Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Május első vasárnapján,
Anyák napja szép hajnalán
Kimegyek a temetőbe
Rózsacsokorral kezembe
Megállok a sírhantodnál
Szólítalak édesanyám
Könnyem hullik a sírodra
Kezemmel a fejfád fogva
Eljöttem hát édesanyám
Köszöntselek anyák napján
Illatozó szép rózsákkal
Szívem telve fájdalommal
Mert ez a szép anyák napja
Csak nekem oly szomorú
Más mindenkinek oly boldog,
Kinek él az édesanyja
Mert, hogy én már nem láthatlak
Eltakar a néma sírhant
Két kezemmel fogom fejfád
Sírva köszöntelek drága édesanyám!
Még a virágok is jobban illatoznak,
Gyermekek szemei örömtől ragyognak.
Lelkesen készülnek a gyönyörű napra,
Mert holnap lesz az édesanyák napja.
Vajon, ha felnőnek, gondolnak-e rája,
Emlékeznek-e majd az anyák napjára.
Hoznak-e egy jó szót, vagy egy szál virágot,
Vagy mindent felejtve, járják a világot.
Bekopognak-e majd az anya ajtaján,
Megkérdezik-e majd: hogy van édesanyám?
Mikor már nincs szükség cipőre, ruhára,
Szükség van-e még a jó édesanyára.
A gyermek, még kicsiny, de ha felnőtt is már,
Édesanyja féltőn, aggódva vigyáz rá.
Csak az anyaszív tud ennyire szeretni,
De, ha bánata van, képes meghasadni.
Gondolatban küldjünk néhány szál virágot,
Mondjunk el értük egy rövid imádságot,
Az édesanyákért, kiket nem szeretnek,
Kikkel nem törődnek hálátlan gyermekek.
Kinek nem kopognak soha az ajtaján,
Nem kérdezik meg, hogy? Beteg vagy-e anyám?
Szerte a világban, árván elhagyatva,
Szeretetre vágyva él sok édesanya.
Drága édesanyám, ha még ma is élne,
Zokogva borulnék remegő kezére.
Galambősz fejét a szívemre vonnám,
Hófehér haját könnyeimmel mosnám.
Bitó Józsefné verse
Asszony kell a házba!
/Kőmíves Kelemen/
Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért.
/Sophia Loren/
Édesanyám szeme
Olyan a te szemed,
Mint a nap az égen,
Őrködve kíséri
Minden kis lépésem.
Ragyogó sugarat
Szór minden utamra –
Őrködő szemedet
Felhő ne takarja.
Jóságos két szemed
Őrizőm, oltalmam:
Mint a fényes csillag
Mindig úgy csüng rajtam.
Jóságos két szemed
Könnyet ne hullasson,
Mint a fényes csillag
Mindig mosolyogjon.
Müller Péter: Méltóság
"Kétféle méltóság van. Az egyik: amit a világ ad az embernek. A másik: amit az ember ad saját magának. Az utóbbi nagyon ritka. Miért beszélek erről? Mert azt tapasztalom, hogy a legtöbb női élet gondja éppen itt van: nem tudnak igazi méltóságot teremteni magukban. Ez a több évezredes kiszolgáltatottság eredménye is. Az, hogy a nők életének értelme csakis a másokkal való összefüggésben van, hogy attól boldogok vagy boldogtalanok, hogy mások mit szólnak hozzájuk, oda vezetett, hogy a női önérzetüket csakis kivételes helyzetben élik meg. Néha megrémülök, hogy milyen megalázó helyzetben élnek nők, s hogy ezt milyen sokáig tűrik. Valójában minden nő: királynő. S ha ezt élettársa vagy a környezete nem veszi észre, neki magának tudnia kell. A méltóság nem tévesztendő össze a gőggel vagy a hiú beképzeltséggel, mert ez még mindig színjáték. Másoknak szóló szerep. A méltósághoz nem kell senki. Egyedül egy szobában, olvasás közben, vagy éppen hagymavágás közben a konyhán is méltóságunk lehet - mert ez nem egy olyan rang, amelyet kapunk, hanem amelyet magunknak adunk. A méltóság nem a külső élethelyzettől függ...."
Várnai Zseni: Se kezdet, se vég
El tudod képzelni
a Végtelent?
Se Kezdet,
se Vég,
hogy az mit jelent?
A Semmiből nem jöhet
semmi sem,
de azt, ami Van,
azt meg kell értenem...
bármennyire is képtelen
s nincs benne értelem!
Azoknak akikkel már nincs itt az Édesanyjuk :(
Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen.
Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében.
A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett,
mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek.
Szép volt ez az álom, tündérien szép,
mert újra átélhettem az otthon melegét,
és újra érezhettem azt a fahéjas kalács-illatot,
mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot.
