Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetés)

B. Radó Lili:

Új barátság hajnalán

Merengő szemem, ki látóvá teszed,

ki elindítasz utamon, hogy járjak,

ki kiszínezed számomra a nyárnak

sápadt virágát s két karom kitárod,

hogy minden embert magamhoz öleljek:

tudod-e mit teszel velem?

Honnan tudod: a könnyet és a kínt,

ha látó szemmel nézem odakint,

nem fog-e jobban fájni, mint a vakság?

Az úton, melyet lépésem követ,

ismersz-e minden tüskét és követ,

mely megsebez és gátat vet nekem?

Fáradt bimbóját halovány tavasznak

hidegen néztem; ki tudja, a gazdag,

pirosvirágú nyártól hogyan búcsúzom?

Két lankadt karom ujjongón kitárom,

de ha ölelek, ki tudja, mi áron?

Nem Júdás lesz-e, akit szívemre zárok?

Ki bízó kezem nyújtott kezedbe várod,

ismerősnél, rokonnál több: Barátom,

tudod-e mit teszel velem?

Somogyi Zsolt: Valamikor én is boldogságra vágytam

Valamikor én is boldogságra vágytam,

Boldog emberek közt álmodozva jártam.

Mégis elrohantak mellettem az évek,

Bánaton kívül mást nem adott az élet.

Valakinek ezt is vállára kell venni,

Veszteseknek is kell az életben lenni.

Örök vesztes voltam, tévutakon jártam,

Mindig csak egy bezárt ablak előtt álltam,

A Te szíved vágytól értem sose égett,

Nem lett volna szabad így szeretnem Téged.

Te nélküled nékem nem sikerült semmi,

Veszteseknek is kell az életben lenni.

Hiába kezdeném életemet újra,

Nékem akkor is csak szomorúság jutna.

Boldog emberek közt magányosan járok,

De én azért mégsem haragszom reátok.

Az én bánatomról úgyse tehet senki,

Veszteseknek is kell az életben lenni.

Aranyosi Ervin: Csodálatos dolog

Csodálatos dolog őszintén szeretni,

közösen játszani, szívünket követni.

hagyni, hogy az érzés hadd áradjon másra,

csodás rátalálni egy igazi társra!

Bizony a szeretet szabaddá tesz minket,

együtt gyűjtögetjük szép emlékeinket.

Az érzés felemel, a föld felett járunk,

megtelünk örömmel, boldogokká válunk.

Nagy kár, hogy szeretni nem mindenki képes,

nem tudunk eljutni mindenki szívéhez.

Legalább szeressük mindazt, aki hagyja,

aki szívünk kincsét mind-mind learatja.

Hiszem, ha szeretünk, minket is szeretnek,

a szerető szívek boldogok lehetnek,

s figyeld, a szeretetet hány csodát varázsol,

s máris szebbet gondolsz az egész világról.

És ha szebbet gondolsz, hidd el, szebbé válik!

Érzéseken át jutsz el saját csodádig!

Ha ezt megtanulod, s ezt az utat járod,

szeretet tölti meg környező világod.

Látod, a szeretet, egy szebb jövő útja,

s hiszem, jó úton jár, aki megtanulja,

ha tudod, hogyan kell, taníts meg rá mást is,

mert a világodban még sok ember mást hisz!

Aranyosi Ervin: A szeretet gyógyít

A szeretet gyógyít, felemel, támogat,

ezzel szolgálhatunk lelkesen másokat.

Olyan energia, ami sosem fogy el,

s ha kapom, úgy érzem, nekem is adnom kell!

Szeretettől a szív, mind örömre lelne,

boldogtalan, beteg, többé sosem lenne!

Tovább kell hát adnunk a szeretet-lángot,

és jobbá szeretni az egész nagyvilágot.

Jó lenne hát tudni, hogy mi célból lettél,

utad megtaláltad, amikor szerettél,

és ha másoknak is mutatod az utat,

jó érzéssel tölt el, boldogít a tudat.

Gyógyíts szeretettel, s taníts másokat is,

mert gyógyul a lélek, mikor másokban hisz!

