Kényszerevés (beszélgetős fórum)

próbáltam már,hogy nem eszem cukrosat elég jól bírom csak hát ha meglátok valami olyat...

xilittel én is kacérkodok ,hol lehet kapni?

én mondjuk 1000 éve édesítőt használok de tudom,hogy nem egészséges

Bármennyit?? Hát semmiből.

De komolyabban: több napi heti cukornélküliség után a sütőtök is édes lehet. Persze gyümölcsök is.

Xilit-et használtatok? Állítólag természetes édesítőszer de nem indítja be a hasnyálmirigy-inzulin körforgást.

Hát kérdezd meg hogyha alkoholista lennél és az alkoholtól szeretnél távol maradni akkor is ezt tenné, netán ha droggal, stb.

Bár bevallom nekem sokat segít Névtelen Túlevő csoport és a 12 lépés. Mert korábban azt gondoltam, hogy ha a családom nem enne kenyeret, meg édességet, sőt bezárnák az összes pékséget és cukrászdát akkor milyen jó lenne ::)) de hát ezt ugye nem lehet.

Szerintem ne foglalkozzál a megsértődéssel, magyarázd el neki hogy nem őt utasítod vissza, ha kedvel és szeret akkor azt mutassa ki, szóban stb, de ne kajával, mert sokaknál ez a gyökér ok. Szigorú rideg szülők, akik ételen keresztül szerettek, mert máshogy nem tudtak, mi meg azt hisszük még mindig hogy az étel=szeretet, de NEM!!!

OA magyarul a névtelen Túlevők.

Gyógyulj meg!!

én sem tudok olyankor ellenállni..

csak ne lássam,akkor nincs baj..szerintetek mit lehet nasizni ami nem hízlal?amiből bármennyit lehet enni??

Sziasztok!

Mi az az OA?

én ugyanott tartok,illetve 1 hete náthás vagyok nincs étvágyam nem kivánok pl.péksütit enni.de hajlandóságot érzek néha ,hogy vegyek de leküzdöm mert minek ha nem érzem az ízét??

Édességet sem eszem..de persze nem fogytam semmi.

káposzta:én szeretem..

Aki jár pszichológushoz e témában,tud ajánlani valakit??Hátha segít..

:-D

Én szeretem.

Nem persze, enni kell, az a 4 alap késztetés egyike.

Csak meg kell különböztetni a valós éhséget az étvágytól. Ilyen egyszerű, csak nekem még nem mindig sikerül ::))

Azt a csoportban látom, hogy van egy közös vonulatunk, (érzelmi) de attól függően hogy ki mióta űzi a túlevést, vagy mit hoz genetikailag, más más a fizikai reakció.

Nekem 2. diabetes tüneteim alakultak már ki, így ha tartozkodom az egyszerű szénhidráttól és cukortól 100% ot javul az állapotom. (gondolom ahogy rendeződik az inzulin és egyéb hormon szint)Ez független az érzelmektől. Van aki nálam még rosszabb , van aki jobb állapotban van, így mindenki mástól tartja magát távol.

Ezért nem is ad az OA étrendet.

azt hiszem a túlevést nem lehet úgy megoldani, hogy küzdesz az evés ellen. az evés csak tünet. a kérdés, hogy miért / mi helyett eszel?

ha megvan az ok, és azzal kezdünk foglalkozni, akkor a tünet magától eltűnik, illetve ebben az esetbe normalizálódik.

a túlevés vagy kényszerevés, és/vagy a bulímia, személyes tapasztalataim és a róla olvasottak alapján valójában egy olyan cselekvés, amellyel érzelmeket próbálunk elnyomni.

ezek az érzelmek sokszor nem is igen nevesíthetők, nekem legalábbis sokszor nem és csak jön egy érzés, amit úgy hívok, hogy 'elkezdek berezegni' és szinte automatikusan elkezdek enni, és enni, hogy ezt elnyomjam.

van olyan evés, amit jobban be tudok azonosítani, amikor jutalomként kajálok pl. magányt elfedve vele.

