Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Van, hogy éppen azt bántod, akit legjobban szeretsz, akinek a legtöbbet, legszebbet, legjobbat akarod adni magadból mindig. De valamiért mégis megbántod. Szóval, tettel, türelmetlenséggel... őt, akitől jó szót, türelmet, szép érzéseket kaptál, kapsz. Akinek létezése értelmet ad neked. A te létezésednek. És mégis, őt bántod. Őt, akit végtelenül szeretsz. És ezért egy idő után már nagyon fáj. Lehet, hogy ő megbocsát, de tudod, legbelül érzed, hogy ez nem ilyen könnyű, érzed, hogy távolságot vet közétek. És ekkor csak egy dologra vágysz. Hogy megöleld, olyan erősen, olyan szorosan, hogy szinte már fájjon, hogy összeolvadj vele, a két test melege izzóvá váljon, és ez a tűz, ez az izzás megöljön, elégessen minden rosszat, minden bántást, bánatot, fájdalmat. Megtisztítson.
Csitáry-Hock Tamás
"Csak ne lenne olyan gyönyörű a világ! A hajnalok! A víz, az erdő! A növények, az állatok! S közben minden nyomorúságukkal, ne lennének olyan érdekesek az emberek!"
Márai Sándor
"Ha egyszer leállna a szívem,
és nem dobbanna meg újra,
Vajon lenne valaki,
akinek a könnye a síromra hullana?
Valaki kiáltaná sírva a nevemet?
-Miért ment el? Hisz örökké csak nevetett...
Egyszer eljön az idő, hogy örökre csukva a szemem
Remélem, majd akkor valaki
sírva engedi el a kezem..."
A szeretet azt jelenti, hogy a legjobbat kívánjuk és adjuk a másiknak, még annál is jobbat, mint amit magunknak adnánk.
Anthony Strano
Nagyon szép mese :)
Évek óta egy sötét padlásszobában élt Zagar, a sárkány. Sárkányszívét, tűzvarázs érte. Egy boszorka úgy döntött, hogy „átkot” ád Zagarra, aki az utóbbi időben sosem mondott igazat. Mindenkit átvert, megbántott, kivel csak találkozott. Sárkányföldjén a falu lakói mind szomorúak lettek, akárhányszor csak találkoztak vele. Szavaival jobban égetett, mintha tűzet hányt volna az emberekre. Állandóan félrevezetet mindenkit. Zagar mondjuk ki, gonosz volt. Sosem szerette igazán magát, sárkánytestét és bőre színét. Képességeivel nem tudott jót tenni, csak ártani az embereknek. Haragudott a világra. Haragját pedig másokra vetette ki.
Az egyik ünnepi tűzijáték alkalmával pedig az egész falunak betelt a pohár.
A fa alatt üldögélő Zagarhoz egy tündéri kis szőke hajú kislány sétált oda. Vattacukrot akart neki adni, de a sárkány oly hangosan kiabált rá, hogy hagyja őt békén… Sandy nagyon megijedt és sírva rohant szüleihez. Csak dermedten figyelték az emberek, hogy Zagar már megint megbántott egy kedves, jó szándékú embert, aki ráadásul egy kisgyermek volt. Ekkor döntött úgy a boszorka, hogy „átkot” ád rá…
Úgy döntött Zagarnak meg kell találnia a lélekkódot, hogy újra emberek közé mehessen. Lelkének csillagtáncot kell járnia, ahhoz, hogy varázslat történjen…
Az erdő közepén egy elhagyatott kis faházba vitték Zagart, ahol hét lakattal zárták a padlásra fel. Hetente vittek neki élelmet, de csak egy apró reteszen adták be számára szótlanul. A padlásra egy aprócska fénycsóva kúszott csak be az ajtó alól… Évek óta így élt egyedül Zagar.
Egyáltalán nem értette mi is az a lélekkód és sosem hallott még csillagtáncról. Haragja az évek során csak nőtt és nőtt.
Pontosan tíz esztendővel később, mikor a lakatokat rázárták kopogtattak az ajtaján…
Majd egy vékonyka kis hang azt kérdezte tőle:
- Hogy vagy Zagar?
A sárkány szemöldökét felvonva percekig csak figyelt. Vajon tényleg valaki hozzászólt? Valóban a nevén szólították és azt kérdezték, hogy van…
- Hoztam neked valamit. Kérlek, gyere az ajtóhoz.