Hiszem, ha örömöd másokban megleled,

lelked is gyógyítja majd a szereteted.

Ami kiáramlik, az visszatér hozzád,

ha az szeretet volt, szeretetet hoz rád!

Ezzel a tudattal sokkal könnyebb élni:

ahol szeretet van, nincsen okunk félni!

A szeretet ezért képes gyógyításra,

szórjuk hát szívünkből, a lelkünkből másra!

Gyógyuljon a világ, éljen a szeretet,

váljon gazdagabbá a hétköznap veled!

Endrődi Sándor - A szeretettől

Valakit, valamit szeretni kell.

Istent, szülőföldet, hazát.

Kinek lelkében nincsen szeretet:

Az élete csupa pusztaság.

.

Valakit, valamit szeretni kell.

Nyíló virágot, kék eget,

Minden koldusnál százszor koldusabb,

Ki senkit, semmit nem szeret.

.

Valakit, valamit szeretni kel.

Jók vagyunk, ha szeretünk.

Az Isten a szeretet tüzét

Szövétnekül adta nekünk.

.

Valakit, valamit szeretni kell.

Hogy szívünk boldogabb legyen.

Kivert kutyánál is gazdátlanabb

Az ember, hogyha szívtelen.

.

Valakit, valamit szeretni kell.

A szerető szív tündököl.

S Isten világa örök éj marad

Annak, ki mindent csak gyűlöl.

Szenes Iván: Nyári zápor

Nyári zápor, átfutó felhők,

csak múló, kis zivatar.

Nincs nagy baj minálunk,

csak egy kevés harag akad.

Nyári zápor, utána napfény,

az égbolt kék peremén.

Nincs nagy baj minálunk,

ameddig így nézel felém.

A sorsomnak naponta hálát adok,

hogy te vagy nekem, s nem más.

Hát két ilyen hálás sóhaj között

elfér egy vitatkozás...

Nyári zápor, mondom, hogy tréfa,

hisz látod, már nevetünk.

Nincs nagy baj minálunk,

ameddig így nézel felém.

A sorsomnak naponta hálát adok,

hogy te vagy nekem, s nem más.

Hát két ilyen hálás sóhaj között

elfér egy vitatkozás...

Nyári zápor, mondom, hogy tréfa,

hisz látod, már nevetünk.

Nincs nagy baj minálunk,

ameddig így szeretünk!

Várnai Zseni: Tudom

Tudom, hogy soha el nem mondhatom

És elvész bennem minden hangtalan

És elvirágzik csöndben, magtalan,

Ami nagyot, és szépet hordozok.

Pedig szívem ma él még, és dobog,

De minden érzés fáj, és oly nehéz

És ajkamon a szó olyan kevés

S a toll hegyéig oly messze az út.

Csak ami könnyű, játszi vagy hazug,

Gyors röpkeszárnyú szóra az talál,

A nagy érzés néma, mint a halál,

És súlyos, mint a rög, mely ránkborul.

Ò mondd...

Szuhanics Albert

Ó mondd hová fut el a gyors idő?

Ki gyermek volt, ma már mind nagyszülő.

Nekünk egykor még nagymamánk dalolt,

S úgy éreznénk, talán csak tegnap volt...

Ó mondd hová röppent ifjú korunk?

Őszül hajunk, közel van alkonyunk.

Egy pillanat, egy halk sóhaj csupán,

S már elrohant az ifjúság, a nyár...

Ó látod e, a csók mily illanó?

A vágy tüze virágként hervadó.

Ha könnyek közt emlékként törne ránk,

Vissza lesünk múlt boldogság iránt!

Ó tudd meg azt, már nincsen visszaút!

A mi időnk a végtelenbe fut...

Hamar jön el utolsó sóhajunk,

Szürkéből lesz hófehér hajunk...

Ó hidd el azt, vén angyalok leszünk!

Remeg kezünk, s az égbe felmegyünk.

Ott vár reánk, az új tavaszi fény,

S megifjodunk a mennyben te meg én.

Virágszőnyeg és friss tavaszi szél...

