Kényszerevés (beszélgetős fórum)

szia!

már azt hittem mindenki eltűnt!!nálam kicsit jobba helyzet de bármikor jöhet megint egy zabálás..

köszi az oldalt belenézek!!

szia minden kedves sorstárs. ezen az oldalon 2 bulímiás kényszerevő is arról ír, hogy a paleo diétával megszűntek a tünetei

én 3 napja csinálom és azóta nem "rezgek"

hátha segít

[link]

sziasztok,

ma sem bírtam ki..rendes kaja normál menniységben..és akkor vendégségben jöttek a kókuszgolyók..tudtam,hogy nem szabadba egyet sem enni de nem bírtam ki....sokat benyomtam...és jött megint a majd holnap...

Szia!

A "normálisan eszem"-et arra értettem, hogy kb. 600 kalóriával beérem, mert finomakat eszem és ha arra gondoltam, hogy enni kellene pl. egy péksütit, majd honlap folytatom a normális kajálást, akkor a héten meg tudtam állni, mert ha elkezdem, akkor nincs megállás.

Elkezdtem olvasni a fórumot az elejétől, nagyon tanulságos. Talán nekünk tényleg a kalóriaszámolás a megoldás.

Észrevettem, hogy itt majdnem mindenkiben az a közös, hogy eszeveszetten fogyókúrázik, tehát akkor indul el az egész folyamat, amikor az ember megszegi a fogyókúrát. Még az is közös, hogy majdnem mindenki retteg attól, hogy megegyen pl. egy kocka csokit, mert az beindítja a folyamatot. Mindenki túl van már pár sikertelen kísérleten, így beidegződött, hogy ha megszegjük egy picit is, akkor biztosan nem fog tovább menni, rettegünk az újabb kudarctól, ettől elkeseredünk és mint egy lavina sodor magával az érzés és a zabálás és csak azt vesszük észre, hogy vagy lelkifurdalásunk van vagy lelkifurdalásunk van és a wc-vel szemben állunk…

És talán azért jó a kalóriaszámolás, mert ha tudom, hogy egy diétás tortaszeletben 60 kalória van, amit simán megehetek, akkor nem kezdek azon gondolkodni, hogy oda az egész nap és nem vásárolom fel a cukrászdát. Úgyhogy tényleg nagyon jó nekem ez fórum, talán segít abban, hogy normális útra tereljem az étkezésemet. Persze ez biztos sokáig fog tartani, mert úgy látom, hogy meg kell változtatnom a kajához való hozzáállásomat. Nem normális, hogy vagy zabálok, vagy nem merek semmit enni, mert rettegek attól hogy zabálni fogok...

szia!

Ez a péksütis dolog nagyon ismerős!!!ha egyet veszek nincs megállás..

gondolod ne diétázzunk?de akkor minden nap zabálnék..vagy vajon abbahagynám..?nem tudom..

én is számolom a kalóriát...

Sziasztok!

Most találtam rá erre a fórumra. Nem tudtam, hogy vannak mások rajtam kívül is ilyen helyzetben. Azt hiszem, hogy az éjszakai evésen kívül mindenki tüneteit produkáltam már. Voltam bulimiás is. Alig vártam, hogy hazajöhessek, a kedvenc cukrászdámban megvettem 6 krémest, tortát, főztem valami sós kaját és felváltva tömtem magamba a kettőt, aztán kihánytam és folytattam a maradékkal. Megszűnt a bulimia, de a falási rohamok nem. Elkezdtem hízni, amit még drasztikusabb fogyókúrával akartam megállítani, amitől még inkább lelkifurdalásom volt, ha akár egy péksütivel is megszegtem, ezért a „mai napnak lőttek” felkiáltással még többet zabáltam. Úgyhogy nagyon meghíztam 56-ról 92 kilóra sikerült feltornáznom magam és évek óta gyötrődöm. Egy hete normálisan eszem, de nem tudom, hogy meddig fog tartani.

Tudjátok, hogy ez mitől van? Vagy tudja egyáltalán valaki, hogy nála miért kezdődött? Mert nekem fogalmam sincs.

