Keresztény anyukák (beszélgetés)

Köszönöm a hozzászólásokat!

Igen, ez ügyben kell még imádkoznom... mert nem pontosan tudom, hogy hogy jobb.

Hedvig most 3 éves, dec.be lesz 4 igaz? Panni nov.ben lesz 3, így lehet, hogy jobb lenne majd a rákövetkező ősszel kezdeni, addig meg eljárni a szokásos programunkra, a tesóval...

Meglátjuk. :)

Szerintem jobb, ha egész napos. Először én is félnaposnak akartam beadni Barnit, de azt mondják, hogy nemcsak a te napod borul fel teljesen, hanem az övé is. Pont alvásidőben hozod el, mire hazaértek, levetkőzik, stb., teljesen felpörög, nem bír aludni, és nyűgös lesz. Nekem mindenki erről panaszkodott. Ráadásul az oviban délután van a kötetlen játék, amit a legjobban élveznek.

Barni annyira nagyon akar már oviba menni, hogy neki ez egyfajta jutalom, tehát egyáltalán nem érzi úgy, hogy túl akarunk adni rajta. De csak ősszel megy, akkor már Dorka is nagyobb lesz.

Én a helyedben beadnám egész naposra (előtte megbeszélném vele, hogy szeretné -e), és ha nem működik, akkor még mindig maradhat veled otthon.

Szerintem egyébként ez totál gyerekfüggő. Van aki nagyon igényli már a társaságot, és vannak, akik jobban elvannak otthon.

Kétgyerekes anyukák! illetve mindenki, aki a témához közel áll!

Kevés korkülönbség ha a kicsi 3 hónapos és a nagy akkor megy oviba? Úgy érezheti, hogy túl akarunk rajta adni? Ha félnapos lesz Panni fél délre mennék érte, ez nagyon felborítja majd a kicsi alvását? Feltehetőleg? Nem szeretném egész naposra adni, mert du. legyen velünk inkább.

Eddig meg voltam győződve arról, hogy az Panninak a legjobb ha oviba félnapos, de a héten beszéltem egy anyukával és egy csomó érvet sorolt fel, hogy miért lenne jobb a nagyobbnak itthon a kicsi mellett. Elbizonytalanodtam.

Ti mit gondoltok erről?

Ismered a Mai Igét? a kiadványt?

Ez a mára szóló rész ha kéred megkeresem ( nem neten) az első részét is:)

Amikor házastársad nem osztja a hitedet (2)

„…ha egy asszonynak hitetlen férje van…” (1Korinthus 7:13)

Ne lepődj meg, ha ellenállásba ütközöl! Egy asszony így panaszkodott a lelkipásztorának: „Azt hiszem a férjem jobban szeretett, mielőtt keresztyén lettem, és elkezdtem gyülekezetbe járni”. A lelkész emlékeztette őt, hogy a szellemi harc a keresztyén élet része, és mivel a hívők és nem hívők ellentétes oldalon állnak, ezen nem kell megdöbbennie. Jézus így fektette le a választóvonalat: „Aki nincs velem, ellenem van…” (Máté 12:30). Ezek kemény szavak! A semlegesség elve nem megoldás erre a konfliktusra. Vagy az egyik oldalon állunk, vagy a másikon. Jézus azt mondta: „Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ… Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak… mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem” (János 15:19-21). Ne kezeld ezt az ellentétet személyes ügyként! Ez nem rólad szól, hanem Krisztus nevéről. Nem te vagy a célpont, hanem Krisztus, és Ő meg tud birkózni a támadással!

Azt mondod: „De mit tehetnék, amikor kritizál és félreért?” Próbálj meg kívülálló maradni a személyes támadásban, így továbbra is szeretni tudod a másik embert, és olyan helyzetben maradsz, amelyben meg tudod őt nyerni Jézusnak. „Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket… Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért… éljetek minden emberrel békességben! Ne álljatok bosszút önmagatokért… Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval!” (Róma 12:14-21) Próbáld ki – ez Krisztus győzelmi haditerve!

Igen, arra emlékszem, hogy bizottság előtt voltatok.