Vár majd reánk egy titkos új remény.

Fogod kezem, oly boldogok leszünk,

Édenkertben mi együtt ébredünk!

Ó mondd hová szalad a gyors idő?

Emlékekből mily álmot hoz elő!

Még úgy érzed, napod leáldozott,

S múlt jelen új jövőt hozott!"

Moretti Gemma: MÁSKÉNT...

Sok mindent másként kellett volna.

Bárcsak az idő megfordulna

s kezdeni lehetne mindent, újra.

Élni tudni és élni merni,

néha járatlan úton menni,

nem csak rohanni, meg-megállni

azt, ami szép, körülcsodálni.

Nem szégyellni a gyengeséget,

meghallani ha hívnak, kérnek,

jobban bízni, jobban szeretni,

szeretteink kedvét keresni.

Kérés nélkül adni mosolyt, jó szót, türelmet

rossz napjaiban is hinni a szerelmet

többet gondolni rá, mit érez a másik,

szeretet tüzével fűteni, ha fázik...

Tandari Éva - A csönd szigete

A Csönd Szigete az én kis otthonom.

Itt béke van! Jöjj el, ha elfáradtál nagyon.

Itt elkerülheted a rohanó világ zaját,

és elfeledted az idő vad rohamát.

Itt nem kérdez senki, hát nem kell, hogy felelj,

és nem kell, hogy jó légy, hogy modorra ügyelj.

Az sem kell, hogy köszönj, csak jöjj be, és pihenj!

Hogy erőd legyen küzdeni, ha már muszáj, hogy menj.

Az Élet egy küzdőtér, hol vad harcok dúlnak,

hol döntő szerepe van minden órának és napnak.

S tán még a perced sem lehet egészen a Tiéd!

Föl kell áldoznod azt is; a túlélés tüzén.

Nem érsz rá Szeretni! Virágot nevelni,

s ha gyermeked kérdez, nincs időd felelni.

Mindennapi harcod foggal körömmel vívod,j

öjj hát ide pihenni, ha már végképp nem bírod.

Itt nincs Idő, nincs Harc, s nincs Hatalom,

Itt a Csend lépdel körülötted puha lábakon.

Itt szabad sírni, és szabad semmit sem tenni,

Itt szabad csak úgy egyszerűen,EMBERNEK LENNI!

Aranyosi Ervin: A sírás kell!

A sírás kell, mert tisztítja a lelked,

és jobb, ha tüske benned nem marad.

Ki sírni lát, az rajtad nem nevethet,

– ki fájdalmat vet, később azt is arat!

Ne másokért sírj, – magad érdekében –

csakis azért, mert neked jól esik.

Engedd csak el és bocsásd meg szépen,

s helyére majd az öröm érkezik…

A sírás kell, mert lelked megkívánja,

álarc mögé ne rejtsd fájdalmadat!

Ne pusztíthasson fájó emlék árja,

mert annak mindig mély nyoma marad!

Mikor lelkedben fájdalom virágzik,

nagy butaság, ha azt eltitkolod,

mert előbb-utóbb testeden is látszik,

megbetegít e szánalmas dolog.

A sírás kell, hát hadd tisztítsa lelked,

a könny feloldja mindazt, ami bánt!

Utat mutat, hogyan kell nyugtot lelned,

általa ismét szép lesz a világ.

Ne törődj azzal, mit gondolnak mások,

enyhítsd csak bátran, mi belül feszít,

hogy szebben élj, arra akadhat száz ok,

sírd ki magad, s fesd szebbre perceid!

Szintén Szabolcska Mihály

Ákácvirágzás idején

Valami kész csoda esett minálunk:

Csupa merő gondtalanság a házunk,

Mint valami szerelmes pár háztája...

- Ablakunkon bebólintgat

Az ákácfa virága!

Feleségem felhőtelen vidámság,

Szellőzteti a menyasszony-ruháját,

S rá-rákezd egy régi meleg nótára...

- Ablakunkon bebólintgat

Az ákácfa virága!

Nagyanyó is, nyolcvan éve súlyával,

Bibelődni elfelejt a halállal.

