Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"Akarod tudni gazdaggá mi tesz?
Akkor mindig tartsd a fejedben ezt:
az idő felbecsülhetetlen,
a barátságnak ára nincs,
az egészség vagyon,
a szeretet a kincs.
A jót tartsd számon, és törődj az álmaiddal,
tanulj a tapasztalatokból, oszd meg szerencséd,
hasznosan teljen a napod.
Egyszer majd visszanézve észrevesszük,
hogy ami fontos volt nekünk,
nem is pénzbe került."
Douglas Pagels
Az Érzések Szigete
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.
A szeretet megszólította:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - Válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh Szeretet !- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az Idő volt- mondta a Tudás.
- Az Idő?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az Idő?
A Tudás válaszolt: - Mert csak az Idő érti meg, hogy milyen fontos az életben a Szeretet!
Anyuka beteg... Kis szivem, ma este
Teneked még imádkoznod se kell,
Hanem ha virágszemed lecsukódik,
Repülj inkább a jó Istenhez el.
S aranyhajad ha végigsimogatva
Szelid mosollyal az ölébe von
S megkérdezi: no Panka, mi az újság -
Csak annyit mondj, hogy: apu sír nagyon.
/ Móra Ferenc /
"Nem tudsz mindent irányítani. Néha lazíts, és hidd el, hogy a dolgok a helyükre kerülnek. Egy kicsit engedj ki, és hagyd az életet megtörténni."
Kody Keplinger
"A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság, és kalitkája; az emberi szív."
Maurice Maelerline "
".....Talán nem mondanék ki mindent,amit gondolok,de meggondolnám azt,amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak,nem azért,amit érnek,hanem azért,amit jelentenek.Egyszerű ruhába öltöznék,hanyatt feküdnék a napon,fedetlenül hagyva nemcsak testemet,de lelkemet is.Nem az öregedés okozza a szerelem hiányát,valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést.
Mindenki a hegytetőn akar élni,anélkül hogy tudná,hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Mindig van másnap,és az élet lehetőséget ad nekünk arra,hogy jóvátegyük a dolgokat,-de lehet,hogy ma látod utoljára azokat,akiket szeretsz,ezért ne várj tovább,tedd meg ma,legyen időd egy mosolyra,egy ölelésre,egy csókra,egy utolsó kérésre...
Tartsd magad közelében azokat,akiket szeretsz,mondd fülükbe,mennyire szükséged van rájuk,szeresd őket és bánj velük jól,jusson időd arra,hogy azt mondd nekik,"sajnálom","bocsáss meg","kérlek","köszönöm",és mindazokat a szerelmes szavakat,amelyeket ismersz.
Mutasd ki szeretteidnek és barátaidnak,mennyire fontosak neked."
Sok dolog van, ami lehetetlennek látszik, mindaddig, amíg valaki meg nem kísérli azt.
/André Gide/
"Ne rohanj, és ne emészd magad.
Csak látogatóba jöttél ide, ezért állj meg és
érezd a virágok illatát.”
Walter Hagen
"Merjünk boldogok lenni, ez a legszebb bátorság."
Joseph Joubert
Nekünk a sors azért engedte meg, hogy újra találkozhassunk, hogy rettentő erősen fogjuk egymás kezét, úgy menjünk az úton, ami még hátra van, s a két szemed világítson előre nekem, hogy én még egyszer el ne tévedhessek.
/Dallos Sándor/
Idővel a gyökér a sziklát is szétrepeszti, Idővel a gyökér a sziklát is szétrepeszti, belefúrja lágy szárait a kemény kövekbe, de ha ezt a lassú folyamatot sietteted, akkor az egészből nem lesz semmi.
/Müller Péter/
Nem tudsz megoldani egy problémát azon a szinten, amelyiken a problémát magát létrehoztad.
