Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetés)

Aranyosi Ervin: Fényből születtem a Földre

Fényből születtem a Földre,

Napom gyermeke vagyok,

nem egy percre, mindörökre,

fénye a lelkemből ragyog!

Az sem baj, ha eltakarják,

önző, sötét fellegek,

hisz fényemet, a világból

eltüntetni nem lehet!

Fényből születtem a Földre,

s ez a fény, a szeretet,

ezért nem kell eljátszanom

semmiféle szerepet!

Nem kell mássá alakulnom,

elég, ha kiragyogok,

s körülöttem érzik, látják,

a Nap gyermeke vagyok!

Fényből születtem a Földre,

ezt a fényt adom tovább,

hálatelten, szeretettel

élem ezt a szép csodát.

Ha az emberek megértik,

csupán csak ragyogni kell,

szeretetünk ragyogtatva,

egymás szívét érni el!

Fényből születtem a Földre,

az árnyék nem létezik,

csak a tudatlanság bántó,

mitől a szív éhezik.

Tanítalak tündökölni,

használni a fényedet,

ez Nap adta isten-áldás,

mely maga a szeretet!

Fényből születtünk a Földre,

mind Nap-gyermekek vagyunk,

egymás létét beragyogjuk,

s közben szép nyomot hagyunk!

A szeretet fénycsóvái

szebb világot mutatnak,

légy része a tanulásnak,

bejárandó utadnak.

Ha majd elkezdünk ragyogni,

tiszta fénnyel, ahogy kell,

szeretett lesz a világunk,

a mennyország így jön el!

Sosem kellett haldokolni,

fény emeli lelkedet,

eltűnik az árny, az átok,

s győzni fog a szeretet!

Fényből születtünk a Földre,

tükrözni a másikét,

tüzet gyújtani szívekbe,

visszaadni a hitét.

Külön-külön pislákol csak,

ahogyan a gyertyaláng,

együtt fényünk erősebb lesz,

létre hozva a csodánk!

Fényből születtem a Földre,

fényből születtél te is,

kezdj el végre kiragyogni,

ha már lelked végre hisz!

Ragyogjuk be a világot,

szeretetet szórva szét,

ébresszük az alvó lelket,

s legyen létünk végre szép!

Fényből születtünk a Földre,

s értelmet fényben lelünk,

ha világunk fénybe fordul,

gazdag lesz a lét velünk!

Ki kell lépnünk hát a fényre,

s a rossz álom véget ér,

szeretettől átitatva,

érezd, lelkünk végre él!

Mennyi az élet?

Tudod mennyi az élet,

talán csak egy pillanat?

Szinte észre sem veszed,

tested ott fekszik a fák alatt.

Mennyi elszalasztott idő,

eltékozolt percek sora,

rohanó pénzhajhászás,

megélt csodák eltűnő kora.

Csak lassíts egy kicsit,

kérdezd meg, hogy vagyok,

én is ezt teszem veled,

benned ezzel nyomot hagyok.

Próbáld ki, mondj igazat,

ne csapd be önmagad, se másokat,

így ember lehetsz mindig,

nem pedig egy sokadik áldozat.

...

Dóró Sándor

Móricz Zsigmond - Légy jó mindhalálig

Ma még fiatal vagy s minden szépnek látszik .

Hulló könnyed is szivárvánnyá válik .

De ahogy az évek gyorsan tova szállnak ,

Úgy gyűlnek szívedben a gondok és az árnyak .

Rövid ez az élet , mégis sok a könnye ,

Mikor Te sírsz , mások könnyét törlöd le !

.

Mert ahogy Te szeretsz , úgy szeretnek mások

Úgy lesz ellenséged , úgy lesz jó barátod ,

És ha minden álmod valóssággá válik ,

Akkor se feledd :

"LÉGY JÓ MINDHALÁLIG !"

A MERENGŐHÖZ - Vörösmarty Mihály

Hová merült el szép szemed világa?

Mi az, mit kétes távolban keres?

Talán a múlt idők setét virága,

Min a csalódás könnye rengedez?

