Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Az élet játéka a bumerángok játéka. A gondolataink, tetteink és szavaink visszatérnek hozzánk előbb vagy utóbb, megdöbbentő pontossággal.
Florence Scovel Shinn
"Három olyan dolog van, amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől: hogy kell ok nélkül örülni, hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni, és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt, amit ő akar."
(Paulo Coelho)
Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem „vérre megy”, erősebbnek tűnik. Az egoizmus világában az az erős, aki önösebb. Akinek a páncélja keményebb. Márpedig a „tökéletlen” szeretet védtelenné tesz. Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé. Páncélban nem lehet szeretni, s ha levetjük önzésünk páncélját, nem csak érzékenyek leszünk, de sérülékenyek is. És mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret.
A szerelem „egyfülű kosár” rendszerint az egyikünk cipeli. Annak a nehezebb. Még akkor is, ha néha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb. A mi világunkban szeretni: vesztes vállalkozás. Rossz üzlet – ráfizetéses. Mégis belemegyünk néha. Mert amit nyerünk vele, az – akármilyen szenvedéssel jár – mégiscsak életünk értelme s talán egyedüli célja is… ”
SzeretetKönyv ( részlet )
"Amíg nem ismerjük, nem vesszük komolyan, nem tiszteljük magunkat, nem békülünk meg önmagunkkal és nem éljük saját életünket, addig csupán, mint a marionett, külső hatásoknak és törvényeknek engedelmeskedve, idegen életet élünk."
(Hermann Hesse)
Legyen a hálaadás ideje az este. Amikor megérted, hogy mit adott neked a napod és mi volt az értelme. Mert értéke és értelme van mindennek. Az esőnek, a szélnek, a téged körülvevő embereknek, a velük töltött időnek, vagy épp a lélegzetednek, netán a könnyeknek, de még a benned lévő szeretetnek is. Ha mindezt ma megélted és ezeket az élet csodáinak tekinted, szárnyalni fog a lelked. Csak rá kell érezned. Hát engedd! Ereszd be mélyen a szívedbe, s megérted, hogy mit adott neked a napod és mi volt az értelme…
Lippai Marianna
"Az álmaim csak arra várnak,
Hogy végre általam megnyilvánulhassanak.
Ott a helyem, ahová a vágyam vonz."
Bagdi Bella
ÉDESANYÁM KEZE
A legáldottabb kéz a földön,
a te kezed jó Anyám.
Rettentő semmi mélyén álltam
Közelgő létem hajnalán;
A te két kezed volt mentőm
s a fényes földre helyezett…
Add ide,- csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Ez a kéz áldja, szenteli meg
A napnak étkét, italát
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette értünk nappalokká
A nyugodalmi perceket…
Add ide,- csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dőlt a föld,
Hányszor csordult a bánat könnye,
Amit szememről letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
Mely csupa, csupa szeretet! –
Add ide,- csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Lábam alól, ha néha néha
El is tévedt az igaz út,
Ujjaid rögtön megmutatták:
Látod a vétek szörnyű rút! –
Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor
Feledni bírnám ezeket!…
Add ide,- csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Ha megkondult az est harangja
Keresztvetésre tanított,
Felmutatott a csillagokra,
Úgy magyarázta: ki van ott;
Vasárnaponként kora reggel
A kis templomba vezetett…
Add ide,- csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Oh, hogy így drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég;
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, hogy lelkem tiszta még.
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendő nem veszett! –
Add ide,- csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
A legáldottabb kéz a földön
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben;
Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet!-
Némán, nagy forró áhítattal,
Csókolom meg a kezedet!
Dsida Jenő
Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem
Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem
Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem
Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem
Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek
Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek
Légy az igaz barát, még ha vén is leszek
Kérlek, fogd a kezem, hisz akkor is szeretlek
Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul
Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul
Az idő lassan eljár, sajnos felettem is
De támaszom, csak Te légy, e borús időben is
Légy kérlek támaszom, minden körülményben
Akkor is légy velem, ha majd megéhezem
Légy akkor is velem, ha egyszer majd haldoklom
E kivált nehéz napon, ne kelljen csalódnom
Légy az én támaszom, mikor szólítalak
Ha az idő tépázta, barázdált arcomat
Megsimítod néha, mikor megihlettél
Súgd fülembe olykor, csak engem szerettél…
Légy az én támaszom, a Teremtőre kérlek
És ha majd betartod, csak is úgy ígérd meg
Majd egy nap meghalok, és felcsendül a zsoltár
Istennek azt vallom, hogy támaszom Te voltál…
Árvai Attila
"Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.
Az ember jórészt azzal teszi tönkre az életét, hogy - rettegve vagy reménykedve - folyton azt várja, mi lesz holnap. Nincs egy pillanatnyi nyugta, mindig a következő pillanatra gondol, aztán az utána következőre, s így nem tudja élvezni a jelent.
(Robert Merle)
Az elfogadás nem más, mint hogy tiszteletben tartom a másik ember döntését. Az elfogadás nem kérlel, nem kérdez... Csak annyit mond "Rendben!"
S ha belül szét szakadok, akkor is elengedem, ami fontos számomra.. Hiszen az elfogadás alkotó eleme az önzetlenség, a színtiszta önzetlenség.
A nő nem a szuperhímre vágyik, nem a hercegre a fehér lovon. Persze az egója meg-megszurkálja, egy-egy éles megjegyzéssel megpiszkálja a férfit, de nem Mr. tökéletesre van szüksége, hanem egy olyan hús-vér férfira, aki szeretettel, figyelemmel és megbecsüléssel öleli körül.
A. J. Christian
Átölel, de úgy, hogy érzem is. Ha hozzám ér, megnyugszom, mert tudom, minden rendben lesz, még ha totál káosz is most minden. Mellettem van, és érzem az erőt, azt, ami engem is erősebbé tesz, megnyugtat, de nem tör össze. Óvatos, de határozott. Szeret, de nem fojt meg. Támogat, és nem fog vissza. Kitart és hisz bennem. Bízom benne, ő meg bennem.
Van ilyen. Megtalálhat, és meg is fog találni. De csak akkor, ha meg kell találnia. Ha nem, beletörődöm, elfogadom. Nem tehetem egyértelművé, hogy meg kell történnie, hogy meg kell kapnom.
De ettől még minden áldott nap hiszek benne. És mint tudjuk, a hit csodákra képes - én meg azokra utazom.
Oravecz Nóra
" Ha el merem képzelni azt, ahova el szeretnék jutni
- akár fizikai, akár lelki értelemben -,
az fél siker, mert csupán az valósulhat meg kívül,
amit belül már képes voltam megteremteni."
Kádár Annamária