Balatoni hekk

Nyáron számtalan balatoni településen szerveznek halas mulatságokat, családi programokat, élő show-kat és természetesen gasztrokalandozásokat is – halászléfőző versenytől játszóházig.

Mindez nem csupán ínyenc buli: az élővilág megóvása, a hagyományok ápolása is fontos. A balatoni halrepertoár 40 felett jár: ponty, csuka, süllő (alias fogas), balin, harcsa, keszeg, és persze a mindenki által szeretett kárász a vízben, a bográcsban és a gyerekek kedvenc horgásztörténeteiben.

A hekk-mítosz avagy a balatoni „tengeri csuka”

És akkor a nagy kérdés: miért eszünk hekket a Balaton partján, ha az soha nem tudott beúszni a tóba, legfeljebb GDP-t növelni a büféknek?

A hekk valójában egy tengeri ragadozó hal (latinul Merluccius merluccius), amely az Atlanti-óceán, a Földközi-tenger és néha Dél-Amerika vizeiből érkezik hozzánk, jéghidegen, fej nélkül. A magyarországi hekk-kultusz a 60–70-es években kezdődött, amikor a hazai édesvízi halak jelentős részét inkább exportálták, a balatoni strandolók tányérjára pedig gyorsan sülő, olcsó importhal – vagyis a hekk – került. Annyira megszerettük, hogy a balatoni hekk mára fogalom lett: a „magyar tengernél” sült illata örökre beleégett a gyerekkori nyarakba. És bár a hekk nem balatoni, de a Balatonon mindenki magáénak érzi.