondolom, hogy nem lehet kiszeretni. Nos az én Drágámnak még azóta sincs senkije. Fél év telt el, egy férfinek állítólag könnyebben megy a felejtés, tehát ha nem szeret, nem értem miért nem jár mással.

Vagy csak szeretném belemagyarázni, hogy én kellek neki? Talán így jobban érzem magam? Még az is lehet...

nekem megmondta, csak olyan semmilyennek érzem, plána a közös terveink és a nagy lelkesedése után:

1. nem 100%-ig biztos benne, hogy én vagyok az igazi. (Előtte ez 100% volt mind fejben mind szívben és ezt mintegy 100 közös imserőssel is megosztotta)

2. néha, amikor a szobában ültünk, nem érzett semmit...(no comment)

3. valami hiányzik

4. egy idő után megbántana, és ahhoz túl fontos vagyok neki, hogy ezt megkockáztassa (mert két arcavan, egy amilyen és egy mésik ,amilyen szeretne lenni, de az első néha erősebb)

szóval, erre varrjak gombot!

ja, aztán amilyen barom agyok, kierőtettem belőle egy igen választ arra a kérdésemre, hogy akkor ezek szerint a szerelmed elmúlt? jól a szájába adtam a dolgokat. De nyilvánvaló, hogy nem szeret, észre kell vennem magam. csak érthetetlen azok után, amiket terveztünk és mondott nekem.

Amikor nem mondják meg hogy miért van vége.: AKkor bennük lakozik a hiba, s ezt nayon jól tudják. A férfiak kiismerhetetlenek, sokarcúak és alapjában véve teljesen más "felsogásban" -márha van nekik egyáltalán- élnek.

Ki merem állítani: miattuk rossz ez a világ.

szia!

nagyon sajnálom, ami Veled történt, és igen, teljesen hasonló a helyzetünk.Szomorúan hallom, hogy még most is megvisel, bár szerintem nálam sem lesz másképpen. Érthetetlen tényleg.

ma is sokat elemeztem, hogy vajon mi lehet ennek az egésznek az oka. A barátnőim próbálnak segíteni. És a magam részéről a következőkre jutottam a nap végére: (hátha Neked is segít, bár ahhoz nem ismertem meg elég részéetesen a történetedet): szóval, én úgy godnolom, a baártom beijedt...de nagyon, megrémült a felelősségvállalástól. Akarta ő nagyon, de mégiscsak beijedt. És akkor elkezdett elméleteket gyártni..ellenem, miért is nem lenne jó..ezt tisztán éreztem, már a legutóbbi találkozásunkn apján..tehát nem is az van a dologban, hogy odamentem hozzá, és elvoltunk egy hétig együtt, majd megállapította, hogy mégsem okés a dolog. Már amikor megérkeztem, a második percben furi volt...tehát mr dolgoztak benne a parák és kételyek és ennek hangot is adott, ki is mondta...és engem büntetett érte, mert hibáztatott dolgokért, amik értelmetlenek voltak, és hűvös volt, hogy bántson, minden gondját belém vetette, amik pedig belőle jöttek, az ő kételyei voltak. Tudta ő hgy bánt, de provokoláni akart engem, hogy belémköthessen. csakhogy állok olyan fokon érzeli intelligencia terén, hogy ez nem jött össze neki. nem sierkült kibuktatnia. Azt, hogy ezek a dolgok benne voltak, abból is sejtem, hogy pl. három hét alatt alig kétszer dícsérte meg a külsőmet, pedig az ő kedvéért is külön mindig nagyon odafigyeltem magamra, hogy tetszek neki. szóval....érdekes dolgok ezek, alapból nem is gondolnék rá, de minden összeáll..Természetesen nem tudatosan csinálta ezeket, hanem tudatalatt...persze, hogy nem szeret, jött le ez a végén a dolgainknak, mert már nem akart szeretni, és ezt táplálta a fejébe. Mert nem volt elég erős a felelősségvállaláshoz. Persze, hogy nem 100%-ig biztos, mert tele volt görcsökkel velem kapcsolatban ezek után. na meg, a harmadik indok, amit felhozott, hogy volt oylan, hogy ültünk a szobában, és nem érzett semmit..szóval ezért szakítani...persze nem tett ellene semmit, hogy ne így legyen. Szóval remélem, Te is látod, hogy nem benned van a hiba, a párodnál nem volt valami kerek. Az én párom is azt mondta, hogy nem fog jobbat találni, nem tudom, hogy komolyan gondolta-e. az biztos, hogy én nagyon szertem és feltétel nélkül, és igen a fél szívem odalett és ott maradt. Ezzel is tisztában van. Mégis elengedett, eklengedett és ezt nem tudom soha feldolgozni, mikor minden olyan szép lehetett volna!

lehet, hogy nálad is ennyi volt az oka, a félelem, és neki is Te maradsz a Szerelem. Én tudom, hogy a páromnak az maradok, bár sajnos nem sok esélyem van ár, hogy visszajöjjön..mert a paárival megteremtette magának, hogy nem szeret, és nem is szeret, elengedte a kezem....nagyon fáj, én is sokat sírok érte, értünk...

