Keresztény anyukák (beszélgetés)
Nyilvánvaló hogy a mindennapokban kell megélni a hitet. A hálaadás és az Isten dicsérete a legfontosabb. Legalább is én azt vettem észre, hogy ha hálás tudok lenni Jézusért, az életért, a gyerekeimért, mindenért ami csak eszembe jut, akkor teljesen természetes módon benne van mindenben Isten. Ha hálátlan vagyok akkor meg puffogok. Az meg nem annyira viszi jó irányba a dolgokat.
Én nem tudom hogy van-e jó anya, rossz anya... Bármi jut is eszembe, meg lehet magyarázni hogy a rossz miért jó és a jó miért rossz. Mert van hogy valaki rossz anyának látszik, de kiderül, hogy ott az volt a jó, és fordítva. Én inkább arra gondolok, hogy Isten hatalma elég nagy ahhoz, hogy ne okozzon maradandó károkat egy-egy próbálkozásom a gyerekekben. Szóval Isten szólhat időben, de ki is igazíthat. Aztán ki tudja. Lehet hogy van olyan is hogy jó anya. Végül is a jó asszony dicsérete is benne van a bibliában... Meg az is, hogy senki sem jó, csak az Isten.
Tényleg torz egy picit a kép, mert én is úgy értelmeztem, hogy fújod az igehelyeket. :)
Világi szemmel nem vagyok rossz anya, de az Úr biztosan másképp látja. Tudom, hogy nem tudok ideális keresztény anya lenni. De most már nem idegeskedem rajta.
Mikor Panni pici volt arra gondoltam, hogy a keresztény nevelés az Úrral való megismertetést jelenti. De nem, még több annál. Igen, az Úrról mesélni, beszélni, tanítani, imádkozni, énekelni nagyon fontos, de az itthoni életünk, egymáshoz való hozzáállásunk, viselkedésünk is mind tere a keresztény nevelésnek, hisz ezek útján vagyunk hitelesek.
Mindnyájan tanulunk, az Úr néha megmutat olyan dolgot, amin változtatnunk kell, mert nem kedves előtte, de ezzel a felismeréssel nem hagy minket egyedül. Én régen egy egy felismerés után nagyon elszontyolodtam, hogy én ilyen meg olyan vagyok, nem méltó dolgokra...azt hittem egyedül kell megváltoznom. Az Úr megerősített abban, hogy nekem is kell tennem érte, de Ő adja az erejét, ha kérem. Nem azért mutatta meg amit láttam, hogy rosszul érezzem magam, hanem mert felajánlja a szabadítását abban, van-e elég hitem ebben?
Olyan sokban munkálkodik az Úr, de miért gondoljuk, hogy a mi dolgunk és csalódunk magunkba, ha természetesen elbukunk.
Szóval jó anyának lenni szememben együtt jár az igaz hitben járó anyával.
:))))
Hála az Úrnak:)
:-) Nagyon messze vagyunk mi még a bigottól! :-) /Legalább is amíg a Barátok közt, és az internet is belefér a napomba!/
Jobbulást!
Ne érts félre... nem gondollak olyan embernek aki mindig igeverseket szajkóz....
Csak azt akartam mondani,hogy nem vagyunk egyformák és nem szabad túlzásba sem esni. Nem baj ha neked fontosak.. csak arra is ügyleni kell,ohgy hogyan és miért fontosak:) Ha értesz:)( Sem imádságban, sem igehelyekben nem szabad bigott módon viselkednünk,mert eltaszítjuk a mindenáronnal gyerekeinket Istentől) De ezek csak az én gondolataim és nem minősítek senkit.
Tudod én is sokat tépelődtem azon vajon hogyan tudom majd Istennek tetsző módon nevelni a fiúkat. Aztán drámázom máson. DE én rengetegszer tettem fel azt a kérdést is, ohgy vajon jó anya, szülő, feleség vagyok vajon ez elég Istenek tetsző ahogy teszek cselekszek?
Megvallom neked nem ismerem szó szerint az igehelyeket a Bibliaiból. Nem tartom én sem fontosnak őket olyan szinten,hogy minden szituációban "megdobhassuk" vele magunkat másokat ( bocs a kifejezésért) Természetesen ismerem a bibliát.. de főleg inkább tartalmilag. Ha pontos igeverset keresek kikérem a férjem.. ő tudja.
Gyerekeink az oviban tanulnak aranymondásokat.. de mint feltételezhető nekik sem az fog megmaradni,ohgy Máté ilyen ige vers hanem a lényeg. S szerintem ez a legfontosabb... Nem a küllem a borítás hanem ami mögötte van.
Az nem baj,hogy te fontosnak tartod az sem,ohgy mi nem annyira... és az sem ha nem ismerem betűről betűre. De ha tudok és akarok eszerint élni, nevelni az, az fontos.
Fontos,ohgy mind magunkat mind gyerekinek mielőtt kiengedjük őket a világba fel tudjuk vértezni Isten fegyverzetével.
S ahogy dolores is teszi megéli a hitét és így neveli a gyermekeit. Fontos ahogy ő is mondta mit lát otthon a gyerek mit hoz. S nem attól lesz később valaki hívővé, hogy kívülről fújja a kátét, énekeket stb.. hanem attól ami a tudása mögött a szívében van. Mert a szívünket kell átadjuk az Úrnak. Nem az eszünket, kezünket vgay mást.