Tán a jövőnek holdas fátyolában

Ijesztő képek réme jár feléd,

S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,

Mert egyszer azt csalúton kereséd?

Nézd a világot: annyi milliója,

S köztük valódi boldog oly kevés.

Ábrándozás az élet megrontója,

Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.

Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,

A telhetetlen elmerülhet benne,

S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;

A látni vágyó napba nem tekint;

Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:

Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.

Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,

Ki életszomját el nem égeté,

Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,

Földön honát csak olyan lelheté.

Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:

Egész világ nem a mi birtokunk;

Amennyit a szív felfoghat magába,

Sajátunknak csak annyit mondhatunk.

Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,

Megférhetetlen oly kicsin tanyán;

Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,

Zajától felréműl a szívmagány.

Ha van mihez bizhatnod a jelenben,

Ha van mit érezz, gondolj és szeress,

Maradj az élvvel kínáló közelben,

S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,

A birhatót ne add el álompénzen,

Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:

Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,

Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.

Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;

Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,

Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,

Egész erdő viránya csalja bár.

Maradj közöttünk ifju szemeiddel,

Barátod arcán hozd fel a derűt:

Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,

Ne adj helyette bánatot, könyűt.

Kaffka Margit: Csend

Én nem tudok

A csendről, melybe száz forró titok

És jövendő viharok lelke ébred;

Hol nászát üli száz rejtett ígéret.

A csendről, melyre mennydörgés felel,

Idegzett húr most, oh most pattan el,

Vagy fölzengi a nagy harmóniát,

Az életet, az üdvöt, a halált,

Mindegy! Valami jönni, jönni fog!

– Ily csendről nem tudok.

De ismerem

Hol bús töprengés ág-boga terem,

A csonka mult idétlen hordozóját,

Sok, sok magános, lomha alkonyórát,

Melyből a szótalan, közömbös árnyak

Vád nélkül, halkan a szívemre szállnak,

S a szívnek várni, – várni nincs joga, –

Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma,

Míg percre perc születni kénytelen,

– E csöndet ismerem.

- Nyári napforduló!

Áprily Lajos: Június 21

1.

Az esztendő ma átbillent az ormán,

lejtője várja: nyári s őszi rét,

és lenn az őszi táj alatt, mogorván

komor vidék: a téli vaksötét.

2.

De láttad-é, ha fogy homálya,

s újból emelkedőre hág?

Március és május csodája

s csodákon túl új csúcsa várja,

s tágul élet, tágul világ.

Június 21. a nyári napforduló, az északi féltekén a csillagászati nyár kezdete. Az év leghosszabb napja. A föld bősége, szépsége, ereje teljében van. A nyári napforduló szinte az összes kultúrában a Nap, és ennél fogva a fény diadalának ünnepe volt.

Halk zene szól az éjszakában......

Halk zene szól az éjszakában

Érezned kell, hogy rád találtam

S, így lesz miénk a boldogság

Ne gondolj arra, ami fáj

Ne nézd többé a múltam

Megtévedt szív is szerethet

De nézz könnyes szemembe

Olvasd ki, hogy mily forrón szeretlek

A szívem háborgó tenger

S a szememből könnyek peregnek

Mert én téged szeretlek

Hagyd a múltat én sem kérdezem

Örülj, hogy itt vagy velem ne kérdezd miért könnyezem

Igazi nagy szerelem mily bennem ég

Szorítsd meg most a kezem boldogság maradj velem

Az ajkad úgy keresem mely lázban ég

Ne nézd többé a múltam

Megtévedt szív is szerethet

De nézz könnyes szemembe

Olvasd ki, hogy mily forrón szeretlek

A szívem háborgó tenger

S a szememből könnyek peregnek

Mert én téged szeretlek

Hagyd a múltat én sem kérdezem

Örülj, hogy itt vagy velem ne kérdezd miért könnyezem

Igazi nagy szerelem mily bennem ég

Szorítsd meg most a kezem boldogság maradj velem

Az ajkad úgy keresem mely lázban ég

Ne nézd többé a múltam

Megtévedt szív is szerethet

De nézz könnyes szemembe

Olvasd ki, hogy mily forrón szeretlek

A szívem háborgó tenger

S a szememből könnyek peregnek

Mert én téged szeretlek

Hagyd a múltat én sem kérdezem

Hagyd a múltat hisz én sem kérdezem

(Dobor József, Kóródi Iván)

MESÉLJ APU

Mesélj nekem apu,

Mi az, hogy becsület?

