Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

Bármerre élsz, bármerre jársz,

Tiéd lehet a nagy világ.

Egy fészek van, mi hazavár,

S igazán szívébe zár.

Tiéd lehet sok jó barát,

Hiheted ajkuk szép szavát.

De aki igazán szeret,

Azt mindig csak OTTHON keresd!"

"A becsületességhez nem elég annyi, hogy nem rabol az ember, hanem tisztsségesen kell bánni embertársainkkal."

(Carlo Goldoni)

“Idézd fel magadban azt az érzést, amit akkor érzel, ha valaki megdicsér, ha elismernek, elfogadnak, megtapsolnak.

Aztán állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor keletkezik benned, ha a napkeltét vagy a naplementét nézed, vagy csak a természetet úgy általában; ha olyan könyvet olvasol, vagy olyan filmet nézel, amit teljesen élvezel.

Ragadd meg ennek az érzésnek az ízét, és hasonlítsd össze az elsővel, azzal, ami akkor keletkezett benned, amikor megdicsértek. Lásd meg, hogy az első érzés öndicsőítésből, önreklámozásból született! Földi érzés ez. A második viszont egyfajta beteljesülés eredménye, lelki érzés.

Van egy másik ellentét is. Idézd fel azt az érzést, amit akkor érzel, ha sikeresen megoldasz valamit, ha elérsz valamit, ha feljutsz a “csúcsra”, ha megnyersz egy játékot, fogadást vagy vitát. Állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor ér, ha igazán örömmel végzed a munkád, ha teljesen elmerülsz abban, amit éppen csinálsz. S vedd észre ismét a földi és lelki érzés közti minőségi különbséget!

Más. Emlékezz vissza, milyen érzés volt az, amikor hatalmad volt, amikor te voltál a főnök, felnéztek rád, amikor az emberek tőled kaptak utasítást, vagy amikor népszerű voltál. Most állítsd szembe ezt a földi érzést a meghittség érzésével, az együttlét érzésével - azokkal a percekkel, amikor mindenestül jól érezted magad egy barátod vagy egy csoport társaságában, ahol vidámság és nevetés volt.

Miután elvégezted ezeket az összehasonlításokat, próbáld meg megérteni a földi érzések lényegét, ami nem más mint önreklámozás és öndicsőítés. Ezek az érzések nem természetesek, a társadalom és kultúra hozta létre őket, hogy termelővé és ellenőrizhetővé válj.

Ezek az érzések nem termik meg azt a táplálékot és boldogságot, melyeket akkor érez az ember, amikor a természetben gyönyörködik, vagy barátai társaságának, illetve a munkájának örül. Ezeket az érzéseket azért kreálták, hogy izgalmat, feszültséget, végül is ürességet keltsenek.

Figyeld meg ezután magadat a nap, illetve a hét folyamán, és vizsgáld meg, hogy cselekedeteid közül hány volt, ami nem volt átitatva az ilyen izgalmak iránti vággyal, melyek csak ürességet teremnek: a figyelem, elismertség, hírnév, népszerűség, siker és hatalom iránti vággyal!

Nézz a körülötted lévő emberekre is! Van-e egy is köztük, akit nem fertőzött még meg az ilyen földi érzések iránti vágyódás? Egy is, akit még nem irányítanak ezek az érzések, aki nem éhezi őket, aki még nem tölti ébrenlétének minden percét tudatosan vagy tudattalanul ezeknek a keresésével?

Ha rájössz erre, megérted azt is, hogyan próbálják az emberek megnyerni a világot, s hogyan veszítik el közben a lelküket. Mert így az életük üres és lelketlen lesz.”

Anthony de Mello: Nyereség és veszteség

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.

Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?

Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.

Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugatalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?

Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta.”

Marcus Aurelius - Rossz érzések ellenszere

“A felnőtt ember arca sohasem lehet olyan őszinte, mint a kisgyermeké, éppen azért, mert a világ tükörrendszerében kialakult az egója, s innen kezdve - anélkül, hogy ezt észrevenné - tudathasadásos állapotban él; nem akkor mosolyog, amikor kívül, nem akkor ásít, sír, unatkozik, gyűlöl, tombol, szeret, követel, vagy közönyös kívül, mint belül. És ez nem csupán akkor van, ha mások is ott vannak, akkor is, ha nincs ott senki. A kifelé nézés és a kifelé élés az ego legerősebb pillantása: ő maga is tükrökből állt össze, s örökké e tükröknek akar megfelelni. Igazi arcát csak akkor mutatja az ember, ha önfeledtté válik. Ha dühében kiborul, ha végső kétségbeesésében felzokog, ha fájdalmában felüvölt, vagy valami ellenálhatatlan kényszernek engedelmeskedve, hangosan röhögni kezd. Mindig akkor, ha túlcsordul a pohár - ha az ego hatalma megtörik.”

