Kedvenc idézetek (beszélgetés)
A nevem Rose. 87 éves vagyok. Megölelhetlek?
A főiskola első napján a professzorunk bemutatkozott, majd megkért minket, hogy mi is mutatkozzunk be valakinek, akit eddig nem ismertünk.
Felálltam, körülnéztem, amikor valaki finoman megérintette a vállam.
Hátrafordultam, és egy ráncos, öreg hölgy nézett rám mosolyogva, beragyogva ezzel az egész osztályt.
Így szólt:
- Szia jóképű. A nevem Rose. 87 éves vagyok. Megölelhetlek?
Nevettem, és lelkesen válaszoltam:
- Még szép, hogy meg!
Erre ő barátságosan megszorongatott.
- Miért van ön a főiskolán, már ilyen fiatal, ártatlan korban?- kérdeztem humorosan. Viccesen azt válaszolta:
- Azért vagyok itt, hogy találjak egy gazdag férjet, megházasodjak, és gyerekeket csináljak.
- De most komolyan- mondtam.
Kíváncsi voltam, mi motiválta őt, hogy egy ekkora kihívást vállaljon ennyi idősen.
- Mindig arról álmodtam, hogy befejezem a főiskolát és végre eljött az ideje!- mondta.
Az órák után elsétáltunk a társalgóba, és megosztottunk egy csokiturmixot.
Gyorsan összebarátkoztunk.
A következő három hónapban, minden nap együtt mentünk haza és rengeteget beszélgettünk.
Mindig azt képzeltem, hogy egy időutazáson veszek részt, amikor az életbölcseleteiről mesélt.
Az év során Rose az egyetem egyik szimbólumává vált, és bárkivel, akivel találkozott, gyorsan összebarátkozott.
Szeretett kiöltözni, és szórakoztatta, hogy a többiek felfigyeltek rá.
A szemeszter végén elhívtuk Rose-t a foci bankettre.
Sosem felejtem el, amit akkor tanított nekünk.
Felkonferálták és a színpadra lépett.
Ahogy elkezdett beszélni, leejtette az előre megírt kártyáit a földre.
Egy kicsit zavarban volt és a mikrofonra támaszkodva azt mondta:
- Elnézést, egy kicsit ideges vagyok. Feladtam a sört a böjt miatt és ez a whisky kicsinál! Sosem fogom rendbe szedni ezeket a lapokat, szóval hadd mondjam el fejből amit tudok!
Ahogy nevettünk, megköszörülte a torkát és így folytatta:
- Nem azért hagyjuk abba a játékot, mert öregszünk.
Azért öregszünk meg, mert abbahagyjuk a játékot.
A fiatalságnak, boldogságnak és sikernek összesen négy titka van.
Nevess sokat és minden nap találj humort az életedben!
Kell, hogy legyen egy álmod!
Ha elveszted az álmaid, meghaltál.
Annyi olyan embert ismerünk, akik úgy járnak-kelnek a földön, hogy halottak és még csak nem is tudnak róla!
Hatalmas különbség van aközött, hogy felnősz és aközött, hogy megöregszel.
Ha 19 éves vagy, és egész évben csak fekszel az ágyban, anélkül, hogy valami hasznosat csinálnál, akkor is húsz éves leszel.
Jelenleg 87 éves vagyok, és ha egész évben az ágyban fekszem, én is 88 leszek. Mindenki megöregedhet.
Nem kell hozzá tehetség vagy képesség. Ahhoz, hogy felnőj, mindig meg kell találni a lehetőséget a változásban.
Ne sajnálj semmit!
A felnőttek általában nem sajnálnak semmit, amit megtettek, inkább azt, amit nem tettek meg.
Csak azok félnek a haláltól, akik azt sajnálják, hogy nem is éltek.
A beszédét azzal zárta, hogy bátran elénekelte „ A rózsa” című dalt. Mindannyiunkat megkért, hogy tanuljuk meg a szövegét és éljük át a mindennapjainkban.
Év végén Rose befejezte a főiskolát, amit már olyan régen elkezdett.
Egy héttel a diplomaosztó után meghalt. Békésen, álmában.
Több mint kétezer főiskolás tanuló érkezett a temetésére, hogy tisztelegjen a csodálatos hölgynek, aki példát mutatott, hogy sose késő azzá válni, aki lenni akartál.
Ezek a szavak terjesztik Rose emlékét:
"EMLÉKEZZ: MEGÖREGEDNI KÖTELEZŐ, FELNŐNI VISZONT VÁLASZTÁS KÉRDÉSE!