Puszi

"...érzés, ami örökké megmarad, idővel eggyé válik veled, a lényed része lesz a halhatatlan szerelem, az örökös mélabú...

A mosolyod is ettől lesz rejtélyesebb, a szomorú szemed fényesebb...

De élni fogod az életed, kacagni fogsz és szeretni..., csak a szíved felével..., a fele halott lesz, hideg, mint a jég, de a másik fele annál jobban fog dobogni, perzselni.

A halott szívfeled örökké egy lesz Vele...

Ugyanakkor a másik felével nagyon fogsz szeretni... Mást..."

Sziasztok!

Nem vagyok éppen új tag, de nem nagyon szoktam fórumokhoz hozzászólni. Azt hiszem eljött az ideje, hogy kivételt tegyek.

Kicsit több, mint egy éve ismertem meg Őt (az én nagy Ő-met). Egy csodálatos ember. Ami persze nem igaz. Tele hibákkal, problémákkal mint mindenki. De én imádtam minden hülyeségét, hibáját, ugyanúgy, ahogy ő az enyémet. Legalabbis azt mondta, és éreztette minden szavával, gesztusával.

Csodálatos időket éltem meg, soha nem voltam olyan boldog mint akkor. Az eset kicsit hasonlít a Bubo-éhoz. Terveztük, hogy közösen megyünk végig a nekünk kiszabott úton, mert Együtt minden könnyebbnek tünt. Nem hivatalosan, de nem nem egyszer kérte meg a kezem. Eltervezte/elterveztük, hogy az első gyermekünknek fiúnak kell lenni, mert Ő nagyon nehezen viselné, ha első lányának rengeteg párkapcsolati problémával kellene megküzdenie. Jobb partnert soha nem tudtam volna elképzelni magamnak, benne megtaláltam a másik felemet, amiről azt hittem, hogy csak a brazil szappanoperákban létezik. Egy pici gondunk volt, volt köztünk 400km, amit a tanulmányaink miatt egyelőre nehezen tudtunk volna leküzdeni.

Aztán egy hideg februári estén, mint szinte minden más estén lefekvés előtt elmondta, hogy milyen boldog, és hogy milyen hálás, hogy egymásra találtunk, és hogy eddig nem volt pontos elképzelése arról, hogy mit vagy kit is keresett valójában, de már megtalálta, mert tőlem jobban elképzelni sem tud. Eddig a szép, talán zavarosan leírt szerelmi történet. (Ha zavaros az azért van, mert néha nehezen látok át a könnyeimen.) A következő februári estén közölte, hogy hiányzik valami, nem én vagyok a nagy Ő, már nem vagyok tökéletes, azt hitte, hogy engem keresett, de mégsem. Szakítsunk meg minden kapcsolatot, hogy könnyebb legyen...

Hogy ezt miért írtam le? Mert én is keresem féléve a választ a miértekre. Hogy lehet egyik napról a másikra a nagy Ő-ből egy olyan ember, akivel még a kapcsolatot sem akarja tartani. Természetesen elegett tettem a kérésének, azóta sem kerestem, így természetes, hogy soha nem fogom megtudni, hogy mi történt. Nekem is mindenki azt tanácsolta, hogy várjak, mert vissza fog jönni, de fél év elteltével én már nem bízok benne. De abban sem, hogy - bár fiatal vagyok - találhatok még egy nagy Őt. Hiszen mindenkinek csak egy jut. :(

Köszönöm, hogy elolvastátok, és bár nem egy vidám történet remélem valamennyire megnyugtat, hogy nem csak Téged hagytak el ugyanezzel a hülye indokkal.

Sziasztok!

Végigolvastam a beszélgetéseket.

Az első téma a nagy Ő. Én hiszem, hogy létezik, ha ésszerűtlen is, csak nagyon kevesen találjuk meg, de szerencsések vagyunk, ha megtaláljuk azt az embert, aki majdnem olyan. Vele már lehetünk boldogok és élhetünk teljes életet.

