Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Ahol én vagyok, ha igazán ismersz tudnod kell
Azt kívülről nem, csak belülről éred el
Ott találsz, ahol a szív mindenben az úr
Melyben nincsen alkatrész, ami hirtelen meglazul
A legritkább kincs néha értéktelennek tűnik a világban
Pedig a kevesebb több, ha az odabenn hibátlan.
Ne sírj, ha az élet fáj,
ha a bánat szívedbe vág.
Ne sírj, ha érnek csalódások,
s szerte foszlanak a legszebb álmok.
Titkold el szíved szenvedését,
vesd el a sors gúnyos nevetését.
Két szemed úgyis hiába könnyes,
sírni lehet, de nem érdemes.
Soha ne feledd el,
hogy a rohanó felhők közt
mindig kék az ég!
szép jövőt álmodja minden férfi és nő
Nem veszi észre, hogy közben telik az idő
Szépnek álmodja és hiszi a valóságban
De sokszor az álmok mind valótlanná válnak
Álmodják, hogy minden rózsás és csodaszép
De ébredéskor mind ez csak szappanbuborék
De amíg él az ember..... mindig csak remél
Mert ez a vágy - érzés a szívébe örökké él
Benne él a vágy, amely sokszor mint a vulkán
Kitör, mindent elsöpör a forró tűz,az izzó láng
De később ez már csak szunnyadó parázs
Mert elmúlik a szép érzés, elmúlik a varázs
Az élet szép, de Te csak álmodd tovább....
De tudnod kell, sokszor fájni fog a valóság
Te csak bátran evezz az élet vad tengerén
Amíg csak élsz, amíg a vágyad benned él!
"A csók a természet bájos kis trükkje arra az esetre, mikor a szavak feleslegessé válnak."
(Ingrid Bergman)
Nem az vagyok, akit könnyű elbűvölni pár kedves szóval, nem fogadok akárkit a bizalmamba, és nem omlok a karjaidba, ha elviszel vacsizni.
Nem foglak magamhoz kötni, lesni a kívánságaidat, nem ápolom a lelked.
Nem csinálok meg helyetted semmit, de adok tanácsot szívesen.
Elvárom a tiszteletet, udvariasságot, hívj fel-ha találkozni szeretnél, küzdj, ha engem akarsz.
Tudatosan válogatok, mert hát van kínálat bőven....
Az a baj a pasikkal, hogy nem szeretik meghódítani a Nőket...azt várják, hogy az első bók után már rohanjon is ész nélkül a karjaikba, pedig a Nők csak óvatosak, de nyitottak....
Szeretem az élet jó dolgait és elveszem, mert kell.
Boldogságra születtünk, arra, hogy élvezzük az életet.
Az igazi szeretet próbája egyedül az,
hogy nem fél a másik ember szeretetétől,
hogy elegendő benne a szelídség,
a türelem és az alázat ahhoz, hogy
elfogadja azt.
A Nők többsége csendben tűr, csak szenved, a semmiért adja oda magát, és mindennap némán imádkozik azért, hogy a sok-sok csalódással, megaláztatással töltött perc és óra egyszer értelmet nyerjen és legalább egy kicsit visszakapjon abból a sokból, amit önzetlenül adott. Ám ezek a Nők soha nem merik ténylegesen benyújtani a számlát és kikövetelni maguknak az élettől, a férjüktől, a fiújuktól, a szeretőjüktől azt, ami nekik járna. Elfojtják az érzéseiket, különösképpen a dühüket, megfosztják önmagukat az alapvető szükségleteiktől. Megalázkodnak, lassan elvesztik egyéniségüket, és egyszer csak azt veszik észre, hogy elszállt felettük az idő és közben csak egy másodperc erejéig voltak boldogok. Mindenüket odaadták, de közben folyamatosan éheztek. Éheztek egy csókra, egy szenvedélyes szeretkezésre, ölelésre, jó szóra, köszönetre.
Ne hagyjátok magatokat, harcoljatok azért, ami Nektek jár!