Emlékezget eladólány-korára...

- Ablakunkon bebólintgat

Az ákácfa virága!

Én magam is - ezer gondom mit bánom!

Minden virág nekem nyit a határon,

Bolond, aki gondol is a gondjára...

- Ablakunkon bebólintgat

Az ákácfa virága!

Szabolcska Mihály: Tele van a város..........

Tele van a város akácfavirággal,

Akácfa virágnak édes illatával.

Bolyongok alattuk ébren álmodozva,

Mintha minden egy akácfa nekem virágozna.

Mintha a nagy utcák lármája elülne,

S körülöttem a város faluvá szépülne.

Mintha csak ott járnék a mi kis falunkba',

Ráismerek illatáról minden akácunkra.

Akácfa erdőség, kicsi falum képe,

Gyermekkori álmom ezer szép emléke.

Milyen gyönyörűség gondolni is rátok,

Házunk előtt bólintgató akácfa virágok.

Ó, hol van az álmom, mit alattuk szőttem?

S az a világ, ami akkor állt előttem?

Hová lettél, hová, ábrándok világa?

Te maradtál csak egyedül, akácfa virága.

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek -

Mit tudom én, honnan ered,

Micsoda mélységből a vétek,

Az enyém és a másoké,

Az egyesé, a népeké.

Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:

Erényt, hibát és tévedést

Egy óriás összhangnak lássak -

A dolgok olyan bonyolultak

És végül mégis mindenek

Elhalkulnak és kisimulnak

És lábaidhoz együtt hullnak.

Mi olyan együgyűn ítélünk

S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -

Versben, s mindennapi beszédben

Csak a szükségeset beszéljem.

De akkor szómban súly legyen s erő

S mégis egyre inkább símogatás:

Ezer kardos szónál többet tevő.

S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.

Mindenre ámen és igen.

Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.

Ámen. Igen. És a gonosztól van

Minden azonfelül.

Máté Evangéliuma 7. fejezet

1." Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek."

Aranyosi Ervin: Megfelelés

Miért akarsz te mindenáron, s mindig megfelelni?

Azt hiszed, hogy ezért fognak téged majd szeretni?

Miért akarsz szerethető rabszolgává válni?

Miért akarsz önmagadból egész mást csinálni?

El ne hidd, ha kedvükben jársz, majd szeretnek téged,

csak az egyéniségedet vesztheted el végleg!

Ne játssz tehát szerepeket, ne bújj másik bőrbe,

becsüld inkább azt az embert, kit látsz a tükörben!

A szeretet nem elvárás, hát hiába várod,

rajtad múlik, szeresd jobbá környező világod!

És ha szeretetet küldesz, az tér vissza hozzád.

jó lenne, ha a másokét te is viszonoznád!

Szeresd magad, s majd meglátod, szeretni fog más is,

éld a saját életedet, s ne legyél banális,

legyél inkább egyéniség, kit mások csodálnak,

s hidd el, ettől az álmaid valósággá válnak.

Légy önmagad, különleges, csodálatos ember,

hidd el nekem, hogy másoknak megfelelned nem kell!

Reményik Sándor: AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK

Remélni jót és alkotni szépet

Boldognak látni minden népet.

Megetetni az összes éhezőt

Virággal ültetni be a tar mezőt.

És meglocsolni a sivatagot

Ez-mit az élettől akarok.

Békében nevelni sok gyermeket

S ne legyen rémísztő a rengeteg.

Fény gyúljon fel az agyakban

S az ember ne éljen akaratlan.

Csak az örömök legyenek nagyok

Ez- mit az élettől akarok.

Emlékezni arra mi régen volt

Becsülve tisztelni az öregkort.

Mert tapasztalás tanít jövőt

És erős oltalmazhat serdülőt.

Hogy városokat ne fedjen el homok

Ez- mit az élettől akarok.

A vérnek legyen végre értéke

S nem kérdezve, hogy kérték-e.

Csak adni magadból őszintén

Hogy kísérjen a tudás, a fény.

S a gyermekek legyenek boldogok

Ez- mit az élettől akarok.

