Kényszerevés (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Henya őszinte leírása rám is jellemző. Én este egy falat kenyértől eljutok 5 perc alatt 5 zsemle, vagy fél kiló kenyér megevéséig, állva lopva gyorsan, ki sem élvezve az egészet. Aztán a bűntudat, hogy mindez hol van a reggeli fogadkozástól.... elég önbizalom romboló. Ugyan ezt el tudom játszani 1 kocka csoki után több tábla, vagy egy tálca sütemény megevésével. Vagyis nálam csak az megy hogy ezekből 1 morzsa sem!!!

Két éve vettem egy könyvet amit idén harmadszorra elolvasva rájöttem, hogy Kényszeres evő vagyok én is. Mivel a könyv az OA (Névtelen Túlevők) csoportját ajánlja több helyen, kis kerülővel, de találtam egy kicsiny de lelkes csoportot Budapesten.

Nincs tanács, nincs közös diéta, az nem a csoport dolga, de van megosztás, szégyellt "titkos" dolgok kimondása (ne nem olyan amiért börtön jár, de olyan amit más normális evő nem tesz az ételért), mely mint mint mázsás súly gördül le az emberről, ja és van csendes támogató bírálat nélküli figyelem.

Irodalom angol nyelven rengeteg van, magyarul alig, de bővül, és hasonló témába vágó könyv is megjelent.

Nincs tagdíj, a részvételi díj minimális, így nehogy félre értsétek a jelentkezésemet, csak arra szolgált, hogy tudjatok egy lehetőségről.

Szia Henya!

Engem érdekelne, hogy mit tudsz mondani...

Én ugyan nem tudom, h. valóban evéskényszerem van-e (mármint orvosi értelemben), vagy csak nagyon nincsen akaraterőm, de tény, hogy tavaly sikerült 18 kg-ot fogynom egészségesebb étkezéssel és mozgással, azonban mostanra sajnos visszatértem a rossz evési szokásaimhoz és bárhogyan próbálkozom, egyszerűen nem találok vissza az egészséges életmódhoz, mert mindig jön a kisördög és akkor ennem kell vmi "bűnös dolgot", az étkezések alkalmával is csak azon tűnődöm, hogy mit ehetnék még, szinte pánikba esek, ha nem ehetek még és mégvalamit...:(((

Ez szörnyű!:(

Ha még jársz erre, keress meg, sok dolgot meg tudnék osztani veled..

Nehéz kimászni,de nem lehetetlen.

sziasztok!

21 éves vagyok és a napokban realizáltam, hogy kényszeres evési betegségem van...már több éve:S

Jelenleg Angliában élek családtól és barátoktól távol, így sajnos tudom, hogy egyedül kell szembenéznen ezzel a betegséggel.

Kérlek segítsetek, bármilyen jó tanácsot szívesen fogadok!

Szia!

Kb. ugyanezekkel küzdök, amit leírtál... Nekem úgy sikerült összekapnom magam, h. gyakorlatilag besokalltam, elegem volt, h. gyak. elvesztettem a "régi" életem.

Nem tudom, itt hogy viszonyultok hozzá, nekem Norbi : Utolsó titok könyve adta meg a lökést. Nem bírom a pasit, azóta se, de könyvbe kőkeményen az arcomba vágta a problémáim, amit előtte senki sem tett meg.

Összeírtam, mit veszítettem a kajarohamokkal, hízással. Hosszú volt a lista. :S A "mit nyertem" részbe csak a kilókat tudtam felírni. :(

Most küzdök, a kényszerevéssel, a kilókkal. De vhogy átkattant az agyam, és érzem, h. most menni fog. Ja,és semmi nasi nincs már itthon,csak gyümölcs. Így ha nekiindulnék, akkor sem találok semmi gonosz dolgot a szekrényben. :)

Szedd össze magad, nehéz lesz változtatni, de nem lehetetlen!

te fiatalodsz? 1 honapja mar 18 voltal...

amugy meg ha van akaraterod akkor mi a problem? nem kene annyit enni es meg van oldva.

sziasztok

énis kényszerevő vagyok:(és mit ne mondjak tönkretett...17éves vagyok orvosnak tanulok DE idegroncs kajaimádó létemre elveszitettema a barátaim a szerelmem és gyakorlatilag az életem...akaraterönek nem vagyok híján de ez vhogy nem megy:(ha vkinek bármi tippe van h mit lehetne tennia kajaimádat ellen lécci irjon:(ki akarok lépni az ördögi körböl:(végleg

ezt találtam

Dr. Doreen Virtue terápiás tapasztalatai és kutatásai során arra az eredményre jutott, hogy feldolgozatlan negatív érzelmek, mint a félelem, harag, feszültség és szégyen, kontrollálatlan evési kényszert válthatnak ki, ezáltal túlsúlyhoz és az ebből fakadó újabb negatív érzelmek ördögi köréhez vezetnek.

