Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)
Egyik kedvenc:
József Attila: Tiszta szívvel
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.
Mama
Már egy hete csak a mamára gondolok mindig
meg _megállva
Nyikorgó kosárral ölében ment a padlásra ment serényen
Én még őszinte ember voltam ordítottam, toporzékoltam
hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment, és teregetett némán nem szidott, nem is nézett énrám
S a ruhák fényesen suhogva keringve szálltak a magosba
Nem nyafognék de most már késő, most látom milyen óriás Ő
Szürke haja lebben az égen
Kékítőt old az ég vizében
/József Attila/
És felnőve ez az egyik kedves:
Reményik Sándor: Magunkba le
Vedd a lámpát, magunkba szállunk –
Nincs ezen kívül más szállásunk.
Magunkba szállunk: ez most minden,
A külvilágban semmi sincsen.
A külvilág rémek világa.
Te is árva vagy, én is árva.
A külvilágban kockázat van
A legártatlanabb szavakban.
A külvilágban kémek lesnek –
Lélegzetünkre is fülelnek.
Vedd a lámpát, magunkba térünk –
Nagy a vétkünk: az emberségünk.
Magunkba még mélyebbre szállunk:
Nagy a bűnünk: a magyarságunk.
Nyáj néppé nem akarunk lenni.
Iszonyú mélyre kell hát menni.
Idegenné nem tudunk válni, –
Hát minden tárnát fel kell tárni,
Ahol még érc van: emberi, s magyar,
Hová le nem hat semmi zivatar.
Lassan megszűnünk írni, sírni,
Segítségül bárkit is hívni.
Nemzet-forgácsot, csillag-töredéket:
Minket ugyan kicsoda ért meg?
Vagyunk kétféle értetlenség
Menyegzőkön külhoni vendég.
Ki nem elégít semmi ország,
Egyedül ez a mély mennyország.
Vedd a lámpát, magunkba térünk.
Nincs külvilágban menedékünk.
Érzed? Réteg réteg után szakad,
Omlik be tétova léptünk alatt.
Ez még mind rögös, érzéki világ,
De mi megyünk, mind mélyebbre tovább.
Ahol már csak a Lélek lelkesít –
Megyünk, meg nem állunk az Istenig.
Magdi!
Szeretném megköszönni neked ezt a verset. Ovis éveim egyik meghatározó versemléke, és a gyerekeim is nagyon szeretik!!
a "szép" egy meglehetősen szubjektív kategória, ugye tudod?:)))
szerintem a topik címében a szép helyett "lélekemelő" vagy valami hasonlót kellett volna írnod, amilyen verseket szeretnél itt gyűjteni.
mert a szép kategória ennél tágabb, és sajnálom, hogy nem vagy hozzá elég nyitott (de nem is vártam amúgy:)).
Nagy Magyar télben
Nagy magyar télben picike tüzek,
A lángotokban bízom,
Legyen bár messze pusztán rőzseláng,
Bár bolygófény a síron,
Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok:
Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.
Nagy magyar télben picike tüzek,
Szikrák, mécsek, lidércek,
Mutassatok bár csontváz halmokat,
Vagy rejtett aranyércet,
Csak égjetek, csak melegítsetek ma,
Soh'se volt ily szükség a lángotokra!
Nagy magyar télben picike tüzek,
Jaj, be szétszórva égtek,
Királyhágón, Kárpáton, mindenütt!
De mondok egyet néktek,
Szelíd fények és szilaj vándorlángok:
Mit gondoltok: ha összefogóznátok!
Nagy magyar télben picike tüzek,
Soh'se volt olyan máglya,
Mintha most ez a sok-sok titkos láng
Összefogna egy láncba......!
Az égig, a csillagos égig érne,
És minden idegen rongy benne égne!
Reményik Sándor (1919)
Dúdolni halkan
Jéghideg ágyban ébredek, tudod,
Fény mossa az éjszaka ráncait,
Tudom és érzem, hogy merre jársz,
Hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
Most sokáig nem látlak, tudod,
Pedig nem vehetem le rólad a szemem,
Lepedőm markolja sóhajod:
Csak Te mondod így ki a nevem.
Az illatodban ülve várok egész nap,
Hogy szádban hozd el éltető vizemet,
Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled!
(Én ott vagyok Veled!)
Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!
Álom-szakadék mélye vár,
Onnan is visszahív egy szó,
Dalt szül a súlyos félhomály,
Érzem, hogy sírni volna most jó.
Reszket a föld, ha hozzám ér,
Egy-egy békés gondolat,
Amit nekem küldesz el,
Amiben magad is benne vagy
(Benne vagy...)
Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!
Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!
Többet nem tudok...
Néznek a csillagok...
Többet nem tudok...
Csak Neked dúdolni halkan!
Ákos
Goethe - A rémkirály
(Závodszky Zoltán)
Ki vágtat, mint szél, bár zord az éj?
Egy férfi jő, s hozza gyermekét;
a hűvös széltől úgy óvja őt, s
oly búsan nézi a szenvedőt.
Ó, mondd, jó gyermekem, szólj, mi bánt?