Albert Einstein
Elvárni senkitől nem lehet semmit. El kell fogadnunk az embereket olyannak, amilyenek. Egy ember van a világon, akitől elvárhatunk dolgokat, s akit akár meg is változtathatunk. Mi magunk. S hogy kialakítsuk magunkat, az épp elég feladat egész életünkre. Ha ezt megtesszük, hatunk másokra is. Ha mindig a legtöbbet adod másoknak, előbb-utóbb elkezded ezt vissza is kapni.
Sarah Garden
"A legtöbb ember azzal szorítja sarokba magát,
hogy problémái vannak.
Holott nem problémáink vannak,
hanem lehetőségeink a döntésre."
Csernus Imre
Ragadd meg minden napodat. Örülj a teljesség Ragadd meg minden napodat. Örülj a teljesség igényével. Minden napnak, úgy, ahogy van. Az embereknek, úgy, ahogy vannak. (...) Nem arról van szó, hogy a mának kell élnünk - ez materialista hozzáállás lenne, hanem arról, hogy a mának kincsként kell örülnünk. Úgy látom, hogy a legtöbben felszínesen élünk, nem is gondolva arra a csodára, hogy egyáltalán élnünk adatott.
/Audrey Hepburn/
"A szeretet energiaforrás, amelyből az élet táplálkozik,
hogy jobb legyen."
Thornton Niven Wilder
"A virágok arra tanítanak, hogy semmi sem örök: sem a szépség, sem a hervadás, hiszen a magokból új növények serkennek. Jusson eszedbe ez, ha örömet, fájdalmat vagy bánatot érzel "
Paulo Coelho
Én nem hiszek semmit, amit nem látok, nem hallok, nem szaglok, nem ízlelek, nem tapintok. Irigylem önt, és mindenkit, aki végighiszi a hiszekegyet. Nekem a világ olyan üres! Engem nem lelkesít semmi, nekem nem szép semmi. Ha valamit szépnek érzek, a következő percben elemezem, felbontom, agyongondolom.
/Gárdonyi Géza/
A boldogság olyan, mit a tavasz:
Tél temetése, nyár ígérete.
Nem cél, csak egy út valahová.
V Varga Zoltán
Idős korban az emlékeknek olyan értékük van, mint fiatal korban az álmoknak."
Erna Behrens-Giegl
Pocsékul kezdődött a nap.Elaludt,és késve indult munkába.Az irodában történtek miatt még délután is ideges volt,mire a buszmegállóhoz ért,a gyomra görcsbe rándult.
A busz,mint mindig,késett és tömve volt.Az ülések között állt,a zötyögő jármű ide-oda dobálta,a rosszkedve fokozódott.S ekkor mély hangot hallott az ajtó felől:-Gyönyörű napunk van,ugye?
A tömeg miatt nem látta a férfit,de hallotta,amint dicsérte a tavaszi tájat,felhívta a figyelmet egy templomra,egy parkra,íme a temető,ott a tűzoltóság.Hamarosan minden utas kinézett az ablakon.A férfi oly magával ragadóan beszélt,hogy az asszony aznap először mosolygáson kapta magát.
Odaértek a megállóhoz.Az ajtó közelében meglátta az "idegenvezetőt".Az idős,szakállas úr fekete szemüveget viselt és vékony,fehér bot volt nála.
/Barbara Johnson/
Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon…
Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…
Kell olyan órákat teremtenünk, amikor nem a lábunk elé, hanem a csillagokra nézünk, hogy megpillantsuk a valódi útirányt és távlatot. Az ember egy sűrű erdőben lehet, hogy csak a következő fát látja, de ha nem veti a tekintetét a sarkcsillagra, nemhogy az erdőből nem fog kitalálni, de még a következő lépését sem tudja jó irányba megtenni.
/Müller Péter/
Elvárni senkitől nem lehet semmit. El kell fogadnunk az embereket olyannak, amilyenek. Egy ember van a világon, akitől elvárhatunk dolgokat, s akit akár meg is változtathatunk. Mi magunk. S hogy kialakítsuk magunkat, az épp elég feladat egész életünkre. Ha ezt megtesszük, hatunk másokra is. Ha mindig a legtöbbet adod másoknak, előbb-utóbb elkezded ezt vissza is kapni.
Sarah Garden