Abból élünk, amit kapunk, úgy élük, ahogy adunk."
Mert sosem tudhatod lesz-e még holnap, sosem tudhatod, vajon viszont látod-e még...
Élj úgy, hogy ettől ne kelljen félned... Ne kelljen soha arra a tudatra ébredned, hogy bármennyire is szeretted, utoljára csak sértéseket vágtatok egymáshoz... És már nem mondhatod el neki, hogy szeretted...
Lehet, hogy nem lesz holnap... vagy neked, vagy neki... de akkor már késő, hogy mindezt megbánd... Élj szívből, élj a mának, a szeretet kísérje a lépteidet bármerre is mész.... Mert soha nem fogod tudni... lesz-e még holnap.... heart hangulatjel heart hangulatjel heart hangulatjel
A Nő ...
Az igazi nőnek csak a szemét nézd,
és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell érezni a lelkét.
Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem,
a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni,
akkor láthatod a második réteget,
a gyengédséget, a cirógatás vágyát.
Ha ezt is látod, a harmadik rétegben
látod az öröm pajkosságát,
a negyedikben a harag villámait,
az ötödikben a harmónia vágyát,
a hatodikban a gyönyör cirógatását,
és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.
Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol,
és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát,
vagy a csípőjét nézed.
Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye,
az örömtől hullámzó,
vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka
a szemében van.
Müller Péter
Tudd, hogy nem vagy egyedül,
Barátok várnak, seregestül!
Rájuk számíthatsz mindig,
Engednek majd vállukon sírni,
S mosolyod őket is mosolyra készteti..
Titkaid dobozai ők,
Melyet lakattal biztosítottál,
Álmaid, vágyaid őrzői
Melyeket magad előtt láttál..
Mindíg melletted állnak,
S veled sosem kiabálnak,
Megértik amikor szenvedsz,
Mikor éppen feledsz, vagy szeretsz!
Ha elhanyagolod őket, akkor is szeretnek
És Te is ott vagy nekik, s őket ugyanígy szereted!
Mikor messze jársz,
Folyton erre gondolok:
Bár nem vagy itt,
Érzem velem vagy.
Arcod a távolban lebeg,
Emléked soha el nem hagy.
Mikor velem vagy,
Ezt kellene mondanom:
Mosolyoddal erőt adsz,
Szebbé teszed napjaim.
Lelkemnek nyugalmat nyújtasz,
Ha meglátlak kitárom karjaim.
Válladon helyet hagysz fejemnek,
Bánatban együtt sirsz velem.
Ekkor még ha nem is mondom:
Köszönöm hogy vagy nekem!
A barátok olyanok, mint a fénylő csillagok,
Van, hogy nem látod őket,
De tudod, hogy mindig ott lesznek veled!
Egy igazi barát
Egy barát, ki tudja minden gondolatod,
Mikor beszél, te figyelmesen hallgatod.
Ki minden bajban melletted áll,
S ha repülni akarsz, ő veled száll!
Figyelmeztet őrültségeidre,
S bólint egyet ballépéseidre.
Mindig veled van, ha sírsz,
S ha véletlenül tévútra térsz.
Testvérként nagyon szeret
Ő az kiben bízni lehet
A barátság egy selyemfonal.
Amely könnyen elszakadhat,
Összekötni ugyan lehet,
De a csomó örökre ott marad.
A legszebb virág is lehervad,
De az igazi barátság örökre megmarad.
'Felemelsz, aztán a földhöz vágsz.. sohasem vagyok biztos az érzéseimben, mikor velem vagy. Őszintén megnyíltam előtted, de nem tudom miért, hisz te sohasem mondod ki igazán, ami a fejedben jár.. és ez olyan, mintha törött üvegen járnék: tudni akarom, de nem akarom megkérdezni.. Magadhoz engedtél, de néha a szemeid oly üresek, hogy belül megfagyok tőle..'
/??/
Kiírlak magamból, meggyógyulok.
Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.
Csak rám ne nézz...
Esti szép.
Mezey Katalin: Ha tiszta a szívünk
Hittük, mi valóban erősek leszünk
őszinték, igazak, szépek
nem őröl szét hazugság és önzés
súlyos malomköve - a múló évek
mi nem hazudjuk szépnek a csúnyát
jónak a gonoszt, okosnak butát
mi nem mondjuk a láncra, hogy ékszer,
s az igazság gyémántját adjuk tovább.