E könyv elsődleges célkitűzése az érzelmi éhség csökkentése azáltal, hogy a múltbéli fájdalmas élményeket és mögöttük rejlő érzelmeket feltárjuk, elemezzük, elengedjük és megbocsátássá, elfogadássá és önbizalommá transzformáljuk. Miután ezt megvalósítottuk, felesleges kilóink nyújtotta „védelemre" sem lesz többé szükségünk, ezért természetes módon olvadnak le rólunk!

sziasztok!Kényszeres evő vagyok és szeretnék segítséget kérni, vagy levelezni vkivel, akinek hasonló problémája van. Evek óta kűzdök ezzel, Fogyás -hízás, rengeteget eszem. általában este-éjjel indulok be, előfordul hogy zugban, néha meg is hánytatom magam, de ez nem rendszeres, mert útálom.

két éve találtam egy könyvet (miért nem tudom abbahagyni az evést a cme)amiben sok mindent olvastam erről a betegségről. 8 hónapig tartottam a könyv által javasolt étkezést, és szépen elmúltak a falási rohamok lefogytam és jól éreztem magam, Aztán terhes lettem, és nem tudtam tartani az étrendet, pedig a cukrot , lisztet kiiktattam, mégis szép lassan visszacsúsztam. Jelenleg ott tartok hogy óriási pusztításokat végzek a pékségekben, a kisboltunkban meg mindíg azt mondom vendégeink vannak, mert szégyenlem mennyi kaját veszek. Úgy tudom hogy ez egy fizikai, lelki, érzelmi betegség, és hogy sok más országban műlödik az Overaters Anonymus, azaza Névtelen túlevők önsegítő csoportja, ami több millió kényszeres evőnek segített megszabadulni ettől az őrülettől. Pécsett elindítottam egy ilyet, rengteg fordított anyagom van, angol még több. Én ebben hiszek, de egyedül nem megy.

sziasztok!Kényszeres evő vagyok és szeretnék segítséget kérni,vagy levelezni vkivel,akinek hasonló problémája van.Evek óta kűzdök ezzel,Fogyás -hízás,rengeteget eszem.általában este-éjjel indulok be,előfordul hogy zugban,néha meg is hánytatom magam,de ez nem rendszeres,mert útálom.

két éve találtam egy könyvet (miért nem tudom abbahagyni az evést a cme)amiben sok mindent olvastam erről a betegségről. 8 hónapig tartottam a könyv által javasolt étkezést,és szépen elmúltak a falási rohamok lefogytam és jól éreztem magam, Aztán terhes lettem,és nem tudtam tartani az étrendet,pedig a cukrot ,lisztet kiiktattam,mégis szép lassan visszacsúsztam. Jelenleg ott tartok hogy óriási pusztításokat végzek a pékségekben,a kisboltunkban meg mindíg azt mondom vendégeink vannak,mert szégyenlem mennyi kaját veszek.Úgy tudom hogy ez egy fizikai,lelki,érzelmi betegség,és hogy sok más országban műlödik az Overaters Anonymus,azaza Névtelen túlevők önsegítő csoportja,ami több millió kényszeres evőnek segített megszabadulni ettől az őrülettől.Pécsett elindítottam egy ilyet,rengteg fordított anyagom van,angol még több.Én ebben hiszek,de egyedül nem megy.

Sziasztok! Úgy látom,mindnki jól van,és kigyógyult a kényszerevésből,azért nem írtok ide!!!!! :)

Én már 2 hete nagyon jól vagyok!!Nem volt 1 "rohamom" sem. Kevesebbet,mértékkel eszem,és sokat mozgok így szépen mennek le a kg is!

Kíváncsi lennék ki,hogy halad!

Kitartás,VAN KIÚT!!!!

Biztos menni fog.

Hát nem tudom, én se mostanában találkoztam vele, azért talán valahol sikerül megkapni.

Szuper, hogy most jobban vagy. Csak így tovább. Annakidején nekem is hasonlóan alakult a dolog: édes-sós-édes :)

Én most már nagyon élvezem az ünnepeket, mert tudom, hogy akármi ott lehet, nem vetem el a sulykot. Már pénteken sütöttem mézeskalácsot, nagyon finom is lett, de összesen kb. 8 darabot ettem meg eddig. Ma meg pogácsát csináltunk, az is csak les a tálcáról. Azt kell mondjam, még annyira sincs étvágyam, mint máskor.

Újabban egyébként azt vettem észre, hogy nálam már szinte visszájára fordult a dolog, ha valami bajom van, nemhogy zabálnék, hanem ellenkezőleg: elmegy teljesen az étvágyam.

