Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Ha szeretsz valakit, adj neki szárnyakat, hogy repülhessen, gyökereket, hogy visszatérjen, és okot, hogy maradjon."
Ismeretlen
Mit szólnál egy öleléshez,
jól esne az te neked?
Bele lenne csomagolva
barátság és szeretet.
Az ölelés azért csodás:
szívünk, lelkünk benne van.
Nem is értem, miért félnek
kipróbálni annyian? (Aranyosi Ervin)
Én normális vagyok,megmondták a hangok.
Vagy ők tévednek,vagy szimplán nagyothallok.!
Kevés vagy Ádám!
Nálam van az alma.
Mit ér a kígyód,(ha)nulla a hatalma.!
Csúnya vonás a férfiakban:Szégyellik a szívüket.Ez hiúság,ez hamis dolog.
Jobb lenne ha az eszüket szégyellnék néha,az gyakrabban hibázik.!
A percek az idő... morzsái.
Az örömet hordozzák.
Vegyétek és egyétek.
Örömmel csak így élhettek.
M.I.
Titok vagy.
Titok minden ember,titok vagy magad is.
A titkaid,ártatlanok és vétkesek.
Titkod a tiéd.
Te magad vagy a titok.
Mácz I.
Hányszor de hányszor elkerülted az egyszerű szerény virágot,ha az útszélén-észrevétlen-szeretni-nem pompázni vágyott.
S kergetted vad rajongó vággyal a büszke elérhetetlen rózsát,míg balga vágyad színes álmod hideg közönnyel szerte szórták.
Csak akkor szólt szívedben újra valami kínzó lelki vád:
Mikor a megvetett virág más keblein virulva,szánó mosollyal néz le rád!!
Azt hiszem én olyan vagyok mint egy magányos farkas.
Nem azt mondom egyáltalán nem szeretem az embereket,de-az igazat megvallva-csak akkor kedvelem őket,ha lehetőségem van mélyen a szívükbe és fejükbe látni.
Hiányzik az a hülye
fejed igen ez a csapdád
amibe úgy tűnik totál beleestem:
hogy a te arcodat látom
mindegyik felesben.
Szalóczi Dániel
Na most elárulok valami szupertitkosat:
én tépkedés előtt mindig megszámolom
a virágszirmokat
hogy tudjam hogy melyik szóval kell kezdeni
mert én még játékiból sem akarlak elveszíteni...
Kenyérhéj vagy,mit éhes vándor szorít a zsebben,
Kevés is,íze-veszett-de nélkülözhetetlen.!
Látod az emberi arcokat.
Az arcok mosolyát,sírását,az ajkak rándulását zokogásban,kacagásban.
Látod az arcok történetét és olvasod vallomásukat.
Szemeddel nézel a másik szemébe.
Szemek összevillanása,egymásba merülő tengerek,és az egyik a tied!
A szemed mélyebb,mint egy tó,
rejtélyesebb,mint egy tengerszem,
fénylőbb a csillagoknál,s
értéke több a színes drágakőnél.
Végtelenre nyíló ablak.
Szeresd.Tartsd nyitva.
Az öröm percenként belép rajta.
Mácz István
Én én vagyok.
Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.
Én rendelkezem mindenemmel –
a testemmel és annak minden mozdulatával;
az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;
a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;
az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;
a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;
a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;
minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.
Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.
Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.
Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.
Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.
Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.
Én én vagyok, és így vagyok jó.
(Virginia Satir)
"Van a boldogság…
Ami nincs. Ami önmagában nem létezik. Önmagadban nem létezik. A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra.
Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle.
És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges.
Vele."
Csitáry-Hock Tamás/
Ha visszanézek most a múltra,
Álomnak tetszik az egész.
Hisz` ily bolondot nem művelhet
Soha a józan emberész.
És mégis, sokszor úgy óhajtom:
Legyen ily álom életem.
Kacagjon rajta minden ember,
Csak engem boldoggá tegyen!
Reviczky Gyula
"Szükség van egy új Lélekvadászra. Elvállalod?
– Igen – feleli a lány.
– Milyen szeretnél lenni?
– Meleg, mint a nyári napsütés, és lágy, mint a balzsamos szellő. Az új Lélekvadász elmosolyodik és rám kacsint:
– Találkozunk még. Minden életed végén velem leszel."
„Megkívántam?
Lehetséges.
Ha a vágy kölcsönös és szabad embereké: érdemes egy kicsit utánanézni. Mi van ott? Húsod éhes húsára? Nem tragédia, sőt. Ámbár a nő olyan, mint egy szépségesen egyedi módon becsomagolt díszdoboz. Királyfi számára tervezték. Ki lehet bontani, az kétségtelen, utána vissza is lehet csomagolni, és utólag szinte észrevehetetlen, hogy már egyszer (hiába) ki lett bontva a cucc, de hát a sok bontogatás közben ugyebár – kinek mennyi a sok, az persze ízlés kérdése -, a díszdoboz, pontosabban a tartalma, bármilyen ügyesen is csomagolják vissza, báját elhullajtja. Persze, a királykisasszonyok pontosan tudják, hogy a vágy nem szerelem. S inkább nem vetkőznek, vagy csak roppant ritkán. Megvárják a királyfit. Abból pedig, a mesékből tudjuk, hogy háromnál több sose jön.
Meg kell ismerni őket.”