Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"Akár azt hiszed, hogy képes vagy valamire, akár azt, hogy nem, mindeképpen igazad van"
Henry Ford
“Bársony Nyuszi” című történetben a Kis Hintaló úgy tűnik, a feltétlen szeretetről beszél:
“Az, hogy igazi vagy, nem attól függ, hogy miből készítettek téged. Ez egy olyan dolog, ami csak történik veled. Amikor egy gyermek hosszú időn át szeret - nem csak játszik veled, de TÉNYLEG szeret téged - akkor válsz IGAZIVÁ… Ez nem egyszerre történik meg. Fokozatosan válsz azzá. Hosszú ideig tart. Ezért nem történik meg azokkal, akik könnyen megtörnek, érdesek vagy akikkel túl óvatosan kell bánni. Általában, mire VALÓDIVÁ válsz, a sörényed legnagyobb részét “leszeretik” rólad, kiesnek a szemeid, meglazulnak az ízületeid és nagyon elkopsz. De ez mind nem számít, mert amikor egyszer már IGAZI vagy, nem lehetsz csúnya, csak azok láthatnak annak téged, akik egyébként sem értenek meg semmit.”
"A hibák majdnem mindig könnyebben megbocsáthatóak, mint a módszerek, melyekkel takargatni próbálják őket."
na igen...
"A fájdalom senkit nem kímél. (...) Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít.
A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele."
Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is, én is. Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra. De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást.
/Liv Ullmann/
Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad.
/Judith Sills/
Talán ez igaz?:S
"Azt viszont már réges-rég tudom, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az az is. Ha valaki pontosan azokat a csillagokat ígéri az égről, amikre vágyom, akkor hazudik."
/Laurell Kaye Hamilton/
„...egyes dolgok nem többek önmaguknál, nem tartanak sokáig,
helyet foglalnak a szívedben és legközelebb okosabb leszel …
ha annyira fontos vagyok neked,
tiszteld az érzéseimet és éljük tovább a saját életünket!"
Egy nőt el lehet dobni, mint egy gyufaskatulyát, mert valaki szenvedélyes, mert ilyen a természete, mert nem tudja egy nőhöz kötni magát, vagy mert magasra tör, mert eszköz számára minden és mindenki. Meg tudom érteni... Aljasság, de van benne valami emberi. De eldobni valakit szórakozottságból, ez több, mint aljasság. Erre nincs bocsánat, mert embertelen.
/Márai Sándor/
Tudod arra gondoltam, hogy az ember ott hibázhatja el, amikor elkezd keresgélni.
Érzi, ösztönösen jól érzi, hogy van valami, amit meg kell találni,
Csak az ösztöne azt nem súgja meg, hogy mi az, ami számára van elrejtve.
Ezért tévesen azt hiszi, hogy valami különleges kincsre kell rábukkannia.
Mikor kutat, mindig azt a másikat keresi.
Keresi a szépek közt, az okosok közt, és a jók között.
Mindig csak azt a másikat, azt a fénylőt, legkülönb másikat keresi.
S mert téved, mást keres nem azt, amit neki szántak,
Rossz az irány is, amerre keresi,
Ezért véletlenül sem találkozhat azzal, ami a sajátja.
Ahhoz, hogy egyszer jó felé induljon, ahhoz fel kellene adnia az ádáz keresést,
És rá kellene jönnie, hogy nem a szépek közt,
Nem az okosok közt, nem a jók közt kell keresgélni.
Amit meg kell találni az nem egy másik, hanem egy másikban saját maga.
Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól, nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.
Popper Péter
Szomorúak vagyunk tizenhat éves korunk szomorúságával, szerelmeink megtört vonala grafikonszerűen előttünk van, óvatosan örülünk a holnapoknak, nagyon távoli medvék bőrére iszunk, és tíz kilóméter körzetben meghallunk minden zajt...
...Nyár van, és intenzíven érzem, hogy tél lesz, fehér ruhás karácsony, amikor a tea különösen ízlik. Szeretnék korallszigetek zöld lagúnáiban hajózni... Mindent szeretnék, és vágyódásommal mindenben részes vagyok.
Ezek a napok, amikor valaki meg szokott halni.
(Szerb Antal)