Felnőttünk aztán, s hiába hitünk
erősebbek már az érvek
élni kell, dolgozni, nevelni gyermekünk
a szép szavak semmit sem érnek
csak belül vívjuk az utóvéd- harcokat
sok aljasság ellen a végső csatát
de karunk még erős, hitünk a régi:
ha tiszta a szívünk, nem törnek át!
Bolond az, aki a saját világában él. Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni a életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják.
(Paulo Coelho :Veronika meg akar halni)
..."Az élet nem színjáték,
De ha játszani kell, csak őszintén"...
/ Kalapács József /
Ady Endre: Ki várni tud
Tartsd magad,
Sors, Élet és Idő szabad
S ki várni érez, várni tud.
Várni tud,
Kinek ön-énje nem hazug
S nem hord össze hetet s havat.
Tartsd magad,
Mert most az a leggazdagabb,
Ki várni érez, várni tud.
TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ!
Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.
Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!
Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!
József Attila
“A bőség a világegyetem természetes törvénye. A természet mindenütt szinte pazarlóan nagyvonalú, körös-körül bőség uralkodik. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy sokan nem részesülnek ebből a gazdagságból, mert nem ismerik a belső teljesítőképességüket, vagy legalábbis nem használják ki azt optimálisan.
A gazdagság nem újraelosztás, hanem tudat kérdése. Ha a világ minden pénzét összegyűjtenénk és kiosztanánk az emberek milliárdjai között, viszonylag rövid időn belül a gazdagok újra gazdagok, a szegények ismét szegények lennének. A gazdagságot önmagunkban kell felfedeznünk és arra kell kérnünk, hogy terjedjen át az életkörülményeinkre is.” (Kurt Tepperwein)
Fred azt gondolja: “előbb a számláimmal foglalkozom, csak azután keresem a harmóniát.” Elméletben jól hangzik, de általában az eredmények kiábrándítóak. Ez azért van, mert a fő feladatunk életünk során nem abból áll, hogy megszabaduljunk jelzálogunktól és kiszélesítsük az úszómedencénket.
Azért vagyunk itt, hogy segítsünk egymáson. Ehhez az élet nekünk a kövekező utasításokat adja:
– akkor vagyunk a legboldogabbak, ha segítünk más embereknek, hogy egyenesbe jöjjön az életük
– akkor vagyunk a legmagányosabbak, amikor az a fő célunk, hogy a szmélyes biztonságunkat megteremtsük
Egyébként is, ha teljes biztonságot keresel, akkor rossz bolygót választottál!
Fred azt mondja: “Ha majd meglesz a kertes házam a zöldövezetben, ha befolynak a nyugdíjforintkáim, akkor majd biztonságban érzem magam.” Ahogy azt elképzeled Fred! Próbáld meg ezt beadni például egy buszvezetőnek, akinek a busza fékezhetetlenné vélt egy útkereszteződésben! A biztonság csakis magadban rejlik – bárhol máshol csak mese!
(Andrew Matthews – Hallgass a szívedre)
Reményik Sándor: Az én békességem
Ha eljönne a Csoda könnyű szárnyon,
S szívembe egyszer az a béke szállna,
Amelyre szörnyű szomjúsággal vágyom: -
Előbb elzárnám a láda fiába.
Tűnődve rajta, hogy ez hogy esett,
Trónolnék vele a világ felett.
Nagy-óvatosan körültapogatnám:
Hogy hát igazán, igazán nem álom?
Nem riasztja el első mozdulásom?
De aztán végigvinném a világon:
Testvér, testvérem, rokonom, barátom,
Itt, itt a béke, itt van aranytálon!
Itt, itt van mindennek a megoldása,
Szűnjön szívetek szünetlen sírása!
És elrendeznék mindent olyan szépen:
Nem volna sokkal szebb az üdvösségben.
"Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, amit az életben elérnek. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek, akik boldogulnak ebben a világban, olyanok, hogy reggel felkelnek és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik őket."
/George Bernard Shaw/
Kell a tükör... Hogy lásd magad. Mert gondolhatsz magadról bármit, hiheted magad szépnek, csúnyának, amíg nem állsz szembe a tükörrel, nem fogod tudni, mi az igazság. És hiheted magad jónak vagy rossznak, okosnak vagy butának, ezt sem tudod eldönteni, amíg nem nézel a tükörbe. A tükörbe, aki őszintén figyel rád, és elmondja, mit lát. Aki nem azt mondja, amit hallani szeretnél, hanem azt, amit lát. Amit érez. És ha hiszel neki, ha bízol benne, akkor tudod meg valójában, milyen vagy... tőle. A Másiktól. A lélektükörtől.
Csitáry-Hock Tamás