amit most már tudok, hogy rohadtul kell figyelni és bátornak kell lenni. figyelni kell, hogy még a zabálás előtt merjünk legalább egy picit nem enni és elviselni azt a szart, ami miatt beindul a túlevési cselekvés. bátorság meg azért kell, hogy minél hosszabb ideig tudjuk csak figyelni a rezgést, az érzelmet, azaz azt a valamit amivel nem tudunk megküzdeni, ami rémülettel, reménytelenséggel, stb tölt el, és aminek elnyomására aztán eszünk.

azt gondolom, - persze mindenki más és csak a saját tapasztalatom alapján írom ezt, - hogy kell a terápia, mert annak során nevesítődik lassan, hogy milyen, általában a gyerekkorban elnyomott érzelmet, félelemet próbálunk meg a kajával továbbra is a mélységekben tartani.

ami nekem még sokat segít ezen az úton a terápián kívül, az a családállítás és az ashtanga jóga. Mindkettő hatalmas támogatást ad, de egyik sem könnyű.

A terapeutám, aki egyébként alkoholistákkal is dolgozik, azt mondta, hogy az önsegítő csoport rengeteget segíthet, ha már normálisan működik.

pfff

Nehéz kérdés...

Íme egy könnyebb:

-Ki szereti a töltött képosztát?

Sziasztok!

A rossz hír az hogy nem sikerült még 1-ről 2-re jutnom. De nem adom fel. Abban biztos vagyok hogy ez az a módszer és kis csapat akik segítségével sikerülhet.

Mivel az összejövetel szinte ingyenes, jelképes adományt adunk 50-200 Ft /alkalom, így talán nem gond ha kiírom. (Ha mégis akkor majd kitörlöm vagy kitörlik gondolom.)

1/ Hétfőn fél 7 Oktogon, itt egy kávézóban van angol nyelvű (magyar fordítással)

2/ Szombaton 16-17 ig IX kerület Tűzoltó utcában (Berzencey utca kereszteződésénél) van egy Irisz klub nevű hely és ott.

Címeket pontosítom majd.

Ugye ezt az oldalt ismeritek?

[link]

Amit megtudtam eddig. 1999-óta próbálkozások vannak Névtelen túlevő csoporttal. Akkor települt haza Mo-ra USA ból egy idős Úr aki kint ezzel a módszerrel sikeresen vezetett csoportokat. Ami van anyag az szinte ebből az időből származik. ((::::

Több próbálkozás volt az évek során, de míg az összes többi Névtelen csoport sikeresen működik ez bukdácsol. Az elmúlt pár hónapban többen csatlakoztunk, készül egy honlap is, van egy levelező listánk, lehet hogy lesznek Skyp-os összejöveteleink is hamarosan, hogy a tér és idő ne annyira befolyásolja az elérhetőséget.

Sokan járnak Névtelen csoportba olyanba ami elérhető a környezetükben (Alkohol, Drog Stb, mert a módszer, 12 lépés az azonos)

Ami nehezíti a mi dolgunkat, hogy azt lehet mondani hogy ne igyál alkoholt, ne drogozz stb. de azt nem, hogy ne egyél. De nem megoldhatatlan ahogy a külföldi oldalak sikertörténeteiből is látszik.

Hát engem sem vertek ,meg semmi ilyesmi..

olvastam is ezzel kapcsolatos könyveket és a tünetek jellemzőek rám..pl.hogy heti 1-2 alkalommal jelentkeznek a rohamok..nálam óramű pontossággal...mit csináljak??valaki segítsen!!!ma is ettem,előtte 4 napig semmi gond nem volt reggel 1 szeret kenyér,normális ebéd könnynű vacsi..de egy idő után elszakad a cérna...

nem tudom mit csináljak..

Most tervezi egy társunk, hogy csinál honlapot. Budapesten van Névtelen Túlevő gyűlés szombaton és hétfőn. A séma az Anonim Alkoholisták (drogosok, játékszenvedély stb) elvén működik, a 12 lépés elvén.