Kicsit még morfondírozott Zagar azon, hogy vajon álmodik-e, majd úgy döntött utána jár. Az ajtónál beszűrődő kis fényt két aprócska tappancs takarta ki.
- Hoztam neked vattacukrot. - mondta bátran a kislány.
Az a kislány, akit évekkel ezelőtt szavaival megbántott. Az a kislány úgy döntött, hogy Zagar nem gonosz és ő ezt be is bizonyítja az embereknek. Nem ítélkezik, inkább megtalálja a helyes lélekkódot, ami a sárkány lelkének örömet okoz…
Ő már tisztában volt vele, hogy mit is jelent a lélekkód. Figyelt az emberekre, a körülötte élőkre. Képes volt pillanatok alatt rájönni, mitől nem szeretik magukat igazán a Sárkányföldjén élők…
Miért boldogtalanok. Majd úgy döntött, hogy pontosan ott fogja megmutatni, hogy a testben dobogó szív mindenkinek képes csillagtáncra, ahol az emberek azt állítják igazán szív sincsen…
A kis reteszen benyújtotta Sandy a vattacukrot Zagarnak. Majd hozzátette: Egészségedre kedves sárkány.
- Kedves?! Te csúfolódsz velem? – érdeklődött mérgesen.
- Még hogy én kedves! Tudod mit, ezt sem kérem, tartsd meg! – majd fogta és visszatolta az ételt a reteszen át.
- Menj el! Most, és hagyj magamra!
Percek teltek el, mire újabb hangokra lett figyelmes. A retesz újra nyílt. Egy aprócska kis kezet látott ott.
- Kérlek Zagar, én tényleg azt gondolom,hogy kedves vagy. Gyere ide közel az ajtóhoz. Mesélek neked egy mesét.
A sárkány csak azért is tartotta magát és tovább gonoszkodott.
- Nekem ugyan nem kell mese, se vattacukor, sem a kis kezed. Nem szeretem, ha hozzámérnek! – kiabált ismét Zagar.
Sandyt ezt nem érdekelte és mesélni kezdett. Egy kis sárkányról, akinek fantasztikus gyermekora volt, édes szülei és tündéri kistestvérei… egy napjukat mesélte el reggeltől estig. Külön figyelmet fordítva a kedvességre. Az ébredés utáni puszikra, finom reggelire, a nevetésekre és nagy ölelésekre és dicséretekre.
- Emlékszel Zagar, hogy … - még a kislány be sem fejezte a mondatát, mikor furcsa meleget érzett kis kezében…
A sárkány megfogta Sandy kezét és sírni kezdett a sötét szobában.
- Köszönöm, hogy emlékeztettél erre. Köszönöm, hogy a rossz tulajdonságaim ellenére is kedves voltál velem és emlékeztettél, hogy mennyire is szerencsés voltam kissárkányként… Milyen boldogsággal töltött el sárkánymama finom reggelije és sárkánypapa nagy ölelése, nem beszélve testvéreimmel töltött kedves időről…
Ahogy fogta Sandy kis kezét egy kellemes melegség töltötte meg szívét lelkét. Olyan volt, mintha ezernyi kis fénylő csillag testében csillagtáncot járt volna…
- Ohh, Sandy, hát erre gondolt a boszorka? Erre az érzésre? Ez fantasztikus!
A varázslat megtörtént. Majd Zagar újra szabadon kószálhatott Sárkányföldjén, ahol Sandynek köszönhetően már nem gonoszságokat tett. Ellenkezőleg! Mindenkinek volt pár kedves szava. Nagy öleléseket osztogatott és kisgyermekeket vitt a hátán. Már nem akart ijesztgetni, inkább mosolyt csalni az emberek arcára. Már büszke volt arra, hogy sárkánynak született és megtalálta magában a lélekkódot…
Ami nem volt más, mint a szeretet. Amitől a legkeményebb kő is porrá omlik…
“A láthatatlan vörös fonál azokat köti össze,
kiknek végzetében van megírva, hogy találkozzanak
függetlenül időtől, tértől és minden egyéb körülménytől.
A fonal megnyúlhat vagy összekuszálódhat,
De elszakadni sosem fog.”
( Ösi kínai mondás )
"- Nem hittem volna, hogy lehet szörnyűbb annál, mint egyedül maradni az éjszakában.
- Pedig van. Egyedül maradni a tömegben." ...
/Babylon 5 c. film/