Hogyha az van nekem,

Jár érte tisztelet?

Milyen lesz apu,

Az igazi szerelem?

És ha majd elmúlik

Akkor az fáj nekem?

Vannak-e apu,

Ma is istenek?

Hisznek-e még bennünk,

Most is az emberek?

Van-e tényleg élet

A halál után?

És ha ezt kérdezem,

Miért nézel bután?

És ha majd felnövök,

Nekem is lesz sorsom?

Mert most a tanulás,

Az a legfőbb gondom.

Miért lesznek rosszak,

Apu az emberek?

Hogy lehet, hogy vannak

Éhező gyerekek?

Ha a munkádért mindig

Megkapod a béred.

A hónap végén akkor

Miért nincs pénzed?

Ha rám nézel, látom,

Fátyolos a szemed.

Hogyha én nem lennék,

Könnyebb volna neked?

Hogyha öreg leszek,

Nekem is lesz szagom?

És az unokákat

Én is elronthatom?

A szomszéd néniből

Mikorra lesz banya?

Hogy lesz egy országból

Mocskos zsiványtanya?

Sok mindent nem tudok,

De egyet, elhiheted,

Megmutattad nekem,

Milyen a szeretet.

Ne búsulj, apa,

Nem számít a pénzed,

Mert jó, hogy velem vagy,

Én így szeretlek Téged!💕

~ Muhi János ~

Kissné Vona Erzsébet: Az Élet szép

Az Élet szép, bár néha nem értem,

Voltak percek, miket túl kellett élnem.

Nem tehettem róla, de lehet, hogy igen,

Sok rosszról nem, ezt szívből hiszem.

Volt minden, gonosz is meg varázslatos,

Néha gyötrelmes, kellemes és csodálatos.

Kaptam kínt, vágyat, reménységet, álmot,

Felfedeztem benne az összes valóságot.

Sokszor volt fájó, szomorú és nehéz,

De a rossz mindig a múlt ködébe vész.

Egyszer majd szép lesz minden pillanat,

Az idő megszépíti az átélt, nehéz napokat.

Így kell lennie, mert elég volt a rosszból,

A magánnyal teli, szomorú napokból.

Valóra kell váltani egy gyönyörű álmot,

Tudni, hogy valaki szeretettel vár most.

Nem tudom, mi jön még, de szeretek élni,

Boldogságot, szerelmet szeretnék átélni.

Mindkettőnkre még annyi minden várhat,

Át kell még élnünk, a ránk váró csodákat.

Mert várna ránk még a boldogság, csoda,

Hogy elragadjon érzékeink mámora.

Ketten menjünk majd az úton kéz a kézben,

S aztán megpihenjünk együtt az öröklétben.

Bizonyítványosztás

Meg ne bántsd a gyermeked, mert nem teljesítette,

azon feladatát, mit elvártál tőle,

hisz tudnod kell, hogy nem a jegyek bizonyítják azt,

megfelel-e, a reá váró kihívásoknak.

Inkább öleld át, bátorítsd, hitesd el majd véle,

hogy mennyi mindent elérhet még az életébe,

attól függetlenül, hogy most nem sikerült néki,

a teáltalad elvárt célokat elérni.

A gyermek lelkét ne sebezd meg, hitét ne törd le,

mert terveidet, vágyaidat véghez nem vitte,

hiszen ezerféle más van, amiben felülemelkedhet,

azok felett kik nála jobban jeleskedtek.

Hidd el, az élet lesz az, mely megtanítja majd,

hogy kerülhető el a rengeteg kudarc,

és hogyan élheti túl, ha netán megalázzák mások,

azért mert valaha túl sokat hibázott.