A következő dolog kapcsán, mármint, hogy milyennek kell lenni, hogy jó legyen a kapcsolat, az jutott eszembe kicsit elvonatkoztatava (igaz mindenki más), hogy és nem elkülönítve nőt a féritől, hogy nem tudom ki hogy látja a dolgokat, de én azt vettem észre, hogy ha nem vagy "jó", akkor vagy jó. Ezalatt azt értem, hogy biztos láttatok már kapcsolatokat, amikor azt mondtátok, hogy én ezzel sz idiótával nem élnék együtt. DEE sokszor a jó az nem kell, mert unalmas, hanem az után futunk/futnak, akik bunkók és lehet küzdeni nap mint nap. Észérv nélküli,értelmetlen, de mégis van.

Aztán ami még eszembe jutott arról, hogy régen magázódtak a párok, meg hogy máshogy mentek a dolgok. Nekem személyes tapasztalatom a dédszüleimből ítélve, hogy nem volt más. Ők nem éltek jól és papa uralkodott a mamán, nagyon kemény volt és a mama sokat sírt, de nem váltak el, mert nem volt divat. Ez a kulcs. Nem mondom, hogy ez jó, de ha körülnéztek, mostmár divat lett a válás és ezzel fenyegetőznk otthon. Holott mindenkinek van olyan helyzet, amikor azt mondhatná:Elválok. Minden csak a tolerancián múlik és mérlegelni kell. Az emberek nem kommunikálnak egymással és csak a válást látják útnak, pedig sokszor csak lekéne ülni és beszélgetni...

Elköszönök, megyek főzni a páromnak, mert szereti, ha rendben folydogálnak a dolgok.

-okossága-bocs.

Azt hiszem én is, hogy önmagunkat kell egészségesen szeretni,büszkének lenni magunkra, tudni mi az értékünk, mert ha saját magunkban nem találjuk meg a szeretnivalót, akkor más hogy szeressen minket. Ez kinek a kinézete, kinek a jósága, a megbízhatósága,okosága,a jóháziasszonysága. Csak olyan pasit kell találni, akinek ugyanaz az értékrendje. Hiába vagyok én jó háziasszony, ha a pasimnak a külső a fontosabb, vagy fordítva.

Nem tudom, hogy lehet-e egyik napról a másikra váltani. Vagy nem vette Bubó észre, hogy valami változóban van, vagy jött egy hirtelen élmény a srácnak. Most az a fontos, hogy ne magadban keresd a hibát Bubó!Azt hiszem, hogy a pasik gyávák az igazat elmondani, és valóban nem törpölnek úgy mint mi.De néha meg olyan elesettek, gyávák, ha nem éreznek talajt.De a felmérések szerint a házas pasik jóval tovább élnek, mint az egyedüliek, tehát előbb-utóbb választanak.:)

Szia, Bubo! En azt mondom Neked, hogy ez teljesen normalis, hogy analizalod a tortenteket!

De azt hidd el, ha igen is erot veszel Magadon, (ami tudom, hogy nem konnyu) akkor egyre jobban fogod erzeni magad!

Igenis csinositsd ki magad es "dobd" be magad! Nem azt mondom, hogy pasizz egybol, de azert az jot tesz az ember onbizalmanak, h aesetleg kap visszajelzeseket masoktol!

Sok igazsag van abban amit irtal! Nekem az a legfurcsabb, hogy itt is megismerekdunk parokkal es ahogy beszelnek egymassal! De ezt meg masok elott is! En soha nem beszelnek igy meg masokkal sem, nem hogy akivel egyutt elek!

Aztan persze, hogy mi vagyunk a kakuktojas, amikor olyan alap szavakat intezunk egymashoz, hogy : legyszives, kerlek, koszonom, kedves vagy stb.

Valahogy azt latom, hogy ez mar talan ennek a vilagnak a problemaja! ELveszett a tisztelet!

Talan nem veletlen volt az, hogy regen magazodtak a hazasparok, ugy nehezebb lehet veszekedniis! :-)))))

sziasztok! Mindenkit üdvözlök.

örülök, hogy írtatok. Látom, szép kis eszmefuttatás alakult itt ki a férfiak kapcsán. Azt hiszem, a férfiak nem tudatosan csinálják a dolgaikat a párkapcsolatban, ezekről a dolgokról, amiket leírtatok, sztem fogalmuk sincs. Illetve esetleg nem tudatosan némelyik ráérez, vagy szereti a mellette lévő nőt, és annak megfelelően cselekszik, de bizonyosan nem tudná elmondani így, ahogy Ti is leírtátok, hogy mi miért fontos, ne mtudják, higgyétek el nekem.