Soha nem lesz könnyű, ls soha nem lesz teljesen vége.Ez az, amit sajnos legeslegelőször tisztába kell tennünk.Ismét hangsúlyoznom kell, hogy ez az én saját tapasztalatom, és azoké. akikkel én kapcsolatot tartok.Több, mint 8 éve küzdök, és kb.2 éve tartom elfogadhatónak a helyzetet, de még mindig sok a gyenge pont, vannak rossz napok.Lehet, hogy mások szégyennek tartják, de csak úgy a helyzet súlyosságát illusztrálandó ismét megjegyezném, hogy 7 hónapos terhes vagyok, és még ez sem segített kilábalni.Aggódok a súlyom és a nehezen elért alakom miatt.Nevetséges vagyok? Lehet.

De nekem továbbra is az a bevált dolog, hogy elfogadom, hogy ebben vagyok.Ami nem könnyű, és lassú folyamat, de ez a legcélravezetőbb.Lehet, hogy hülyén hangzik, de ne diétázzatok.Én is kalóriát számolok.A mai napig is.Fel is szoktam írogatni.De!Ne legyenek fogadalmak, hogy holnaptól nem eszek csokit, péksüteményt, fagyit, stb..Ezek elvárások, tilalmak, előírások, amiknek meg kellene felelni, és ha valami történik, és nem sikerül, akkor csalódsz magadban, elbuksz magad előtt, azt érzed, nem vagy elég erős, hogy értéktelen vagy.Ezután jöhet a mindent bezabálok, mert a mai napnak már úgyis mindegy..Próbáljatok egészségesen élni, de ne büntessétek magatokat, ha nem tudtok megfelelni az adott nap.Ha véletlen lecsúszik egy péksüti reggelire, akkor köss kompromisszumot magaddal, ebédre és vacsira válassz valami könnyűt, másnap pedig folytasd.Ha pedig mégis úszna az egész nap, akkor reggel kezd újra.De ne kudarcként éld meg.Fogadd el, hogy ember vagy, és ez a problémád.Napokig bírtad, most elgyengültél, na bumm.Holnaptól vissza a jó űtra, és ennyi.NEM SZABAD MEGBÜNTETNI MAGAD!Mert szép lassan te neveled magadba, hogy az éhezés a büntetés a nagy és finom falás után.Nem.A falás egy hiba volt.Nem bűn, nem kell utána koplalással jóvátenni.Hanem hiba, és kijavítani kell.Például megvárni, hogy éhes legyél, és akkor enni legközelebb.Így tudod, hogy feldolgoztad, elhasználtad, még ha több is volt, mint amire szükséged lett volna.Ne legyél szigorú magaddal szemben.És ha jó heted volt, jutalmazd meg magad.Vegyél ruhát-eleinte csak felsőruházatot, hogy ne borítsd ki magad:-), vagy fodrász, vagy mozi, mindegy..Aztán ha mennek a dolgok, jöhetnek a nacik.Jó érzés nadrágokba beleférni.Ne minden héten, mondjuk minden fizuból.A látványos változások dokumentálására:-)Sok praktika van, ami

segíthet, csak tartsunk ki.Együtt sokkal könnyebb.8 év jó és rossz tapasztalatai legalább arra legyenek jók, hogy másoknak segítsek...

szia!

Az okokat én is tudom,erre magamtól is rájöttem ,ezek szerint felesleges a doki..akkor maradtok ti,remélem nem hal ki a topic!!én meg is tudom fogalmazni,miért eszem csak fura,hogy régebben is voltak gondok és nem ettem igy..

Ne is költs magánorvosra.Pszichológiai szempontból közelíti dolgot, mert ugye fizikailag nem indokolt.Én voltam.Nekem nem segített.Írat veled egy étkezési naplót és egy simát, amiben leírod, mikor, milyen hangulatban voltál, mi történt veled, és ez milyen hatással volt a lelkivilágodra, majd összenézi a kettőt, és következtetéseket von le.Megállapítja, hogy érzelmi evő vagy, kiegyensúlyozatlan, és elkezditek keresni, hogy mi vezetett ahhoz, hogy az evésbe folytod az érzelmeidet, a dühödet és a boldogságodat is.Keresgéltek szabadidős programok között, amik leköthetnek, hogy ne egyél unalmadban, stb., stb., stb...Nekem nem segített.Max. kevesebb pénzed jut kajára:-D