Te mindig állj ki mellette, Te mindig legyél gyámja,

hogy soha ne lehessen másoknak szolgája,

s hogy általad biztonságban érezze azon éveket,

melyeknek emberi értékei általad lettek.

Kun Magdolna

Zanner Anikó : ÉDESAPÁM

csendes, jámbor ember voltál,

mikor kedved volt, szépen daloltál.

Piros rózsa volt kedves virágod.

Kedvenc nótád - e virágból fakad,

belőle szőtték a szép szavakat.

Most is hallom csodás hangod,

ahogyan Anyukámnak eldalolod:

"Piros rózsák beszélgetnek,

bólintgatnak, úgy felelnek egymásnak".

Vége már a magyar nótáknak,

sírhantodon madarak dalolnak.

Azt éneklik búsan csicseregve,

messze mentél, csillagos végtelenbe.

APÁK NAPJÁN is Rád gondolok,

bennem ég apai hiányod.

Tudom, onnan is vigyázol rám,

akkor is, ha nem szólsz hozzám.

Bezártalak árva szívembe,

velem maradsz mindörökre!

Várnai Zseni: Éveim

Amikor negyven éves lettem,

nagyon sokalltam ezt a számot;

egy évecskét hát letagadtam,

hosszabbítván az ifjúságot.

Nem tudtam akkor, mily parázslón

ifjú, aki csak negyven éves,

s magamat csalva ragaszkodtam

ahhoz az egy ellopott évhez.

Mikor azután ötven lettem,

- de csak negyvenkilencet mondtam -,

ma már tudom, - én balga lélek,

akkor is még, mily ifjú voltam.

És egyre szörnyűbb évek jöttek:

milliók haltak, ifjan égtek...

nem számoltam már életemmel,

mindegy volt már: mióta élek.

Mindegy volt már, hogy meddig élek

- sorsom a messzi csillagokban, -

harcoltam, írtam? árva lélek,

egy elvadult embervadonban.

Hány év repült el így fölöttem,

lehetne száz, vagy ezer év is,

volt úgy, hogy majdnem összetörtem,

aztán szívem föléledt mégis.

Élek, mint ősi tölgy az erdőn,

évgyűrűimmel megjelölve,

s lombkoronás, magas fejemmel

zúgom a dalt, - tán' mindörökre!

Boldog Apák Napját! ❤

Aranyosi Ervin: Apának lenni

"Hogyan is kellene apának lenni,

néhány kis “porontyot” felnevelni?

Megtanítani szépre és jóra,

becsületre és szép, igaz szóra.

Fiúnak mutatni a példaképet,

és erőt adni, mit elvár az élet.

S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,

milyen legyen majd az Ő választása,

hogy később, a méltó párjára leljen,

s benne milyen értékekre figyeljen.

Hogyan is kellene apának lenni?

Anyát szépen és hűen szeretni.

Tenyéren hordani a kis családot,

megadva nekik az egész világot.

Biztatni azt, aki már belefáradt,

– együtt építeni a homokvárat.

Szépséges terveket, álmokat szőni,

s látni a gyermeket lassan felnőni.

S bármi is történik mellette állni,

s ha eljön a napja nagypapává válni.

Hogyan is kellene apának lenni?

Igazi receptet még nem írt senki.

Egyetlen módon igazol az élet:

az kiknek apja vagy mind szeret téged."

Bodnár Éva - A Fáradt szív panaszai

Halkan, most halkan beszélj!

Csak az őrület szül vad hangokat...

Finoman érlelt, lágy szavakkal

öleljen át a pillanat!

Ne mondj semmit, csak nézz rám!

Talán szemed beszédesebb,

és mindent jobban megértek,

ha lelked tükrébe nézhetek.

Túl sok a zaj - belefáradtam.

Simogasd hát a lelkemet!

Most ez a túlhajszolt szív fáj úgy,

ahogy az égett, lüktető sebek.

Gyógyírt keresek, vigasztalást,

szépen ívelt dallamot, lágy muzsikát...

Valamit, amitől újra vonzó lesz

ez a forrongó, vadvilág.