Kérem, legyen mindennap ünnep

Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek.

Legyen hit,megértés, szeretet, béke

Hisz az életnek van valódi értéke.

Így büszke lehetek, hogy ember vagyok

Ez- mit az élettől akarok.

Horváth M. Zsuzsanna: Késő már...

Barátsággal visszaélni

sosem szabad.

Az igaz barát mindig

melletted marad.

A hamis, képmutató

nem mer a szemedbe nézni.

Fájdalmat okoz, ne

sajnáld, el kell őt feledni!

Az idő gyógyír mindenre,

a lelkiismeret büntet helyette.

Akkor már késő a könny,

a megbánás...

Rájössz majd ki voltam,

már nincs megbocsátás.

Könnyű bántani, sárba taposni,

aki nem szól vissza,

igaz barátnak hitt évek óta.

Csalódás, tőrdöfés a szívbe: fáj,

érzelmekkel játszani kár!

A barátságnak vége,visszaút nincs,

apró szilánkokra hullott a szív.

A becsület többet ér mindennél,

érző kebel, már semmit nem remél.

Csalódás felnyitotta a szemem,

hazug barát, már nem kell nekem!

Kun Magdolna - Csak a lelkem értsd meg...

Nem kérem, hogy változz, hisz én sem változom,

csak a lelkem értsd meg némely napokon,

mikor megsebez egy szó és megsebez egy mondat,

mikor túlhajszolt sorsom vállaimon roskad.

Nem kérem, hogy vigyázd minden léptemet,

s azt sem hogy gyermekként fogd a kezemet,

csak akkor állj majd mellém, ha meginogni látszom,

ha sötét felhők árnya libben minden útirányon.

Nem kérem, hogy ringass el, ha közeleg az éj,

azt sem, hogy altatóként szép mesét mesélj,

csak azt kérem, ha szükséges néhány vigasz-szó,

te legyél a legigazabb szívbátorító.

Aranyosi Ervin: Nem adom fel....

Mikor összetörnek dédelgetett álmok,

mikor önmagamra sehogy sem találok,

mikor szürkeségben fuldoklik a lélek,

amikor nem érzem már azt sem, hogy élek…

Mikor ábrándjaim szilánkokra esnek,

mikor a barátok más utat keresnek,

mikor az igazság elveszíti arcát,

amikor a szív is feladja a harcát…

Mikor árny takarja az egész világot,

mikor nem lelem a régi boldogságot,

mikor hátba támad az, akiben hittem,

mikor kételkedem, hogy itt él az Isten…

Akkor, mond barátom, hogyan tegyek csodát,

megkezdett utamon, hogy haladjak tovább?

Honnan vegyek erőt a hétköznapokhoz,

ha az én szívem is fájó terhet hordoz?

Mikor számomra is nehezebb az élet,

mikor az utamon csak csoszogva lépek,

mikor azt is látom, másnak még nehezebb,

mikor felém nyúlnak segélyt kérő kezek.

Mikor azt látom, hogy sárban fuldokolnak,

mikor az a kérdés, vajon lesz-e holnap?

Mikor egész világ omlik össze bennem,

amikor azért is, erősnek kell lennem!

Mikor én adhatok reményt, kapaszkodót,

mikor segítenem kell a panaszkodót,

mikor én vagyok csak utolsó reménye,

akkor nem hunyhat ki fényszórómnak fénye!

Akkor minden áron, talpra muszáj állnom,

amit már elkezdtem, azt tovább csinálnom,

mert nem adhatom fel, nem visz rá a lelkem,

mintha sose fájna, úgy kell remekelnem…

Szívbe zárt emlékek

Ha szeretteid hiánya zokogásra késztet,

ne szégyelld a könnyet, sem a gyengeséget,

mert hiányuk nem más, mint az-az érzelem,

mely szíved legmélyében emléket terem.

Amíg gondolsz rájuk, amíg megsiratod őket,

nincs az a halál mely életet legyőzhet,

hisz minden kihullt könny és minden zokogás,

visszafelé pergeti az időmúlását.