Amúgy nem vagyok túl jól, egyszerűen a fel nem foghatom, ogyan lehet mindez gondolatkörben tengődöm. Ha jobban belegondolok, a barátom, már moat az utolsó találkozásunkkor egyértelműen éreztette velem, hogy nem szeret tovább. Tudom, hogy uncsi már Nektek, csak azért vagyok kiakadva ezen, mert soha nem tapasztaltam még ilyet, hogy valaki egyik pillanatról álmai nője helyett egy szimpla barátot lásson bennem és annak megfelleőne is kezeljen. Minden ok nélkül így visszaeshetnek az érzelmek? Vagy ez az igazai arca? És akkor pont azok a dolgok nem tudnak kettőnk kapcsolatában továbbélni és fejlődni, amiről írtatok? (már a megbecsülés, egymás mellett állás, tisztelet) Azt éreznie kellett, hogy ez részemről megvan, és ha csitult is a szerelme, akkor ezek talaján kellene tovább mennünk. Bennem olyan nagy szeretet van iránta, olyan elfogadás, olyan jó támasz is lennék...

arról pedig, hogy a férfiak az anyjukat kresik....hát gen, a könyvel ezt írják. Én viszont a volt párommal való szakításom után azt kaptam, hogy túl jó voltam, és inkább az anyját látta bennem, mint nőt...eszébe sem jutott velem maradni, és állítólag pont ezért nem is szívesen bújt ágyba velem a végén...szóval jobb ezzel is vigyázni.(ja, pedig nem vagyok egy vasorrú bába)

na, puszancs és mindenkinek szép hétvégét. Én is megpróbálom összekaparni a morzsáimat, hogy egységet képezzek valamikori énemmel és továbbéljek, meg hogy elteljes valahogy ez a nap is.

Sziasztok! En meg azt gondolom, hogy neha mi nok igenis tulmisztifikalunk dolgokat, pedig egyszeruen csek elni es elvezni kellene az eletet!:-)))

Gondolom, hogy mindenkinek meg van a kis "tanusag tortenete" (mint ahogy nekem is), de ha nem lepunk tovabb akkor az eselyt is elvesszuk magunktol! Es igen is elsosroban magunkat kell szeretni ahhoz, hogy aztan kepesek legyunk majd a masikat is! Szoval en azt mondom, hogy soha nem szabad feladni azt, hogy igen is azert szulettunk erre a foldre, hogy -igy vagy ugy- de megtalaljuk a boldogsagot!

Szia kavicska örülök, hogy neked sikerült. Igen és mindenki erre vágyna, hogy legyen egy valaki az életében aki fontos... Én már 46 éves vagyok és 20 évig éltem házasságban, amiből 10 év a nagy üresség volt, kicsit sokat maradtam benne.

De azt elmondhattom, hogy 25 évesen én is így éreztem, hogy megtaláltam az igazit, a nagy Őt, sajnos kiderült róla, hogy nemhogy nagy Ő, hanem még kicsi se....Biztos rajtam is ott volt a rózsaszin szemüveg az elején, aztán meg elvesztettem.. Valahol olvastam, hogy amikor az ember találkozik egy férfival és a megérzései a legelején még a rózsaszín köd előtt azt súgják, hogy valami nem frankó, nem kell belemenni. Most utólag úgy érzem nem hallgattam a megérzéseimre.

Sziasztok Lanyok!

Hat itt vagyok ujra! 8 ora az eltolodas, ugyhogy Ti meg alszotok, vagy valami jo kis pentek esti buliban vagytok!

Remelem a szombat reggel kicsit konnyebb szivvel indul Bubo es talan meg az is lehet, hogy a lovak koze csapsz es elmesz este egy jo kis kiruccanasra!

Hat ez a szerelem es a nagy O meg az egyutteles orok kerdes! Szerintem is nagyon nehez megtalalni az arany kozeputat -mar ha van- de en igen is hiszek benne, es a sajat (mostani) eletem erre a pelda! Ugyhogy hajra csajok, mert igen is lehet mindenki boldog valakivel! (azt is elhiszem sot egyet is ertek, hogy inkabb egyedul mint valakivel a nagy uressegben, de en hiszek abban, hogy mindenkinek vagy egy masik fele) Vagy az is lehet, hogy csak naiv vagyok, vagy szentimentalis! Hat nem tudom!:-)))

Köszi.

EZt fontolom én is..

Sziasztok Szivikéim!

Benéztem hozzátok, hogy mi tötént azóta, mióta nem voltam:)

Puszi Nektek:)))