Az tud segíteni, ha olyanokkal beszélsz, akik már benne vannak, akik átélték, és akiknek saját módszereik vannak.Merthát ülj le egy csinos doktornővel, vagy egy férfi orvossal vagy épp egy idősebb hölggyel( akinek a generációs különbség miatt eleve felfoghatatlan, amiről beszélsz, hiába vizsgázott a továbbképzésen evészavarokból jelesre) szembe, és beszélj róla, hogy meg tudsz enni 10-15 ezer kcal-t is egy nap, és miután megetted, legszívesebben öngyilkos lennél..Ahham...AKKOR MINEK ETTED MEG?!?!Ez ül ki az arcára..Ezekután engedd el magad, és beszélgessetek.Nem fasza...:-/

nagyon igaz amit irtál..azt hiszem én is akkor rontottam el,amikor 12 kiló fogyás után tovább akartam..70 alá lemenni..aztán rájöttem soha nem voltam 70 alatt ez a "normális"súlyom akárhogy erőlködök..azóta falok,aztán diétázom..körforgás..és nem látom a végét.orvosra lenne szükségem de nem tudom hogyan induljak el.Magánra nincsen pénzem..nem tudom mi lesz..

éjszakai evés:nálam szerencsére iylen nincsen..legalább az nincsen..

sziasztok.Én éjszakai evő vagyok, és pont ma találtam egy videot amitől nagyoon megijedtem:(

van olyan aki éjszaka is eszik?

Szia kedves:-)!

Régóta nem vettem aktívan részt a "saját" fórumom ápolgatásában, de hatalmas hatást gyakorolt rám, amit olvastam Tőled.Mintha szóról-szóra az én történetemet olvastam volna, szembesültem tizenéves önmagam csatáival.Először is tudatosuljon benned, hogy belátható időn belül-szerintem soha, de ez kemény ítélet- nem leszel olyan, mint mások.Nem vagy olyan.Valamit magadra erőszakoltál, lefogytál, sikerült egyszer, de nagy valószínűséggel többé nem fog.Le fogsz fogyni, de nem negyvenegynehány kilóra, hanem a normális súlyodra.Ott meg kell állnod, mert ha tovább erőszakoskodsz, a saját agyad fog blokkolni, és nem enged tovább, SŐT!A testednek minden egyes sejtje emlékszik arra, mikor te "boldog" voltál.Ő nem volt az, hiszen éhezett.Hidd el, ez így van.A biológiát nem érdekli a divat, nem olvas magazinokat.Az érdekli, hogy minden meglegyen ahhoz, hogy élj.SE TÖBB, SE KEVESEBB.Lassan fel kell nőnöd neked is, és elérhető, valóságos célt kitűzni, amit tartani tudsz akár egész hátralevő életedben.Mert a tizenéves kor elmúlik, és jön a rohanó élet, ami elég nehéz lesz, ha Neked az evés uralja az életed..

Bármeddig eljutsz, nem lesz soha könnyű.Lehet, kövezés áldozata leszek, de én lassan 10 éve ezzel küzdök(anorexia, bulémia, kényszerevés és megint, és megint elölről..), és most 28 hetes kismamaként is gyakran szenvedek emiatt.A tudom, hogy ökörség, de nem tudok mást tenni, nehéz.VISZONT!Nem szabad elkeseredni.Szükséged van valakire, akivel beszélhetsz.NEM SZÉPÍTVE a dolgokat, hanem úgy, aogy vannak.Nem szabad hazudnod sem másnak, de főleg nem magadnak.Szar helyzetben vagy, és jó, hogy ezt bevallottad, DE!

Valakiben meg kell bíznod, mivel NEM MINDIG TUDSZ magadra vigyázni, néha kell a megerősítés, támogatás, lebeszélés, vagy éppen az igazi, kemény KRITIKA.Ez a személy bárki lehet.Valaki, aki közel áll hozzád, vagy akár egy "ismeretlen" mondjuk innen.Csak beszélj, dühöngj, sírj őszintén, mert minden magadbafojtott érzelem a gyomrodba fog menni...Mocskos nehéz, de szomorú tény, hogy én nem ismerek olyat, aki ezt az egész mizériát "kinőtte", ergo szerintem-ismétlem saját tapasztalataim és ismereteim alapján-nem fog soha teljesen elmúlni, de meg lehet tanulni kordában tartani, és együtt élni vele.Nem úgy, mint egy "normális" ember, hanem MAGADHOZ MÉRTEN normálisan.Ha van kérdésed, válaszolok, őszintén, ha tudok valamiben segíteni, megpróbálom.De nyiss valamerre, mert én nagyon megjártam a csendes őrlődést.Káros szenvedélyekbe menekültem, csakis azért, hogy ne az ételre figyeljek.Barátságokat, kapcsolatokat, családi kötelékeket ziláltam szét, mert nem értettek meg.DE HOGYAN IS ÉRTETTEK VOLNA, HA SENKINEK NEM MONDTAM SOHA SEMMIT???