Így minden egyes emlék, mely szíveden dereng,

valóságot ébreszt majd újra odabenn,

s te úgy élhetsz át minden elmúlt napot, évet,

mintha sosem rajzolt volna könnyet rád az élet.

Kun Magdolna

Johann Wolfgang Goethe: A kedves közelléte

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár;

rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat;

s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng;

a ligetben, ha néma csend borul rám, téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva összetalál.

A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.

Oh, jössz-e már?!

Farkas Éva: Mi a boldogság?

Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,

Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.

Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,

Figyelj a lelkednek rezdülésire.

A boldogság ott mélyen, tebenned van,

Most szunnyad éppen, némán és hangtalan.

Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág,

Ébredő fény, melytől más lesz a világ.

Boldogság, amikor másnak adni tudsz,

Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.

Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér,

Megosztod, ha asztalodon van kenyér.

Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek,

Letörlöd az érted hullott könnyeket.

Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát,

Egy versben, egy dalban, ott a boldogság.

A boldogságért néha szenvedni kell,

Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj!

Engedned kell, hogy szívedet mossa át,

S kezedet megfogja egy igaz barát.

Ne félj attól, hogy most talán sírni kell,

Szívedből lassan eltűnik a teher.

Hallgasd szívverésed friss, új dallamát,

Kicsiny csoda, de ez már a boldogság.

Moretti Gemma: Másként

Sok mindent másként kellett volna,

bárcsak az idő megfordulna

s kezdeni lehetne mindent, újra.

Élni tudni és élni merni,

néha járatlan úton menni.

Nem csak rohanni, hanem meg-megállni,

azt, ami szép, körülcsodálni.

Nem szégyellni a gyengeséget,

meghallani ha hívnak, kérnek.

Jobban bízni, jobban szeretni,

szeretteink kedvét keresni.

Kérés nélkül adni mosolyt, jó szót, türelmet

rossz napokon is hinni a szerelmet.

Többet gondolni arra , mit érez a másik,

szeretet tüzével fűteni, ha fázik.

Élhettem volna így is én,

újra kezdeni nincs remény.

De amennyi időm hátravan

ebben a felemás világban,

hadd élhessem meg tiszta szívvel,

csendes örömök árnyékában.

Les Buscaglia: Egy csokor virág…

Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.

Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,

S ím kész ajándékra a virágcsokor.

Kérlek, bármerre is sodor az élet,

Ajándékom vidd magaddal,

Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.

Csokrodban első virágszál a szeretet,

Azért oly fontos, mert Istentől ered.

Emberi sorsok összeötvözője.

Ha elveken nyugszik, nem múlandó,

Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,

Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,

Bármi is menjen végbe a szívedben.

Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,

S vihar ne zúgjon el családod felett,

Így gazdagabb lesz benned a szeretet.

Csokrod harmadik virága a hűség,

Amit megkíván tőled a föld s az ég.

Hű légy Istenhez és szent elveihez,

Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,

Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,

S szívetek legyen mindig összekötve.

A negyedik virágszál a kedvesség,

Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,

Ha bosszúság fellege el nem fedi,

S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,

Meghódítja még az ellenségedet is,

Otthonodban nem lesz ború és tövis.

Az ötödik virágszál a szorgalom.

Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom

A házban és minden csak terád várjon,

Míg az idegek összetörnek fájón.

A szorgalom az, ha végzed a munkád,

Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.

Virágcsokromat átnyújtom neked,

S kívánom, a jó Isten legyen veled!

Illatozz otthon, vagy a zord idegenben

Mindig derülten, mindig kedvesebben,

Míg eljön Urunk, s bú válik örömre

S virágcsokrába beköt majd örökre..

Zelk Zoltán: Nyár

Tudjátok-e, mit énekel

a csobogó kis patak?

„Gyertek, igyatok vizemből,

szomjas madarak!”

Tudjátok-e, mit zizegnek

a réten fűszál, virág?

„Gyertek hozzám lakomára,

megéhezett barikák!”

Tudjátok-e, mit susognak

az erdőben a lombok?

„Gyertek aludni árnyamba,

ti elfáradt vándorok!”