Horváth M. Zsuzsanna: Múltam része

Emlék szirmok, csodás álmok,

szív-szőtte lélekvirágok.

Kopott, gyűrött füzetlapok,

közte préselt fehér szirmok.

Lelkemnek oly kedves virág,

nekem szedte édesanyám.

Havasi gyopár, múlt része,

magas hegyek büszkesége.

Megfakult, elhalt színvarázs,

álmokba szőttem, visszavár.

Mohás kövek, ódon falak,

léptem zaja, csengő dallam.

Megsárgult lap, préselt virág,

fűzött gyöngyszem lelkem húrján.

Szeretetfény nem fakulhat,

szívemben őrzöm a múltat.

TANÉVZÁRÓRA, BALLAGÁSRA!

Legyetek jók, ha tudtok!

Végre elmúlt, ennek is vége,

Az iskola udvara üresen áll.

Vége az évnek, pont ez a lényeg,

A csomagom kész van, a küszöbön áll.

Oly nehéz most jónak lenni,

El se tudnád képzelni,

Annyi mindent meg kell tenni,

De nem ígérem, hogy jó leszek.

Semmi jóból most ki ne hagyjál,

Nem tart soká a hetedik nyár.

Ha néha durva volt is a játék,

Nem mutattam, de nekem is fájt.

Ugye tényleg nem fog fájni,

Ha majd végre nagy leszek,

Ugye másképp fogom gondolni,

Azt, hogy milyenek a felnőttek.

Az az egy fontos: legyetek jók most,

Már nem kell túl sok a holnaphoz;

Legyen szent most nekünk a játék,

Legalább egyszer még!

Az az egy fontos: legyetek jók most,

Már nem kell túl sok a holnaphoz;

Legyetek jók, ha tudtok,

A többi nem számít.

Horváth Piroska.

Jó volna.

De jó volna futni vadvirágos réten,

elfeküdni lustán, szenderülni mélyen.

Vörös pipacsmezőn édes álmot szőni,

pöttyös katicának kedvesen köszönni.

Apró bogárkáknak lefülelni nászát,

élvezni a nyárnak langyos áramlását.

Üdítő harmatból nagyokat kortyolni,

világnak bajára kicsit se gondolni.

Jó volna tücsöknek elhúzni nótáját,

hallani csermelynek lassú sodródását.

Kis póknak hálóját szőni aranyszállal,

felhők közé szállni tarka lepkeszárnnyal.

De jó volna szállni, fel a magas égbe,

horizonton ülni csodás messzeségben.

Pillangószárnyakkal virágra repülni,

illatos nektártól, vágytól szenderülni.

...úsztam a tengerbe, repültem kék égbe,

vágyódtam cifra rét titkos rejtekébe.

Gyorsan visszatértem, nem élhetek máshol,

otthon lágy melege, mindíg elvarázsol!

TÁNCZOS KATALIN: SZÍVEM UJJONGÁSA

Fejem jótevőm keblére lehajtom,

Hogy halljam e szívtenger moraját.

Gyönyörbe merengek az ős csoda parton:

Hol az Isteni szó szelíd emberi jajba

Lágyan suhan át.

Szívem liliom kelyhét sosem rágja

Szomjas szívű vágy, bíborajkú szipoly.

Nem kínoz a vénség tűzdala, vádja.

Dalolásom nem veszi vércsesikoly.

Nyisd meg Jótevőm mélyét keblednek,

Érezze szívem hangod gyönyörét,

Mit mézel a földön sajgó lelkemnek,

Isten szerelemtől telt szívű ég.

Már hallom léptei kopogását.

Belőle zenél nekem a szeretet,

Isteni dal! Sosem hallja a mását,

Kinek útja önzéseken át vezetett.

Hallom: e dalban mint zokog Ádám,

Mint zeng bele Isten égi vigaszt;

Hogy hördül bűn gyönyörében a sátán,

Pokoli himnusza jajra riaszt.

Hallom egy vad orgiadal

Mint veri fel szelíd éjszaka csendjét;

Kén-fáklya mezőben üszök ravatal:

Jajgat a vér, a fájdalom, a veszteség,

Nincs mentség!