Tehát ha jól értem, akkor az előkészítő osztályban nem szokásos tanmenet szerint haladnak, hanem a speciális igényeknek megfelelően. Ti, mint szülők másképp látjátok, de a lelki dolgok miatt mégis felvállaljátok ezt az osztályt. Jól értem?

Tehát nektek kell ezt lelkileg megemészteni, hisz úgy tudjátok ezt hitelesen felé közvetíteni, hogy ez rendben van, mert minden gyereknek más az igénye. Ebben imádkozhatom értetek?

Egyet értek veled.

Szerintem azok a párok akik ilyen felemás igában élnek ott rontják el, ohgy valamelyik fél túlzottan ragaszkodik a nézeteihez. Vagyis úgy vélem a munkálatok elvégzését keverjük össze a kéréssel. Tehát akkor van nagy baj ha a hívő mindenáron azt szeretné ,hogy a nem hívő társa higgyen... és fordítva. De ha az egymás elfogadásában eljutottak addig,hogy mindkettő elfogadja így a másikat és nem kényszer egy-egy ilyen vagy olyan alkaalmom( vagyis a lényeg,hogy nem kényszerként éli meg a másik) Akkor az ima hatásos lesz... mert nem mi akarjuk a másikban a változást hanem engedjük a munkálatokat az Úrnak. S mi igyekszünk jó eszközei lenne ebben. Nagyon nehéz lehet szerintem én ezért adok hálát,ohgy hívő párom van.

Nekem jutott más a házasságunkban amit el kell hordoznom, hordoznunk... vállalom:) S imádkozom érte.

Pipike neked pedig hűséges szívet kívánok és bízom az Úrban:)

Nem emlékszem már pontosan vissza kéne lapozni. De talán meséltem, ohgy nevelésiben és bizottság előtt is voltunk L-vel.

aztán maradt még egy évet az oviban és idén illetve szeptembertől lenne elsős. De mivel papírunk van a meglassúbbodott fejlődésről és a beszéde sem elég tiszta a logopédia javaslatára ismét bizottság előtt jártunk még beiratkozás lőtt. Majd felvették a logopédiai előkészítő osztályba... amit én nehezen fogadok el az, ohgy ő más gyereke. Ugyan is anyukája ként csak annyit látok a szakemberek áltat túldramatizált helyzetből, ohgy pont egy évvel később ért meg a sulira mint a kortársai és most már akár mehetne is sima suliba. De vannak apróságok amiért én is úgy döntöttem az előkészítő jobb lesz.. s ezek inkább lelki dolgok nehezen viseli a kudarcot, most megint hisztisebb stb. Talán az is bejátszik, hogy hét közben alig látnak engem.. mert az új munkahelyem olyan,hogy reggel 5-15 ig dolgozom mire értük érek ( vagy velük körbeérek) ovi bölcsi van du 4 fél 5 is. Aztán kicsit még kint vagyunk de hamar itt az este és vége a napnak.

ez az én utam .... én harcom most:)

Tökéletesen igazad van.Mi,akik hívőnek tartjuk magunkat,nem tehetünk mást,minthogy imádkozunk azokért,akiket Isten mellénk adott.

Nem a vallás üdvözít,hanem egyedül Jézus Krisztus.

A Biblia elmondja, hogy nem jó a felemás iga. Ez így van benne. Azzal a hasonlattal szoktak élni, hogy könnyebb egy asztalon álló embert lehúzni arról, mintsem a másik is felkapaszkodjon mellé.

Ez a hasonlat azért sántít számomra, mert kihagyja az Urat. Hisz mi is azért hiszünk, mert megismerhettük a Megváltónk kegyelmét, csak azért vagyunk hitben járók, mert ő elhívott minket és nem mert olyan ügyes tündibündi emberkék vagyunk.

Ha közbenjárunk a párunkét azaz imádkozunk a megtéréséért, nem mi fogjuk ezt megcselekedni hanem az Atya. Nem nekünk kell teperni és teljesítőkényszeresek lenni, hanem az imádkozásban kitartóak. Az Úr titka az, hogy mi történik majd a házasságunkban. Mindenkinek megadta az Úr a választási lehetőséget. Ő senkit sem kényszerít, hogy az Ő útján járjon. Akik neki szántuk életünket, tudatos döntést hoztunk, nem ad hoc választás volt. Senkire nem lehet rákényszeríteni a hitet. Imádkozni és állhatatos lenni az imádkozásban akár évekig, azzal lehet a legtöbbet cselekedni. Szerintem.