S tudjátok-e, mit énekel

fáradt vándor és madár?

„Szép az erdő, szép a mező,

gyönyörű a nyári táj!”

Horváth M. Zsuzsanna: SZÁZSZORSZÉP

Napsütötte réten jártam,

kis virágra találtam.

Százszorszép a neve,

álmodom most is vele.

Egyszerű,vagy gyönyörű,

kicsi szirmod,élethű.

Jön az este becsukod,

reggelre meg kinyitod.

Színed,fehér,rózsaszín,

ne csukd össze szirmaid.

Porzód sárga, apró gyöngy,

földre hulló sárga könny.

Szirmod szellő simogatja,

friss harmatcsepp cirógatja.

Csokrot kötök belőled,

százszorszép,ha engeded.

Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én

Kicsi vagyok én,

majd megnövök én,

mint a tüdő a fazékból

kidagadok én.

.

Kicsi vagyok én,

majd megnövök én,

apámnál is, anyámnál is

nagyobb leszek én.

.

Kicsi vagyok én,

erős leszek én,

világ minden óriását

földhöz vágom én.

.

Kicsi vagyok én,

bátor leszek én,

óriások palotáit

elfoglalom én.

.

Kicsi vagyok én,

nagy úr leszek én,

aranyszobát adok minden

testvéremnek én.

.

Kicsi vagyok én,

boldog leszek én,

én leszek a legjobb ember

a föld kerekén!

Reményik Sándor: Én a szívemet...

Én a szívemet szétszakítottam:

Ahány darabja, annyifele van.

Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet,

És csorbát nem szenved a szeretet.

Hittem, hogy minden darab új egész,

S akit szeret, azért mindenre kész.

Mindenre kész, - de ah, - erőtelen

E balga, szétforgácsolt szerelem.

Ez a tudat éget, mint a kereszt,

Én Istenem, nem így akartam ezt.

Nem így: kapni más lelke aranyát,

S cserébe tarka rongyot adni át.

Arany lélekkapun menni által,

S fizetni pár színes szóvirággal.

Egyformának lenni mindenkihez:

Emberfeletti nagy szív kell ehhez.

Én a szívemet szétszakítottam,

Ahány darabja, annyifele van.

Pár rongydarab jutott mindenkinek, -

És nem jutott az egész senkinek.

Édesanyák imája felnőtt gyermekeikért.

Mindenható te vagy, jóságos Istenem,

ezért csak téged kér az aggódó szívem,

alázatos szívvel, könyörögve kérlek,

őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Amíg kicsik voltak, fogtam a kezüket,

de az én kezem már nem éri el őket,

soha meg nem unva, arra kérlek Téged,

őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

A Te kezed, Uram, mindenhová elér,

minden anyai szív ezért csak Téged kér,

egyedül Te vagy, ki mindent megtehet,

őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Retteg az én szívem, az oroszlán ordít,

minden sarkon a Rossz sunyin leselkedik,

te látod, Uram, hisz mindent lát szemed,

őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Lelkem patakjából hozzád folyik hálám,

biztos vagyok benne, hogy meghallgatsz Atyám,

mindig legyen rajtunk drága tekinteted,

őrizd meg mindenhol a gyermekeimet...

Ámen !

Aranyosi Ervin: Az élet szép

Minden nap újra ébredünk,

S a nagy világba révedünk,

újabb utakon indulunk,

dúdolva, szép, bevált dalunk.

Minden nap újra kezdjük el,

ilyen az élet, menni kell!

Előre nézni, s tudni azt,

a múlt sosem jelent vigaszt.

Ne nézz hát vissza, nem szabad,

nehezen vonszolod magad,

a tegnap súlya válladon,

minden lépésnél hátranyom.

A mában élj és láss csodát,

élvezd virágok illatát,

a nap az égről rád nevet,

melengeti a lelkedet.

Végy észre apró örömöt,

hétköznapokba költözött

vidító szép varázslatot,

egy kedves embert, állatot,

Virágokat, patakot, fát,

a szerelmet, ha rád talált,

s mindent mi jól esik neked,

élvezd az egész életet.