Jogotok van boldognak lenni!
AKKOR JÖSSZ RÁ, hogy mennyire
szeretsz valakit, mikor felmerül a
pillanat, hogy talán elveszítheted.
Mikor ott van veled, vannak olyan
percek, órák, napok, hetek, hogy
tudomást sem veszel róla, vagy
éppen nem adod meg neki a kellő
tiszteletet. Mikor számtalanszor
elmondja, hogy vigyázz magadra,
s minden erejével azt próbálja
neked bizonyítani, hogy te vagy a
mindene, nem érdekel, mert
tudod hogy ott van, s mindig ott
lesz. Igen..ott lesz..csak nem
mindegy, hogy mikor és hogyan.
Figyelj arra, hogy olyan
emberekkel legyél, akik szeretnek!
Még ha hibáznak is..senki sem
tökéletes, minden embernek
vannak hibái, de ha téged
elfogadnak így, te is fogadd el
őket!
„A valóság sokkal klasszabb lehet a képzeletnél!
Az élet néha ködös, néha dögös!
Ha boldog vagy az egész világ New York!
Az álmok fontosak, egy napon mikor nem is kutatsz utánuk, rád találnak!”
"Jó beszélgetni! Csevegni, jókedvűen, mélyen, őszintén, hogy kibukjon belőlünk végre az, amiről magunk se tudtuk, hogy bennünk van!... Akkor jövünk rá, amikor kimondjuk! (...) Életünk legnagyobb pillanata, amikor megnyílunk egymás számára."
M. P.
Értük élünk, azokért a percekért, amikor valami megmozdul. Olyankor minden más. Nem csak elhiszed, hogy vannak csodák, hanem be is bizonyosodik, hogy léteznek. Amikor a Véletlen egyetlen pillanatban találkozik a Sorssal, képes teljesen megváltoztatni és felülírni az életedet. És van, hogy a másikét is.
Oravecz N.
"Maga egy magányos, zárkózott kóbor farkas, aki képtelen belenézni egy Nő szemébe. Olyan valaki, aki piszkosul fél az igazi találkozástól! Olyan valaki, akinek létszükséglet, hogy valami képzeletbeli világot teremtsen, mert nem ismeri ki magát a tárgyias, élhető, megragadható valóságos világban!"
(Glattauer)
Az erős férfinak is szüksége van valakire, aki derűt csempész a hétköznapokba. Valakire, akihez teljesen őszinte lehet. Valakire, aki előtt elismerheti, hogy néha kételkedik és fél. Nehéz folyton szerepet játszani. Mindig könnyednek és jókedvűnek lenni, hogy senki se vegye észre, valójában mi játszódik le benne.
Alison Roberts
Az ember akkor megy el, amikor már nincs reá szükség. Addig nem. (...) És reám már nincsen többé szükség.
Wass Albert
Először nagyon féltem a haláltól, gyáva voltam, és csak magamra gondoltam. Most látom, milyen önző voltam. A szörnyű abban, hogy így halok meg, nem az, hogy nem leszek, hanem az, hogy nem látom őket többé; nem mondhatom meg, hogy nem tekintettem őket levegőnek; nem mondhatom meg nekik, hogy tudtam az áldozataikról, melyekkel boldogabbá tették az életemet, tudtam mindarról, amit értem tettek, és hogy mennyivel jobban szerettem őket, mint ahogy valaha is mutattam. Ezeket soha nem mondtam el nekik. Nem mondunk ilyeneket, amikor fiatalok vagyunk, és előttünk az élet... attól félünk, hogy szentimentálisan és ostobán hangzik. De annyira más, amikor meg kell halni... Bárcsak amíg lehetett, beszéltem volna, szeretném, ha bocsánatot kérhetnék a kis csúnyaságokért, amiket valaha elkövettem vagy mondtam. Bárcsak el lehetne mondani, hogy sohasem akartam igazán megbántani őket, és csak arra emlékezzenek, hogy sokkal jobban szerettem őket, mint ahogy mutattam.
Tom Godwin