Hallok halk epedést, sóhajba fúló

Prófétakiáltást, sok jajt,

A messiási jövő sosem múló Lelki uralmát,

amely e büszke világot

Szelíd Isten igába kényszeríti majd.

Egyszer csak halkul a múlt, jövő szava szólal,

Hitvallók hite, lágy liliomdal,

Mennyre mosolygó vértanú-sóhaj

Borul e szívre szelíd hatalommal.

Hallom Jótevőm szíve verését,

Nincsen erőm elvenni fejem,

Nem csalogathat semmi dicsőség,

Sem tudomány, sem szűz szerelem,

Ha ez Isteni szív szelíd gyönyörét

Örökre-örökre dalolja nekem.

Aranyosi Ervin: Elmondom, mit hiszek

Hiszek önmagamban,és a teremtésben,

szeretet igéjéta szívembe véstem.

Saját utam járom,figyelem a lelkem,

csendben elmerülve,mutat utat bennem.

Gondolatok szárnyán,szavakkal teremtek,

próbálom követni az isteni rendet.

Hiszek a világban,mesés természetben,

hiszem, hogy az ember élhet jobban, szebben.

Hisz mind egyek vagyunk,részei egésznek,

s akik ezt átlátják,tudatosan élnek.

Soha nem bántok mást,hogy engem se bántson,

a világom bennem örömöt találjon!

Úgy teszem a dolgom,hogy jó legyen másnak,

szeretetem küldöm szerte a világnak.

Ugyanakkor másnak nem kell megfelelnem,

önálló utamra kell inkább ráleljek.

Nem játszom szerepet,inkább magam adom,

életem kormányát magamhoz ragadom.

Amivel dolgom van,azt úgyis megélem,

véletlenül semminem történik vélem.

Mindennek oka van, magam is ok vagyok,

a teremtő lélekbelőlem kiragyog.

Hiszek holnapomban,itt élek a mában,

lelkemet fürösztöma lét áramában.

Pablo Neruda: Lassan haldokolni kezdesz...

Lassan haldokolni kezdesz

ha nem utazol

ha nem olvasol

ha nem hallgatod az élet hangjait

ha nem értékeled magad.

Lassan haldokolni kezdesz

ha megölöd önbecsülésed

ha nem hagyod, hogy mások segítsenek rajtad.

Lassan haldokolni kezdesz

ha szokásaid rabja leszel, minden nap ugyanazt az utat járod...ha nem változtatsz a rutinodon,

ha nem viselsz különböző színeket, vagy ha nem beszélsz ismeretlenekkel.

Lassan haldokolni kezdesz

ha nem érzed a szenvedélyt és a velejáró viharos érzelmeket, melyek megcsillogtatják szemeidet és szíved dobbanásait meggyorsítják.

Lassan haldokolni kezdesz

ha nem változtatod meg életed, mikor munkád, vagy a szerelmi életed, vagy a környezeted nem ad kielégülést.

ha nem kockáztatod a biztosat az bizonytalanért

ha nem hajszolsz egy álmot

ha legalább egyszer az életben nem engeded meg magadnak, hogy elrohanj az értelmes tanácsok elöl.

Pablo Neruda (1904-1973), eredetileg: Neftalí Ricardo Reyes Basoalto Nobel-díjas chilei költő.

Bródy János : A magány

Amikor egyedül vacsorázol

És magaddal bújócskát játszol

És otthonról hazamennél

Akkor érzed, hogy magányos lettél

Mikor a tükörben idegen az arcod

És eluntad végleg a harcot

Mert tudod, hogy sohase nyertél

Akkor érzed, hogy magányos lettél

És hiába mondod magadnak

Hogy nem vagy egyedül

Hogy más is ugyanúgy magányos

És másnak sem sikerül

Nem vigasztal, hogy sokan vagyunk

Hogy sokan vagyunk egyedül

A magány, az nem az, ami körülvesz

Hanem az, ami hiányzik - itt belül

Mikor az évek már összefolynak

És nem jelent semmit a holnap

És magadtól fel se kelnél

Akkor érzed, hogy magányos lettél

Amikor semmi sincs, ami fontos

És nincs már kedved a szóhoz

És mindegy, hogy kit szerettél

Akkor érzed, hogy magányos lettél

És hiába mondod magadnak...

