Kedvenc idézetek (beszélgetés)
József Attila
Amit szivedbe rejtesz
Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
A szerelembe – mondják –
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek –
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
Az ember nem olyan hatalmas, hogy mások felett ítélkezzen. (...) Véleményed persze lehet, de abban a pillanatban, amint valakit elítéltél, valójában magadat ítélted el. Ha bántasz valakit, magadat bántod, senki mást. A bántalom nyila előbb-utóbb visszapattan rád, így rendelték az istenek... Gondolj csak a szeretetre... Kinek szeretsz, amikor szeretsz? Másnak, vagy magadnak?
Platón
"Ember, azzá leszel, amit szeretsz. Isten leszel, ha szereted Istent és föld ha földet szereted."
(Angelus Silesius)
JÓZSEF ATTILA
TISZTA SZÍVVEL
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.
1925. március
"Költő vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga?"
(József Attila).
Vesd le magadról a "nem megy" és a "gyenge vagyok" káprázatát. És merj erős lenni! Tudd, hogy minden szenvedés és kudarc és vesztés: megpróbáltatás. Azért van, hogy magadhoz térjél. És önmagadból meríts csodálatos erőt.
Müller Péter
"Szükségem van erre az érzésre, hogy egyedül vagyok odahaza. Hogy nem figyel senki. Nem ellenőrzi senki a szokásaimat. Nem bámul senki. Az embernek szüksége van néha a teljes magányra."
Márai Sándor
"A költészet az emberiség lelki tápláléka."
(Rachel Gibson)
Az élet, néha olyan választ ad a kérdésedre,
Amire soha nem gondoltál volna.
Néha onnan jön a válasz, ahonnan nem számítasz rá!
Néha, csak hosszú évek múlva érkezik.
Sokszor kérdéseket teszel fel
És nem érted, miért nem jön a válasz.
Pedig egyszerű. Sokszor, sokáig rossz irányba nézel!
Pedig a válasz, mindig ott van!
Mindig megvan, csak talán, háttal állsz neki.
Csak hajtasz valami, vagy valaki után, aki előtted áll,
de ha onnan nem jön válasz, kérlek,
állj meg egy kicsit és fordulj meg, nézz körül!
Vedd észre azt is, ami nincs mindig a szemed előtt!
Talán valami, vagy valaki, amire soha nem is gondoltál volna.
Talán egy ember, aki mindig is ott volt a közeledben,
Csak te más irányba néztél és így, nem vehetted őt észre!
Némán, csendben várta, hogy megfordulj végre.
Várta, hogy észrevedd! Most már te is tudod!
Számít minden, ami körülötted van.
Nem csak az, ami vagy aki, éppen akkor előtted áll.
A válasz mindig ott van körülötted, vagy épp benned!
Te irányítasz, neked kell! Nézz körbe és nézz magadba!
Soha nem tudhatod, honnan kapod a választ!
Kérlek, nézz magadba és láss!
"...Tiltott gyümölcs édes íze piszkos következmény
Ha beszippant az örvény, rám nem talál a törvény
Táncolj, én vezetlek, te hibázol, én vezeklek
Az univerzum súlya ma tőlünk remeg meg..."
/PM/
"Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt ,
ami szép és jó az életben "
Lassan haladok, de sosem hátrafelé.
Abraham Lincoln
***Nem, semmi nem veszett el.
Az egyszer gondolt gondolatok sem lettek semmivé.
A félrenézések se, a véletlen találkozások se, az elharapott szavak, félbehagyott mondatok, mind, mind ott vannak, legbelül.
Egymást tartja, óvja, szorítja. Nevet bennünk és fáj bennünk, kiált és rendre elcsendesül ez az egyszervolt, megismételhetetlen, gyönyörű szövevény, az életünk.***
-Schäffer Erzsébet-
"Az optimista a fényt látja az alagút végén.
A pesszimista a sötétséget.
A realista a közeledő vonatot.
A mozdonyvezető pedig a három hülyét a síneken..!"
Légy jó, és magányos leszel.
Mark Twain
Beszél az emberről, ahogy az ember beszél.
Véghelyi Balázs
"Fátyolos hajnalon könnyező kikelet,
csillanó gyöngyökkel szórja a ligetet,
magnóliaágon moccan a nyugalom,
pattan egy rügy csendben ébredő lugason.
Bársonyos pitypangon pillangó szendereg,
napsugár melegén változás hempereg.
Fűhárfa játszik lágy, csendülő dallamot,
karcsú tavasz lehel mézízű balzsamot." heart hangulatjel
/Horváth Piroska: Tavasztündér/
Fotó: Tikappafoto