Engem sem vertek, szeret a Férjem stb, de ez nem ment meg attól hogy ne tudjak 1 kocka csoki, vagy 1 szelet kenyér után megállni. Ahogy Írod amikor jön a vágy az 1 kocka után akkor kell tudatossá válni hogy na nem nálam ez nem lehet. Erre kell kitalálni ilyenkorra stratégiákat. Semmi képpen nem fogyó kúrás módszer. Egy önsegítő metódus, félek azért nem is terjed, mert nem lát benne senki üzletet. Mert ha egymást segítve, támogatva felhagyunk a kényszeres evéssel, ki fogy fogyi csodaszereket pirulákat stb megvenni? Ha megtapasztalod a saját erődet napról napra hétről hétre az mindennél többet ér, de rajtad kívül senkit nem érdekel, mert nem leszel irányítható.

A "miért nem tudom abbahagyni az evést" című könyv elég jól összefoglalja ezt az addikciót. "A kényszeres evés is egy megküzdési mód mint az anorexia bulémis alkohol stb. A kényszeres evő arra használja az ételt, hogy megnyugtassa magát, kizárva az érzéseit. Nem lusták, hanem olyan emberek akik fájdalmas érzéseikkel az egyetlen általuk ismert módon próbálnak megküzdeni."

Jellina!én is szeretném tudni a kiutat..férjem szerint ez a miatt alakult ki,hogy elkezdtem fogyózni 12-t le is adtam és csak 2 jött vissza..és képtelen vagyok lejjebb menni,most vagyok 74...70-re szeretnék de nem megy..1 hét diéta utána zabálás...

milyen ez a csoport??

Húúúúúúúúúúúú... ez tök érdekes volt, amit ennek a csoportnak a létezéséről írtál ! Nem is tudtam, hogy van ilyen....

Egyébként én dettó úgy vagyok az evéssel, ahogy Te írtad. Egész nap pl. ügyesen megállom, hogy ne egyek, aztán jön a vágy, hogy csak egy kocka csokit......amiből persze 2-3 tábla lesz...utána pedig a bűntudat....

Én is rengeteg könyvet olvastam erről, de szerintem rám egyik sem igaz. Nem vertek, nem vagyok elhanyagolt érzelmileg, nem mellőztek, bla-bla...aztán mégis....

Annyira irigylem pl. a páromat, akinek az evés cak egy dolog. Szeret enni, de cak akkor gondolkodik rajta, hogy milyen finomságot is egyek, amikor pl. ebédidő van. Én basszus, egész nap azzal foglalkozom, hogy mit(ne)egyek, szóval nekem az evés igazából valami harc. Borzasztó....

Szia !

Ha megtalálod a kiutat, kérlek, mondd el nekem is :((((((((((((((((((

szissztok,

matsek,érdekes ez az írás..

van még itt valaki?Én is kényszeres evő vagyok azt hiszem...

tavaly diétával fogytam 12 kilót de tovább nem tudok és amióta kudarcos vagyok megy a diéta 1 hétig utána nagy zabálás...ez megy hónapok óta.Már gondoltam hogy eszem rendesen de az már nem megy mert ha nem figyelek mindent össze eszek..persze főleg péksüti csoki,stb

van ebből kiút???!!!segítetek!!

Sziasztok!

Most olvastam egy tök jó írását Somának a témában:

Hosszú, de hasznos szerintem.

"Kedves Soma!

Előre is elnézésedet kérem a zavarásért.

Tizenkét éve szenvedek állandó éhség és depresszió miatt. Nagyon sokféle antidepresszánst szedtem, de nem vezetett eredményre. Az állandó éhség azt jelenti, hogy nullától huszonnégy óráig üres a gyomrom, akármennyit eszem. Bulimiás nem vagyok, soha nem hánytattam magam. Az állandó éhség okát senki nem tudja. Jártam pszichológushoz is, de nem tudott segíteni. Szeretetéhségről beszélt, és azt ajánlotta, hogy festessem be a hajam, vegyek új szemüveget, változtassak magamon. Nem tudom, meddig bírom, de nagyon belefáradtam a szenvedésbe.Most pszichiáterhez járok, kb. öt hónapja kezdtük a hipnózist. Egyelőre nincs eredménye, sajnos csak kéthetente egyszer van lehetőségem elmenni hozzá.

Kérem szíves tanácsodat!

Köszönettel: Katalin

Kedves Katalin!