Aranyosi Ervin: Mi lenne?

Mi lenne, ha élnél, mielőtt meghalnál?

Ha nem csak úgy félnél, s élőn haldokolnál?

Ha nem csak kényszerből hagynád el az ágyad,

hanem tudatosan hajtana a vágyad!

Mi lenne, ha célt is magad elé tűznél?

Ha átmelegednél, s nem fáznál a tűznél?

Ha mások lelkébe reményt gyújtogatnál,

jó példát mutatva álmot, hitet adnál.

Mi lenne, ha látnád, miről szól az élet,

hogy nem azért jöttél, mert elbántak véled!

Hanem azért lettél, s születtél e Földre,

örülj és tapasztalj földi testet öltve.

Mi lenne, ha vágyad, szárnyad is lehetne?

Minden gondolatod boldoggá tehetne!

Szíved tágra nyitva néznéd a világot,

s mindannak örülnél, amit szemed látott.

Falu Tamás: Út vége.....

Mikor az utunk véget ér,

fáradt bennünk a vér, az ér,

már nem érdekel a jelen,

csak az örök, a végtelen.

Lelkünk a múltba menekül,

folyton beljebb, szüntelenül

és egyszer olyan messze jár,

hogy nem tud visszajönni már.

Falu Tamás: Valakihez tartozni kell

A nagy magányt nem bírod el,

valakihez tartozni kell,

tartozni kell valakihez,

ki a szívre ábrát hímez.

Ha nincs senkid a világon,

nincs más társad, csak az álom.

Ha ezek is kitagadnak,

hazudj valakit magadnak.

Petőfi Sándor: A NÉP NEVÉBEN

Még kér a nép, most adjatok neki!

Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,

Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?

Nem hallottátok Dózsa György hirét?

Izzó vastrónon őt elégetétek,

De szellemét a tűz nem égeté meg,

Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:

Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

S a nép hajdan csak eledelt kivánt,

Mivelhogy akkor még állat vala;

De az állatból végre ember lett,

S emberhez illik, hogy legyen joga.

Jogot tehát, emberjogot a népnek!

Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg

Isten teremtményén, s ki rásüti:

Isten kezét el nem kerűlheti.

S miért vagytok ti kiváltságosok?

Miért a jog csupán tinálatok?

Apáitok megszerzék a hazát,

De rája a nép-izzadás csorog.

Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!

Kéz is kell még, mely a földet kihányja,

Amíg föltűnik az arany ere...

S e kéznek nincsen semmi érdeme?

S ti, kik valljátok olyan gőgösen:

Mienk a haza és mienk a jog!

Hazátokkal mit tennétek vajon,

Ha az ellenség ütne rajtatok?...

De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,

Majd elfeledtem győri vitézségtek.

Mikor emeltek már emlékszobort

A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?

Jogot a népnek, az emberiség

Nagy szent nevében, adjatok jogot,

S a hon nevében egyszersmind, amely

Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.

Az alkotmány rózsája a tiétek,

Tövíseit a nép közé vetétek;

Ide a rózsa néhány levelét

S vegyétek vissza a tövis felét!

Még kér a nép, most adjatok neki;

Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,

Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?

Nem hallottátok Dózsa György hirét?

Izzó vastrónon őt elégetétek,

De szellemét a tűz nem égeté meg,

Mert az maga tűz... úgy vigyázzatok:

Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

Váci Mihály

PIPACSOK A BÚZAMEZŐBEN

Búza, búzakalász!

véle szél hadonász:

hajlik, lengedezik,

amíg cseperedik.

Búza, búzakalász.

Színe még nem arany:

mint a fű, csak olyan.

Szerte búzamező

zöld színben repeső,

- színe még nem arany.

Amíg érik a mag,

lassan, jó nap alatt,

- könnyű kis pipacsok

szirma, lángja lobog,

amíg érik a mag.

Messze virítanak.

