Kedvenc idézetek (beszélgetés)
A szeretet az ego halála, ezért félsz tőle. Az ego retteg attól, hogy megszeressen valakit. Színlelheti ugyan, de valójában nem szerethet meg senkit. Csupán egy bizonyos pontig képes eljutni; azon túl már félni kezd. És akkor meghátrál, visszavonul. Mindenki tudja ezt, aki valaha is volt már szerelmes.
Osho
Megélni a túlélést,
túlélni a megélést!
A lángot és parazsat, melyet az isteni végzet gyújtott és szított az emberi szívben, emberi kézzel és ügyességgel nem lehet eloltani.
Márai Sándor
Az mindig sürgős, hogy boldogok legyünk (...), mert amikor valaki már sokat szenvedett, nagyon nehezen hisz a boldogságban.
Alexandre Dumas
Tudni akartam ki is vagy valójában
angyali arc, álmok hálójában
szőtt gondolatok furcsa keverék
nyikorogta szemtelen kép,
reméltem létező vagy világom
valamely álom-ébrenlét határon
testesülő végzete...
Lassuló lélegzetem
ringat mesék csodái közé - feledni.
Szavaid közé süllyedek fürödni
hátamra térdeplő fájdalom béklyóz
marasztaló varázsigéi csitított
kiáltásom verik vissza...
Maradnék, hallani ahogy sóhaj
szakad fel kiszáradt ajkaid közül
homályosult képzelet űz
felülmúlni minden éber gondolatot.
Válaszokat vártam, lerótt
kegyelet mögött rejtőző illetődött
visszanyelt mondatokat. Igeidőkön
felülemelkedett párszavas mondat
elég lett volna
elaltatni féltékeny csírából
szökő vágyaim kanyargó
indáit. Valami elromlott.
Redőnyök párhuzamosai mögül
kitekint a sötét, a nyári nap elül
a cseresznyefa lombjában -
szótlanul olvasom utolsó soraid.
Kapkodás, elvakult düh a szó mind
hiába kérlel
hiába térdepel
józanságom tenyered alól...
Hát üss... megvárlak, álmomban... valahol.
Valami elromlott- Brada Ágnes
Az a baj a tündérmesékkel, hogy a lányoknak csalódást okoznak. A valóságban a herceg a rossz királylánnyal megy el.
A pletykafészek c. film
Nincs az az ember, aki képes volna hazudni, vagy eltitkolni az érzéseit úgy, hogy közben a másik szemébe néz. És nincs az a nő, aki ne tudna olvasni egy szerelmes férfi szemében. Még akkor is, ha ez a szerelem lehetetlennek tűnik, és a legrosszabb helyen, a legrosszabb időben tör a felszínre.
Paulo Coelho
"Platón szerint a teremtés kezdetekor az ember nem olyan volt, mint ma. Nem léteztek férfiak és nők, csak egy féle lény létezett: alacsony volt, egy teste volt és egy nyaka, de a fején két arc volt, az egyik előre nézett, a másik meg hátra. Mintha két teremtményt összeragasztottak volna a hátuknál fogva. Ennek a lénynek két neme volt, négy lába és négy karja. De a görög istenek féltékenyek voltak, mert látták, hogy egy négykarú lény sokkal többet tud dolgozni, hogy a két arc mindig mindent lát, ezért nem lehet rajtaütni, a négy láb pedig sokáig tud gyalogolni, vagy egyszerűen talpon maradni. És ami a legveszélyesebb: egy ilyen kétnemű lénynek nincs szüksége másra hogy szaporodni tudjon. Akkor azt mondta Zeusz, az Olümposz legnagyobb ura: "Tudom, mit lehetni csinálni ezekkel a halandókkal, hogy ne legyenek olyan erősek." És egy villámmal kettéhasította őket, megteremtvén ezzel a férfit és a nőt. Ez jelentősen megnövelte a Föld népességét, de ezzel egyidejűleg nagyon meg is gyöngítette a lakóit. Mert most mindenkinek újra meg kellett keresnie az elveszített másik felét, hogy átölelhessék egymást, és ebben az ölelésben visszanyerhessék régi erejüket, hogy ellen tudjanak állni a támadásnak, hogy újra bírják a hosszú menetelést és a fárasztó munkát."
[Coelho-Tizenegy perc -részlet-]
Minden külső vagy belső sötétségben, fenyegető viharban és végveszélyben a legkisebb fénypont is irányjelző, életmentő világítótoronnyá növekszik.
(Szepes Mária)
Ha valaki úgy akarna villanyt gyújtani, hogy a kapcsoló megcsavarása helyett imádkozna a villanykörtéhez, az emberek joggal kinevetnék. Pedig a sorserőkkel szemben megnyilvánuló tehetetlen passzivitás, lejtőn való sodródás ugyanennek az értelmetlen magatartásnak felel meg a mágia területén. A mágia pontosan azokat az aktív szerelési eljárásokat és pozitúrákat tartalmazza ugyanis, amelyekkel valóban fényt lehet teremteni sötétség helyett!