Az étvágytalanságról általánosságban azt gondolja a pszichológia, hogy az illető letiltja, elutasítja az anyát, mivel konfliktusban van vele. A túl sok evés is az anyával való kapcsolat ambivalenciájára utal. A falánkságról azt is tartják, hogy a testvérféltékenység áttételi megnyilvánulása is lehet. Nekem viszont ezzel kapcsolatban van más tapasztalatom is. Nem olyan régen oldattam kineziológussal a mohóságomat, amely nálam is falánkságban nyilvánult meg. Határozott javulást érzek, azaz közeledem ebben is az arany közép felé – amiért jó ideje tudatosan is dolgozom. A kineziológus nálam is azt tesztelte ki, mint a függőségek döntő többségénél. Minden függő (legyen az alkohol, cigi, narkó, mértéktelen evés) tulajdonképpen az anyja csecsén lógó csecsemő, az anyja szeretetétől függő gyermek, akárhány éves is legyen. Csakis úgy lehet valaki minden szempontból autonóm, önálló felnőtt, ha túllép ezen a függőségen.

Jöjjön egy kis pszichologizálás! A depresszió kialakulásának az időszakát a klasszikus pszichológia az úgynevezett „orális” időszakra teszi, amely a meghatározások szerint 0–1 éves korig, illetve 0–18 hónapos korig tart. A lényeg a születésünk utáni rövid időszak, amelynek legmeghatározóbb része a minden szinten tápláló anyával való kapcsolat. (A táplálás egészséges esetben szájon át, vagyis orálisan történik, nem pedig inkubátorban, infúzió vagy tápszondák által.) Az egyik legnagyobb pszichológus, Erikson szerint ez a bizalom és bizalmatlanság kialakulásának időszaka, vagyis a születésünk utáni első hónapok határozzák meg az imént említett két érzéshez való, egész életre szóló alapvető hozzáállásunkat.

Az evészavarokról azt tartja a pszichológia, hogy aki ebben szenved (legyen az bulimia, anorexia, krónikus étvágytalanság vagy kielégíthetetlen falánkság), nem minden esetben hordozza a saját tüneteit, magára veheti a környezetét is. Ilyenkor az ösztönkésztetés gyakran le van nyomva a környezet által: mást akar ő, mint a környezete, és ez rá lesz kényszerítve. Ebből fakadóan a kérdés az, hogy vajon akkor eszik-e a gyerek, amikor igazán éhes. Az első ehhez kapcsolódó erőszak, amely a táplálás terén a gyermeket éri, az, amikor háromóránként kényszeresen etetik a gyermeket. Függetlenül attól, hogy 2 kiló 40 deka vagy 4 kiló 50 deka. Évtizedeken át ez volt a kialakított és elvárt szokás, nem csoda, hogy alapvetően neurotikus generáció vagyunk. Ehhez társult még a kommunizmus lélekbetegítő vívmánya, hogy három hónapos korban az anyáknak bölcsődébe kellett adniuk gyermekeiket, hogy építhessék a szocializmust. Az anyák elapasztották a tejüket, és fokozatos beszoktatás nélkül beadták a gyermeküket a bölcsődébe. Itt a bizalomban már súlyosan sérültek a babák. Nem tudhatom, neked milyen volt a csecsemő- és babakorodban a táplálásod, mennyire volt stabil az anyukádtól kapott szeretet, biztonság, mennyire táplált a te igényeidnek megfelelően, de az, hogy tizenkét éve szenvedsz az állandó éhség és depresszió miatt, arra utal, hogy ebben a nagyon meghatározó korai időszakban érhetett téged valami frusztráció. Az mindenesetre biztos, hogy az anyához való viszony meghatározza a táplálkozáshoz való viszonyt. Minden evésre adott reakció a korai táplálkozásra vezethető vissza.