Jaj, nézd csak ott a rémkirály áll,
sok dísze, éke úgy csillogott.
- Mit látsz, nem rém, csak köd van ott. -
- Jó gyermek, jöjj, a váram szép,
ott vígan játszom veled, míg élsz;
benn színes, tarka a hímes rét,
s anyám néked adja színes köntösét. -
- Úgy félek, jaj, félek, mondd, nem hallod még,
hogy engem suttogva csábít a rém?
- Légy nyugton, maradj nyugton, ne félj:
csak hervadt lombot zörget a szél. -
- Jöjj, drága gyermek az erdőn át,
ahol tündér lányaim várnak rád;
vidám dallal hívnak e szépséges nők
és táncolva álomba ringatnak ők.
- Úgy félek, jaj, félek, most hallottad jól,
az éjben tündérek hangja szól!
- E hang, mely zsong, hisz jól hallom én,
szél suttog a fákon, s játszik a fény.
- Te szép legény, nos, váramba jöjj, légy enyém,
de vélem ha nem jössz, úgy elviszlek én.
- Úgy félek, jaj, végem, ott vágtat felém,
két karja átfog, úgy bánt a rém! -
Hogy űzi, hajtja, a ló szinte száll,
mert sír és jajgat a kis lázas száj;
s hogy végre otthonába ér,
karjában gyermeke már nem él.
ja, tudod, ami a cini-cini muzsikában benne volt, azt még ma is tudom nagyrészt fejből:)))
többiek kedvéért kiegészítés: óvoda után azért még továbbtanultam én is.
hagyjad, gondoltam, hogy ezért rám ugranak, kicsit leteszteltem ki mennyire van bekorlátozva :))
de a teszt eredménye egész jó, ahhoz képest, mint amire számítottam, nem is kattant ki sokaknak a fejében a biztosíték:))
szóval van még remény, ami a fórumtársakat illeti:))
VIHAR UTÁN
Hatalmas vihar dúl nyári alkonyon,
csillogó könnycseppek folynak az arcomon.
Futok, rohanok, bele az esőbe,
mindegy, hogy merre, szükségem van csendre,
mert nem hagynak nyugodni kusza gondolatok,
mért nem lehettünk mi együtt boldogok.
Talán a sors az, mi nem enged szeretni,
de a szívem nem hagy téged feledni.
Kifelé a világnak folyton csak tagadom,
elfeledtem, nem jelent semmit az ami volt.
Lelkem hideg, szívem jéggé fagyott,
történjék bármi, még magamnak is tagadok.
Elmúlik a vihar és újra felkel a nap,
melegítő sugarai simogatják arcomat.
S a vihar utáni őrjítő csendben
a jéghegyek olvadni kezdenek szívemben.
Rájövök lassan, nincs értelme tagadni,
hisz nélküled én már úgyse tudok élni.
A ragyogó nap fényében felemelem karom
s hangosan kiáltom: hiányzol Édesem, mert szeretlek nagyon!
Sose haragudj meg arra aki dúrva szóval megsebez,
Tudom jól hogy fáj a sértés,valld be a fontos még sem ez.
Hidd el nekem senki sem rossz,
Hidd el jók az emberek.
Valakiért mindenki harcol,Valakit mindenki szeret
/Victor Hugó/
WEÖRES SÁNDOR: Kazamatában
Úristen, fekszem a nyüves veremben
s tudom, hogy meg nem szabadítasz engem.
Egy életen át hordoztam neved
s elpusztítasz mint ellenségedet.
Falusi kovácsra emlékezem,
kisfiát agyonverte részegen:
kalapács zuhogott, csont recsegett,
kormos véres gubanc hörgött:"vizet!"
Mert nem volt senki más bizalmasa
a meggyilkoltnak, csak a gyilkosa,
vékony karját annak nyakába fonta,
az apának a gyilkost panaszolta, s meghalt.
Így ölsz meg Istenem,
rád hullok, mert más nincs nekem.
miért?ha valaki szereti W.S, verseit akkor az már szegényes???
Kinek mi a szép....Weöres Sándor érthető,tanulható és nem mellékesen Magyar költő....Ha már tetszik egy vers,akkor az legyen az eredeti nyelven....
Én is egy Shakespeare szonettet választok:)
XVIII. szonett (részlet)
De a te örök nyarad nem fakúl
s nem veszíti szépséged birtokát;
ne mondja Halál, hogyí rád árnya hull:
örök dalokban nőssz időkön át.
Míg él ember szeme s lélegzete,
mindaddig él versem, s élsz benne te.
haha.. valószínűleg mindkettő:)
vagy egyik sem:)
Kosztolányi : Akarsz-e játszani?
Ez a vers mindig egyik kedvencem volt.
Egy ember hány verset javasolhat?
Bátor balázs
Kislányomhoz
" Még csak álom voltál, homályos gondolat
Nem volt még fényed, tested se szavad
Mégis életem teljét adtad ... te magad"
Az én legkedvesebb versem, ami nagyon megfogott:
Radnóti Miklós: Nem tudhatom