(Müller Péter: Boldogság)

„S egyáltalán, ezek az úgynevezett nagy találkozások, döntő pillanatok tudatosak-e?… Van-e az, hogy valaki belép egy napon a szobába és tudjuk: aha, ő az? … Az igazi… mint a regényekben? … Nem tudok erre a kérdésre felelni. Csak behúnyom szemem és emlékezem. Hát igen, valami történt akkor. Áram?… Sugárzás?… Titkos érintés?… Szavak ezek. De bizonyos, hogy az emberek nemcsak szavakkal közlik érzéseiket és gondolataikat. Van másféle érintkezés is emberek között, másféle híradás is. Ma így mondanák, rövidhullám. Állítólag az ösztön sem egyéb, mint egyfajta rövidhullámos érintkezés. Nem tudom…”

(Márai Sándor: Az igazi)

Balsors ha sújt rád, lelki nyugalmadat őrizd, s ne szédülj meg, ha szerencse ér.

A természet szerény, mert számunkra mindig annyit mutat magából, amennyit éppen látunk belőle.

A nagy kérdés nem az, mit hoz a holnap. Az igazi kérdés, mit hoz a tegnap.

A szív pillanatai...

-Hahó Ész...menjél aludni!

-De miért is,Szív?

-Mert most én akarok ébren lenni,nélküled!

-Talán szerelem?

A Szív elmosolyodik,és elkuncogja magát.Majd nemet int.

-Akkor?...kérdi az Ész.

-Akkor,akkor!.....Gondolod,hogy csak akkor nincs rád szükség,

ha a szerelem jön?

-Miért,nem igy van?...csodálkozott az Ész.

-Bizony nem....hisz tudod vannak pillanatok,amikor minden ragyog,

tiszta,és nyugodt.Szerelem nélkül is.

-Mesélj!-kiváncsiskodott az Ész.

-Meséljek?....Látom ezt még nem tapasztaltad.Ó,hogyan is tehetted

volna,hiszen Te az Ész vagy - huncutkodott a Sziv.

-Figyelj jól!Ezt a pillanatot - ami lehet percnyi,vagy tarthat órákig,

napokig,évekig - adhatja bármi:egy öszinte beszélgetés,egy pillantás,

egy simogatás,egy hívás,egy levél,egy szép táj,egy név,egy dallam,

egyszóval....ami a Szivet szólitja meg! Vagyis engem.

Az Ész hallgatott,majd megszólalt.

- Akkor ebből is kimaradok?

A Szív elmosolyodott,és igy szólt.

- Igen,kimaradsz,hiszen a Te pillanataid máskor vannak!!!

"Sohasem csal Amor hálójába olyant, aki nem akar belehullni:"

(Plautus, római vígjátékíró)

Nem eleg a jora vágyni,a jot akarni kell-

Nem eleg akarni,de tenni,tenni kell."

Ha valaki egyszer elarul teged,az az o hibaja,ha masodszor is elarul teged,az mar a te hibad.

A nagy emberek a gondolatokrol elmelkednek;

Az atlag emberek a cselekedetekrol diskuralnak;

A kis emberek mindig a masikrol beszelnek.

Aki elvesztette a penzet,az sokat vesztett;

Aki elvesztette a baratjat,az megtobbet veszitett;

Aki elvesztette a hitét,az mindent elveszitett.

Confucius

"Válassz egy olyan munkát,

amit imádsz,

és életedben

többé egy napot sem

kell dolgoznod."

-Soha nem felejtem el, hogy a táj, ami előttem van, mögöttem folytatódik.

-A bajból leggyorsabban úgy jutunk ki, ha egyenesen keresztülvágunk rajta.

-Nem az a gazdag, akinek sok mindene van, hanem aki sokat ad.

-A jóság az a nyelv, melyet a némák is beszélnek, a süketek is hallanak és megértenek.

"állva halok meg,mintsem térden csúszva éljek"

"másodiknak lenni annyit tesz,hogy első vagy az utolsók között"

"A tudós azt keresi, ami igaz, a művész azt, ami szép, mindenki más azt, ami neki hasznos."

(Gárdonyi Géza)

Van hozzá közöd,

mit csinálok?

És hogy mit gondolok?

Van hozzá közöm

mit csinálsz?

És hogy mit gondolsz?

Van közünk egymáshoz?

Hozzám, hozzád, mindenkihez,

aki véletlenül éppen itt él

épp most,

és akitől függ,

hogy mi lesz a világból?

Van közünk egymáshoz?

Talán igen.

(Ingrid Sjöstrand)