Az étvágytalanságról általánosságban azt gondolja a pszichológia, hogy az illető letiltja, elutasítja az anyát, mivel konfliktusban van vele. A túl sok evés is az anyával való kapcsolat ambivalenciájára utal. A falánkságról azt is tartják, hogy a testvérféltékenység áttételi megnyilvánulása is lehet. Nekem viszont ezzel kapcsolatban van más tapasztalatom is. Nem olyan régen oldattam kineziológussal a mohóságomat, amely nálam is falánkságban nyilvánult meg. Határozott javulást érzek, azaz közeledem ebben is az arany közép felé – amiért jó ideje tudatosan is dolgozom. A kineziológus nálam is azt tesztelte ki, mint a függőségek döntő többségénél. Minden függő (legyen az alkohol, cigi, narkó, mértéktelen evés) tulajdonképpen az anyja csecsén lógó csecsemő, az anyja szeretetétől függő gyermek, akárhány éves is legyen. Csakis úgy lehet valaki minden szempontból autonóm, önálló felnőtt, ha túllép ezen a függőségen.

A depresszióról külön írhatnék, és hosszasan. Először is: meg kell különböztetni az úgynevezett kóros boldogtalanságtól. Ez utóbbi a depressziónak egy hosszabb lefolyású, ám kevésbé súlyos változata, ami a jelenlegi felmérések szerint a lakosság 6-10 százalékát érinti, és kétszer gyakrabban fordul elő nőknél. Társult jelenség az önbizalomhiány és a táplálkozás zavara. Mindenesetre az állandó éhségre és a depresszióra annyit ajánlani terápiaként, hogy változtass magadon, nem sokat ér. Mint írtam, ezeknek a gyökere a kora gyermekkorban található, tehát az ilyen mély sérülés hosszasabb, mélyebb terápiát igényel. A lényeg, hogy ezen lehet segíteni, ha te is akarod, és teszel is érte. (De épp ezt teszed most is a pszichiáterednél.) Én úgy gondolom, hogy különféle regressziós technikákkal (amelyek visszavisznek a múltba) kellene segíteni, hogy föl tudd dolgozni a múltban ért traumákat, ezeket el tudd engedni, illetve a múltban ért frusztrációra megtanulj ne csak tudatos, de tudat alatti szinten is új, pozitív válaszreakciót adni. Ebben pszichológus, pszichiáter, kineziológus egyaránt segíthet. Ehhez jöhet még pluszban a transzlégzés, a Hellinger-terápia, a Bach-virágterápia is. Mindenképpen ajánlom, hogy azért, mert eddig nem találtad meg a megfelelő gyógyítót, ne add fel, és tegyél magadért! Próbáld megérezni, hogy a jelenlegi pszichoterápia valóban a te gyógymódod-e, és hogy ezenkívül mire/kire lehet még szükséged. Tapasztalatból mondom, a jó kineziológus gyorsabb, direktebb, mint más módszerek, hiszen az izomteszt segítségével azonnal személyre szólóan a tudatalattival dolgozik a terapeuta.

A másik, amit még javasolok: sportolj, mozogj minél többet! Az intenzív mozgás ugyanis endorfint termel, ami a boldogság- és örömérzetért felelős. Én évek óta azt csinálom, ha érzem közeledni a lehúzó letargiát, azonnal fölpattanok a bringámra, vagy elmegyek kocogni, úszni, táncolni, túrázni. Van olyan, hogy szabályosan megerőszakolom magamat. Épp tegnap volt egy ilyen hullámom, éreztem, hogy jön a lehúzó erő, és nyolcórás bringakirándulást iktattam be. Estére úgy tértem haza, mint egy „terminátor”, telve friss, kicsattanó erővel. Az első három hét lehet kemény, aztán megszokod, és ha kimarad, hiányozni fog. Ha semmit, de semmit nem teszel magadért, ha folyamatosan azt kántálod, hogy éhes vagyok, és depressziós, akkor azt már nem kenheted másra, csakis magadra mutogathatsz. Van választásod!