Bízom benne,bár most egész jól állok. Három napja nem ettem csokit,sőt nem is kívánom,(azelött napi 1 tábla NAGY!!!! Milka és sok kis társa,ilyen,olyan csoki lecsúszott,főétkezések után...ez már tényleg beteges,de mikor már azt éreztem h nem bírom,kipukkadok na akkor ettem még egy kis sósat,aztán ismét jöhetett a csoki,borzasztó!!! És ez egész nap,megállás nélkül így ment. Nem is tudom mikor voltam utoljára éhes.Már azt sem tudom milyen érzés éhesnek lenni. Egyfolyátban megállás nélkül ettem,reggeltől,lefekvésig,ha kellett ha nem.Nem volt mérték,és nem volt határ.Csoda h híztam 8 kgt??!!!) elmaradnak a zabálás rohamaim.Eszek mikor éhes vagyok,addig míg érzem h tele vagyok,utána stop.Mostanában elkezdtem futni járni,ami nagyon jól esik. Januártól pedig elkezdek fittnesezni.

Ti hogy álltok így Karácsonykor? Nekem ez az időszak a "mumus"!Pont egy éve,Karácsonykor kezdődött Nálam ez az egész.

De az okát még mindíg nem tudom,vagyis van egy pár dolog ami miatt kialakulhatott,de még nem tudom pontosan.

Van kiút: az ok kiderítése, a befelé figyelés.

Lehet, hogy most még el se tudod képzelni, -annakidején én se tudtam- de el fog jönni az idő, amikor már eszedbe se fog jutni a mérleg, se a kalóriatáblázat, és nem esel kétségbe attól, hogy megettél egy szelet, -vagy akár egy egész tábla- csokit. Azt fogsz enni, amit kívánsz, akkor amikor éhes vagy, és nem kell félned tőle, hogy hízni fogsz. Mert nem fogsz. Mert pontosan tudni fogod, hogy mikor éhes a gyomrod, és mikor próbál a lelked üzenni rajta keresztül. És tele lehet az egész konyha a kedvenc kajáiddal, te nyugodt maradsz, és megbízol magadban, mert tudod, hogy csak akkor eszel, ha éhes vagy, ha pedig valami más problémád van, azt megoldod.

Olvasd el a könyvet, amit ajánlottam!

Hát ehhez hasonló könyveket olvastam én is, de szerintem ez egy nagy baromság, már bocs... A kényszeres evés 99%-ban érzelmi túlevés, nem pedig allergia. Nem véletlenül mondják a kínaiak, hogy az érzéseink a gyomrunkban laknak.

Én éppenhogy bíztattalak titeket, azzal hogy leírtam, nekem sikerült kilábalni belőle, és azt is elmondtam hogyan.

Azért mert nem bólogatok az elhatározásodhoz, azért nem kell megsértődni. Attól én még jót akarok. Azért nem teszem, mert ahogy a legtöbb kényszerevő és túlsúlyos ember, én is vagy százszor elhatároztam, hogy majd mindennap mozgok, meg hogy odafigyelek mit eszem... Csakhogy ez önmagában nem biztos, hogy beválik, -legalábbis hosszútávon- sőt ha így lenne, mindenki sovány lenne. De még ha sikerül is, utána újra jön a zabálás és hízás. Az akaraterő nagyon becsülendő dolog, nekem is nagy volt, legalább 5x felszedtem meg lefogytam 10-20 kilókat. Szóval az akaraterő sajnos nem lesz elég.

"Teljesen mindegy, hogy mitől alakult ki" - erre akarlak ráébreszteni, hahóóó hogy egyáltalán nem mindegy!!! Ahol a probléma gyökere, ott a megoldás is. Csak gondolj úgy a kényszeres evésre, mintha betegség volna, akkor rögtön egyértelmű, hogy a drasztikus diéta+testedzés csak "tüneti" kezelés, ami hosszútávon nem oldja meg a gondot. Olyan, mint vakbélgyulladásra fájdalomcsillapítót szedni. Az okot kell megtalálni és orvosolni.

Remélem, hogy van belőle kiút. :-))) Én akkor tudok sikeresebben odafigyelni arra, hogy mennyit eszek, ha naponta mérem magam, vagy naponta többször. :-))) Tudom, mindenütt azt írják, hogy ritkán kell mérlegre állni, én rájöttem, nekem pont az segít, ha minél gyakrabban.

Olvastam egy könyvet: Miért nem tudom abbahagyni az evést? címmel. Érdekes, bár nem vagyok benne biztos, hogy az én esetemre megfelelő lenne. Azt írja, hogy úgy kell elképzelni ezt a dolgot, mint valamiféle allergiát, különösen például a cukorra, ami a túlevést kiváltja.