Ne hagyd magad csajszi, rossz vége lesz..

ez sajnos(?) fejben dol el. nem kenyszerit senki hogy pakolja a fejedbe...

egy lehetseges (kerulo) modszer hogy nem tartasz otthon semmit, hogy ne legyen mit enni ha megis radjon a roham. persze az mas kerdes ha valaki ennek ellenere lemegy a boltba es megveszi amit kivan, nem bir ellenallni...

sziasztok,

A kajálás ismerős..csak én soha nem volta sovány,anorexiás.Ez a dolog velem is úgy kezdődött hogy diéta..és nem tudom abbahagyni..pár nap diéta,utána zaba..

ma pl.otthon reggeliztem de útközben nem tudtam megállni hogy ne vegyek egy sajtos rudat..és elindult a lavina..vettem még 3 csokit a délután folyamáig,itthon is ettem..jó lenne ha valaki megmondaná tényleg hogyan kell ebből kimászni....

Sziasztok!

Én egy tinédzser lány vagyok és sajnos evészavarokkal kűzdök. Tavaly az anorexiához közel álltam, alig ettem, 47 kg voltam.Jól éreztem magam a bőrömben!

Tavasszal elkezdtem hízni.Először hízta 2-3 kilót, már az is zavart, úgyhogy próbáltam visszavenni az evésből.De még akkor is keveset ettem, kevesebbet mint a korom szerint kellett volna.Teltek a hónapok, híztam és híztam. Próbáltam fogyókúrázni, igazából midnig "fogyókúráztam" de valahogy midnig bmegszegtem. A családom előtt tartottam, és amikor egyeüdl voltam ettem és ettem, amit találtam. Legtöbbször nem is voltam éhes csak ettem. Lassan ez evésre épült az életem,a gondolkodásom. Voltak napok amikor jól bírtam, és alig ettem emgint és olyan oltam mint régen, akkor nagyon boldog voltam, azthittem végre megint sikerül lefogynom.Hát tévedtem, most ittvagyok 15 kilóval több.8 hónap, 15 kiló, és közben folyamatos "diéta". Hogy őszinte legyek szenvedek.Azt kívánom bárcsak lehetnék normális ember, akinek az étel csak egy dolog, nem minden. A súlyomra épül a kedvem, a hangulatom.Amikor kicsit sikeról fogyni akkor jobb kedvem van, de aztán valami minndig visszahúz és megint dagadtnak érzem magam. Amikor dagadtnak érzem magam, akkor csak eszek, tudom hogy nem kéne, nagyon jól tudom hogy mit kéne ennem, és mit nem, de mindent elrontok. Mostanában egész jól voltam, volt egy pár hét amikor nem zabáltam, nem azt mondom hogy nem ettem dugiban, de nem zabáltam mindent a mit láttam.Őszintén szólva jobban is éreztem magam, de aztán pár napja megint előjött. Megint zabálok, és most kegyetlen rosszul érzem magam. Gyötör a bűntudat, a reménytelenség és szomorúság. Gyenge vagyok, nem merem elmondani senkinek, nem merek segítséget kérni, ha azt tenném szégyenkeznék.

Hogy tudnék ezen túllépni, hogy tudnék egészségesen enni, normális életet élni, mint a legtöbb tini ? Kérem valaki segítsen, nem bírom így sokáig.. borzasztó.. :/

Szia!

Nagyon sajnálom..nem tudom ebből hogyan lehetne kimászni jó lenne ha megmondaná már valaki..

sziazszok,

ismerem ezt a bekattanás érzést...most nálam egy hete nem volt nagy zabálás .jó megettem ma egy édességet,banánt de más veszélyes dolgot nem.

ma vettem xilitet,kíváncsi vagyok milyen az íze..

Két pontosítás:

a szombati összejövetel pontos címe Budapest IX. Tűzoltó utca 23. szám Nem a lakóház bejáratánál lehet bejutni, hanem a kaputól jobbra az utcáról, van ez az Irisz klub.

A hétfői (angol nyelvű magyar fordítással)

Teréz körút 34, 1066 Budapest Coffee Heaven kávézóban 1/2 7 kor

Hét magyarul csak papíron van angolul itt: [link]

[link]

ha behelyettesíted a túlevés szót (alkohol stb helyett) akkor megkapod a szöveget.