Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Aki gyűlöl, gyilkos. Aki nem bocsát meg, gyilkos, mert egyedül a gyűlölet az, amely nem képes megbocsátani. A gyűlölet az, amely nem látja be a saját felelősségét és kötelességét: csak a másik elmulasztott felelősségét és kötelességét látja. A gyűlölet az önzés kiteljesedése, a másik érdekeinek és értékeinek teljes szem elől tévesztése. A szeretet meglátja a másik érdekeit és értékeit, és a sajátjai mellé helyezi őket. Így képes megbocsátani is, megteremtve ezzel az újrakezdés lehetőségét.
Raana Raas
Nem kell más
Te ugyan úgy akarsz, ahogy én téged
És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed
Én látom a szemeden, ha nem is mondod
Őrültek vagyunk és nem bolondok!
Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném ruhádat,
Ahogy azt nem csinálja más,
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
Majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál
És nem kell más.
Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal,
Édes hangod a fülembe súgja,
Hogy nem volt elég, csináljuk újra.
Nem kell más, és mint egy állat
Elevenen felfallak,
Miközben szétszakítanál,
Nem kell más!
Nem kell más, úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed, a lábad,
Érezni a bőröd illatát,
Nem kell más
Jó a kocsidban, jó a kádban,
Jó a füvön, az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk.
Nem kell más
Nem értek a szóból
Sose legyen elég a jóból
Örökre elcsábítottál
Nem kell más
Úgy akarlak téged
Nem érzed? Hisz megörülök érted!
Adj hát nekem egy éjszakát
És nem kell más
Minden ember hibázhat és hibázik is. De helyes-e az az út, amelyen a megkeseredettség miatt nem adunk új esélyt másoknak és a boldogságnak?! Mindig kell adnunk magunknak, másoknak és egymásnak egy újabb esélyt, mert sohasem tudhatjuk, mikor jön el a perc, amikor már késő lesz, és csak annyit tudunk majd mondani, hogy sajnáljuk.
Tihanyi Márk
„hiányzik!
hiányzik a csókod amikor ajkad ajkamhoz ért.
hiányzik az érintésed mikor kezed kezemhez ért.
hiányzik a tekinteted mikor rám néztél a elpirultam
hiányzik minden veled töltött percem…”
Valahol létezel,
valahol én is
valamit kérdezel,
valamit én is
néha vágy van benne,
néha remény is
valahol
valamit
te is
én is...
Egy reggel fülig érő mosollyan ébredtem,
Azt hittem szép nap lesz, de tévedtem,
Ágyamat megvetvén, ablakomon kinéztem,
Rájöttem-e szép napra semmit nem intéztem.
Lebeszéltem egy randit az édesemmel,
Szerettem őt, de tudtam vele játszom az életemmel,
Ő volt minden lánynak legszebb álma,
S ő megkap minden lányt, ki szíve vágya,
Féltem hogy elhagy, és megválik tőlem,
Vagy, éppen elhalásszák előlem.
A randin elmondtam mi nyomta szívem,
Ő végig hallgatta mit mondtam, híven.
Utánnam ő is szóhoz jutott,
S mondani valóján gyorsan végig futott.
A lényege az volt, hogy ő már más lányt szeret,
S hogy ő sajnálja, de megcsalt vele.
Sírva, zokogva, szaladtam el
Aztán siettem a szobámba fel,
Ágynak estem, s ki sem keltem,
Azt a napot tudom nem felejtem.
Nem tudtam őt kiheverni a mai napra sem,
De tudom őt nem felejtem soha sem!!
Szeretlek! Hogy miért ne kérdezd,
Csukd be a szemed és a szíveddel érezd.
Szeretném, ha az érzéseim kölcsönösek lennének,
A csókjaid engem boldoggá tennének.
De tudom, hogy ezek csak egy nagyon szép álmok,
Amit örök életen át csak álmomban látok.
Te nem szeretsz, s ezt nagyon jól tudom,
én ezt a sok várakozást már nagyon unom.
De tudd, hogy én még akkor is szeretlek, ha elmegyek innét,
Szeretném, ha majd a siromra egy szál rózsát vinnél.
És átölelnéd keresztem SÍrva,
én már akkor ugyan, ott fekszem a sirba.
Annyit kérek mond azt siromnál állva, hogy : - Sose feledlek!
én pedig csak annyit üzenek: Még mindig Szeretlek!
Tudom, kisebb gondod is nagyobb annál, minthogy engem szeress,
Tudom, enyém sohasem lehetsz,
Tudom, szíved másé, más is szeret,
Tudom, hogy Te Őt igenis szereted.
De vége, tudom, boldog vagy vele,
Gondolj néha egy barna lány két szép szemére,
Tudnod kell, én tiszta szívből szeretlek.
Én Téged, míg élek, soha-soha el nem feledlek!!!
Már azt hittem, hogy megkaptam mindent és odaadtam mindent, s hogy szegény vagyok, mint a koldus. Majd megjelentél előttem te... egészen más voltál, mint a többiek, és olyan rejtett kincsekkel megáldott, amilyeneket még senki nem adott nekem. És én ismét gazdagnak, ifjúnak és ártatlannak érzem magam, mintha csak most lépnék az élet küszöbére.
Johannes Linnankoski
Összeköt bennünket a szerelem. Egymáshoz forraszt az örökkévalóság. Te vagy az én fényem, én a te árnyékod. Már egyikünk sem létezhet a másik nélkül.
Daniel Glattauer
Hisz bárhova mész, én is arra lépek,
hogy lássalak, csak ennyit akarok.
Te azt kérdezed, szeretlek-e téged,
én azt felelem, veled maradok.
Darvas Iván
Aki azt kérdezi tőled: haragszol-e még rá, az biztos, hogy közel áll hozzád, hiszen ezt nem lehet kiáltva mondani, csak halkan. Ehhez talán már három lépés távolság is túl sok.
Ancsel Éva
Az éveink messze szálltak,
bennünk nem hoztak változást,
én most is oly szépnek látlak,
mert a szívemmel nézek rád.
Latinovits Zoltán
Hisz bárhova mész, én is arra lépek,
hogy lássalak, csak ennyit akarok.
Te azt kérdezed, szeretlek-e téged,
én azt felelem, veled maradok.
Darvas Iván
Mindig úgy gondoltam, hogy az ember sosem tévedhet el igazán, ha tudja, mi van a szívében. Most mégis attól félek, hogy eltévedek, ha nem tudom meg, mi van a tiédben.
Cassandra Clare
Te vagy a lehulló falevelek között átszüremlő napfény. Nevetésed a bánat falán is áttör. Szellő vagy egy kánikulai napon. Te vagy a káosz fölött is uralkodó értelem.
Kiera Cass
A szerelem könnyen megőrjíti az embert. Ráveszi őt ostobaságokra. De a szerelem fájdalmas is lehet, mert tudják, nem ésszel választjuk a másikat. A szívnek nem lehet parancsolni.
Szellemekkel suttogó c. film
A tisztesség valami láthatatlan,
S kinek nincs, gyakran az henceg vele.
William Shakespeare
"Az egészség a legnagyobb ajándék
az elégedettség a legnagyobb vagyon
a hűség a legjobb kapcsolat"
Buddha