Mármint mire gondolnál kórházi alatt. Ha minden kötél szakad és nincs más akkor hajlandó vagyok akár ilyet is. De ez sem most van.
most éppen a nagy semmi van.. a magas hiteltörlesztő mellé és az még,hogy febr 4én lejár a GYEs.
Bocs, egy kicsit elkalandoztam....
De épp a múlt alkalommal azt beszéltük meg, hogy mi az, hogy "teljes szívedből...". Mi van a szívben...stb.
Szóval, igen, szerintem is meg kell ismertetni a gyereket Jézussal...de én nem igehelyekkel teszem. Ennyi.Lehet, hogy én csinálom rosszul.
A vasárnapi sulit Panni 2 évesen is szépen végighallgatja, ahhoz képes, hogy 3 éves kórtól van, és most már nem csak akkor, amikor én tanítok. Ő kérte, hogy mehessen. Ott találkozik aranymondással is. Nem tudom, megszívlelem ezt a dolgot.
Igehelyeket nem, de énekeket tanulunk és imádkozunk is. Ismerem ezt az igeverset. A baba-mama körön is találkoztam vele. Használjuk a KIA kiadványát "Keresztény gyermeknevelés"címmel, ami segít egy kicsit áttekinteni a keresztény gyermeknevelést.
Ezt és sok más igeverset is átbeszéltünk a Krisztusi neveléssel kapcsolatosan.
Pl. Péld.22:6ot.
"Neveld a gyermekedet a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól."
Amire jutottunk:
-ez csak egy általános bölcselet, amit a könyv is leír, hogy ez nem garancia
-a mi kapcsolatunknak kell rendben lennie az Úrral, mert ha csak szánkkal áldunk és nem szívvel, akkor ezt a gyerek úgy is megérzi és hamisak leszünk az ő szemében(és nemcsak)
-ha keresztény nevelést is kap, szükséges, hogy ő is megtérjen személyesen
-felnőttként a saját tetteiért felelős, bármit is hozott a családi háztól, vagy keresztény nevelést vagy sem (lásd Éli főpapot, aki nem távolította el a két haszontalan fiát a papságtól).
Az, hogy csecsemőként keresztelnek az egy hagyomány és onnan ered, amikor nagy volt a gyermek elhalálozás. Féltek, hogy másképp nem jut a gyerek a mennybe.
Én például szerettem volna egy felnőtt keresztséget, de engem megkereszteltek, és természetesen én is a kislányomat.
Német cég bocs.
Ez a mai világ egyébként.
most a kórháztól olyan ajánlatom,van,hogy köztes időben tudnak alkalmazni mint egy helyettesítőnek 1-3 hónapra.
A Somogyi mamám igeverseket, a Török mamám énekeket tanított nekem (nekünk) kiskoromban. Nekik fontos volt, hogy erős alappal induljunk, mert ugye ha jönnek az erős viharok csak akkor áll meg az ember. Ha valóban az életre neveli valaki a gyerekét, és azt akarja, hogy helyt álljon a világban, akkor ha az Úr benne van a mindennapokban, helyet tud majd állni. Mert Isten nagyobb az életnél, a halálnál, a nehézségeknél. Nincs olyan aki kicsi az igéhez. Jézus is azt mondja, hogy engedjétek hozzám a gyermekeke, és a keresztség is sok egyháznál már csecsemő korban megtörténik.
Mindenki felelős a gyerekéért, mindenki azt tanít amit akar. De ha Mózes anyja nem nevelte volna bele a gyermekébe (szoptatás évei alatt!!!) a népe szeretetét, soha nem jutnak el az élet földjére!
És zárás kép, hogy mit ír erről a biblia:
5Mózes 6:5-9
Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből,teljes lelkedből, teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról,akár a házadban vagy,akár úton jársz,akár lefekszel,akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!
Kedves Lampakorte!
Én sem a majmolásra gondoltam.
Szerintem értettem, hogy mire gondoltál: arra az anyai erőre,ami elég közel van a feltétel nélküli szeretethez.
Panni nem tud egy igeverset sem...és nem is törekszem rá, hogy tudjon. Lehet, hogy kéne tudnia, nem tudom, de ezzel még ráér, szerintem.
Épp ezt mondtam vagy próbáltam mondani, hogy az Úr úgy szeret minket, hogy nem fedd meg ha nincs első helyen, hanem örömmel fogad mikor szánunk Rá időt. A szeretetével marasztal és nem azzal, hogy bűntudatot próbál ébreszteni.
Ja, és ne érts félre...én nem én vagyok az anyuka akinél az Úr mindig központban van. Habár szeretném... Hűtlen vagyok érzéseimben, napjaimban. Ezért is van szükségem az Úr Jézusra.
Hát Serry akkor ez nagyon rosszul alakult. . . Nem is értem. . . Akkor próbaidőre hogyhogy alkalmaztak?
Úgy,hogy amikor alkalmaztak akkor is tisztában voltak vele,hogy nincs osztályos gyakorlatom. S aki alkalmazott még is alkalmazott. Mit tudom én....