Örülök,ohgy így érzel ezzel a dologgal kapcsolatban. Igaz én nem élek ilyen kapcsolatban nagy áldás,ohgy a férjem is hívő sok olyan kérdés elkerül minket ami téged nem. De a legjobbakat kívánom neked.

MÁS: Beírattam a gyerekeke oviba iskolába. Gergőt fel is vették már és Leventémnek is meg van a helye a lolo előkészítőben. A szívem nehezen fogadja el.. de próbálom magam vigasztalni. s erősíteni,mert még egy csatát a szüleimmel meg kell vívjak főleg anyukámmal.

Én megtanultam,hogy egyedül a jó Istenhez forduljak minden gondommal,nem vagyok az a típus,aki kétségbeesve kapkod emberek segítsége után.

Tatjana,örvendek,hogy te tudatában vagy annak,hogy mit kell tenni,csak nem biztos,hogy épp megfelelő módon adod elő...

Elnézést ha kicsit keményen fogalmaztam

Kevesen ismerik ezt a lehetőséget, helyette futkosnak, fűhöz-fához..

A betegségeit is áttudod venni, és a nehézségeit, akadályoztatásait is.

Ha hiszel, miért nem jársz közben a férjeddel kapcsolatban?

Nem egy nem két vegyes házasságból lett megtérés, és erős keresztény házasság.

Na igen.

A azt is tudod mit ír a Biblia a felemás igáról?

Nagyon nehéz lehet neked.

Vannak pl a ref egyházon belül akik nagyon ágálnak és óva intenek egy ilyen kapcsolattól.

Én a magam részéről éltem ilyen kapcsolatban... nehéz volt sok mindenben nem értettünk egyet és többek közt ezért is lett vége.

Imádkozom értetek a te harcaidért, ohgy Isten adjon utat eléd, elétek:)

Küzdj a családodért!

„…elnevezte a gyermeket Íkábódnak…” (1Sámuel 4:21)

Éli, a főpap, csak azért maradt életben, hogy lássa, ahogy két fia elesik a csatában, a Szövetség Ládáját elragadják a filiszteusok, és menye egy gyermeknek ad életet, akit Íkábódnak nevez, ami azt jelenti: „elveszett Izráel dicsősége”. Nagy tanulság van ebben. A sátán ma is próbálja elragadni a frigyládát – Isten befolyását – az otthonainkból. A médián és a kortársak nyomásán keresztül a sötétség erői azt keresik, hogyan ragadhatják meg gyermekeink gondolatvilágát, hamis értékeket mutatva nekik. Édesanyák, édesapák, mi lesz a házatokra írva? „Dicsőségünk odavan” vagy „…én és az én házam népe az Urat szolgáljuk” (Józsué 24:15)? Hadban állunk, pedig sokunk soha nem volt még háborúban! Ha a „nemes harcot” akarjuk harcolni gyermekeinkért és gyermekeinkkel, össze kell hangolnunk tetteinket. A gyerekek szívesen követik azokat, akik példát adnak arra, mit hogyan kell tenni, és teszik is velük együtt. Hanna, Éli „szomszédja” ilyen szülő volt. Hosszú évek gyermektelensége után fogadalmat tett az Úrnak: „…ha… fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom…” (1Sámuel 1:11). Isten Sámuellel válaszolta meg imáját, aki Izráel egyik legnagyobb prófétája lett. Később Isten még több gyermeket is adott Hannának, „…és még három fiút és két lányt szült…” (1Sámuel 2:21). Azért, mert Isten tudta, hogy betöltheti Hanna legmélyebb vágyát, és az mégsem fogja őt önzővé tenni. Tudta, hogy Hannának fontosabb Isten dicsősége és haszna, mint a saját magáé. Szülők, bennetek is így megbízhat Isten?