(Szepes Mária)
Aki csodákban él, mindent elér.
Realista. Nem lohol árnyakért.
Odatart, ahol örök a Fény.
Szepes Mária
Gyerekkoromban magányosnak éreztem magam, és az vagyok ma is még, mert olyasmiket tudok és vagyok kénytelen jelezni, amikről mások láthatóan nem tudnak és többnyire nem is akarnak tudni.
A magányosság nem úgy jön létre, hogy senki nincs körülöttünk, hanem sokkal inkább azáltal, hogy senkivel nem lehet megbeszélni olyan dolgokat, amelyeket fontosnak érzünk, vagy hogy az ember érvényesnek tekint olyan gondolatokat, amelyeket a többiek valószínűtlennek tartanak.
Aki többet tud másoknál, elmagányosodik.
De a magányosság nem szükségképpen ellentéte a közösségnek, tudniillik senki nem érzi jobban a közösséget, mint a magányos ember, és a közösség is csak ott virágzik, ahol külön-külön senki sem felejtette el a maga sajátszerűségét, és nem azonosul a többiekkel.
(Carl Gustav Jung)
Sokszor gondoltam rá, hogy feladom, amikor úgy éreztem, Isten már nem figyel rám, sokszor kellett irányt váltanom, máskor pedig le is tértem az utamról. De mindennek ellenére visszatértem és továbbmentem, mert meg voltam győződve arról, hogy nem élhetem másképp az életem. Megtanultam, hogy mely hidakon kell átkelnem és mely hidakat kell fölégetnem.
Paulo Coelho
"A nő földi szerepe: megváltani a férfit a szerelem által. Örök őrzője a lélek legtisztább és legmagasabb értékeinek, s arra hivatott, hogy belülről legyőzze a luciferi tényezőt, mely szellemében tanyázik."
(Peter Wust
" Boldogságunk kilenc tized része kizárólag egészségünkön nyugszik. Ha egészség van, az minden élvezet forrásává válik, de ha nincs, az egyéb javak, a szubjektív értékek sem boldogítanak, mert a szellem, a hangulat, a temperamentum szárnyalását is lecsökkenti, elnyomorítja a betegség. "
( Schopenhauer )
" Mi a vers?
A vers az, amit olvasni és mondani kell.
A vers a lélek zenéje.
A vers a Föld útja a Nap körül.
Költők azért vannak, hogy leírják, ami mélyen bennünk van, de nem tudjuk kimondani.
Miután leírták, onnan már azé, aki olvassa. Önálló életre kel.
A rezdülések és a finom árnyalatoké a feladat, hogy megsejtesse velünk a szavakon túli lényeget.
Hogy mitől vers a vers?
Attól az erőtől, ami létrehozza.
És hogy mi ez az erő, arról már én nem tudok írni.
Bár csak tudnék ! "
"Jó ember"
-A jóember az, aki egyszerű, aki emberséges, A jó ember még a gondolataiban is jót akar. Magának is, másnak is. A "jó ember" nem tudja magáról, hogy jó.
"Mindenki hisz abban a kedves mesében, hogy él valahol egy jó tündér, aki kitartóan figyel bennünket, s egyszer majd eljön. Lefekszünk könnyes szemmel, keserűséggel a szívünkben, és amikor felébredünk másnap reggel, ott ül az ágyunk szélén, és minden jóra fordul. Ma is hiszek a mesében, várom a tündér érkezését. Sok a dolga, ....egyszer majd sorra kerülök.
Mert biztosan létezik, mert lennie kell valahol a nagy-nagy sötétségben, egy icipici fénynek, amelyet jóságnak neveznek .Reménynek.
Vagy csak mi találtuk ki az egészet, hogy könnyebb legyen elviselni a sok megpróbáltatást? Angyalokat festünk magunknak színes ceruzákkal?"
" Az igazi angyalt a kedélyéről lehet megismerni. Lényéből szüntelenül árad valami megmagyarázhatatlan derű.
Olyan lelkiállapot, melyet az ember csak akkor él át néhány pillanatig, amikor felragyog a nap."
"Van egy személyes történeted, amit be kell teljesítened, és kész. Nem számít, hogy a többiek támogatnak, bírálnak, átnéznek rajtad vagy elviselnek: azért csinálod, amit csinálsz, mert ez a sorsod ezen a földön, ez minden örömöd forrása."
(Paulo Coelho)
"Álmainkért küzdeni kell, a cél eléréséhez összpontosítanunk kell, erőfeszítéseket kell tennünk. Ám arról se feledkezzünk meg, hogy az élet apró örömök szövete. Amit azért kaptunk, hogy bátorítsanak."
(Paulo Coelho)