Lenge szirmaikat

rázva vérpirosan,

mag felett magasan,

messze virítanak.

Tőlük piros a táj!

_"Ime itt van a nyár!"

Őket nézegetik,

szép csokorba szedik.

Tőlük piros a táj.

A zöld búzamezők,

észrevétlenek ők!

De lehull a pipacs,

s felragyognak a nagy

érett búzamezők!

Pál Lászlóné : Mondd, mi a szeretet

Könnyű szeretni azt, ki kedves,

Szelíd, jóságos és figyelmes,

Ki mindig csak ad, de sose kér,

Ó, mennyire szeretjük mindezért.

De azt szeretni, aki durva,

Szava sértő, arca mogorva,

Tudod, hogy tüskés, mégis szereted,

Na látod, ez a szeretet.

Könnyű szeretni a jó barátot,

Élvezni vidám társaságot,

De a szenvedőt, ha szánja szíved,

Ha éhezőnek nyújtasz kenyeret,

A tétovának adsz egy jó tanácsot,

Vigasztalod a sírót, hogyha látod,

Letörlöd a fájó könnyeket,

Na látod, ez a szeretet.

Aki becéz, vagy lágyan simogat,

Hogy tudjuk szeretni azokat,

De szeretni a mindig lázadót,

A hitetlent vagy a támadót,

A közönyöst, a bűnöst, szennyeset,

Ilyenek vagyunk, s az Isten így szeret,

Irgalma megnyitotta az eget,

Na látod, ez a szeretet.

Bánk Géza: Egy koldus az utcán a kezemhez ért

Egy koldus az utcán a kezemhez ért,

reszkető kezével valamit kért.

Láttam, hogy elhagyott, boldogtalan,

nem volt egy fillérem, szégyelltem magam.

Csak álltam, és néztem a könnyes szemét,

megfogtam remegő, öreg kezét:

"Bácsikám!, én is majd ide jutok,

szívemben én is egy koldus vagyok.

Nemrég még együtt jártunk holdas éjszakán.

Megcsókolt, hogyha fázott, didergett a szám.

Egyetlen csókomért most jönne el,

azután elmehet akárkivel.

A szerelmünk záloga volt ez a gyűrű.

Nézze meg, bácsikám, milyen gyönyörű!

Ez engem többé már nem boldogít,

odaadom magának, vegyen valamit.

Ez a dal legyen tanulság néked,

elvesztheted egyszer te is a szíved.

Mindenki lehet álomtalan,

gazdag vagy szegény, boldogtalan.

Egy koldus az utcán a kezemhez ért,

...odaadom magának, vegyen valamit....

A mosoly értéke

" Semmibe se kerül, de sokat ad.

Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.

Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.

Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.

Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele.

Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.

Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni.

....

Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!

Ha tehát meg akarod szerettetni magadat az emberekkel, ez a második szabály: Mosolyogj !"

(Dale Carnegie: Sikerkalauz

Kovács Sándor - Itt van a nyár

Amikor hideg van,

Azt mondjuk,hogy fázunk,

Meleg ruhát hordunk,

Mert melegre vágyunk.

Téli hónapokban

Nagyon nagy a számla,

Arra panaszkodunk,

Hogy a fűtés drága.

Mikor kifizetjük,

Üres lesz a zsebünk,

A kis meleg lakás

Sokba kerül nekünk.

Mint a kicsi gyermek,

Úgy várjuk a nyarat,

Pénzünk nagyobb része

Majd zsebünkben marad.

Nyáron jön a hőség,

Ingyen van a meleg,

Szikrázik az aszfalt,

Kápráznak a szemek.

Borzasztó a hőség,

De ezt ki kell bírni,

Nem illene most már

Hideg után sírni.

Vigasztaljon minket,

Hogy ezt ingyen adják,

Gazdagok, szegények

Ezt pénz nélkül kapják.

Ha kemény a hőség,

Gondoljunk a télre,

Az összetört fákra,

A pusztító szélre.

Ne gondoljunk most már

Csak a jóra,szépre,

Örüljünk a Napnak,

Itt van a nyár,végre!