Mikor anyámmal álmodom, boldogan kelek,
mert tudom, van még hely, hová hazamehetek,
hisz amíg az álmok világában anyámra lelek,
én sem lehetek elárvult gyerek.
Kun Magdolna: Anyámról álmodtam
Van úgy az ember,
hogy `álmodozni` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- riasztó úton - csak a valóságig.
Van úgy az ember,
hogy bár `szólani` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- tétova úton - csak a hallgatásig.
Van úgy az ember,
hogy `bátorságra` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- bénító úton - a megalkuvásig.
Van úgy az ember,
`őszinteségre `vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ösvényes úton - csak a hazugságig.
Van úgy az ember,
hogy `építeni` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- vak-sötét úton - csak a rombolásig.
Van úgy az ember,
hogy bár `szállani` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ingoványon - az elnyelő mocsárig.
Van úgy az ember,
hogy az `Összhangra` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- veszejtő úton - lelke káoszáig...
Bizony, van úgy az ember:
otthagyná gőgös, 'koronás' helyét;
sóváran nézi buksi kutyájának
lélek-gyémántként csillogó szemét:
és sírva simogatja
egy őzgidácska ártatlan fejét:
Ám úgy is van az ember,
haragra, bosszúra készül előre,
de egy kedves hang csendül, -
és szelíd barátság sarjad belőle.
És úgy is van az ember,
hogy balsorsára készül már előre,
de egy tiszta fény villan, -
s búvó remény, öröm sarjad belőle:
Mert úgy is van az ember
- sorsáért bármily balszerencsét átkoz -;
egy kéz, egy mosoly segítő áldást hoz,
és mégis eljut, eljut önmagához,
- kalandos úton - legjobb Önmagához.
#VitóZoltán: Van úgy az ember..
Ha üt az utolsó óránk, abban a kimondhatatlan nagy örömben lesz részünk, hogy láthatjuk majd, akit alkotó tevékenységünkben csak érezni tudtunk.
Carl Friedrich Gauss
A szülővárosba idővel nem emlékeket jár halászni az ember, hanem visszakapni egy pillanatra ez ingó, örökké változó életben és világban a biztonság érzetét.”
(Márai Sándor: A kassai bombák)
Vannak sebek
Melyeket szívünkön rejtve viselünk
Senkinek meg nem mutatjuk
Csak magányos éjjeleinken
Emeljük az égre csendben
És titkon megsiratjuk.“
Pethes Mária
Müller Péter!!!
Ó,bassz!.......
Szerintem ha megtanítanám az elmémet a cukiság-faktor, meg a "hatalmasazuniverzumésavégtelen "síkján mozogni, akkor simán én is kinyögném a napi okosságot.
Szerintem nincs hervasztóbb a napi Márainál, megy a Müllernél.
Bocsi minden Márai-fantól, de én megőrülök az írásaitól.
Bár igazából csak 1 könyvét olvastam. (A gyertyák csonkig égnek)
Nagy reményekkel kezdtem bele, gondoltam, hogy ez rossz nem is lehet.
Óriási csalódás volt,mert számomra 2 vén szivar szenvelgése volt csupán. (bár volt benne 1-2 jómondta is)
Márai Sándor
Aki nem látott szülést, nem tud az életről valamit, nem tud valami biztosat és “alapvetőt”, mint az iskolában mondanák – bizonyos, hogy aki nem látott szülést, nem látott bele a szerkezetbe, nem ismeri a műhelyt, azt a rejtélyes és félelmes műhelyt, ahol az élet készül. Az erők, amelyek szülés közben megmozdulnak, az élet és a halál erői: az anya és a gyermek állandóan élet és halál között tapogatódznak ez órákban, vak sötétben, süket ösztönnel.
Olyan erők mozdulnak meg e pillanatokban, olyan erők feszítik az anyatestet, mint földrengéskor. A néző nem csodálkozna, ha vér és placenta helyett láva és hamu ömlene ki füstölögve az anyaméhből. Igen, láttam a szerkezetet. Az ember csendes lesz, egészen csendes. Később, mikor a gyerek sírni kezd, a néző kisompolyog a szobából, s úgy érzi, Michelangelo kontár volt, és Newton, minden számításával, műkedvelő.
Várnai Zseni: Orgona
Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
talán ezért hívnak engem orgonának,
április vad kedve suhogtatja ágam,
azután megfürdöm fényes napsugárban.
Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és libegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le hát engem,
s légy boldog te világ,
légy boldog te világ!
Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,
már csak éppen május elsejére várok,
s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,
s orgonaillatom a világra ontom...
Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és lebegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le már engem,
s légy boldog te világ!
Légy boldog te világ!
Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig ember legyen."
( Ady)