Nyilván te is tudod, hogy a kimondott szavaknak mágikus az ereje, úgyhogy gondolj bele, mi az, amibe te energiát fektetsz! Emlékszem, még hatodikos voltam, amikor egy alkalommal úgy éreztem, nem szeretnék másnap iskolába menni, nem vagyok fölkészülve a matekdolgozatra, így leültem egy sarokba, és addig mondogattam magamnak, hogy lázas vagyok, míg az nem lettem. Te már elég régóta mondogatod, hogy éhes és depressziós vagy. Rengeteg energiát rakhattál bele. A napokban olvastam egy Paulo Coelho-könyvben egy érdekes technikát. Azt mondja, valahányszor rosszat mondasz magadra, a mutatóujjaddal nyomd le a hüvelykujjad körmét. Rövid időn belül azon kapta magát, hogy már sebes a körömágya, kilátszik az eleven hús. Akkor döbbent rá, mennyi önlehúzó mondat és gondolat jelenik meg benne. Így szoktatta le magát erről. Javaslom, hogy valahányszor negatív dolgokat gondolsz vagy mondasz magadról, magaddal kapcsolatban, mondj mellé egy jót is! Dolgozz magadért! Minden tudatos változás munka, akárcsak egy nyelvtanulás. Vizualizáld magad egészségesnek, derűsnek, mértéktartóbbnak, önelfogadónak, békésnek, önbizalommal telinek. Képzeld el, éld át belülről minél többször ezt az állapotot! Fontos, hogy megtaláld, hogy AKARD megtalálni az örömforrásaidat, mindazt, ami erőt ad neked, ami által itt lehetsz a jelenben. Ha te nem teszel magadért, egy hatökrös szekér sem húzhat el! Úgy gondolom, az egész élet folyamatos küzdelem, belső munka és tanulási folyamat, amelyben a szabad akaratnak igen nagy jelentősége van.

Próbáld magad olyan emberek között hasznossá tenni, akiknek segítségre, támogatásra van szükségük. Úgy érzem, túl sokat foglalkozol magaddal, épp emiatt jót tehetne neked, ha mással foglalkoznál. Olyannal, aki rá van szorulva. Ez kiemelne saját magadból, és megélhetnéd azt, hogy szükség van rád. Több, a tiedhez hasonló problémával küzdő embert küldtem már önkéntesként vagy szociális segítőként abba az intézetbe, ahol testi és/vagy szellemi fogyatékosok élnek. Nagy élmény köztük lenni, segíteni és adni tudni azoknak, akiknek a léte függ ettől. Próbáld ki, nagyon felemelő, többet ad, mint hinnéd, és legalább segítene kiemelni ebből a létállapotból.

Ne hagyd cserben azt a lányt, aki te vagy, aki ott van benned, és valahol a mélyben azt várja, hogy kiszabadítsd őt ide, a végtelen lehetőségekkel és örömökkel teli jelenbe. És amíg ez nem változik, addig is próbáld magad néha kívülről figyelni, mindenféle rossz érzés vagy ítélkezés nélkül. Csak nézd, amint Kati megint éhes, megint eszik, és ne bántsd őt, próbáld meg legalább egy pillanatra elfogadni azt az állapotot, amelyben most épp vagy. Most ez van! Majd változik ez is. Próbálj meg magaddal elfogadó lenni! Nem tudom, ezt átélted-e már az elmúlt tizenkét év alatt, de az biztos, hogy önmagad elfogadása segítene a változásod elindításában. Most az jutott eszembe, hogy érdekes lenne egy családállításon megnézni az édesanyádhoz való viszonyodat. Ez a módszer egyáltalán nem zavar be a megkezdett pszichoterápiába, én mindenképpen kiegészíteném az öt hónapi, eddig eredménytelen kezelést a fent említett módszerekkel.

Kívánom, hogy keresd, kutasd, vágyd mindazt, ami neked örömöt, erőt ad, hogy átélhesd nagyszerű egyediségedet, amihez mindaz kellett, amit eddig átéltél!

Soma Mamagésa"

Sajna nekem is vannak ilyen gondjaim, bár most már egy hete tartom magam és talán normalizálódik a helyzet. Szerintem Soma nagyon jókat ír, mind mindig.

sziasztok!!

van itt még valaki?????????

Szia!

Maximálisan megértelek....az esetem szinte 1:1-ben ugyanaz. Csak nem tavaly, hanem néhány évvel ezelőtt sikerült valamivel többet fogynom, de azóta nálam is ez az ábra.......megfogadom, néhány napig tudom is tartani, aztán jön az az ellenálhatatlan (???) érzés, az a kisördög, és megeszem a sütit, csokit, vagy ami elém kerül.